Végre megszakadt a férfi óriás-műlesiklás idei monotóniája: a negyedik verseny után immár nem csak Ted Ligety neve áll a győztesek listáján. Ráadásul rögtön két fővel gyarapodott a lista: a hatalmas második futamot teljesítő Cyprien Richard holtversenyben zárt az élen Aksel Lund Svindallal. A dobogó 3. fokán is francia állt, Thomas Fanara. Boldog lehet 5. helyével a horvát Ivica Kostelić, annál boldogtalanabb az első futam után vezető, ám aztán nagy hibája után a mezőny végére csúszó Ligety.

Adelboden egyike a Világkupa legrégebbi helyszíneinek, a svájci pályán közel fél évszázada évről évre összegyűlnek a világ legjobb férfi óriás-műlesiklói. A lejtő királya - legalábbis a jelenleg is aktív sízők közül - Benni Raich, aki 2006. és 2009. között három alkalommal is diadalmaskodott - vagyis a legutóbbi megtartott versenyt is ő nyerte (2010-ben nem rendeztek versenyt óriásban). Csak 2008-ban nem tudott győzni Raich, akkor kettős hazai siker született - nagyot fordult azóta a világ mind Marc Berthoddal, minde Dani Albrechttel... 2005-ben Massimiliano Blardone, és még 2002-ben Didier Cuche is győzni tudott ezen a lejtőn; na és a finn veterán, Kalle Palander is megízlelhette már itt a győzelem ízét 2004-ben. Az idei szezon azonban mostanáig az amerikai Ted Ligety diadalmenetét hozta.

Az első futamban fagypont körüli hőmérséklet, valamint a felhők mügül időnként kikandikáló Nap fogadta a résztvevőket. Na és persze a pálya, amit külön könnyítésként Ligety számára az amerikai edző, Sasha Rearick tűzött.

A norvég Aksel Lund Svindal kezdte a versenyt, gond nélkül lejött (6.). Massimiliano Blardone volt a következő, jobban kezdett a norvégnél, ám a folytatás kicsivel rosszabb volt (11.). Újabb norvég jött harmadikként, Kjetil Jansrud a pálya felső szakaszán több mint fél másodperces előnyt szedett össze, ám a zárószakasz letörésénél rosszul jött, így Svindal mögé szorult (7.). Benni Raich jött negyedikként, és bizonyította, miért is tudott annyiszor győzni ezen a lejtőn, két tizeddel verte Svindalt (3.). Utána egy újabb osztrák volt soron, Marcel Hirscher a letörésig tartotta magát, ám ott komolyabb hátrányt szedett össze (14.).

A hazaiak közül elsőként Carlo Janka lépett pályára, és most végre kiváló sízéssel örvendeztette meg a svájciakat (2.). Ted Ligety viszont újra bizonyította, hogy idén más dimenzióban síel: még az is belefért, hogy a letörésnél legalább fél másodpercet eladjon, így is nyerte a futamot. A franciák közül Thomas Fanara került sorra elsőként, felejthetőnek tűnő sízés után a letörést nagyszerűen húzta meg, így az élbolyba jött (4.). Davide Simoncelli fényévekre volt az előtte sízőktől (20.), és a 10-essel rajtoló Romed Baumann is keveseket előzött meg - végül az osztrák mégis sokkal előbb zárt (8.).

Cyprien Richard lehetett a mezőny utolsó reménye, hogy valaki megszorongatja Ligetyt - ám a korábban remeklő francia most nagy hibákkal úgy tűnt, máris kiszállt a versenyből (21.). Újabb osztrák volt soron: Philipp Schörghofer nagyon elégedett lehetett (5.). Két pocsék olasz futam után a harmadik talján, Manfred Mölgg is a mezőny végére sorolt be (16.), majd Didier Cuche épphogy másodpercen belül maradt (10.). Az első 15 indulót újabb olasz zárta: Alexander Ploner is honfitársaival versengett (13.).

Jean-Baptiste Grange vállsérülése ellenére rajthoz állt - nem biztos, hogy megérte (23.)... Ivica Kostelić a második futamban érezhette magát sízése után (19.), majd jött Dani Albrecht első hazai sízése visszatérése után - sajnos, nem tudott versengeni a többiekkel, ám hajszál híján továbbjutott (30.). Újabb svájci síző volt soron: Sandro Viletta Mölggel holtversenyben ért célba (16.). Ondřej Bank jött 20-assal, korábbi formájához képest most elég gyenge volt (24.). Steve Missillier elégedett lehetett (18.), Truls Ove Karlsen viszont egy nagy hiba után csak a célbaérésre hajthatott (59.).

A második reklámszünet után Gauthier de Tessières nyitotta a hátralévő sízők sorát, méghozzá kiválóan, remek kezdés után a harmadik szakaszon veszített csak sok időt (9.). Marc Berthod remek alsó szakasszal előkelő helyre érkezett (12.), majd Hannes Reichelt is lekopírozta a svájci menetét (15.). Markus Larsson nem igazán érezte a pályát (33.), és Matts Olsson sem jött tökéletesen (22.) - legalább az egyik svéd továbbment. A németek egyetlen reménye, Felix Neureuther a második futamba kerülésért aggódhatott (28.), csakúgy, mint a top-30-at lezáró finn Kalle Palander (25.) és olasz Michael Gufler (27.) - végül mindhárman továbbmentek.

A 30-on túliak ugyanis finoman szólva sem remekeltek (ebben nyilván az olvadozó pálya is szerepet játszott), csupán a 31-essel 26. Bode Miller és a 36-ossal 29. Stephan Görgl fért be a második futamba. Említést érdemel még az idényben most bemutatkozó francia Mathieu Faivre, aki 57-essel jött be a 31. helyre - lehet, a svájciak meglincselték volna, ha pár századdal jobban jön, és ezzel kilöki Albrechtet... A mezőny egyetlen újonca, a német Stefan Luitz junior-VB másodikként alaposan leszerepelt (56.).

Újonc:
Stefan Luitz (1992) - német (Bolsterlang): Junior VB: 2. (óriás, 2010 Les Houches), 30. (szlalom, 2009 Garmisch-P.). Európa Kupa: 15 start, legjobb hely: 11. (óriás). FIS-versenyeken 1 győzelem, 2 dobogó (óriásban).

A második futam pályáját az osztrák Andi Pülacher tűzte - jó hír Raichnak.

Albrecht egyedüli célja az volt, hogy a hazai nézők előtt a célba poroszkáljon, ezt el is érte (29.). A második futam tényleges történései így Görgl menetével kezdődtek - na nem mintha az osztrák olyan jól jött volna (27.). Neureuther mutatta be az első jónk nevezhető futamot, előre is lépett pár helyet (20.). Gufler hiba nélkül lejött (23.), csakúgy, mint Miller (22.). Palander újra pontot szerzett, ám az "öreg" továbbra sem a régi, ráadásképp a letörésnél sokat vesztett (24.).

Neureuther vezetését Bank adta át a múltnak, a cseh egészen a zárószakaszig remekelt, ám a letörés neki sem jött igazán össze (17.). Grange szinte lekopírozta a cseh menetét (19.), Olsson azonban a letörésnél sikeresen leelőzte Bankot (15.).

A 21. helyről, teljesen reménytelen helyzetből vágott neki a futamnak Cyprien Richard. Ha már így alakult, kockáztatott, nem vétett hibát, és hét tizedes előnnyel átvette a vezetést. Sok mindenben még ekkor sem reménykedhetett, itt-ott lehetett (volna) nála jobban jönni - na és hátra volt még 20 síző. Közülük is elsőként egy (formán kívüli) olasz sztár, Simoncelli: csak fél másodperccel maradt el Richard-tól, és előrelépett (12.). A lassacskán végre formába lendülő Kostelić következett - a Zágráb után dühöngő horvát nem esett szét fejben, és kiváló sízéssel két tizeddel Richard mögé ért be. Végül csak századokkal szorult le a dobogóról, és zárt az 5. helyen.

Missillier nem tudott felnőni honfitársához, a letörésnél rengeteget veszítve a középmezőnyben zárt (17.). Mölgg igazi "mölggös" második futammal a mezőny végére esett vissza (24.), majd Viletta kamikaze-menete eredményeként kieséssel zárta az első 15 induló sorát.

A legjobb 15 közül elsőként Reichelt következett, nagyjából megtartotta pozícióját (14.). Újabb osztrákon volt a sor: Hirscher a hírek szerint továbbra is betegeskedik - meg is látszott (16.)... Ploner honfiúi buzgalmában úgy érezhette, meg kell mutatnia, hogy Mölgg futamát is alul lehet múlni - sikerült neki (26.). Marc Berthod időtlen idők után újra legjobb svájciként zárt, újra top-10-ben végzett - másodjára is hatalmasat ment (7.). Blardone is hasonlókat mondhat el magáról: legjobb az olaszok közül, és top-10-es - ő azonban aligha elégedett ezzel (10.).

Már csak a legjobb 10 volt hátra, és Richard elégedetten nyugtázhatta, hogy Cuche is már a pálya felére elveszti előnyét, végül csak a 11. lett. De Tessières meneténél már komolyabban aggódhatott honfitársa, ám a letörést ő sem tudta úgy meghúzni, mint Richard (9.). Baumann esetén nem kellett sokáig aggódni, ritmustalan sízéssel (pedig osztrák volt a pálya!) alaposan hátraesett (21.). Jansrud végig versenyben volt az 1. helyért, ő is a letörésnél veszített tizedeket (6.).

A 6. helyről várta a második futamot Aksel Lund Svindal, és hasonlóan jött végig, mint Jansrud. Az utolsó szakszt azonban jobban síelte meg honfitársánál, és századra azonos idővel ért célba, mint Richard. Ám még mindig öten hátravoltak - közülük elsőként Schörghofer veszített el végig értékes századokat, és szorult mögéjük (7.). Fanara menete sem tűnt jobbnak az osztrákénál, ám a zárószakaszt kiválóan síelte meg, és két tizeddel az élen állók mögé, illetve századokal Kostelić elé jött be - a 3. helyen zárt. A lejtő ura, Benni Raich ugyanis elvesztette előnyét, és két századdal Fanara mögé szorulva még a dobogóról is lescsúszott (4.), Janka pedig a letörésnél hatalmas hátrányt beszedve a középmezőnybe zuhant hátra (13.).

Utolsóként az eddig a szezonban mindent megnyerő Ligety következett. Már az első szektorban rengeteget veszített, majd oldalára dőlt, és ezzel el is szállt minden esélye. Célbaért, pontokat is szerzett - ám aligha örült ennek (28.).

Cyprien Richard-nak igazságot szolgáltatott a sors: az előző versenyen, Alta Badián egyetlen rosszul megütött kapu fosztotta meg a győzelemtől. Most, reménytelen helyzetből, a 21. helyről nekivágva végre megszerezte élete első Vk-győzelmét. A 31 éves morzine-i sízőnek 40 Vk-versenyt (és 10 évet!) kellett várnia erre a győzelemre, ez volt élete 4. dobogós helye. Remek formában van, és Ligety hibája után talán még a szakági elsőség reménye is felcsillan számára.

A 28 éves norvég, Aksel Lund Svindal 241. Vk-versenyén 14. győzelmét és 32. dobogóját szerezte. Úgy tűnik, a magához képest kicsit haloványabb kezdés után visszaveszi Jansrudtól az első helyet a norvég csapatban, és összetettben is számolni kell a kjelleri sízővel.

Bombaformában a franciák (kivéve épp a korábbi menőjüket, Grange-ot): a 29 éves Thomas Fanara sorozatban másodszor szerezte meg a 3. helyet óriás-műlesiklásban. 44 Vk-versenye alatt korábban nem is állt dobogóra a cordoni síző... 

A verseny végeredménye, férfi óriás-műlesiklás, Adelboden, 2011.01.08.

A mai versenyek teljes eredménylistái és statisztikái táblázatként itt letölthetők!