...........................................................

 

 

A gall-itáliai határ francia oldalán fekvő Val d’Isère- Tignes (hivatalos nevén L’Espace Killy) Európa egyik legismertebb síterepe. A komplexum leghíresebb pályája a Rocher de Bellevard gleccserre épült, 1968 óta rendeznek itt Világkupa- versenyeket, a 80’-as években hanyagolt helyszín aztán 1992-ben tört újra utat a köztudatba, amikor is otthonául szolgált az albertville-i téli olimpia férfi alpesi sí versenyeinek. Az előző, 2009-es világbajnokságot ugyancsak itt rendezték. A már említett La face mellett van még egy elismerten nehéz pálya Val d’Isère-ben, a két legendás francia sízőről elnevezett Piste Oreiller-Killy, az idei versenynaptárból kimaradt. A település szülöttje Henri Oreiller, hazája első olimpiai bajnoka (1948), a többszörös ötkarikás érmes Goitschel- nővérek, az ötszörös hódeszkás világbajnok Mathieu Bozetto, valamint a még mindig aktív Ingrid Jacquemod.

 

Ha kizárólag az óriás-műlesiklást nézzük, akkor a svájciak egykori kiválósága, Michael von Grünigen áll az örökranglista élén, a maga négy győzelmével. A mostani mezőnyből Bode Miller duplázott, az előző két versenyt Carlo Janka és Marcel Hirscher nyerte, mindketten itt ünnepelhették első VK- sikerüket.

 

Az óriás-műlesikló pálya a versenynaptár meredekebbjei közé sorolható, s mivel viszonylag rövidke, a tűzőmestereknek alaposan fel van adva a lecke, hogy VK- nehézségű nyomvonalat állítsanak össze. Az osztrák edző ritmusosra, lüktetőre alakította a pályát, ami a nagy lejtőszöggel együtt előrevetítette, hogy alaposan szétszakad, megrostálódik a mezőny.

 

A 67 fős mezőnyből elsőként az előző két itteni versenyen egyformán második helyen végzett Massimiliano Blardone érkezett, a felső részen bemutatott korrekcióját leszámítva kristálytiszta meneten volt túl, vállalható, 64 százados hátránnyal a 3. helyről várta a folytatást. Az olimpiai bajnok Carlo Jankának komoly gondjai támadtak, sorra késésben vette be a kapukat, pozíciójával még csak-csak, lemaradásával azonban semmiképp nem lehetett elégedett. A Beaver Creekben győztes, szakági címvédő délelőtt sem kegyelmezett, Ted Ligety egészen más tartományban síelt, mint előtte és egy jó darabig utána mindenki, az irdatlan tempót ráadásul a pálya utolsó méterekig is bírta fizikálisan és idegileg, a rá oly jellemző erőszakos sízésével az élről várhatta a délutáni folytatást. Davide Simoncelli (6.) az első szektorban még tartotta az amerikait, aztán viszont érintőre vett egy kaput, csak a középső részen közel egy másodpercet vesztett, de még így is alig maradt el Jankától.

 

Kjetil Jansrud (8.) két hajmeresztő hibával már egy század híján 2 másodperces hátrányt szedett össze, de ma ezzel is csont nélkül be lehetett férni a legjobb tíz közé. Marcel Hirscher (4.) nem ment rosszul, a középső szakaszon persze ő sem konkurált Ligety-vel, Raichtól (5.) idén először láthattunk erős síelést. Alexander Ploner (37.) fél távon feladta a küzdelmet, begurult csak a célba, gyaníthatóan gond lehetett a vaxolással.  Grange zsinórban második esett ki óriás-műlesiklásban, ezúttal a harmadik kapunál állt meg a tudomány, az utóbbi hetekben remeklő Romed Baumann (22.) sem alkotott kiemelkedőt, pechére épp a valamivel lankásabb rész előtt vesztett lendületéből. Cuche (17.), majd Mölgg (16.) egyaránt több mint két és fél másodpercet szedett össze egy futam alatt.

 

Amikor már úgy tűnt, hogy talán a pálya nem engedi, talán a sízők voltak túl tompák, de nem akartak jönni az átütő menetek, érkezett Aksel Lund Svindål. (2.) Kilenc százados előnyét persze hamar eladta a pálya középső szakaszán, ám hiába került kétszer is szorult helyzetbe, ha kellett, akkor egy lábon is korrigált, 26 százados lemaradása abszolút kezelhetőnek tűnt. Philip Schörghofer is kiválóan kezdett, a második szektorideje is csak mintegy 5 tizeddel volt gyengébb, ám nem sokkal a cél előtt bukott, percek alatt tudták csak kihámozni a háló fogságából.

A franciák kiegyensúlyozottan teljesítettek délelőtt, Grange kivételével minden nagyágyú folytathatta úgy, hogy joggal aspirálhattak egy TOP-10-es eredményre, sokkal többen viszont nem bízhattak. Thomas Fanara (10.) végzett legelőrébb, megelőzve a 30-as rajtszámmal hosszú idő után ismét kiválóan síelő Gauthier de Tessieres-t (11.), de Cyprien Richard (13.) és Steve Missilier (18.) sem maradt el sokkal tőlük. A francia bajnok Pinturault viszont a kiesés sorsára jutott.

 

A svájciak felemás futamot zártak. Janka mögött Sandro Viletta (8.) még egészen kecsegtető helyzetben érezhette magát, mint ahogy Marc Berthod (19.) sem szokta meg, hogy Cuche-sel kelhet versenyre. Az utolsó emberekig izgulnia kellett, de végül szintén továbblépett Silvan Zurbriggen. (28.) Ahhoz képest, hogy eredendően technikai síző, idén nem jeleskedik óriásban, így hiába fejlődött lesiklásban, az összetetthez ennél sokkal többre lesz szüksége.

 

Az örök riválisnál már kevesebb ok volt a kesergésre. Hirscher és Raich dobogóesélyesként tekintett előre, Baumann (22.) mellett végre Reichelt (24.) is folytathatta, hasonlóan Christoph Nösiggel (26.), Stephan Görgl viszont egy század híján lemaradt róla. Az olaszok két kiegészítő embere: Eisath (25.) és Gufler (30.) is folytathatta délután. A tűzközelben maradt Ivica Kostelić (12.) is, bár rá is jellemző, ami Zurbriggenre, hiába fejlődött szemmel láthatóan a gyorsabb számokban, ha óriásban és szlalomban nem képes a tőle elvárható pontmennyiséget behajtani. A csehek hőse, Ondřej Bank (20.) sem okozott gondot a továbblépés. A legjobb harmincat még Markus Larsson (14.), Felix Neureuther (15.), Truls Ove Karlsen (21.), Robbie Dixon (23.), Kalle Palander (26.) valamint Fritz Dopfer (29.) egészítette ki.

 

Összesen 47-en értek célba, a kiesők közt találjuk egyebek mellett Bode Millert, Jean- Philippe Roy-t, Matts Olssont és Kryštof Krýzlt. A mezőny két VK- újonca sem ért célba, a freestyle- rendezvényekről ismert Jon Olsson az utolsó métereken tévesztett kaput, a svájci Manuel Pleisch még korábban hibázott.

 

 

 

 

Maradt a szikrázó napsütés, így minden gond nélkül időben elkezdődhetett 13:15-kor a második futam. A norvég edző láthatóan mindent feltett egy lapra, mondván: verje meg az amerikait tanítványa, vagy haljon meg szépen. A lehetőségekhez mérten ennél nehezebb pályát aligha lehetett volna összeállítani.

 

Michael Gufler (27.) a biztos pontszerzésre törekedett, a feladatot kitűnően megoldotta. Éles kontraszt: az őt követő Fritz Dopfer (16.) a legjobb második futammal válaszolt a dél-tirolinak, jelentősen előre is lépett. Ez legjobb szakág VK- eredménye. Négy gyors felejtésre ítélt menet következett, különösen Silvan Zurbriggen (25.) enervált síelése volt kellemetlen meglepetés. Mint az várható volt, az 1999-es világbajnok Kalle Palander (26.) nem erőltette a dolgot, kínosan hosszú idő után újra finn pontszerzést könyvelhettünk el a férfiak Világkupáján. (Legutóbb Marcus Sandell volt a szerencsés, 2009 márciusában, Årében.) Nösig (23.) és Eisath (28.) is hasonlóképp taktikázott.

 

Az osztrákok első aduásza rögtön az élre is állt, igaz, holtversenyben. Hannes Reichelt (16.) menete után hosszú ideig azon versengtek a sízők, ki tud nagyobbat rontani. Robbie Dixon (24.) nyerte ezt a külön versenyt, alaposan vissza is esett, Baumann (20.) 12, Karlsen (17.) 2 századdal kapott ki az élen álló kettőstől. Bank (22.) és Berthod (21.) sok hibával nem tudtak újítani, majd a visszafogott meneteknek a hazaiak örömére Steve Missilier (15.) vetett véget, tekintélyes előnyéből azért 44 századot meg tudott őrizni. A papírforma azt diktálta volna, hogy a következő a sorban rögtön ráver a franciára, ám Didier Cuche- nek (29.) gondjai támadtak a hátával, nem tudni, mi lelte, mindenesetre a célba épp csak bearaszolva fejezte be a futamot, majd szenvedős tekintettel távozott a helyszínről.

 

Manfred Mölgg (9.) hozta versenyenkénti egyetlen meggyőző futamát, alig maradt el Dopfertől. Ő már jó darabig, egészen a legjobb nyolc érkezéséig kibérelte magának a lista első helyét. Holott rögtön ékezett első kihívója, Felix Neureuther néhány tizeddel volt csak tőle elmaradva, ám néhány kapuval a vége előtt rontott, s hiába gyalogolt vissza, eredményét nem értékelték. Markus Larsson (14.) az első szektorban még növelni is tudta előnyét, de az olaszt képtelenség volt felülmúlni a középső részen. Ennek ellenére biztató idénykezdetet tudhat maga mögött Larsson. Átkozhatták a franciák Mölgg nevét, ugyanis Cyprien Richard (12.), De Tessieres (13.) és Thomas Fanara (11.) is csak 1-2 tizeddel kapott ki tőle, utóbbi ráadásul úgy, hogy 1,3 majd 7 tizedes előnyt bukott el a pálya kritikus szakaszán. A gall légió szorításában lejtőzött egyet Ivica Kostelić (19.) is, ő aztán végképp nem váltotta meg a világot.

 

Mölgg szerencséje még ezután sem hagyta el, hasonló forgatókönyv szerint Kjetil Jansrud (10.) is cask nüánsznyival maradt el tőle. Pozitív, hogy a szoros versenyben legalább a franciák nem raboltak tőle pontot. A csoda Sandro Vilettánál (8.) ért véget, a svájci is rendesen vesztett az alsó részen, nem ment tiszta íveket, de valahogy bő 1 tizedet megőrzött. Tavalyi adelbodeni negyedik helyezését nem számolva élete legjobbját érte el.

 

Sokáig ő sem örülhetett, pechére az utána következők egyike sem rontott akkorát, hogy néhány pozíciót javíthasson. Davide Simoncelli (7.) nekirontott a pályának, lendülete azonban nem tartott sokáig, így az igazán kiemelkedő eredmény tőle továbbra is várat magára. Elsősorban kitűnő utolsó szektorával a szakág olimpiai bajnoka rögtön letaszította az élről, Carlo Janka (4.) idén először mutatta meg, mire képes, ha végletekig koncentrált, nem sokon múlt a dobogó. Nem sokkal, kilenc századdal, de nagy riválisát, Benjamin Raichot (5.) még meg tudta verni (az osztráknak volt néhány hajmeresztő kanyarvétele, így hiába mondhatta magáénak a legjobb alsó szakaszt), Marcel Hirscher (6.) ellen ez is kevésnek bizonyult volna. A fiatal osztrák már egy másodperc fölé tornászta a különbséget, ám az éles jobbos kanyarban elmérte magát, alig tudta pályán tartani magát, a tempóval együtt dobogós reményeit is elvesztette.

 

Az olaszok utolsó reménye Massimiliano Blardone (3.), aki élt is a lehetőséggel. Hiába volt a pálya minden pontján lassabb a svájcinál, a 9 tizedes fórból meghagyott 44 század, a dobogó már zsebben volt. Aksel Lund Svindål (2.) – mint várható volt – nem tisztelte a pályát, mindent beleadott, gyorsaságához sok kicsi hiba párosult, így a végén annak is örülhetett, hogy befért az olasz elé. Ted Ligety (1.) előnye most nem volt annyira jelentős, mint egy hete, tett hát ellene. A középső részen laza 6 tizedet még rápakolt, így a végén már-már megalázó, egy másodpercen túli előnnyel nyerte a szezon második (megrendezésre kerülő) óriás-műlesiklását.

 

A utahi fenegyerek, Ted Ligety tehát ott folytatja idén, ahol tavaly abbahagyta, második versenyét is imponáló magabiztossággal hozta. A kombináció egykori olimpiai bajnokának 143. Világkupáján ez volt a hatodik győzelme, illetve 15. szakági dobogója. Ha nem veszít lendületéből, s a hamarosan következő Alta Badiában rendezendő versenyen sem talál legyőzőre, idejekorán egysíkúvá teheti a szakági küzdelmeket.

 

 

A 2007-es világbajnok és olimpiai bronzérmes Aksel Lund Svindål az amerikai betli után ismét magára talált, 235. versenyén 31. alkalommal állt fel dobogóra, egyszersmind átvette a vezetést az összetett pontversenyben. Egyelőre ő tűnik a legkiegyensúlyozottabbnak a menők közül.

 

 

Massimiliano Blardone jubilált, 106. Világkupáján 20. dobogóját ünnepelte. Az előző két évben gyűjtött ezüstje után tehát most a bronzérem jutott neki, ami kellő önbizalmat adhat neki a soron következő hazai megmérettetés előtt.

 

A program holnap szlalommal folytatódik.