Az idei szezon felettébb jól alakul tegnapi győztesünk, Martin Koch számára. Eddig hihetetlenül peches volt, 14-szer állhatott föl úgy a dobogóra pályafutása során, hogy abból egyszer sem örülhetett a legfényesebben csillogó éremnek. Most idén megtört a jég, 5 ezüst és 9 bronz után lassan a 3. x-be lépő ugró Harrachovban szerezte élete első egyéni győzelmét és hol másutt, mint a saját szakterületének számító repülősáncok egyikén, a csehországi Certakon. Magabiztos teljesítménnyel hozta a versenyt, nem beszélve arról, hogy a 70 ugrásból mindössze hatan (!) tudtak 200 m. fölötti ugrást végrehajtani, ebből egyedül csak neki sikerült mindkét ugrását 200 m. fölött abszolválnia, melyek egyben a legnagyobbak is voltak (211,5 és 213 m), ráadásul bőven a hill size (203) fölött, mely a harrachovi sánc profilját illetően nagy fegyverténynek lehet elkönyvelni. Bár 213 m-es ugrását egyes szakavatott honlapok nem tekintik sáncrekordnak, mégis Hautamäki 2002-es sírepülő VB-n, valamint Morgenstern 2008-as Vk versenyen szerzett 214,5 m-ei csak a verseny előtti próbakörön ill. tréningen estek meg, míg Koch mindezt versenyen érte el.
Tegnap Oberstdorfban szintén remekelt az osztrák repülő fenomén – mint ahogy Harrachovban is –, a legnagyobb ugrások (214,5 és 210,5 m) fűződtek nevéhez, melyekkel fölényes, 22 pont fóros győzelmet aratott, így most már vitathatatlanul a világ egyik legjobb sírepülőjévé avanzsált. Első Vk pontjait 12 éve, 1999-ben, Zakopanéban szerezte egy 29. helyezéssel, majd első érme csapatversenyen született meg egy évvel később (Kuopio, 2. hely). Első igazi sikerét közel tíz éve, 2001 dec.-ében Engelbergben élhette meg, ahol már egyéni versenyen lett dobogós (3.), majd rá egy hónapra Hakubában fényesedett az érem, ezüstöt szerzett. Martin Koch 13 éves pályafutása során 217-szer rajtolhatott, ebből több mint 4000 Vk pont és számos csapatsiker fémjelzi nevét. Egyéni aranyérmet még nem szerzett ugyan, de máig a 2008-as oberstdorfi sírepülő Vb-n szerzett ezüstje a legjobb eredménye, csak a „sírepülő király”, Schlierenzauer tudta maga mögé utasítani. Csapatban viszont „tele van” a padlás aranyakkal. 1999-ben és rá egy évre is junior világbajnok lett, 2006-ban pedig már olimpiai bajnok Pragelatóban. 2008-ban és 2010-ben csapattársaival lett sírepülő világbajnok, a köztes évben pedig a felnőttek közt lett világbajnok Liberecben. Tavaly Team Tour győztes lett, most pedig úgy néz ki idén is nyerni fog! Egyéni legjobbja 229,5 méter, melyet még 2008-ban Planicán ugrott meg. Jelenleg csapata húzóembere, összetettben az előkelő 7. helyen áll, s ha azt vesszük figyelembe, hogy a hátralévő 5-ből 4 repülő verseny lesz, akkor megjósolhatjuk, hogy az eddigi legjobb összetett helyezését érheti el a szezon végén (eddigi legjobbja két 8. hely 2002 és 2010-ből)!
Heini Klopfer (a képen középen) miután 1955-ben befejezte síugró karrierjét a FIS szakértője lett és az egész világon mintegy 250 sánc tervrajzát készítette el. Az ő elképzelése alapján készült jó néhány síugrósánc az olimpiai játékok számára, többek között az ő munkáját dicséri Squaw Valley (1960), Innsbruck/Seefeld (1964), Autrans/St. Nizier (1968) és Sapporo (1972) sáncainak tervezése. Személyesen hozzá fordultak tanácsért a norvégok is Oslóban a Holmenkollen átépítése miatt. 1973-ban az utolsó átépítésen ment keresztül a sánc, a kifutót egyre inkább mélyebbre ásták és az „ugróprofilt” hozzászabták, így a ’98-as sírepülő VB-re a távolság 220 m fölött lehetségessé vált. 2008-as VB-re egy 1,1 millió eurós világítóberendezést szereltek föl. A 6 db oszlopra 170 fényársugárzót (kb. 1200 lux) szereltek föl, hogy a sportolók a lehető legjobb kivilágítást kapják a sáncasztalra, valamint egy ideális megvilágítást is az ugródombra. Ezenkívül a nekifutót biztonságossá tették és az ugrók számára megnagyobbították a melegedő helyiséget is. A sánc melletti erdőt megóvták, ezért az ugrók érzéketlenek a nagy oldalszélre. A turistákat egy függőszékes kötélpálya viszi a sánctoronyhoz, onnan pedig egy 12 személyes ferde felvonóval lehet feljutni a toronyba, ahol a szédítő magasság gyönyörű panoráma kilátással párosul. A stadion 40 ezer néző számára biztosít férőhelyet. A sírepülősánc a tavaly bevezetésre került Team Tour egyik állandó helyszíne lett, melyen az aktuális sáncrekordot a nemrég visszavonult Harri Olli tartja 225,5 m.-rel, aki éppen ezen a versenysorozaton döntötte meg Roar Ljökelsöy öt évvel korábbi csúcsát (223 m.. Eddig Oberstdorf sírepülősáncán 5 VB-t (1973, ’81, ’88, ’98, 2008), valamint 14 Vk versenyt (12 egyéni+2 csapat) rendeztek.
http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3058/2011JP3058RLQ.pdf
A verseny a 24-es beülőből kezdődött és a síugró versenyekkel ellentétben nem 50, hanem 40 fő rajtolhatott csak el. Elsőként Keituri ugrott, aki mindössze 175,5 m-ig szállt, majd Hlava vette át a vezetést 178 m-rel. Őt csak a 10.-ként rajtoló kvaligyőztes Happonen tudta megelőzni, ehhez neki elég volt egy 169,5 m-es ugrás is, a kompenzáció hatására 5 pontnyi előnnyel került az élre. Meglepő volt, hogy ilyen alacsony ugrások születtek, a K-pont közelébe is alig tudtak kerülni az ugrók. Happonent, aki az elmúlt versenyeken rendre kiválóan teljesített, most idő előtt ért földet, 1,6 m/s-os hátszél nyomta le, a kompenzáció ezt csak 17,9 ponttal ellensúlyozta, a pontozók sem kényeztették el, csupán 17-es körüli pontokat kapott. Őt Damjan követte és rosszabbul járt, mert hasonló körülmények között csak 147,5 m jött össze neki, mellyel nem élte meg a második kört. Chedalnak sikerült a K-pont közelébe kerülnie, 181 m-es ugrásával vette át a vezetést. Kasai csak fél méterrel maradt el tőle, de ez is elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést tőle. Kranjec követte őt, aki a kvalin bukott ugyan, de nem okozott ez törést benne, ugrása most messze elmaradt a selejtezőn produkáltól, viszont minimális fórt szerzett a japán ugróval szemben. A mezőny fele lejött már és még mindig nem sikerült senkinek a K-pontot megugrania, az időjárás – nem teremsport révén - keresztbe tett a versenynek, legalábbis addig, míg Jacobsen le nem jött. Ő ugyanis elsőként teljesítette sikeresen a K-pontot, így nem is lehetett más a jutalma, mint a vezetés. Neumayer készülődött neki, aztán miután elrugaszkodott meg sem állt 190 m-ig, viszont a landolás után nem sokkal bal léce kicsúszott alóla, egyensúlyát veszítette és még a kifutó zóna előtt elesett, mellyel jelentős pontlevonásokat kapott a zsűritől.
A kezdeti nehézségek után egyre inkább közeledtünk a 200 m-hez, Itonak már nem sok hiányzott ehhez, 195 m-rel már ő vezetett. Bardal a klingenthali versenyhez hasonlóan most sem tudott átlagos ugrást nyújtani, mindössze 162,5 m-ig repült, mely kevés volt a továbbjutáshoz. Az elmúlt verseny legnagyobb vesztese, Uhrmann következett, akinek elsőként sikerült 200 m fölé repülnie (202,5 m), mellyel bizonyította szurkolóinak, hogy nem törte meg a szerdai betli, természetesen ezzel már ő vezetett. A harrachovi repülő versenyen derült ki, hogy Koudelka is képes nagyot sírepülni, ha az ideális feltételek adottak számára. Most 192,5 m-ével a 3. helyre jött be. A sírepülés legnagyobb szakavatottja, a 8-szoros repülő győztes Schlierenzauer indult neki, aki sérüléséből felépülve az elmúlt versenyeken egyre jobb formába lendült, most is az egyik esélyesként lett számon tartva. Távolsága nem sokkal maradt el Uhrmannétól, 198 m-rel szorosan mögé érkezett be. Evensen is jó repülő, a kvalin is bizonyította ezt (a selejtező győztes Happonen mögött végzett), most viszont ő sem bírt az erős hátszéllel, 178,5 m-en tette le magát, jelentős, 20 pontos hátrányt összeszedve. Loitzl (171 m) és Fettner (169,5 m) sem járt jobban, aztán a klingenthali verseny győztese, Stoch ugrott K-pont körülit (185,5 m), mellyel csak az 5. helyre jött be. Martin Koch élete első győzelmét aratta Harrachovban, hol másutt, mint egy repülősáncon. Egyike a világ legjobb sírepülőinek, ezt most is bizonyította 214,5 m-es ugrásával, mely a verseny legnagyobb távolsága is lett egyben, mellyel 17 pontos fórt szerzett az addig vezető Uhrmannnal szemben.
Hautamäki következett, aki egykor maga is a legjobbak közé tartozott sírepülésben, eddig 4 világcsúcsot állított föl, utoljára 2005-ben 235 m-rel. Most 205 m-ig repült, mellyel Koch mögé érkezett 16 pontos hátránnyal. Freund sem adta alább, 205,5 m-re ugrott és 9 pontra közelítette meg az éllovast. Hilde 192,5 m.-ig szállt, mely elsőre nem tűnt túl nagy ugrásnak, de a második körre ez jó alapot szolgáltatott neki egy jobb eredmény elérésére. A kvalin zsűritávolságig repült Malysz sem panaszkodhatott 201,5 m-ére, ha azt vesszük alapul, hogy elmondása szerint gyomorpanaszokkal küszködött a verseny ideje alatt. Bár úgy nézett ki versenyt nem nyer aznap, de előkelő helyen várhatta a folytatást. Míg Kofler 199,5 m-ével dobogós helyre ért be, addig két repülő specialista, Ammann (188,5 m) és Morgenstern (175,5 m) is nagyot betlizett, 30 illetve 45 pontos hátrányt szedtek össze a vezető Kochhal szemben, így csak a tisztes helytállás lehetett a cél mindkettejüknek a döntő körben.
A németek sorra követték egymást, persze nem így tervezték, hogy mindjárt az elején rájuk kerüljön a sor. Neumayer 196 m.ig repült, mellyel az élre is került 10 pontos fórral. Ezt követően Yumoto indult neki, aki 195,5 m-es ugrásával ugyanannyi pontelőnyt tudott szerezni, mint amennyit előbb a német ugró. Nem sokáig örülhetett ő sem a vezetésnek, mivel Keituri előzte be 193 m-ével, igaz, csak két tizednyi fórral. Loitzl-on nem sokat segített a zsűri „nagyvonalúsága”, pechjére sikerült még rosszabb körülményeket kifognia, mint az első körben. Csak fél métert javított (171,5 m) gyengébbre sikerült előző ugrásán, hiába kapott 15 pontos kompenzációt az 1,3 m/s-os hátszelére, pontszámban csak Neumayer mögé tudott bejönni. Happonen sem járt sokkal jobban, pillanatnyi formáját tekintve csalódás volt a 180,5 m, de most csak ennyire volt képes ilyen körülmények közt. Szokatlan volt ennyire hátul találkozni a rajtlistán Morgenstern nevével, de nem bánkódhatott nagyon rajta, hiszen összetettben tetemes előnye van, Team Touron pedig a két legjobb eredményt csapattársai szállítják helyette, így ez most belefért. Mindenesetre sikerült javítania neki is, 190,5 m-ével beelőzte Keiturit tíz pontos előnnyel. Evensen volt a következő, aki 193,5 m-es ugrásával az élre kerülhetett, majd csapattársa, Jacobsen „előzött”, akitől szintén nem áll távol a levegő „meglovaglása”, bizonyította is ezt 204 m-ével. Stoch ennél is többet produkált, 207,5 m-es távolsággal vette át a vezetést. Ammann jött ezután, aki előzetesen a verseny egyik nagy esélyesének számított, viszont Morgensternhez hasonlóan vele is kibabrált a szél, most 205,5 m-ig repült és ha csak egy tized ponttal is, de sikerült az élre kerülnie. Ito is javított, aki hasonló távolsággal (205 m) rukkolt elő, s bár többet vontak le tőle, mint a svájci ugrótól így is az ő nevével kezdődhetett a tabella, 6 ponttal vehette át a vezetést.
Hilde következett, aki egyébként nem tartozik a legjobb sírepülők közé, a verseny előtti ugrásai (tréning, próbakör stb.) rendre rosszul sikerültek, most viszont a rejtett tartalékaiból meríthetett, ami az élre segítette őt. Ehhez egy 209,5 m-es ugrásra volt szüksége, amivel a japán ugrót letaszíthatta a vezető pozícióról. Schlierenzauer is joggal bízhatott egy számára kedvező széljárásban, melyet meg is kapott, 208,5 m-ig szállva csak Hilde mögé tudott bejönni. A nap embere titulust azért besöpörte, miután kiderült, hogy Uhrmann gyengébbet ugrik nála (194,5 m), aki újból kipergett a dobogóra esélyesek közül. Hautamäki is hasonlóan járt (189,5 m), miképpen Malysz (184,5 m) és Kofler is (183,5 m). Freund valamivel jobban teljesített társainál (190,5 m), viszont ez csak a 3. helyre volt elég, s mivel már csak az első körben hatalmas előnyt szerző Koch volt hátra, így borítékolható volt, hogy lecsúszik onnan. Koch Harrachov után ismét bizonyított, mindkét kör legnagyobb ugrásával (214,5 és 210,5 m) nyerte élete 2. Vk versenyét. Míg Hilde 2. ezüstjének örülhetett „mamut” sáncon, addig Schlierenzauer a szezonban első érmének. Az osztrák klasszis 7-szer állt dobogón repülő versenyen, most első alkalommal nem a legmagasabb fokán. Az osztrákok Kochnak és Schlierenzauernek köszönhetően megerősítették vezető pozíciójukat a Team Touron, mellyel újabb lépést tettek a végső siker felé.
Verseny statisztika - Oberstdorf 1.xls
Team Tour állása 4 verseny után:
http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3061/2011JP3061STTET.pdf
A ti véleményeitek