Thomas Morgenstern adatlapja.doc
Az innsbrucki verseny legnagyobb visszatérője az a Gregor Schlierenzauer volt, aki nemrég a seefeldi sáncon szenvedett térdsérülést és ezzel kénytelen volt kihagyni a Négysáncverseny első két állomását. Természetesen sok köze így már nem lehetett a versenysorozathoz, de lévén, hogy sérülése hamarabb gyógyult a vártnál (s orvosai áldásos beleegyezésével) nem akarta kihagyni a hazai versenyeket, legfőképp az innsbrucki helyszínt, hiszen itt él szüleivel. Ha még érződött is, hogy nincs top formában (ami érthető) a lényeg, hogy újból láthattuk versenyezni és úgy érzem nem okozott csalódást szurkolóinak, akik tombolva ünnepelték a Bergiselen.
A garmischi versenyen keresztszalag-szakadást szenvedett Larintót már meg is műtötték, féléves kényszerpihenő vár majd rá, így legközelebb elképzelhetően a Grand Prix-ken találkozhatunk már csak vele. Hiányával nagy veszteség érte a finneket, hiszen Hautamäki egymaga kevés lesz sikerre vinni az igencsak szárnyaszegett csapatot. A tegnapi verseny legnagyobb kérdése az volt, sikerül-e Ammannnak a nem éppen ideális körülmények közt megnyert garmischi versenye után osztrák földön is faragnia még Oberstdorfban szerzett tetemes hátrányából Morgensternnel szemben. Nos, a tegnapi verseny választ adott erre a kérdésre, hiszen az osztrák ugró Innsbruckban is bizonyította remek formáját és hogy a szombati verseny csak kisíklás volt, ami mellesleg rajta kivülálló okok miatt történhetett meg! Sajnos az idei Négysáncverseny színvonala messze elmarad a tavalyitól, ez persze nem csökkenti Morgenstern érdemeit. Viszont már az első két versenyen belenyúlt a kupa sorsába a pocsék időjárás, mely ugye nem teremsport lévén minden szezonban benne van a pakliban. Hogy az eddig remek szezont maga mögött tudható Morgenstern dolgát mennyire nehezítette volna meg, ha mindezen okok nem befolyásolják a turné kimenetelét és riválisait sem veszíti el ideje korán nem tudni, de tény, hogy a jelenlegi Vk éllovas elképzelhetően így is a legnagyobb eséllyel pályázott volna a végső győzelemre, legfeljebb nem ilyen szignifikáns előnnyel. A tegnapi verseny végül is papírforma győzelmet hozott, mellyel Morgenstern visszaszerezte korábban szerzett jelentős előnyét, így a közel 30 pont valószínűleg elég lesz ahhoz, hogy megnyerje élete első Négysánc összetettjét!
Innsbruck város határozott kivánságára 1999-ben egy nemzetközi szakértői eljárást tűztek ki 6 prominens bel- és külföldi építész részvételével, hogy a Négysáncturné 50. évfordulójára a Bergisel-sístadion egy teljesen új arculatot kapjon. A szakismert zsűri egyhangúan döntött egy londoni építésziroda projektje mellett, mely egy futurisztikus formájú lesíklótorony tervével állt elő. Az Osztrák Síszövetség (ÖSV), valamint Innsbruck város finanszírozásával 2001 jún.-ában kezdték el a munkálatokat, mely 2002 szept. 14-én készült el 15,4 millió eurós költségvetéssel. A legendás Zaha Hadid tervei alapján megépült Bergisel-sánc építészeti szenzációnak számít! A kecses és lendületes pipában végződő ugrósánc kávézó, kilátó és versenypálya is egyben. Sportos látogatóknak 455 lépcső vezet a tetejére. De lényegesen kényelmesebb igénybe venni a ferdepályás felvonót vagy a látogatólifteket a toronyig, illetve az ott található kávézó, étterem és körpanorámás kilátó együtteséig. A 35 személyes felvonó 250 m. hosszú pályaszakaszon közlekedik a kifutózóna és torony közt 2 perces menetidővel. A 40 m. magas futurisztikus toronyban található egy panoráma étterem, mely 360 fokos szögben nyújt gyönyörű kilátást az Inn völgyére, valamint Innsbruck és környéke fölött csodálhatjuk a tiroli hegyvilágot. Megnyitása óta az építmény a tartomány legnépszerűbb látványosságai közé tartozik. A sánc sajátossága,hogy azon különleges építmények egyike, melyen a kifutó vége ellenlejtőbe torkollik, megoldván így a stadion mögötti szűk hely problémáját. Ehhez hasonló ellenlejtő jelenleg Wislában van, de az oslói régi Holmenkollen sánc is ilyen volt. Az új sánc olyan FIS verseny létesítmény lett, mely egyúttal műanyagsáncként is funkcionál egész évben és nyáron tréningek, valamint osztrák és külföldi síugró bajnokságok helyszínéül is szolgál. Utoljára 2005-ben kapott nemzetközi verseny lebonyolítására rendezési jogot, akkor újból együttműködött Seefelddel az Universiade kapcsán.
http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3001/2011JP3001RLQ.pdf
A verseny a szombatihoz hasonlóan napsütéses időben kezdődött, annyi különbséggel, hogy ez hál'istennek végig így is maradt, az ideális feltételek egy jó hangulatú, izgalmas versenyre adottak voltak. A 7-es beülőből indult a verseny és elsőként a Muotka-Kasai kettős vágott neki a mélységnek. Közülük az a Kasai jutott tovább csupán 118 m-es távolsággal, akinek az idei Négysánc turné a jubileumi 20.! Hihetetlen, de a jelenlegi Vk mezőny legidősebb ugrójaként (38 éves múlt) már akkor Négysáncversenyen szerepelt, mikor az őt követő páros egyike, Schlierenzauer meg sem született! A 3 hetet részleges szalagszakadás (vagy húzódás) miatt kihagyó osztrák ugró Hockéval mérkőzött meg a továbbjutásért, melyet a K-pontot elsőként megugorva (122,5 m) hajtott végre sikeresen. Természetesen ezzel a távolsággal vérmes reményei nem lehettek érmes helyezést tekintve, de talán most nem is ez volt a cél számára, a biztos pontszerzés talán önbizalmat ad neki a jó folytatást illetően. Az Ahonen-Bardal párharcban meglepetésre alul maradt a finn versenyző, 118,5 m-e közel négy méterrel volt kisebb a mostanság gyengébben szereplő norvéggal szemben, pedig Ahonen legutóbbi 5. helyezése igéretesnek volt mondható a még jobb folytatást illetően. Az Uhrmann-Thurnbichler csata német győzelemmel zárult, majd Prevc ejtette ki ezután a franciák egyetlen pontszerzőjét, Chedalt. Ezt követően egyre gyengébb ugrásokat láthattunk, még a K-pontot sem tudták megugrani a versenyzők, a 7-es beülő megválasztása a zsűri részéről túl óvatos döntésnek bizonyult.
.jpg)
Az osztrákok hazai rendezésének köszönhetően a dupla kvótába mindkét Hayböck testvér (Michael és Stefan) befért, kik közül a fiatalabb, Michael mérkőzött az egyre jobb formába lendülő Koivurantával. Mindketten azonos távolságot (116,5 m) értek el ugyan, de a kompenzáció a finnnek kedvezett, így ő jutott tovább. Neumayer kiesése meglepetés volt a cseh Hlavával (115 m.) szemben, 5 m-rel ugrott kevesebbet nála. Hosszú idő után Koch volt az, aki áttudta repülni a K-pontot, 123,5 m-es ugrásával ejtette ki Hulát, mellyel át is vette a vezetést honfitársától, Schlierenzauertől. Ezután következett az élete első Vk versenyén résztvevő Diethart, aki épp az idei szezon egyik meglepetésemberével, Zografskival állt párban. Viszont hiába ugrott nagyobbat a bolgár fiú (120,5 m) osztrák ellenfelénél, túl hosszú léc miatt zárta ki a zsűri a versenyből. Ezzel pedig első Vk pontjait szerezhette meg Diethart. Hogy mennyire szigorúan veszi a zsűri a szabályokat arra jó példa a bolgár srác esete, hiszen mindössze 3 mm-rel volt hosszabb a léce, ugyanakkor 30 grammal kevesebb a testsúlya! Fettner jött ezután Koudelkával, a pillanatnyi forma alapján nem volt meglepő az osztrák ugró továbbjutása, nem mellesleg az addigi legnagyobb ugrással, 126 m-rel, mellyel már ő volt az első. Koudelka sem járt rosszul, lucky looserként tovább mehetett a következő körbe. A német szekció, Bodmer (122,5 m), Freitag (123,5 m) és Freund (120,5 m) továbbjutásaival folytatódtak a további párosítások. Az Evensen-Loitzl kettős közül az osztrák volt a ponterősebb, 123 m-rel jutott tovább, de az utóbbi pár versenyen még pontokat sem szerző norvég is tovább lépett szerencsés vesztesként. Egy újabb Hayböck következett, immár az idősebbik, Stefan, aki pechjére a legutóbb első érmét szerző Karelinnel került párba, aki természetesen továbbjutott a nap második legnagyobb ugrásával (129 m) és átvette a vezetést Fettnertől. Csak érdekességként említem, nem sok testvérpár versenyzett az elmúlt pár évben egy adott versenyen a Vk-ban, Hayböck-ék előtt utoljára Hautamäki-ék (Jussi és Matti) szerepeltek együtt, utoljára két éve Kuopióban! A garmisch-partenkircheni betlije után Kofler kijavította a csorbát Tochimoto-val szemben, 125 m-rel ment tovább. A lengyelektől előbb Stoch (124,5 m), majd Malysz is remekelt, utóbbi 128 m-ével vette át egyben a vezetést is az orosz ugrótól. Kubacki formahanyatlása tartósnak bizonyul már egy ideje – most sem történt másképp -, miután esélyesebb ellenfelével, Hautamäkival (125 m) szemben újból alulmaradt, így nyári kiváló szereplése után továbbra sem tudta megszerezni első Vk pontjait. Az a Morgenstern következett ezután, aki legutóbb igazi drámát élt át, hiszen a zord idő keresztül húzta számítását, csak 14. helyen végzett jelentősen veszítve tetemes pontelőnyéből.
Párbajok végeredményei - Innsbruck.xls
Bár a verseny második körét eggyel feljebb, a 8-as beülőből kezdték az ugrók, ennek ellenére sem születtek nagyobb ugrások, egészen addig míg a 8.-ként rajtoló (az első körben 22. helyen végző) Prevc következett. A szlovén ugró a fináléban elsőként tudta túlugrani a K-pontot (124,5 m), mellyel jelentősen előrelépésre számíthatott. Tőle a vezetést Uhrmann vette át, aki 126,5 m-es ugrásával 10 helyet lépett előre a táblázaton, mellesleg a legjobb nem prekvalis címet is kiérdemelte. Jóformán csak kettejüknek sikerült komolyabb javítást végrehajtaniuk az „alsó házból”, többek között rontott utánuk Schlierenzauer, Bardal, Stoch és Koch is a nagyobb nevek közül, majd jött Hautamäki! Larinto kiválásával Niemelä minden reménye már csak benne maradt, hogy a finn csapatból egyedüliként jó eredményt érhessen el. A 9. helyről várta a folytatást, s bár másfél m.-rel kisebbet ugrott az előző ugrásánál, mégis át tudta venni a vezetést Uhrmanntól 7 ponttal. Innentől kezdve – bár fél méterrel magasabbról indulhattak – senki sem tudott messzebbre repülni első körös ugrásánál. Sőt, Kofler, Fettner és Romören is jelentősen betlizett, közülük a norvég ugró a legnagyobbat, 13,5 m-rel ugrott kisebbet, így a 7.-ről visszacsúszott a 14. helyre. Erre az első körben parádézó Karelin fél méterrel még rá is tromfolt, mindössze 115 m-ig szállt, így ő is visszazuhant 7 helyet. Nem voltak bíztató jelek Ammann ugrása előtt sem, bár 6 m-rel kisebbet ugrott első körénél, mégis Hautamäki elé tudott bejönni. Vezetett ugyan, de nem olyan előnnyel, mint ahogy azt szerette volna, már ekkor sejthető volt, hogy Morgensternnel szembeni hátrányából nem tud lefaragni semmit, sőt! Már csak hárman voltak hátra, elsőként Hilde síklott le a sáncról.
Ugyanannyit ugrott, mint a svájci, de több kompenzációs pontjainak köszönhetően az élre ugrott, így már biztos dobogósnak érezhette magát. Malysz 123 m-rel vissza vette a vezetést, de ez is csak addig tartott, amíg a hazaiak kedvence nem indult le. Morgenstern mindkét kör legnagyobb ugrásával (129,5 és 126,5 m) és ami a lényeg, 9 pontos előnnyel diadalmaskodott a Négysáncverseny 3. állomásán, egyben jubileumi 20. versenyét nyerte! Az osztrák klasszis számára így már elérhető közelségbe került a végső siker, hiszen legnagyobb ellenlábasával, Ammannnal szemben nem hogy csökkent, de a Garmisch-Partenkirchenben elveszített előnyét visszaszerezte, így már összeségében 27,3 pontos fórral vezet a 2. helyen álló svájcival szemben, míg Malysz előtt 42,9 ponttal! Morgenstern fél lábbal már bajnoknak érezheti magát, egyetlen ellenfele maradt már csak, ez pedig a szél!
Verseny statisztika - Innsbruck.xls
http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3002/2011JP3002RL.pdf
A ti véleményeitek