Tom Hilde adatlapja.doc                      Thomas Morgenstern adatlapja.doc

Hosszú évek óta nem fordult elő, hogy a végső győzelemre főesélyes nyerje a Négysánc összetettet, hát nem fura? Pedig ez történt tegnap. Idén ezt a babonát most az osztrákok elsőszámú síugrója törte meg, aki nem csak ezt, hanem egy másik hosszú sorozatot is megszakít(hat), mégpedig azt, hogy ugyanaz nyerje az összetett Vk-t is, mint aki a nyári Grand Prix-t! Bár még odébb a vége, már most közel 300 pontos előnnyel vezet mai győzelmével Morgenstern a Világkupában!

Az idei szezon eddig abszolút az övé, dédelgetett álma vált valóra tegnap. Páratlan pályafutás van a háta mögött, hiszen nyolc éve űzi ezt az extrém sportot és 25 évesen elmondhatja magáról, hogy mindent megnyert már, amit ebben a sportágban meg lehet! Kivételes teljesítmény ez, hiszen még senkinek sem sikerült ilyet véghez vinnie, legalábbis a jelenleg aktív ugrók közül még senkinek! Érdekes, hogy ami Morgensternnek sikerült, az olyan ikonoknak, mint Malysznak (legtöbb összetett Vk cím – 4), Ahonennek (legtöbb Négysánc győzelem – 5) és Ammannnak (legtöbb olimpiai bajnoki cím – 4) még nem, azaz hosszú pályafutásuk alatt a mai napig sem tudták a számukra hőn áhított egyedüliként hiányzó címeiket begyűjteniük! Kinek az olimpiai cím, kinek a Négysánc arany hiányzik még az éremkollekciójából (Morgensternen kívül még Nykänen volt az, aki anno mindent megszerzett, amit abban az időben meg lehetett)! Ha ezek után valami motiválhatja még az újdonsült bajnokot az mindenképp az egyéni világbajnoki- és sírepülő vb trófeák, melyek még besöprésre várnak, ebből az egyiket akár már idén megszerezheti az oslói VB-n, melynek legfőbb esélyesévé lépett így elő! Tom Hilde pályafutása 3. Vk győzelmét aratta csütörtökön, mellyel nagy meglepetésre egyúttal a Négysáncverseny harmadik helyét is megszerezte! A legvérmesebb norvég szurkolók sem hitték volna ezt, hiszen Hilde a garmisch-partenkircheni versenyen csak a 36. volt, a dobogó pedig közel 30 pontnyi távolságra volt tőle akkor! Szerencséjére a második kört lefújták, így nem került jóval nagyobb hátrányba, ennek is köszönhette első komolyabb egyéni sikerét!

1998-ban az északi sí-VB-vel kapcsolatban a stadion kapott egy szervezési- és fősajtócentrumot. 2000-ben a pontozótornyot fölrobbantották és egy új építménnyel pótolták. Végül 2003-ban a FIS a sáncprofil módosítását követelte meg az S.C. Bischofshofentől. Az átalakítási munkák során a felugrószöget az egykori 38-ról 36-ra csökkentették, valamint még egy tv közvetítésre alkalmas ún. fényárberendezéssel is felszerelték a sánclétesítményt, a sáncot pedig még egyszer megnagyobbították (K125-re) és műanyaggal vonták be, mely így a világ legnagyobb műanyagsánca lett. Bischofshofen a Négysáncturné finálé helyszíneként ismert, melyet általában 25 ezer lelkes néző él át minden évben. 2006-ban a Négysáncverseny fennállása óta először történt meg, hogy két győztest hirdettek a stadionban tizedre azonos pontszámmal (Ahonen-Janda 1081,5 pont). Bischofshofen az egyetlen helyszín a négy közül, mely egy szezonon belül kétszer is rendezhetett szakaszversenyt, ugyanis 2008-ban a törölt innsbrucki helyszín helyett szállt be, a másnapi versenyen pedig a Négysáncverseny történetének legnagyobb alakját ünnepelhette Janne Ahonen személyében, aki 5. győzelmét zsebelte be a verseny végén!

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3003/2011JP3003RLQ.pdf

A versenyt 30000 néző előtt kezdték a 11-es beülőből, elsőként a Loitzl-Hula kettős indult neki és papírformának megfelelően osztrák továbbjutás született 119 m-rel. Ezután jött Prevc, aki a bolgárok legjobbjával, Zografskival küzdött meg. A szlovén ugró 6 m-rel volt jobb (123 m) az idei szezon egyik kellemes színfoltjával szemben. A Schmitt-Ahonen párharc igazi csemegének igérkezett, hiszen a korábbi évek két kiemelkedő alakja „csapott össze” egymással, ennek ellenére idén sajnos egyikük sem remekel. Most ugyan a német ugró volt a jobb 124 m-es ugrásával, de Ahonen is tovább ment lucky looserként. Chedal küzdött meg ezután Tepessel és igen szoros versengést hozott kettejük párharca, kik közül mindössze fél méterrel (123 m) és 1,2 ponttal volt jobb a szlovén ugró ellenfelénél, de Chedal sem szomorkodott a végén, a legjobb 5 vesztes közé sikerült bekerülnie. Az osztrák szurkolók morajlása közepette ugorhatott a pár napja sérüléséből visszatért Schlierenzauer, aki Kranjeccel szemben jutott tovább 124,5 m-rel, mellyel összesítésben a vezető Schmitt mögé jött be, de a szlovén ugró 122,5 m-e is továbbjutást ért. Romören nem sokkal ezután a versenyen elsőként ugrott K-pont fölé és mindjárt jelentős távolsággal (129 m), mellyel át is vette a vezetést. A hazaiak ugrója, Hayböck látta kárát ennek, méghozzá a fiatalabbik, Michael, aki így kiesett. A Hlava-Neumayer páros közül szintén az esélyesebb lépett tovább, a berchtesgadeni ugró fél méterrel maradt el Romören távolságától, a kompenzáció sem segített rajta hogy az élre kerüljön.

A csehek ugrója, Jakub Janda következett, aki elég furcsa körülmények közt indult el a beülőtől, ugyanis elég későn, csak lesíklás közben (!) kapott észbe, hogy nem ellenőrizte kötését, egy oldalsó hátra pillantás (!) azonban megnyugtatta minden rendben. Az apró malőr mindenesetre megzavarta, hiszen jó 10 m-rel ugrott kevesebbet (114 m) a továbblépő Bardallal szemben. A Kubacki-Jacobsen párosítás nem hozott meglepetést a továbbjutást illetően, a norvég ugró 126,5 m-rel jutott a következő körbe, most sem tört meg a jég, Kubacki továbbra is Vk pont nélkül maradt! Colloredo ugrása után Hautamäki következett, aki elsőként ugrotta túl a 130 m-t (132 m), mellyel természetesen tovább lépett, viszont hiába ugrott 3 méterrel messzebbre Romörennél, így is két ponttal kapott kevesebbet a kompenzációnak köszönhetően, így csak mögé ért be a tabellán. A Pikl-Evensen kettőse közül a norvég jutott tovább, meglepetés csak az volt részéről, hogy az elmúlt versenyeken jóformán pontokat is alig szerzett, a szlovén ugrót közel 20 méterrel verte, 132,5 m-e a legnagyobb távolság volt már a versenyen! Fettner hozta a papírformát fiatal honfitársa, Poppinger ellen, a köztük lévő 20 m-es különbség (127,5 m) már nem volt ennyire meglepő! Ezt követően is olyan párok jöttek, akik nem igazán voltak egy súlycsoportban, lényegébe véve nem az volt a kérdés ki jut tovább, hanem az, hogy mennyivel. Malysz a japán Yoshiokával csapott össze, a lengyel ugró továbbjutása nem lepett meg senkit, viszont az már igen, hogy csak 124,5 m-rel lépett a következő körbe! Nem sok jót igért ez számára, hogy összetettbeli dobogós helyezését megtartsa Hautamäkivel szemben, hiszen mindössze négy tizedes pontelőnyét rögtön el is herdálta ezzel, így már 7 pontos hátrányba került vele szemben. Bodmer is 20 métert vert ellenfelére, immár az idősebbik Hayböckre, Stefanra. Az egész verseny legnagyobb különbségét hozta a francia Descombes Sevoie és Koch párharca! Az osztrák ugró már a verseny előtti próbakör alkalmával is jelezte jó formában van, most 27 m-rel ugrott nagyobbat (131,5 m) ellenfelénél, így Evensen mögé a 2. helyre ért be. Már csak három pár volt hátra, közülük is a legpikánsabb, a Morgenstern-Ammann páros következett!

Párbajok végeredményei - Bischofshofen.xls

A második körre feljebb vitte a beülőt a zsűri, így a 12-esből indulhatott el a mezőny! A 4. ként rajtoló Loitzlnak sikerült is a javítás, 123,5 m-rel került az élre. Az utána induló Koudelkának viszont nem, 121 m-rel visszább esett a tabellán, a végén pedig csak annak a 6 pontnak örülhetett, mellyel kereken 1000. Vk pontját szerezte. A vezető pozíciót ezután Uhrmann (130 m), majd Stoch (131 m) vette át, akik közel 10 métert javítottak. Kranjec volt a következő, aki szintén javítva, 129,5 m-ével sikerült a vezető pozíciót megszereznie. Míg a legtöbben javítottak első körös ugrásukon, addig Schlierenzauer meglepetésre rontott, mindössze 120 m-t produkált, mellyel jócskán visszább esett a tabellán. De Schmitt sem járt jobban (119,5 m), ő az osztrák ugró mögé került. Az újabb éllovas Bodmer volt, aki 127,5 m-rel vette át a vezetést Kranjectől. Malysz következett, de most sem sikerült kimagaslót nyújtania, mellyel faraghatott volna Hautamäkival szembeni ponthátrányán. Mindenesetre pontszámra beérte Bodmert, így ketten vezették a versenyt. Nem sokkal ezután előbb Jacobsen, majd Neumayer került az élre egyforma távolsággal (127 m). Hautamäki volt a következő és jött a feketeleves! A finn ugró – bár kapott egy kis hátszelet – hihetetlenül rosszul kapta el az elugrási pontot a sáncasztalnál, csak 116,5 m-en fogott talajt, mellyel lemondhatott bronz álmairól a Négysáncon! Ekkor a már elveszettnek hitt dobogó ismét feltűnt Malysz számára. Romören szokásos rontása után (121 m) Fettner következett, aki 135 m-rel vissza vette a vezetést. Martin Koch ezután akkorát ugrott, hogy a zsűri megrettent, egyből lejjebb hozatta a beülőt, méghozzá rögtön kettővel!

A még hátralévő Hilde legfeljebb csak Morgenstern aznapi győzelmét veszélyeztethette volna, akinek már a garmischi versenyen elúszott, hogy Grand Slam-mel nyerje az összetettet, így nem igazán érdekelte már, hogy a norvég mit ugrik. Hilde aztán pár perces szünet után elindult és 132 m-es ugrásával csak a jobb kompenzációs pontoknak köszönhetően nyerte 3. Vk versenyét pályafutása során! Míg a hazaiak Morgensternt ünnepelték, addig Tom Hilde az RTL-nek adott interjúja során tudta meg, hogy Négysánc összetettben feljött a 3. helyre, így a 2008-ban szerzett Északi turné ezüstje után legjobb egyéni címét szerezte meg ezzel! Hilde nagy hajrát vágott le a szerencsétlenül sikerült garmischi versenye óta, hiszen a 10. helyről küzdötte föl magát közel 30 pontos hátrányból!

Verseny statisztika - Bischofshofen.xls

Négysáncverseny végeredménye:

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3004/2011JP30044H.pdf