Az osztrákok elsöprő csapatsikere után üdítőnek hatott Severin Freund újabb győzelme, aki nem hagyott kétséget a felől, hogy sapporói sikere nem volt a véletlen műve, formája továbbra is kiváló, remek sorozatot mondhat magáénak az elmúlt versenyeken. A németek úgy látszik megtalálták személyében a csiszolatlan gyémántot, akire lehet alapozni a jövőben is, hiszen az elmúlt években csak elvétve jutott egy-két érem a németek számára (4 éve nem nyert senki a németek közül), most pedig Freund zsinórban szállítja a dobogós helyezéseket megszakítva ezzel egy rossz sorozatot a németeknél. Na de ki is ez a Freund valójában?
Vasárnapi hősünk 1988-ban született Freyungban, anno ’93-ban északi összetettesként kezdte sportpályafutását, majd két év múltán váltott a síugrókhoz. 2002 óta Alpesi Kupában és egyéb nemzetközi junior versenyeken vett részt, majd alig 15 évesen, a 2003-as sollefteai junior VB-n mutatkozott be rangosabb versenyen, ahol egyéniben 30., míg csapatban 11. volt. A 2004/05-ös szezonban mutatkozott be először a Kontinentális Kupában, viszont első érmét (egyben első győzelmét) 3 évvel később Lillehammerben szerezte, melyet még követett újabb 3 győzelem. 2006-ban egyéniben és csapatban egyaránt német junior bajnok lett, majd rá egy évre bemutatkozott a Vk-ban is (Engelberg), első pontjait még abban az évben, a Négysáncverseny oberstdorfi nyitányán szerezte (30. hely). A 2008-as zakopanei junior VB felemásra sikeredett, míg egyéniben nem járt sikerrel (pontszerző sem lett), addig a német csapattal világbajnoki címet szerzett. Tavaly a nyári Gp-n robbant be a német csapat A-keretébe, miután egyszer sem szorult ki a Top10-ből, legjobb helyezése egy 4. hely volt Hakubában. Az idei Vk szezont egy 30. hellyel kezdte, majd fokozatosan vette fel a ritmust és Oberstdorfban már 6. volt. Ekkor már a német közvélemény középpontjába került, aztán Sapporóban végleg befutott, első Vk győzelmével olyan neveket utasított maga mögé, mint Morgenstern, Ammann, Kofler és Malysz. Ez volt az első német Vk győzelem majdnem négy év elteltével, utoljára ugyanis Uhrmann boldogította a németeket, még 2007-ben Oberstdorfban. A másnapi derbin is dobogós lett (2. hely), majd Zakopanéban folytatta remek sorozatát immár egy bronzéremmel. Willingeni sikere 8 éves hazai nyeretlenséget szakított meg, hiszen a Mühlenkopf sáncon utoljára Sven Hannawald tudott nyerni még 2003-ban, ráadásul utoljára szintén ebben az idényben tudott nyerni német ugró egynél több versenyt (számszerint 6-ot) egy szezon alatt, ki más nevéhez fűződhetett mindez, mint az „isteni” Hanniéhoz. Severin az elmúlt hétvégén mind a tréningeken, mind a kvalin, próbakörön, csapatversenyen egyaránt kimagasló teljesítménnyel rukkolt elő, ennek alapján már talán nem is meglepetés ez az újabb siker, ha kitart lendülete az oslói VB-ig vele is számolnunk kell Morgensternék mellett az esélyesek között!
http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3052/2011JP3052RLQ.pdf
A verseny a 8-as beülőből rajtolt el és a 3.-ként induló, közel egy éves kihagyás után újból versenyző Happonen alaposan feladta a leckét a mezőnynek! A még júniusban, 3 nappal a 26. születésnapja előtt térdsérülést szenvedett finn ugró a K-pontot jócskán túllépve, 140 m-en landolt, mellyel hosszú ideig kibérelte a vezető pozíciót. Végül is Havu ott folytatta, ahol abbahagyta, hiszen a „végzetes” kuopiói landolásakor csupán fél méterrel maradt el Harada 13 éve tartó 135,5 m-es rekordjától! Időközben a szlovén Meznart diszkvalifikálták szabálytalan léchasználat miatt, ugyanis a zsűri az ugrása után túl hosszúnak találtatta azt a testsúlyához képest. Őt Yumoto követte, aki 137,5 m-ig meg sem állt, de csak a finn mögé ért be így is 10 pontnyi hátránnyal. Colloredo okozott ezután nagy meglepetést, aki távolságra ugyanannyit produkált, mint Happonen, viszont a kompenzációnak köszönhetően 6 ponttal maradt el az első helytől, de legalább a japán srácot megelőzte. Érdekes módon a zsűri nem babrálta a beülőt, hiszen az elmúlt pár hónap tapasztalata szerint ha egy úgymond „gyengébb” ugró nagyot ugrik, akkor a zsűri már – érthetetlen módon – rögtön csökkentette a nekifutóhosszt. Na ezt most nem tette, nagyon helyesen! Damjan ezt követően egy 132,5 m-es ugrással rukkolt elő, ami épphogy elég volt a pontszerzéshez. Takeuchi már ennél is jobban teljesített, 136,5 m-ével csapattársa mögé jött be szorosan.
Prevc egy méterrel maradt el a K-ponttól (134 m), majd jött a kvaligyőztes Schlierenzauer, aki 136,5 m-ével közel két pontnyira közelítette meg a még mindig vezető finnt. Amire a hazai közönség nem számított az bekövetkezett. Két olyan alapemberük múlta alul önmagát saját szurkolói előtt, akikre senki sem számított. Legnagyobb bánatukra sem Neumayer (124 m), sem Uhrmann (127 m) nem tudott K-pont körüli ugrást végrehajtani, így idő előtt búcsúztak a további versenyzéstől. S hogy ne csak a hazaiakat érje ilyen „szégyen” követte őket a csapat versenyen átlagon felüli teljesítményt nyújtó két ugró is, Ito (121 m) és Bardal (124,5 m) személyében, így ők sem léptek tovább. Romören, aki az elmúlt versenyeken javuló formát mutatott és a kvalikat is rendre hozta most 129,5 m-ével csak éppen hogy bentmaradt a második körre. Stoch 4 m.-rel ugrott nagyobbat nála mégis sikerült az élmezőnyben maradnia, a 3. helyre jött be. Ezzel ellentétben Fettner a K-ponton tette le magát, viszont a kompenzáció dolgozott nála is rendesen, hisz így is 2,5 pontos hátrányt szedett össze a lengyellel szemben. Koch következett, aki folytatta előző napi remek formáját, 141,5 m-en landolt, mellyel sikerült átvennie a vezetést, méghozzá attól a Happonentől, aki szinte a verseny kezdete óta állt a paravánnál, 40 ugró után szorult csak le az élről! A hazaiak egyetlen reménye, Freund várt Schuster indító jelére, aki miután megkapta azt a német közönség legnagyobb örömére és ámulatára a verseny leghosszabb távolságával (143,5 m) vette át a vezetést Kochtól.
Schlierenzauer viszont akkorát ugrott, mint Stoch és mivel pontelőnye is volt vele szemben, valamint a kompenzációból is jobban jött ki, így nem volt kérdés, hogy ki lesz az első. Hautamäki volt a soron következő és 139 m-ére most egy 137-est ugrott, amivel csak Stoch mögé tudott bejönni. A remek formában visszatért Happonen sem tudott javítani, csak 133 m-ig repült, mellyel csapattársát sem tudta megelőzni. Az első körben elért 139 m-es ugrásához Morgenstern most egy hasonló jóval, 138 m-essel járult hozzá, mely 6 pontos vezetést eredményezett neki. Már csak hárman voltak hátra, közülük Ammann indult elsőként, aki első köréhez hasonlóan szintén 140 m fölötti ugrással (140,5 m) rukkolt elő, mellyel már ő vezetett. Koch sem adta alább, ugyanannyit repült, mint a svájci, viszont első körös pontelőnye megmaradt vele szemben, így át is vette a vezetést tőle, mellyel esélye nyílt egy újabb győzelemre. Az első kör legnagyobb ugrását elérő Freund volt már csak hátra, akit a hazai közönség üdvrivalgása mellett újabb nagy ugrást (139 m) végrehajtva nyerte a versenyt, immár 2. Vk győzelmét aratva, mellyel megerősítette helyét a Top10-ben.
Verseny statisztika - Willingen 2.xls
A Team Tour állása 2 verseny után:
http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3054/2011JP3054STTET.pdf
.jpg)
A ti véleményeitek