Zágrábban ma a férfi alpesi sízők csaptak össze szlalomban, szokatlanul szoros első futam után minden a másodikban dőlt el. A második futam pedig a svédekről szólt: az eszement futamot produkáló Mattias Hargin a 30. helyről jött fel a dobogóra, André Myhrer pedig megnyerte a versenyt. A hazaiakkal nagyon kegyetlen a sors: Ivica Kostelić harmadszor zárt a 2. helyen Zágrábban, ám továbbra sem tudott horvát síző győzni hazai földön.

Harmadik alkalommal csaptak össze a férfi alpesi sízők Zágráb-Sljemén szlalomban, és mindhárom eddigi győztes ott volt a mezőnyben. Igazán esélyesnek azonban egyikük sem tűnt: a címvédő olasz Giuliano Razzoli tavalyi sikere hatalmas meglepetés volt, a 2009-es győző Jean-Baptiste Grange sérüléssel küszködik, a 2008-as győztes osztrák Mario Matt pedig mostanra tökéletesen eltűnt a süllyesztőben. Annál nagyobb várakozás előzte meg a kétszeres ezüstérmes hazai kedvenc, Ivica Kostelić szereplését, aki a müncheni parallel-győzelem után érkezett szülőföldjére. A teltház tehát garantált volt a hagyományosan az évad egyik leghangulatosabb versenyének otthont adó Crveni Spuston.

Fagypont körüli idő, és tökéletes látási viszonyok fogadták az első futam résztvevőit. A szél viszont igencsak fújdogált, pár percre meg is kellett szakítani a futamot, mivel valamiféle malőr támadt a célkapun kifeszített hirdetéssel. A sízőket persze ez kevéssé zavarta, mint a tegnapi köd, és a pálya állapota is végig nagyszerű maradt - profi munkát végeztek a horvátok. A futam pályáját tűző amerikai edző már kevésbé volt profi, a szlalomban nagyon visszaeső Ted Ligetyre gondolva pofonegyszerű vonalvezetést jelölt ki - ennek eredményeként két másodpercnél kisebb hátránnyal is ki lehetett csúszni a top-30-ból.

Benni Raich kezdte a futamot, hiba nélküli sízéssel adta meg az alapidő, végül a 3. helyen zárt. Újabb osztrák következett, Reinfried Herbst megtette az első lépést afelé, hogy az idény során először pontot szerezzen a szakágban (7.). Julien Lizeroux önbizalmának jót tehetett a müncheni "sörverseny", csak az alsó szakaszon került pár századdal Raich mögé (5.). A hazai nézők tombolása közepette Ivica Kostelić következett: kiváló sízéssel utasította maga mögé két tizeddel Raichot, és gondoskodott róla, hogy a második futamra még tömöttebbek legyenek a lelátók. Igaz, végül "csak" a 2. lett a futamban. Az összetett vezetést visszavenni kívánó svájci, Silvan Zurbriggen csak Herbsttel volt versenyben, pár századdal végül tőle is kikapott - így is jó helyzetből várta a folytatást (8.).

Újabb osztrák következett: Marcel Hirscher kockáztatós menete nem ért ugyan kiesést, de sokra nem is ment vele (10.). Jean-Baptiste Grange kiszállt a győzelemért folyó versenyből (20.), a német Felix Neureuther egy másodperc körüli hátrányával talán még épp ottmaradt (12.). A svéd Mattias Hargin jött, nagyon gyengén, egyetlen századdal fért csak be a második futamba (30.). 10-essel jött a tavalyi győztes Giuliano Razzoli, és az olasz újra csodát csinált: elképesztő sebességgel cikázott a kapuk között, és több mint két tizedes előnnyel jött be az élre, Kostelić elé.

A futam első kiesője a kanadai Julien Cousineau lett - később sem volt sok örömük a tengerentúliaknak, két sízővel később jött Michael Janyk, aki ritmustalan futama után nem fért a top-30-ba (33.). Köztük még Manfred Pranger - szokás szerint - a leggyengébb volt az élmezőny osztrákjai közül, a 15. helyet szerezte meg. Az olaszoknak láthatóan tetszett ez a lejtő, Manfred Mölgg is remekül jött (6.) - a kérdés csak az volt, vajon nem "mölggi" zárás lesz-e a második futam vége? Az első 15-ös bolyt újabb remek menet zárta, André Myhrer is jelezte igényét a dobogó valamely fokára (4.).

Ted Ligety elégedett lehetett edzőjével, rajtszámának megfelelő idővel továbbjutott (16.). A francia Steve Missillier és a szlovén Mitja Valenčič következett - századra azonos idővel értek célba (13.-13.). A következő páros, a svájci Marc Gini és a norvég Lars Eltn Myhre is ugyanezt a társasjátékot játszotta, csak néhány tizeddel lassabban adták elő (17.-17.). Újabb olasz remeklés következett, Cristian Deville 21-essel jött be a 9. helyre. A svájciból lett moldáv, Urs Imboden érkezett: továbbra is hadilábon áll idén a pontszerzéssel (34.). Az utolsó igazán jó sízést a 23-assal a 11. helyre érkező Axel Bäck mutatta be - pedig épp a fiatal svéd előtt volt a szél miatti kényszerszünet.

A cseh Ondřej Bank átkozhatja a balszerencsét, egyetlen századdal maradt le a 2. futamról (31. - pedig csak 1,99 volt a hátránya Razzolihoz képest!). A japán Szaszaki Akira volt a következő, nem okozott gondot számára a továbbjutás (19.). A következő két svéd, Markus Larsson és Anton Lahdenperä viszont leszerepelt: előbbi kiesett, utóbbi pedig ezt ugyan hajszál híján többször is megúszta, ám pocsék idővel ért célba (43.). Őket is alulmúlta a kanadai Brad Spence, aki érthetetlenül lassan jött, és csak a 48. helyen zárt. Az első 30-at a japán Juasza Naoki kiesése és az újabb svéd, Jens Byggmark továbbjutást érő sízése (26.) zárta.

30-on túl először Bode Miller jött - valami csoda folytán el is jutott a célig, épp csak nem került a 30-ba (32.). Nem is voltak igazán sokan, akik meglepetést tudtak okozni, persze néhányan azért bejöttek magas rajtszámmal a második futamba. Végre pozitív jelzőket aggathatunk a finn veteránra, Kalle Palanderre, aki 41-essel indulva, aggasztó első két szektor után a pálya alján varázsolt, és bejött a 21. helyre. Rögtön utána jött egyébként a fentebb említett Mario Matt - esélye sem volt a továbbjutásra (39.). Nem várt vendég a második futamban az amerikai Dave Chodounsky (33-assal 22. - hát, igen, amerikai tűzés). Századra azonos idővel jött be a 23. helyre három síző: először a norvég Kjetil Jansrud (32-essel), majd a francia Maxime Tissot (46-ossal), végül az osztrák Wolfgang Hörl (49-essel). A továbbjutók közt találjuk még a szlovén Matič Škubét (37-essel 27.), a norvég Leif Kristian Haugent (54-essel 28. - úgy tűnik, a vörös vikingnek csak magas rajtszámmal megy jól) és az olasz Stefano Grosst (50-essel 29.).

Rengeteg új arc volt a mezőnyben, tízen most mutatkoztak be az idényben, köztük négy Világkupa-újonc. A tízből egy sem jutott tovább, az újoncok közül pedig mai teljesítménye alapján egyiknek sem jósolnék nagy jövőt - a lassúság fokmérőjének nevezhető argentín Simari Birkner-klán férfitagja megelőzte mind a négyüket... Pedig a svéd Johan Pietilä-Holmner neve igen jól cseng - sajnos, úgy tűnik, tehetsége nemigen mérhető nővérééhez. A német Sebastian Liebl hazájában sem ért el komolyabb eredményeket, a Világkupában sem számíthattunk hát tőle többre. Azerbajdzsán vásárolt magának egy erősen sokadrangú osztrákot tavaly nyáron, így ők is elmondhatják magukról, hogy indultak Világkupában; Bosznia-Hercegovina legalább saját tollakkal ékeskedik a mezőny végén. Érdekesség, hogy öt új ország jelent meg ma a Világkupa-idényben, az azeriek és a bosnyákok mellett a görögök, a lengyelek és a macedónok is most először indítottak versenyzőt a szezonban - gondoskodva ezzel némi sikerélményről Simari Birkner számára...

Újoncok:
Sebastian Liebl (1989) - német (Lohberg): Junior VB: 15. (óriás, Flachau 2007). Európa Kupa: 17 start, legjobb hely: 22. (szlalom). FIS-versenyeken 1 győzelem, 3 dobogó.

Johan Pietilä-Holmner (1991) - svéd (Umeå): Junior VB: 8. (kombináció, 2009 Garmisch-P.), 14. (kombináció, 2008 Formigal), 16. (óriás, 2009 Garmisch-P.), 19. (szlalom, 2009 Garmisch-P.). Európa Kupa: 19 start, legjobb hely: 21. (szlalom). Észak-amerikai Kupa: 4 start, legjobb hely: 2x8. (szlalom és óriás). FIS-versenyeken 7 győzelem, 19 dobogó.

Patrick Brachner (1992) - azerbajdzsáni (2010. júliusig osztrák): FIS-versenyeken 18 start, legjobb hely: 12. (szlalom).

Igor Laikert (1991) - bosnyák: FIS-versenyeken 2 dobogó, 20xtop-30, legjobb hely: 2. (óriás).

A második futamot nagy reményekkel várhatták az olaszok: nem elég Razzoliék remeklése, ráadásképp még a futam pályáját is az olasz csapat edzője tűzhette.

A futam elejét sajnos ezúttal sem láthatták a tévénézők, a sportadó számára fontosabbak a síugrás utáni nyilatkozatok, mint az alpesi sí-sorozat legnépszerűbb helyszínének második futama - csak hogy érezzék a sportág szerelmesei, hol is a helyük a tévések szerint... Ráadásképp mint kiderült, a második futam legjobb sízéseiről sikerült ezáltal lemaradni. Álljanak itt tehát csak a tények a nem közvetített menetekről. A svéd Mattias Hargin a 30. helyről a 3. helyre lépett előre, közel egy másodperccel volt jobb mindenki másnál a második futamban. Az olasz Stefano Gross a 29. helyről a 13. helyre lépett előre, a második futam 2. legjobb idejével. Haugen a 25., Škube a 27. helyen zárt. (Valóban, ki vitathatná, sokkal fontosabb volt pár nyilatkozat, mint ezen lényegtelen futamok közvetítése, mint azt a sportriporter az elején említette...)

Byggmark sem jött rosszul, bár az idejét elnézve aligha gondoltuk volna, hogy sokat lép előre (17.). Jöttek a hármas holtverseny tagjai: Jansrud jött ki legjobban a dologból (21.), Tissot (24.) és a pocsék menetet előadó Hörl (28.) egyaránt hátracsúszott. Chodounsky következett, az amerikai meglepő módon nem elégedett meg a biztos pontszerzéssel - megérte, előrelépett (20.). Palander nem jött jól, hátraesett - de legalább pontot szerzett (22.). Grange következett, és valamelyest helyretette hírnevét - persze Hargint ő se veszélyeztette, ám egyetlen századdal bejött Gross elé (12.). Szaszaki örülhetett a célba érésnek, másnak nem nagyon (26.), majd a holtversenyből induló Gini (19.) és Myhre (23.) sem tudott versengeni a "láthatatlan menetekkel". Pedig látványos hiba nem volt a futamukban...

Ligety nekirontott a pályának, és némi meglepetésre hiba nélkül végig is jött. Harginnak még a pálya közepén is volt miért aggódnia, bár a végére az amerikai tetemes hátrányt szedett össze (6.). Az osztrákoknak nem ment ebben a futamban, ezt már Hörl is bizonyította, és Pranger menete is alátámasztotta ezt a tézist (18.). Újabb két holtversenyes következett, közülük Missillier hatalmasat hibázott, és csak a mezőny végére sorolt be (29.), Valenčič viszont újabb jó sízéssel okozott örömet a szép számban átránduló szlovéneknek (11.). Neureuther ritmustalanul jött végig, csak az volt a kérdés, célba ér-e (16.), az utána következő Bäck pedig nem tudta átlépni a Hargin által az egekbe emelt svéd lécet (14.).

Hirscher már futamot is nyert idén, de mai futamai alapján ezt bizony ki nem néznénk belőle (15.)... Az olaszok nagyszerűen kihasználták, hogy edzőjük tűzte a pályát, ezt a 9.-ről az 5. helyre előrelépő Deville is bizonyította. Utána jött a futam egyik nagy drámája: Zurbriggennek szinte csak be kellett volna totyognia a célba, hogy visszavegye az összetett vezetést, ám elesett, és 20 másodperces hegymászás után csak a nézők kedvéért siklott le a célba (30., szintidőn kívül).

Újabb osztrák következett, Herbst talán még örült is 8. helyének, hisz ezek voltak első szakági pontjai a szezonban. A rossz stressztűréséről közismertté vált Mölggön volt a sor, és az olasz újra bizonyított: hibát hibára halmozva az is csoda, hogy csak a 9. helyig esett hátra. Lizeroux volt a következő, és Hargin egyre szélesebb mosollyal az arcán nézhette, ahogy az alsó szektorban a francia is rengeteget veszít vele szemben (7.).

Ezen a napon a svédet csak egy másik svéd győzhette le: André Myhrer. Hargin menetéről mindent elmond, hogy még úgy is több mint 1,1 másodpercet veszített vele szemben Myhrer, hogy egyébként kiváló menetet síelt. Ez persze aligha zavarta, hisz átvette a vezetést - és már csak hárman voltak hátra. Raich jött közülük először, és nagyjából 4-5 kapu után már látszott, hogy a svédeknek nincs miért aggódni, ráadásul az alsó szakaszra nagyon belassult, csak 10. helyen zárt.

A horvátok évek óta várják a hazai sikert, és évek óta nagyon közel járnak hozzá - ám még mindig nem sikerült. Hiába vezetett Ivica Kostelić még a második ellenőrző pontnál is, hiába volt verhető Myhrer az alsó szakaszon - az óra a célban egytizedes hátrányt mutatott a horvát neve mellett. Úgy tűnik, a sors nem engedi a Kostelićeknek, hogy győzzenek azon a lejtőn, ahol felnőttek...

Már csak Razzoli akadályozhatta volna meg a svéd sikert, ám ő sem tette. Pedig nem jött rosszul, épp csak nem tudott úgy varázsolni, mint az első futamban - a 4. helyen zárt.

André Myhrer pár nap múlva ünnepli 27. születésnapját, élete 2. Világkupa-győzelmével ajándékozta meg magát eme jeles esemény alkalmából. 94. Vk-versenyén 7. alkalommal állt dobogóra a bergsjöi síző, az idény elején Leviben 2. volt, így a szakági versenyben is igen jól áll.

Ivica Kostelić 31 évesen, 221. Vk-versenyén 36. alkalommal állt dobogóra, immár harmadszor szülővárosában, Zágrábban - ha valakinek, hát neki nagyon kijárna már itt a győzelem...

Mattias Hargin 25 évesen, pályafutása 45. Vk-versenyén állhatott először dobogóra. Rekordot állított be azzal, hogy a 30. helyről a 3.-ra tudott előrelépni a második futamban a stockholmi síző. 2004 óta versenyez a Világkupában, jó sokat várt élete első dobogójára.

Férfi szlalom, Zágráb-Sljeme, Crveni Spust, 2011.01.06.

A teljes eredménylista ide kattintva a Vk-sorozat statisztikáival együtt letölthető!