A korábban megszokott két egyéni verseny helyett most kivételesen hármat rendeztek itt, hiszen a szezon elején törölt harrachovi versenyek egyikét még tavaly Engelbergben pótolták, míg a másikat most vasárnap. Az évek óta péntek-szombat ritmusban megrendezett versenyek így vasárnapra is tartogattak izgalmakat a lengyel szurkolók legnagyobb örömére. Azt hiszem ami elsőként az élre kívánkozik az a versenyen sérülést szenvedő Adam Malysz állapota. Mikor elindult a sáncról senki sem gondolta volna, hogy ilyesmi előfordulhat vele, pedig a verseny elején Chedal is bukott, szerencsére vele nem történt semmi baj.
Malysz a K-ponton tette le magát, ami – a korábbi ugrások ismeretében - nem tűnt túl alacsonynak, hiszen 123,5 m volt az első sorozat legnagyobb ugrása! Viszont közvetlenül a landolás után a sűrű puha hóban bal síléce kezdett távolodni a jobbtól, szétcsúszott és már nem volt lehetősége korrigálni azt. Ráadásul amint megbizonyosodott, hogy nem kerülheti el az esést profi módon próbált biztonságos testtartást felvenni, hogy a bukást tompítsa, viszont a léce nem oldott le, ami jobb térdéhez csapódott. A lengyelek síugró ikonja miután az első próbálkozás után nem tudott felállni a stadionban mindenki lefagyott a látványtól, hiszen kedvencüket nem sűrűn láthatták pályafutása során bukni, pláne hazai pályán nem. A közönség döbbenten figyelte az eseményeket, a megszokott hangos üdvrivalgás, dudaszó most néma csendbe torkollott, sokkként ért mindenkit ami kedvencükkel történt. Az esés után Adam „hóbagoly” arccal fájdalmasan nyúlt a térdéhez, így a szervezők biztonság kedvéért hordágyon vitték ki, hiszen akkor még nem lehetett tudni mekkora a baj. A kezdeti orvosi konzultáció után úgy döntöttek, hogy szükség van részletes orvosi vizsgálatra is, így a zakopanei kórházba szállították, ahol megállapították szerencsére nem sérült komolyan a térde. Rafael Kot, a csapat gyógytornásza szerint egy ilyen bukás keresztszalag szakadással is párosulhatott volna. Az első diagnózis nem mutatott súlyos képet, térde véraláfutásos, sebes lett, így Adamot fiziko- és mágneses terápiás kezelések alá vetik majd, hogy az mielőbbi gyógyulását elősegítse. Sok pihenést és rehabilitációt igényel majd a feszült ínszalag. Adam elmondása szerint a térde kevésbé fáj már, inkább mellkasi fájdalomra panaszkodott, melyet az esés következtében szenvedett el. Rövid időn belül második alkalommal sérült a térde, hiszen a szezon előtti lillehammeri tréningen is megsérült, amit sikerült a kuusamói nyitányra orvosolni. Megható pillanat volt ahogy Malyszt a lengyel közönség hatalmas búcsútapsa közepette vitték ki a pályáról, akik egyszerre skandálták: „Nem történt semmi Adam, nem történt semmi!”. A lengyelek csillaga elképzelhetően kihagyja majd a Team Tour versenyeit, de talán nem akkora a baj, hogy az oslói VB-re ne sikerüljön teljes értékűen felépülni!
A szomorú esemény mellett szerencsére volt pozítív momentuma is a versenynek, amire szívesen fognak majd visszaemlékezni a lengyel drukkerek. Kamil Stoch szenzációs győzelme alighanem sokáig emlékezetükben marad a versenyre kilátogatóknak, valamint a tv előtt szurkolóknak. Már évekkel ezelőtt Malysz lehetséges utódjaként tartották számon, tavalyi szenzációs COC és Grand Prix szereplése folytán pedig ez az érzés csak felerősödött minden hazafi szívében. Mindkét versenysorozaton kiválóan teljesített, győzelmek sorát szerezte, ráadásul nem volt olyan verseny egyik kupában sem, melyen dobogós helyezésnél rosszabb eredményt ért volna el. Ennek ellenére erőteljesebb szezon kezdésre számított mindenki, legalábbis a lengyel szurkolók, valamint az általános közvélemény is. Legjobb Vk helyezése eddig egy 6. hely volt még 2008-ból (Val di Fiemme), az idei szezon felén túllépvén nem úgy tűnt, hogy egyéni legjobbját sikerül majd megjavítania. A zakopanei (leginkább a szombati és vasárnapi) versenyek választ adtak arra miért is várt mindenki tőle jó eredményt már december óta. Igaz, szerencsés körülmények is hozzásegítették élete első Vk győzelméhez, hiszen a sűrű hóesés és ezáltal lelassult nyomvonal az összes esélyes ugrót taccsra vágta, sokan múlták alul önmagukat. Viszont Kamil bizonyított azzal, hogy nem remegett meg lába a második kör legvégén, esélyeshez méltóan, magabiztosan oldotta meg feladatát, mellyel a kezdeti sokk után hatalmas örömet szerzett a lengyel népnek! Kamil idén már a negyedik, aki Larinto, Koch és Freund után szintén első ízben állhatott föl Vk versenyen a dobogó legmagasabb fokára. Utoljára ennyi újonc győztest a 2006/07-es szezonban avattak, akkor Lappi, Schlierenzauer, Jacobsen és Urbanc győzelmein ámulhattunk!
http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3009/2011JP3009RLQ.pdf
A verseny 5 fokos mínuszban és sűrű hóesésben kezdődött el, mely így nem tűnt épp ideális kezdésnek. A 8-as beülőből indultak a versenyzők, elsőként Keituri kezdett 112,5 m-es ugrással, mely nem volt elég a továbbjutáshoz. Már most előre elárulom - nem mintha nem tudná senki aki idelátogat :) -, hogy az irreális körülmények jelentősen befolyásolták a verseny végeredményét, a K-pont körüli és feletti ugrások pedig idővel felértékelődtek. Össz-vissz 13-an tudtak 120 m körüli ugrást elérni, ami hűen tükrözte a verseny színvonalát. A lengyelek fiatal ugrója, Byrt repült 116 m-ig, ami nem tűnt rossz ugrásnak, ha a körülményekhez viszonyítjuk. Zyla volt az első a versenyen, aki 120 m fölé tudott kerülni, 123 m-en tette le léceit, mellyel vezetett egy jó ideig. Közben jó pár nevesebb ugró is kipergett a versenyből, ami már nem is tűnt meglepetésnek, hiszen az idei szezonjuk jócskán hagyott kivánni valót maga után. Így járt Vassiliev, Küttel, Janda és Ahonen is, nem beszélve Kranjecről, aki már a selejtezőből sem tudott bejutni a versenyre. Schmitt váltotta le az élen Zylát, akinek 120 m-es ugrása is elég volt ehhez, köszönhető volt ez annak, hogy a lengyeltől jóval több kompenzációs pontot vontak le. Ezután következett Chedal, aki úgymond első „áldozata” volt a versenynek. Hiába ugrotta meg az első kör legnagyobb távolságát, 123,5 m-nél a landolás után közvetlen egyensúlyát veszítette és bukott, szerencsére nem esett baja. Majd jött Kasai, aki 121 m-rel vette át a vezetést, aminek látszólag nagyon örült, hiszen a szezonban első alkalommal adódott lehetőség jó pozíció elérésére. Uhrmann, aki rendre csak a selejtezőkön vigéckedik most 120 m-ével és minimális, 4 tizednyi ponttal került az élre. Schlierenzauer viszont az első két zakopanei versenyéhez képest tompább volt (118,5 m), de így is a 4. helyre tudott bejönni. A hazaiak hangorkánja jelezte egy lengyel ugró közeledését a magasból
Stoch 123 m-es ugrása is „kiválónak” bizonyult a helyzetet ismerve, a vezetést közel 10 pontos előnnyel vette át. Az újabb kvalit nyert Romören következett, de 116,5 m-e kevés volt ahhoz, hogy esélyesként szálljon harcba a dobogóért a fináléban. Honfitársa, Evensen még ennél is gyengébbet ugrott olyannyira, hogy 106 m-ével ki is esett a versenyből. Loitzl és Fettner sem boldogult a nehéz körülményekkel, 113 m-ig repültek mindketten, mellyel jóval hátrébb végeztek. Koch viszont jól jött ki az egészből, 122,5 m-ével szorosan Stoch mögé jött be, mellyel komolyabb álmokat is szövögethetett egy jó eredmény elérését illetően. Freund, aki az utóbbi időben egyre jobb teljesítménnyel rukkolt elő most sem keltett csalódást 123 m-ével, tizedekkel maradt csak el Kochtól. Míg Hautamäki csak 111,5 m-t tudott összehozni, mellyel majdnem kiesett, addig Hilde is hozta az átlagos 123 m-t, de ő sem tudta megelőzni a hazaiak kedvencét, csak 3 ponttal maradt el az első helytől. Ezután következett Malysz, természetesen mindenki azt remélte megismétli pénteki teljesítményét, a 120 m-es ugrása viszont bukással párosult (lásd a fönti cikket), a pontozók – mint ilyenkor minden esetben – alacsony pontszámokkal honorálták esését.
Ez a drámai pillanat beárnyékolta a további versenyzést, szerencsére a lengyel drukkerek a végén a „pokolból” a mennybe szállhattak... :) Egy jó tíz perces szünet után tudták csak folytatni a versenyt, Koflert a történtek kizökkentették ritmusából, csak egy óvatos 115 m-rel rukkolt elő. Ammann viszont lépést tartott az élbollyal, 120,5 m-ével esély nyílt egy újabb győzelemre. Morgenstern maradt már csak hátra, de ő sem járt jobban a prekvalisok túlnyomó többségéhez hasonlóan, 116 m-ével csak a mezőny második feléből várhatta a folytatást.
Ezután jött Uhrmann, aki kifogott egy jó szembeszelet és kihasználva ezt meg sem állt 131,5 m-ig, mely a verseny leghosszabb távolsága is lett, közel 13 pontos előnnyel került az élre. Még Ammann se tudta beelőzni, pedig 127,5 m-e sem volt kicsi, a német ugró mögé fért csak be. Freund (119 m) és Koch (118,5 m) is rontott, így már biztossá vált Uhrmann dobogós helye extra ugrásának köszönhetően. Hilde következett és újfent bizonyított, 127 m-e elég volt, hogy átvegye a vezetést, mellyel javított előző napi helyezésén, a bronz után ezüstnél rosszabbra már nem számíthatott. A lengyel közönség legnagyobb örömére egy hazai ugró zárhatta a versenyt. Stoch indult utolsóként és magabiztosan, esélyeshez méltóan nyerte a versenyt 128 m-es ugrásával, mely élete első dobogós helyezését, egyben első Vk győzelmét is jelentette! Ezzel a sikerrel azon kevés ugrók egyike lett, aki röpke fél éven belül 3 különböző versenysorozatban is (COC, Gp, Vk) győzni tudott! Kamil méltó helyettese volt a sérülést szenvedett Malysznak, aki bebizonyította, hogy semmi sem lehetetlen!
Stoch így nyilatkozott a verseny után: „Legnagyobb álmom vált valóra azzal, hogy azon a sáncon diadalmaskodhattam, ahol felnőttem. Sok ezer néző előtt énekelni a himnuszt olyan érzés, amit nem fogok elfelejteni életem során. Az első sorozatban rájöttem, hogy valójában nincs okom félni, mert a végén ez volt az a hely, ahol mindig is akartam lenni, nem féltem a második ugrástól, ezt a lehetőséget ostobaság lett volna kihagyni! Szeretek ilyen nehéz körülmények közt ugrani, úgy érzem magabiztos voltam és ilyenkor is tudom nyújtani a legjobbomat. Adam bukását nem láttam élőben, csak a verseny után a visszajátszás során. Nagyon sajnálom, ami vele történt. Ez a szituáció bárkivel megtörténhetett volna. Ma a feltételek nagyok rosszak voltak, egyre sűrűbben esett a hó, nagyon kellett összpontosítani, hogy ne hibázzon az ember. Remélem teljesen rendbe jön és képesek leszünk majd a csapatban együtt versenyezni az érmekért, akár már Oslóban!”
Verseny statisztika - Zakopane 3.xls
A ti véleményeitek