Előzeteseink meghatározott tematika szerint készülnek. Először mindig az adott versenyszámról olvashattok rövid bemutatót, bizonyára lesznek olyan olvasóink is, akik nincsenek tisztában a különbségekkel. Ezt követi egy kicsi statisztikai visszatekintés, a szakág múltbeli legjobbjaival foglalkozunk, általában csak felsorolás szintjén. Utána elérkezünk a részletes esélylatolgatáshoz, melynek részeként mindig megnevezünk egy-egy olyan versenyzőt is, akik jó eséllyel pályáznak a „vb felfedezettje” díjra. Nagy becsben tartottuk eddig is hazánk alpesi sísportját, így most sem maradhat ki a magyar indulók esélyeink boncolgatása. Végezetül az alpesi sís szekció szerzői elmondják véleményüket, szerintük melyik – jó esetben – három versenyző áll majd fel a dobogóra.

 

Sorozatunk első részének elején a helyszínről olvashattok néhány gondolatot, repens tollából.

 

 

 

 

 

Garmisch-Partenkirchent nyugodtan nevezhetjük a német alpesi sí központjának. A Bajorországban, Németország legmagasabb csúcsa, a Zugspitze (2961m) közelében fekvő település az ország egyik legfontosabb hegyi üdülőközpontja, a méltán híres síugró Négysáncverseny egyik állomása.

 

Nevéből is sejthető: a település két különálló részből, Garmischból, és Partenkirchenből áll, melyek évszázadokon át önálló városokként fejlődtek. Partenkirchen már a római korban is fontos csomópont volt egy kereskedelmi út mentén, Garmisch története valamivel később kezdődött. A két város egyesítése épp a téli sportok miatt történt: Adolf Hitler 1935-ben azért hozta létre Garmisch-Partenkirchent, hogy aztán az eggyé olvasztott település adjon otthont 1936-ban a téli olimpiának.

 

Az 1936-os téli olimpia arról is híres, hogy ez volt az első, melynek programjában az alpesi sí is helyet kapott. Később, 1978-ban alpesi sí világbajnokságnak is otthont adott a helyszín, vagyis a mostani már a második alkalom lesz. A bajor város még nagyobb terveket szövöget: Münchennel és Schönau am Königsee-vel közösen megpályázták a 2018-as téli olimpia rendezési jogát. Ellenfeleik a francia Annecy és a dél-koreai Pjongcsang, döntés ez év nyarán születik.

 

A városka híres szülöttei közt találjuk például Richard Strausst, és jó néhány sportolót - nem meglepő módon főként a téli sportok művelői közül, bár az egykori autóversenyző, Hans-Joachim Stuck is itt látta meg a napvilágot. A biatlonos Magdalena Neuner és Felix Neureuther mellett a Riesch- nővérek, Maria és Susanne is ezen a listán találhatók - az összetett éllovas Maria Rieschnek duplán fontos lesz ez a VB.

 

Garmisch-Partenkirchen a közelmúltban többször is pályázott a VB-rendezésre, végül 2006. május 25-én, a portugál Vilamourában zajló FIS-kongresszuson siker koronázta próbálkozásukat: bejelentették, hogy a bajor ikerváros lesz a 2011-es VB házigazdája.

A versenyek két lejtőn kerülnek megrendezésre. A két gyors számot – a kombináció lesikló futamával együtt – és az óriás-műlesiklást a hírhedt Kandaharon rendezik. Legendás pálya, 1928-ig nyúlik vissza a hagyománya, hivatalos FIS- versenyként 1954 óta üzemel, így természetesen már az első garmischi vb-n is ezt vették birtokba a világ legjobbjai. A férfiak lesikló pályája 3300 méter hosszúságú, a szintkülönbség 920 méter, brutális ugratókkal és gyakori S- kanyarokkal van megspékelve. Hiába rövidebb valamivel a nők pályája, hiába síelnek majd teljesen más nyomvonalon, a gyengébbik nem képviselőinek rettentően nehéz dolga lesz. Ulrike Maier 1994-es tragikus kimenetelű balesete után egészen tavalyig nem engedték el a lányokat a Kandaharra.

 

A két műlesikló versenynek a Gudiberg ad majd otthont, amely egyébként az olimpiai nagysánc tőszomszédságában található. Az Alpesi Sí Világkupában 1974-ben debütált, érdekesség, hogy az első győztes az a Christian Neureuther volt, akinek Felix nevű fia jövő vasárnap tavalyi Vk- győzelme után éremre hajt hazai földön.

 

 

 

 

 

 

Ez lesz a 41. Alpesi Sí Világbajnokság, az elsőt 1931-ben Mürrenben, a Bernhez közeli svájci falucskában rendezték. Igaz, kezdetben még nem is hívták VB-nek (FIS- verseny, FIS- bajnokság, FIS- futam...), először 1937-ben, Chamonix-ban nevezték hivatalosan is Világbajnokságnak az eseményt. Nem meglepő módon, az alpi országok (Svájc, Ausztria, Németország, Olaszország, Franciaország) adtak otthont a legtöbb VB-nek, de rendezett már jó néhány VB-t az USA, otthont adott az eseménynek Lengyelország (Zakopane 1939), Norvégia (Oslo 1952), Svédország (Åre 1954 és 2007), Japán (Szapporo 1972 és Morioka 1993), Spanyolország (Sierra Nevada 1996), sőt, Chile (az egyetlen VB a déli félgömbön, Portillo 1966) is.

 

Minden idők legeredményesebb alpesi síelője a világbajnokságok történetében a világháború előtt aktív német Christl Cranz 12-szeres világbajnok, érmek számát tekintve (15 darab) szintén abszolút csúcstartó az egykori kiválóság. Az uraknál az osztrák Toni Sailer neve áll az örökranglista élén, a két éve elhunyt sportoló 7 aranyéremig jutott, összesen pedig nyolc érmet gyűjtött az 1950-es években. Világbajnoki medáliák tekintetében ez is csak a második helyre volt elegendő, az ötszörös világ- és négyszeres olimpiai bajnok norvég Kjetil André Aamodt összesen tucatnyi érem (öt arany, négy ezüst, három bronz) tulajdonosa. Külön ki kell emelni még egy rekordert, mivel ő még ma is aktív. Anja Pärsonról van szó, aki eddig egyedüliként valamennyi szakágban felért a csúcsra. (szlalom 2001, óriás-műlesiklás 2001 és 2003, Szuper-G 2005 és 2007, lesiklás 2007 és szuper-kombináció 2007) Bode Miller áll ehhez a bravúrhoz legközelebb, 2003-ban és 2005-ben minden számban győzni tudott, egyet kivéve, ez pedig a szlalom. Mivel idén még egyetlen pontot sem szerzett ebben a számban, nem is került be a vb-csapatba. Legalábbis elvileg, egy adott esetben bombaformát mutató Millertől aligha venné el a szövetség ezt a kivételes alkalmat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az alpesi síelés királykategóriájaként számon tartott lesiklás melletti másik „gyors" szakág a Szuper-G, Super Giant Slalom, magyar fordításban a szuper óriás-műlesiklás.

 

A Szuper-G ötvözi a lesiklás és az óriás-műlesiklás egyes elemeit. A versenyzők távolra tűzött kapuk között síelnek, úgy, mint az óriás-műlesiklásban, ám kevesebb a kanyar és hosszabb a pálya, magasabb a sebesség, ezek a tényezők inkább a lesikláshoz teszik hasonlóvá. A kapuk minimális száma férfiaknál 35, a hölgyek versenyein 30, a kapuk minimális távolsága pedig 25 méter.

 

A versenyzők gyakran „tojástartásban" síelnek, mint lesiklásban, de közben folyamatosan kanyarodnak, mint óriás-műlesiklásban, ritkák az olyan egyenes szakaszok, ahol csak „siklani" kell, mint egy lesiklópályán. Nemzetközi versenyeken a Szuper-G pályának legalább egy perc hosszúnak kell lennie, és legfeljebb 1 perc 45 másodperc hosszú lehet. A világkupa-mezőny szintjén az átlagsebesség 88-96 km/h. A 2003-04-es szezonban a biztonság fokozása érdekében a FIS a síléc minimális hosszát 205 cm-ben határozta meg a férfiak, 200 cm-ben a hölgyek mezőnyében.

 

Osztrák nyomásnak eleget téve merült fel a 70’-es évek végén, mi lenne, ha a két szélsőség, vagyis a lesiklás és a szlalom, valamint a speciális síelési tudást igénylő óriás-műlesiklás mellett még egy szakágat is bevezetnének. Egy olyat, ami egyformán ízlik a gyorsasági és a technikai szakágak kedvelőinek. Mint a fenti általános regulákból kiderülhet (megnyugtatjuk olvasóinkat, az FIS szabályzata is széles spektrumban értelmezi a szakág paramétereit), hogy helyszín válogatja, épp mihez áll közelebb ez a diszciplína. A tradicionális helyszíneken (Wengen, Kitzbühel, de nyugodtan ideírhatjuk Garmischt is) amolyan B- kategóriás lesiklásnak tekinthető, bemelegítésként üzemel. Másutt, a lankásabb, rövidebb lejtőkön, mint a múlt héten látott Hinterstoder és Val d’Isère, inkább felturbózott óriás-műlesiklásra hajaz. Az esélyeket ez márpedig nagymértékben meghatározza.

 

 

 

 

A Szuper-G-t világkupa-szinten 1982 decemberében Val d'Isère-ben mutatták be, a győztes a svájci Peter Müller lett. Négy szezonnal később bekerült a világbajnokság programjába, a svájci Crans-Montanában, 1987 februárjában. Két svájci klasszis, Pirmin Zurbriggen és Maria Walliser nyerték a szám első világbajnoki címeit. A szuper óriás-műlesiklás 1988-ban, Calgaryban debütált az olimpián, ahol a francia Franck Piccard és az osztrák Sigrid Wolf szerezte meg az aranyérmet.

 

Az osztrák Hermann Maier az, akit sokfelé úgy emlegetnek, mint a legnagyobb Szuper-G síelőt („Mr Super-G”). 24 világkupa győzelmet aratott, ötször nyerte el a szakági kristálygömböt, egy vb és egy olimpiai aranyérmet szerzett ebben a számban. Előbbi két minőségében csúcstartó, a második és harmadik helyezettnek nincs annyi győzelme, mint a „Herminatornak” egyedül. A Szuper-G-hez való különös tehetségét annak tulajdonítják, hogy nagyon alaposan fel tudta mérni a pályát a szemrevételezésekkor (ez nagyon fontos, ugyanis a lesiklással ellentétben nincsen versenyt megelőző tréning), emellett igen agresszíven síelt, általában a legegyenesebb és legveszélyesebb nyomvonalat választotta.

 

A szakág másik említésre méltó specialistája a norvég Kjetil André Aamodt, aki egyedülálló módon három  olimpiai aranyérmet szerzett Szuper-G-ben, 1992-ben, 2002-ben és 2006-ban. A hölgyeknél Katja Seizinger öt alkalommal hódította el a szakági kristálygömböt, futamgyőzelmek tekintetében azonban egy sikerrel megelőzte őt az osztrákok tavalyelőtt visszavonult háromszoros szakági győztes klasszisa, Renate Götschl. 17 győzelmes mutatója azonban minden bizonnyal 1-2 éven belül meg fog dőlni, az örökranglista harmadik helyét elfoglaló Lindsey Vonn ugyanis már tizenháromnál jár.

 

Világbajnokságokról kétszeres aranyérmeseket ismerünk, a férfiaknál Stephan Eberharter és Atle Skårdal (jelenlegi FIS- versenyigazgató), a hölgyeknél a tragikus sorsú Ulrike Maier, Isolde Kostner és Anja Pärson dicsekedhet duplázással. Olimpiákon a nőknél nem akad olyasfajta dominancia, mint amit Aamodt vitt véghez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Noha mintha az idei szezonra kissé megcsappant volna fölénye, a gyorsasági számok abszolút favoritja kétségtelenül Lindsey Vonn. Ő a világbajnoki címvédő, a szám előző kétévi Világkupa- győztese, idén is toronymagasan vezeti a tabellát, mondhatni, jelenleg a Szuper-G az ő legerősebb száma. Három futamot nyert idén, a negyediken sem adta alább a második helynél. Közismert, hogy egyedüliként a női mezőnyből férfi lécekkel síel, ami nagyobb kanyarsebességet eredményez, egyben kifogástalan fizikumot feltételez. Riesch és Pärson edzéseken már próbálkoztak férfi léceken, inkább maradtak a biztosnál. Vonn ellen szól sérülése, a múlt heti hinterreti edzésen egy bukás közben csúnyán beverte a fejét, a CT- vizsgálat nem jelzett semmi komoly problémát, lelki állapotának viszont biztosan nem tett jót a sokadik esés, így is kék-zöld foltok borítják testét. Az extrémen szűk ívek és a hatalmas tempó időnként hibákat szült, idén többet a kelleténél, Vonn eddig megúszta a nagyobb bukást, remélhetőleg most sem lesz másként, mert újabban tényleg kicsit kísérti a sorsot…

 

Legnagyobb riválisai közül négyet bízvást kiemelhetünk. Honfitársa, Julia Mancuso nyert már Vk- futamot, junior-világbajnokságot is ebben a számban, hat éve, még nagyon fiatalon a felnőttek közt is bronzéremmel zárt. Az olimpiai remeklése kitartott erre a szezonra is, kétszer állt már dobogón, híresen jó versenyző, a világversenyekre rendszeresen össze szokta szedni magát. A kétszeres világbajnok Anja Pärsont egy pillanatig nem lehet leírni, a januári versenyeken két dobogót is összehozott, azon kívül is rendszeresen ott volt a tűz közelében, mióta lécet cserélt. Rutinjával bármikor összerakhat egy olyan futamot, ami csak a közel 100%-os Vonn múlhat felül. Maria Riesch lesiklásban idén háromszor is megtréfálta legjobb barátnőjét, s noha ő áll a szakági tabella második helyén, jelen állás szerint talán ez az a szám, amiben a legkisebb eséllyel száll harcba az amerikaival. Annak ellenére, hogy három szezonnal ezelőtt kristálygömböt szerzett Szuper-G-ben. A negyedik lány nem más, mint a még mindig szemtelenül fiatal (junior korú) Lara Gut, aki Altenmarktban nagy fölénnyel elverte Vonn-t, első Vk- győzelmét is Szuper-G-ben aratta anno Sankt Moritzban, 16 évesen. Kiváló versenyző típus ő is, el sem utazott Zwieselbe, minden idegszálával a vb-re koncentrált, ahol nem is annyira titkoltan aranyéremre tör.

 

 

 

Guton kívül érdemes még odafigyelni a többi svájcira is, Gisint és Kamert is láttuk már idén dobogón, Sutert sem szabad leírni, még ha mindhármuk hajlamos az összeroppanásra, ha nagy világverseny közeleg. Az osztrák női csapatból kikoptak az igazán nagy klasszisok, reménykednek nyugati szomszédjaink, de nem nagyon látszik, ki örökölhetné meg Götschl, Meissnitzer vagy Dorfmeister trónját. Tavaly a komplett osztrák alpesi síelés becsületét mentette meg Andrea Fischbacher, amikor nagy meglepetésre aranyérmet szerzett Szuper-G-ben az egykoron ugyanezen számban két junior arany- és két éve a felnőttek közt egy bronzérmet összegyűjtő osztrák lány. Idén két kiesés és két TOP-6-os helyezés a mérlege. A sógorok legnagyobb reménye talán Anna Fenninger, kétszer állt idén dobogón, de ezen felül is rendkívül kiegyensúlyozottan teljesített. A rutint Elisabeth Görgl testesíti meg, szintén remekelni szokott a nagyobb világversenyeken, a szlalom kivételével bármelyik számban révbe érhet.

 

Szenzációval érne fel, ha a felsoroltakon kívül még valaki bele tudna szólni az érmek sorsába, de minthogy egy gyakran elő szokott fordulni, szóljunk más nemzetbeliekről is. Ott van például a francia csapat, Marchand-Arvier-vel (két éve ezüstérmes), a veterán Jacquemod-val és Rolland-nal, vagy az olaszok Elena Fanchinivel, Johanna Schnarffal és az újdonsült junior-világbajnok Elena Curtoniva. Az alaposan megtépázott kanadai női kontingensből mára csak Britt Janyk maradt, egy TOP-10-es eredmény tőle is minden további nélkül elképzelhető. Az olimpiai ezüstérmes Tina Maze nagyon rossz passzban van, egyszer ért csak célba, egyébként is gyengélkedik a müncheni parallel szlalom óta, ráadásul meg is betegedett múlt héten.

 

 

 

Míg a nőknél azért nagy eséllyel eltalálhatjuk a legjobb 6-8 versenyzőt, a férfiaknál szinte bármi elképzelhető.

 

Nehezen lehet szavakat találni arra a sérüléshullámra, ami az osztrák csapatot sújtotta az utóbbi hetekben. Hans Grugger horrorisztikus bukása után (még mindig nem tudni, pontosan mikorra és mennyire épül fel) Mario Scheiber esett az egyik Chamonix-i edzésen (félhivatalosan be is jelentette visszavonulását), ugyanazon a hétvégén a szakági tabellát még mindig vezető Georg Streitberger dőlt ki a sorból. Az osztrák csapat még ezzel együtt is betonerősnek ígérkezik. A pályafutása utolsó vb-jére készülő Michael Walchhofernél mintha valami megszakadt volna az újévben, kisebb sérüléssel is bajlódott, ettől még holnapután neki is kijöhet a lépés, hihetetlen fizikuma majd inkább a lesiklásban hozhat eredményt. Hannes Reichelt odahaza brillírozott, ha három nap alatt nem felejtett el síelni, akkor simán éremesélyes lehet ő is. Raich is meggyőző volt szombaton, Baumann pedig nagyon kiegyensúlyozott egész évben.

 

A svájciaknál a veterán Didier Cuche címvédőként vág neki a szerdai futamnak, januárban felzárkózott az élmezőnyhöz, kérdés, mire megy ezzel, tudvalevőleg ő azon síelők egyike, akik rossz viszonyt ápolnak a századokkal. A szezon első Szuper-G-két Tobias Grünenfelder nyert, de aztán többszörös bizonyította, hogy egyszer kifutott eredményről volt szó, így vele aligha kell számolni. Annál inkább azzal a Carlo Jankával, aki a zaklatott felkészülés és pocsék szezonkezdet után a vb-hez közeledve szintén javuló formát mutat, ellentétben Silvan Zurbriggennel, ő épp ellenkező utat járt be, ez idáig.

 

 

Januárig bolondnak néztük volna, aki megjósolja, de immáron a Szuper-G-ben is megkerülhetetlen tényezőnek számít Ivica Kostelić. A rajtszámon sok múlhat. A horvát ugyanis nincs a világranglista legjobb 10 versenyzője között, így az 1-estől a 30-asig – a kiemelt csoportot kivéve – bármilyen számot kaphat. Az olimpiai bajnokot Aksel Lund Svindålnak hívják, a két évvel ezelőtti vb-bronzérmes szakági eredményei nem biztatóak, kitzbüheli harmadik helyét nem számítva. Bírja a terhet, az esélyesség terhénél már csak az esélytelenség látszatát kedveli jobban, ő az a valaki, akit sosem szabad leírni. A másik Bode Miller, aki – meg merem kockáztatni – bombaformában érkezik a világbajnokságra. Szokása szerint neki fog rontani a pályának, s ha kockázatvállalása kifogástalan koncentrációval párosul, bármire képes lehet. A rajtszámmal viszont neki is meggyűlhet a baja.

 

A franciákra érdemes lesz odafigyelni, Adrien Théaux állt már idén kétszer is dobogón, vagy elkap egy remek futamot, vagy a középmezőny sűrűjében végez, nála nincs átmenet. Az olaszok mérsékelt formának örvendenek, Innerhofernek már nagyon kijár egy emlékezetes nagyverseny, Heel és Fill is feljövőben van, ha a nagyok betliznek, akár még nagyon elől is végezhetnek. A kanadai szakági címvédő, Erik Guay grödeni harmadik helyét kivéve nem sok vizet zavar, a kanadai csapat – az amerikaihoz hasonlóan – atomjaira hullott szét, Chamonix harmadik áldozata épp Osborne-Paradis volt, nem mintha Manuel bármivel dicsekedhetett volna azt megelőzően. A németeknek kellemes meglepetést okozhatott volna Stephan Keppler, ő meg a wengeni „alagút” előtt törte össze magát, hiányában a hazaiaknak nem osztottak lapot.

 

 

 

 

 

 

A hölgyeknél Anna Fenningert érzem a leginkább esélyesnek arra, hogy – mint egy éve Fischbacher – odapiszkítson Vonn-ék orra alá. Négyszeres junior-világbajnok, szakági EK- győztes, 20 évesen is éppen csak lecsúszott a dobogóról Val d’Isère-ben, meggyőző formában síelte végig az egész januárt.

 

 

 

 

 

 

A férfiak mezőnyben legalább 10 olyan versenyzőt tudok mondani, aki minden további nélkül nyerhet, még többet, aki dobogóra állhat. Közülük talán Adrien Théaux az out-sider. A hazai vb-n lesiklásban alkotott maradandót (5.), Szuper-G-ben csak 21. lett, az olimpiai 13. helyezésével is felhívta magára a figyelmet. A szám kétszeres francia bajnoka, benne lappang egy kiugróan erős futam és egy méretes zakó esélye egyaránt. Én előbbire voksolok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem szeretnék semmit sem elkiabálni, így két társammal ellentétben nem kedvenc versenyzőmet helyezem a női verseny első helyére. Mint már szó volt róla, meggyőződésem, hogy Lindsey Vonn legnagyobb győzelmi esélye Szuper-G-ben van, a pálya karakterisztikáját elnézve minden elemében fekszik stílusának. A 3/4-es mutató magáért beszél, ha nem ront óriásit, nem lehet megállítani. Ezüstérmes pozícióba Anja Pärsont várom, az utóbbi hetekből azt a következtetést vonom le, hogy tempóban egyedül ő képes valamilyen szinten konkurálni Vonn-nal, ha nem téveszt kaput (sanszos), ő érhet be mögéje. A dobogó harmadik fokára várom Lara Gutot, képesnek tartom arra, hogy megverje Riescht és Mancusót. Annában és különösen Editben nagyon reménykedem.

 

A férfiaknál osztrák győzelemre számítok, valami nehezen körülhatárolható megérzés azt mondatja velem, hogy Benjamin Raich egy őrült futamon meg fogja nyerni a Szuper-G-t. Betliznek a kiemelt csoportban indulók, így Bode Miller bejön ezüstérmesnek, valamelyik olasz, pl. Christof Innerhofer áll a dobogó legalsó fokára.

 

 

(Előrebocsátom, élve a lehetőséggel mindenütt vágyakat írok - talán azért nem teljesen elrugaszkodva a valóságtól...)

A férfi szuper-G talán a legkiszámíthatatlanabb versenyszám, nagyon sok függ attól, milyen is lesz a lejtő, sőt, akár attól is, ki hányas rajtszámmal vághat neki egy esetleg romladozó pályának...

1. Ivica Kostelić (Hogy miért? Miért ne! Elvégre már nyert versenyt idén ebben a szakágban, ha "ízlik neki" egy lejtő, kicsúszhat tőle ez az eredmény.)

2. Didier Cuche (Mert ő lenne nálam a fő esélyes - de az a sorsa, hogy a századok mindig-mindig ellene dolgoznak...)

3. Carlo Janka (Lassacskán kezd magára találni, ha nem izgulja el a versenyt, bármire képes lehet.)

(+1.: Patrik Järbyn reményeim szerint egy top-10-es eredménnyel bizonyítja, hogy nem csak a 20 éveseké a világ.)

 

A női szuper-G ellenben talán a legkiszámíthatóbb versenyek egyike. Nem akarom megharagítani a Vonn- fanokat, de egy ilyen hosszú ideje tartó fölény már parányit irritáló, egyáltalán nem bánnám, ha nem jutna el a célig a fő favorit... Akkor pedig itt is bármi lehet!

1. Lara Gut (Remélhetőleg a felesleges hisztit maga mögött hagyta, legfeljebb annyiban emlékszik rá, hogy "csakazértis" megmutatja hazája szövetségének.)

2. Maria Riesch (Vonn után ő lenne ugyan a másik nagy esélyes, pláne hazai pályán, de amit az utóbbi napokban produkált, egészen kiábrándító...)

3. Anja Pärson (Megérdemelne egy szép búcsút, és ez leginkább ebben a számban jöhet össze.)

(+1.: a spanyol Carolina Ruíz Castillótól várom, hogy a vert mezőnyből meglepetést okozzon.)

 

 

 

A SG-re a tippem – lehet, hogy kicsit nőies a megközelítés, és tele van érzelmi preferenciával: őket szeretném látni a dobogón.

A nőknél Lara Gut, Lindsey Vonn, Elisabeth Görgl.

Gut: Fiatalsága és sikerei mellett kedves és szerény maradt. Szerintem nagyon igyekezett magát a VB-re kihegyezni, és ő igazi versenyző alkat – azaz nagy nyomás alatt jobban teljesít.

Vonn: bár most voltak megingásai, de technikailag én őt látom a legjobbnak.

Görgl: Az osztrákoknál a gyors számokban szerintem benne van a legtöbb. Megbízható, és az osztrákoknak nagyon kell most mutassanak valamit, mert az utóbbi időben sok sikertelenségük volt.

Magyarok: Edit 30-ban, Anna 40-ben.

 

A fiúknál Aksel Lund Svindål, Didier Cuche, Michael Walchhofer.

Nálunk mindenki óriási Svindål-rajongó, már elvből sem lehet mást leírnom. Ő van agyban leginkább a helyén a férfi mezőnyben. Technikája mindig is megvolt, sérülése után hihetetlen kondit, izomerőt szedett össze, és nagyon nyugodt, megfontolt, eltökélt. Nagyon meg lennék lepve, ha nem lenne dobogón.

Cuche: a nagy öreg talán utolsó nagy dobása. Igazi őrült versenyzőalkat, és nagyon szimpatikus. Az ilyen típusú pályák nagyon fekszenek neki.

Walchhofer: megint csak meg lennék lepve, ha nem lenne osztrák a dobogón.

Magyar induló nem lesz, legjobb pontú Norbi, de ez a pálya és ilyen verseny még nem neki való.

 

Lányok:
1.Lara Gut
2.Lindsey Vonn
3.Anja Pärson

Gut meglepetést okozhat, annak ellenére, hogy Lindsey Vonn verhetetlennek tűnik. Míg Anja Pärson az utóbbi időkben kifejezetten jól jött.

Fiúk:
1.Carlo Janka
2.Beni Raich
3.Didier Cuche

Streitberger nem indul, Kostelić-et nem tartom lehetetlennek, de szerintem nem fog még egy Kitzbühelt hozni. Bármi lehet... Az osztrákok a VB előtti versenyeken szépen feljöttek, de mégsem tippelek rájuk. Raich viszont személyes kedvenc, így ott a helye... Egyébként nem tudom megmagyarázni miért pont ezt tippelem.