1969-ben megszületett a bűvös 100 m. fölötti ugrás is, Yukio Kasaya 106 m-re módosította a korábbi sáncrekordot. 1972-ben a fennálló fából készült sánclétesítmény mellé egy új K115-ös acélbeton sáncot emeltek, a fasáncot pedig modernizálták. Később a 70 m.-es sáncot kibővítették és a fatornyot – a nagysánchoz hasonlóan – egy acélbeton toronyra cserélték. 1987-ben a Schattenberg stadion már egy északi sí-VB színhelye volt 10 ezer lelkes nézővel. A nagyobb sáncok mellé létrejött 3 további kissánc is (K56, K30, K19) leginkább az utánpótlás számára. 2000-ben a néző területet 1 millió márkás beruházással bővítették, egy állóhelytribünt építettek be. Oberstdorf 2005-re újból elnyerte az északi sí-VB rendezési jogát, ezért a sánclétesítmény azonnali korszerűsítését kezdték el 2003-ban, mely igen drága, 23 millió eurós költségvetésből készült el. A nagysánc K-pontját 9 hónapon belül 115-ről 120-ra növelték, mely akár 140 m körüli ugrásokat is lehetővé tesz. Ezenkívül egy új 40 személyes ferde alakú felvonót is építettek, mely a kifutótól a sáncasztalig közlekedik. A nyári tréningek és versenyek számára az új létesítményt műanyaggal vonták be. A stadionban a befogadóképességet kiegészítő tribünökkel kellett megnövelni, mely jelenleg 27 ezer néző befogadására is alkalmas. Továbbá egy világító, ún. fényárberendezést szereltek föl, valamint egy új funkciós épületet is létrehoztak a TV és média számára. A modern síugró létesítményt 2004 őszén Erdinger Arénára keresztelték.

A kvalifikáción 15 nemzet 64 ugrója állt rajthoz, akik közül két főt ki is zártak a versenyből. Míg a hazaiak egyik versenyzőjét, Daniel Weniget nem megfelelő öltözék miatt, addig az osztrák csapatból Schlierenzauert pótló Stefan Thurnbichlert egyik versenytársa megsértéséért diszkvalifikálták! A selejtezőt a nem minősített ugrók közül az a Felix Schoft nyerte, aki egyben a legnagyobb ugrást is produkálta, 138 m-ével végzett az élen.

A német ugrók kiválóan teljesítettek, hiszen öt ugrójuk is a tízben végzett. Schuster nagy megelégedéssel konstatálta a végeredményt, hiszen a hazai rendezésért járó dupla kvótaszámnak köszönhetően szinte mindenki bekerült a másnapi versenyre, 11-en állhattak rajthoz a németek! Meglepetés ez annak ellenére is, hogy szinte doppingolta őket a hazai sánc, valamint a több ezres nézőközönség, akik nagy %-ban természetesen németek voltak. Ritkaságszámba megy, hogy ennyien kiváncsiak legyenek egy kvalifikációra, de hát mégiscsak egy olyan helyszínről és nemzetről van szó, mely az egyik legnagyobb hagyománnyal bír a síugrás világában. Mivel a Négysáncverseny egyik legfőbb szabálya és sajátossága, hogy 25 párba rendezik az ugrókat, ezért elvileg fontos lenne, hogy mindenki ugorjon, még a prekvalisok is, mindez a párokba sorolás miatt játszik szerepet. Természetesen a minősített ugróknak továbbra sem kötelező ugraniuk a selejtezőn, viszont úgy érzem nem fair olyan ugróknak kihagyni az ugrást, akikre egyrészt csak azért jöttek ki több ezren, hogy láthassák őket, másrészt olyan ugróktól veszik el a lehetőséget, akik lucky looserként tovább juthattak volna! Mivel hárman is voltak (Morgenstern, Kofler és Ammann), akik nem vállalták az ugrást, így ebben az esetben visszasorolták őket a 48., 49. és 50. helyre, ezzel borítékolható volt, hogy a selejtezőn első három helyen végző ugró találja magát szembe velük a versenyen a szabályok szerint. Mivel Larinto, Hautamäki és Malysz voltak a legjobbak a keddi teljesítményük alapján, így sejthető volt, hogy az amúgy is jó formában lévő ugrók mind továbbjutnak elorozva az ötből három helyet a szerencsés vesztesek közül! Ez majdnem így is lett…

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3040/2011JP3040RLQ.pdf

Előzetesen mintegy 110 ezer jegyet adtak el a négy helyszínre, ebből Oberstdorfban telt „ház” előtt (ami kb. 25 ezer nézőt jelent) indult el az 59. Négysáncverseny. Az első kört a 13-as beülőből indítatta el a zsűri, mely a kvalihoz képest (17) jóval lentebbről indult. Sajnos a körülmények nem voltak olyan ideálisak, mint a selejtezőn, a sűrű köd idővel elhatalmasodott a sáncon. Az első páros, a 25.-26. volt, vagyis az Evensen-Prevc kettős, akik közül a szlovén ugró örülhetett, mert 126,5 m-ével tovább lépett a következő körbe, míg Evensen 113,5 m-e kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz, kiesett.  A norvég ugró egyébként az utóbbi versenyeken elképesztő hullámvölgybe került, rövid időn belül 3. alkalommal kellett búcsút mondania a döntő körnek. Hangos üdvrivalgás következett, természetesen német ugróért szoríthatott a lelkes hazai közönség, Neumayer-Loitzl (127-127,5 m) kettős közül ugyan az osztrák volt a jobb, de a hazaiak sem szomorkodhattak, szerencsés vesztesként Neumayer is tovább lépett. A Janda-Bardal párharc érdekessége volt, hogy nem csak távolságra (119 m.), de pontszámra is (107,3 p.) azonosan teljesítettek. Mivel mindig az alacsonyabb rajtszámmal induló jut tovább, így ebben az esetben Bardal sóhajthatott föl, de mivel Janda még befért a legjobb szerencsés vesztesek ötösébe, így ő is tovább lépett. Aztán az első német párharc is eljött. Mivel a kvaliban remekeltek a hazaiak, számszerint 11-en kerültek be onnan, elkerülhetetlenné vált, hogy ne fussanak össze a besoroláskor. A Wank-Freund (111,5-127 m) kettős közül nem volt kérdés, hogy a mostanság legjobb német teljesítményt produkáló Freund jut tovább. Előzetesen a Kubacki-Koivuranta párharc győztese mindenképp elmondhatta magáról, hogy aki továbbjut az megszerzi első Vk pontjait. Erre az egykori északi összetettes finnnek volt nagyobb esélye, hiszen egy hete Törökországban megszerezte első COC győzelmét, a kiváló ajánlólevél így biztos továbbjutást eredményezett.

Jött a mezőny „krémje”, először is a Malysz-Morgenstern duó. Az összetett éllovasa legnagyobb esélyesként igazolta jó formáját, semmilyen hátráltató tényező nem tudta befolyásolni teljesítményét, az első kör legnagyobb ugrását (131,5 m) aratta, amivel feladta a leckét párjának. Adam legnagyobb rémálma vált valóra ezután, hiszen kifogott egy komolyabb hátszelet, s csak 115 m-en tudott landolni, ami összetettben igen nagy hátránynak számított, még a 2. körbe jutás is veszélyben forgott egy pillanatra. Végül Malysz továbbjutott, de a Négysánc összetett ugrott számára, hiszen ekkor már több mint 30 pontos hátrányba került Morgensternnel szemben, aki át is vette a vezetést Manuel Fettnertől. A Kofler-Hautamäki kettős is izgalmas párharcot rejtett, kik közül a tavalyi győztes jutott a fináléba egyenes ágon (közvetlen Morgenstern mögé), a finn pedig lucky looserként. Svájci-finn „csata” maradt a végére. Ammann sem járt túl jól ugrásával (123 m), hiába tudott az élmezőnyben maradni, ponthátránya az élen állóval szemben 20 pont fölött volt. Larinto indult utolsóként, aki a selejtező legjobb teljesítményét produkálta. Hogy a rutintalanság vagy a széljárás számlájára lehet írni az elért 112,5 méterét nem tudni, de ezzel az ugrásával elúszott nem csak a továbbjutás, hanem az összetett is. Malysz után a fiatal finn az idei Négysánc legnagyobb vesztese, kiesésével Janda és Ahonen juthatott tovább szerencsés vesztesekként, bár sokra nem mentek vele ők sem. Az első kör végén Morgenstern, Kofler, Fettner volt a sorrend.

Párbajok végeredményei.xls

A második kör már hagyományos módon két beülővel feljebb, a 15-ösből folytatódott. Mindjárt meg is tette hatását a zsűri döntése, elsőként Hocke (126,5 m), majd Schmitt javított jelentősen első körös eredményéhez képest, utóbbi 16 méterrel ugrott nagyobbat (127,5 m), mely a legnagyobb előrelépés volt a versenyen. Ami sikerült Schmittnek, az Ahonennek már kevésbé, olyannyira, hogy alulmúlta korábbi ugrását is, 110,5 m-rel a legkisebb távolságot érte el, mellyel az utolsó helyre esett vissza. Még pontot sem szerzett, mivel a 31. helyen végzett, felettébb csalódást keltő eredmény volt az Ahonen hívek számára! Az első körben betliző Malysz következett, aki a múltkori engelbergi versenyéhez hasonlóan újból megcsillantotta egyik legnagyobb erényét, a küzdőszellemet és 16,5 métert javítva (131,5 m) 17 pontos fórral előzte be az addig vezető Schmittet.

A mezőny fele lejött már, mikor a bolgárok reménysége, Vladimir Zografski várt trénere indító jelére. A bolgár srác 3. alkalommal lett idén pontszerző, de most egy 121 m-es ugrás is elég volt ahhoz, hogy bejöjjön Malysz mögé a 2. helyre, ráadásul újból javított egyéni legjobbján. A verseny végére az előkelő 16. helyre küzdötte fel magát és már most több pontot gyűjtött össze (26), mint a szezon kezdetéig legjobb bolgár ugróként számon tartott Breitschev, aki 20 éve 23 ponttal zárta az idényt. Előbb Hilde (128 m), majd Koch is (132,5 m) javított, melyekkel egymást váltották az élen. Ammannt, akit már csak a tisztes helytállás és egy esetleges összetett érem inspirálhatott 134,5 m-es ugrásával az élre tört, persze ezt csak addig élvezhette, míg Hautamäki el nem rajtolt. A finn 7. helyről indulva egy 137,5 m-es ugrással majd’ 15 pontot vert Ammannra, jelentős javítást végrehajtva és ezzel már komolyabb terveket is szövögethetett a véghajrát illetően. Sem Prevc, sem Freund, de még Loitzl sem tudta visszavenni a vezetést tőle. Fettner következett, aki élete legjobb eredményében bízhatott, nem alaptalanul. Másodjára is elérte a 130-at, másfél méterrel felül is múlva azt, de a vezetést nem sikerült átvennie. Így is a „nap embere” címe mellett élete legjobb eredményét érte el, ugyanis első érmének örülhetett a végén! Kofler rugaszkodott el eztán a beülőtől és 126 m-rel csak Ammann mögé tudott bejönni, így Morgenstern esélyei megnőttek egy igen komoly előny megszerzésére a riválisokkal szemben. Kétséget sem hagyott afelől, hogy jelenleg ő a legjobb síugró, a nap legnagyobb ugrásával (138 m) nyerte a versenyt és 16,5 pontos előnnyel várhatja a folytatást, mely már az újévben, Garmisch-Partenkirchenben lesz.

Verseny statisztika - Oberstdorf.xls