Korábbi cikkünkben már próbáltunk kis betekintést nyújtani a Curling Continental Cup nevezetű torna lényegébe. Most, hogy kiderült, eszik-e, vagy netalán isszák ezt a négynapos curlingkülönlegességet (emlékeztetőül: egyik sem), itt az ideje alkalmazni mindezt a gyakorlatban is, tehát nézzük át, hogyan alakult Észak – Amerika és a Világ múlt hétvégén lebonyolított 2011-es összecsapása a kanadai St. Albert városában.
Mindkét fél hat csapatot delegálhatott, akik egyértelműen napjaink curlingjének a krémjét jelentik. Mind ismert együttesek, nagy többségüknek pedig már legalább egy, világversenyen begyűjtött aranyérem is a zsebében van. A résztvevők listája tehát a következők szerint nézett ki (az egyes kvartetteket szokás szerint a skipek nevével jelölve):
Észak-Amerika:
Férfiak: Kevin Martin (CAN), Kevin Koe (CAN), Pete Fenson (USA)
Nők: Jennifer Jones (CAN), Cheryl Bernard (CAN), Erika Brown (USA)
Világ:
Férfiak: Niklas Edin (SWE), Thomas Ulsrud (NOR), David Murdoch (ez egy all-star válogatott, melyet a skót Murdoch mellett a svájci Ralph Stöckli és Simon Strübin, valamint a német Andreas Lang alkot)
Nők: Andrea Schöpp (GER), Mirjam Ott (SUI), Wang Bingyu (CHI)
Impozáns társaság, meg kell hagyni. Na, hát ez a kétszer hatszor négy ember mérte össze tudását négy napon keresztül, négy különböző számban, hogy eldöntsék, az óvilág vagy az újvilág képvisel-e jelentősebb erőt ebben a szezonban. Az első két napon felváltva a csapat-, illetve a vegyes páros versenyek zajlottak. A nyitónap után azonnal kisebb megdöbbenést váltott ki a részeredmény, miszerint Észak-Amerika csapata 42:12-es előnyt dolgozott ki, a 9 mérkőzésből mindössze két győzelmet engedve a Világ együtteseinek Bingyuék és Ulsrudék révén, a csapatversenyekben. Este érkeztek is a várt nyilatkozatok az óvatosan elégedett amerikaiakkal, és a bizakodó ellenfeleikkel, akiknek kapitánya, az egykor szintén sokszoros bajnok norvég Pål Trulsen a túlságosan csúszó jéggel, meg a nem túlságosan összeszokott vegyes párosokkal indokolta a kezdeti nehézségeket.
A második játéknap aztán még az előzőnél is kellemetlenebb hidegzuhanyként érte a Világ csapatait; újabb 9 találkozóból ezúttal csak egyet tudtak megnyerni. Vegyes párosban a David Murdoch/Carmen Schäfer kettős tudta mindössze felülmúlni az Egyesült Államok két skipjét, Pete Fensont és Erika Brownt. Eközben Észak-Amerika többnyire sima győzelmeket aratott, köztük olyan gyöngyszemekkel, mint amikor a Niklas Edin és Monika Wagner kettőse csak a 6. endben tudta megszerezni első pontjait a Kevin Martin/Ann Swisshelm duó ellen.
Az eredményjelző ekkor már kínos 90:18-as állást mutatott, Thomas Ulsrud a kamerák felé azonban továbbra is töretlen optimizmust. A friss Európa-bajnok arra alapozta nyugalmát, hogy a pontok nagy részét majd úgyis a még hátralévő skins meccseken fogják kiosztani. „Az a jó a skinsben, hogy ott teljes gőzzel támadhatsz. Nem számít, hogy 2 vagy 4 ponttal veszítesz-e” – utalt a norvég arra, hogy ebben a játéknemben a nagyobb kockázatvállalás is belefér, nekik meg aztán már végképp nincs mit veszíteniük.
A harmadik nap legnagyobb figyelemmel övezett eseményét viszont az ügyességi számok, azaz az egyéni versenyek jelentették. Ebben a szakaszban ugyan összesen csak 32 pont talál gazdára, viszont a legkülönlegesebb eleme a tornának, hiszen nem a kőről kőre felépített stratégiai háborúról szól, hanem mindenkinek új, előre beállított helyzeteket kell megoldania. Egyéni képességek terén a Világ csapatai már jobban teljesítettek, a hat párosításból kettőt – Ulsrudék és Schöppék révén – megnyertek, egyet pedig döntetlenre hoztak, mivel a svájci hölgyek és Jennifer Jonesék erőpróbája pontosztozkodással végződött. Persze Észak-Amerika így is 14:10-es előnnyel zárt, és mivel összességében is ők érték el a magasabb egyéni pontszámot, emellett még 8 újabb egységgel gyarapodott a számlájuk.
Ebben a számban a legjobb teljesítményt az élő legendaként számon tartott (Kanadában legalábbis) Kevin Martin-féle csapat produkálta, akik a hat feladatból ötöt maximális eredménnyel teljesítettek, és csak a hit&roll dobásukat nem sikerült a ház közepén megállítaniuk. Így az elérhető 30-ból 27 pontosra teljesítették a feladatot, amivel megismételték a még 2002-ben saját maguk által (meglepő?) felállított rekordot.
Eközben megkezdődtek a skins mérkőzések is; hat darabot bonyolítottak le még aznap, míg az utolsó napra mindössze csak kettő – a legnagyobb pontértékűek – maradt. Délelőtt David Murdoch all-star csapata ugyan nagyarányú győzelmet ért el Fensonék ellen, de ez a siker máris eltörpült amellett, hogy a másik két pályán az észak-amerikaiak minden „bőrt” lehúztak ellenfeleikről, és 20:0-ra hozták a találkozókat. A délután még ennél is elkeserítőbben sikerült az egyesült Világ számára; az a három mérkőzés habár szorosabban alakult, de egyik sem az ő győzelmükkel zárult, amivel Amerika már 217-re tornázta összetettbeli pontjainak számát, s mivel ekkor már a maximálisan megszerezhető 400 egység több mint felével rendelkeztek, már egy nappal a zárás előtt bebiztosították győzelmüket, s negyedik alkalommal hódították el a Continental Cup-ot. Habár a tornát mindenképpen teljes egészében lebonyolítják, a házigazdák máris megkezdhették az ünneplést, míg Pål Trulsen csapatkapitánynak és Peja Lindholm edzőnek már csak az elismerő gratuláció maradt.
„Sokkal jobbak voltak nálunk, ezúttal el kell fogadnunk ezt. Egyszerűen nem teljesítettünk olyan jól, mint amennyire tudom, hogy képesek lennénk. Ha csúcsformában vagyunk, igazán jól játszunk, de most valahogy túl sok volt a hiba” – mentegetőzött Lindholm, mintha mindenki elfelejtette volna, hogy az Európát és Ázsiát képviselő csapatok is magasan a világ élvonalába tartoznak. Rendben idén nem jött ki jól a lépés, nem voltak formában, összhangban a játékosok – oké, nagyon csúnyán nem – de megesik ez a legjobbakkal is, mint ahogy most meg is esett.
A zárónap ezután már felszabadult játékot hozott, ahol azért a Világ-válogatott eltökélt szándéka volt, hogy már csak becsületből is, de megnyerik a két legtöbb pontot érő skins eseményt. A női párharcban jól is kezdett Wang Bingyu csapata az olimpiai második Cheryl Bernardék ellen, azonban a harmadik end után már minden pontot a kanadaiak zsebeltek be, s így ellenfeleik minimális céljai sem teljesülhettek.
Az utolsó, esti mérkőzésre – amolyan gálaelőadásként – a sport kétségtelenül legjobb csapatát Európa friss bajnokaival párosították össze a kapitányok, így az olimpiai döntő emlékére egy curling-ínyencségnek számító Kevin Martin – Thomas Ulsrud skins-csatával zárulhatott a 2011-es Continental Cup. Az első két endet felváltva megnyerték, utána viszont öt meneten át, egészen a hetedik endig halmozódtak az elvihető pontok, hiszen jó darabig senkinek nem sikerül befejezőként két kővel nyernie, vagy kalapács nélkül rabolnia. 35 pont gyűlt ekkorra össze, amit egyszerre vihet el, akinek végre sikerül a feltételek szerint hoznia az endet. A norvégok ekkor végre jó helyzetbe kerültek: Ulsrudnak egy egyszerűnek tűnő „double takeout”-ot kellett teljesítenie, hogy a 35 pont, és vele a torna utolsó győzelme a zsebükbe vándoroljon.„Biztos voltam benne, hogy megcsinálom” – nyilatkozta Ulsrud az elrontott döntő ütést követően – „Elég hülyén éreztem magam azután, hogy hátrafordultam a csapathoz és azt kiáltottam, »Ezt figyeljétek!« és hopsz... a kövem elakadt. Ez stílusosan lezárta a Világ-válogatott egész hetét.”
Az így végül győztes Kevin Martin tisztelettel nyilatkozott ellenfele hibájáról. „Thomas egy igazi egyéniség. Sokkal többször jól megcsinálná ezt az ütést, mint ahányszor kihagyja – szóval egy kicsit szerencsések voltunk.” Végül általánosságban is szólt pár szót egész heti ellenfeleikről: „Nem igazán kapták el a fonalat, vagy csak a légkör nem volt számukra megfelelő valamilyen okból. Ellenben a legutóbbi alkalommal jól legyőztek minket. De azt hiszem, ez már csak így működik.”
Martin csapatának tagjai voltak az egyetlenek, akik minden találkozójukat megnyerték a négy nap alatt. Kanadából a hölgyeknél Jennifer Jonesék teljesítettek a legjobban. A Világ oldalán már nehezebb ilyen összehasonlításokat tenni. Ott Ulsrudék voltak az egyetlen gárda, akik két meccset is nyertek – csapatban és egyéniben is Kevin Koeék ellen. Meg kell említenünk még a skinsben és vegyes párosban is győzelmet szerző Murdochot, a hölgyeknél pedig Andrea Schöpp, és a svájci third, Carmen Schäfer ért még el részsikereket.
Észak-Amerika végül 298:102 arányban győzte le a világ többi részét, tehát majdnem háromszor több pontot szerezve náluk. Ezzel új győzelmi pontrekordot is állítottak fel a korábbi 290 helyett, amit szintén ők értek el. Nagyarányú sikereik dacára az eddigi hét tornát figyelembe véve még csak 4:3-ra vezetnek, ami valóban bizonyítja a Continental Cup létjogosultságát. Jövőre ismét figyelemmel kísérjük majd, a legközelebbi eseményt viszont most a tavaszi világbajnokságok jelentik a világ legjobb curlingesei, valamint a nézők számára. Tartsatok velünk akkor is.
A Continental Cup egész heti eredményei az alábbi linken tekinthetők meg.
A ti véleményeitek