Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Tegnap elkezdődött az egyéni küzdelem is a síugró Vk-ban az Északi-sarktól nem messze fekvő Kuusamóban, ahol folytatódott az osztrák dominancia! A szombati csapatverseny után egyéniben is a mezőny legjobbja volt Andreas Kofler, aki ezzel a teljesítményével egy igéretes szezon előtt áll!
A szombati csapatverseny után gyorsan kirajzolódtak az erőviszonyok, nagyjából ennek függvényében alakult az egyéni verseny végeredménye is! Azt lehetett tudni, hogy az osztrákok ismét nagyon erősek, a norvégok hasonlóképp, viszont meglepő, hogy nyári szenzációs teljesítményük után a lengyelek tompábbak a kelleténél! Malysznál talán közrejátszhatott az egy héttel korábbi térdsérülése (kétséges volt még a Vk rajtja is), valószínűleg túlzás lenne azt állítani, hogy elégedett lenne a versenyen elért helyezésével! Stoch, aki nyáron sikert sikerre halmozott most még a döntő körbe sem tudott bejutni, nem beszélve arról, hogy Kubacki, Bachleda, Mietus és Muranka is már a kvalifikáción „elvérzett”! A számukra csalódást keltő csapat 5. hely után tegnap csak Malysz tudott pontokat szerezni, ő a 9. helyen végzett!
A péntekre tervezett kvalifikációt csak vasárnap reggel tudták megrendezni, mivel az időjárás irreálissá tette a versenyzést! 63-an álltak rajthoz, s bár Neumayer ugrotta a legnagyobbat (138 m), mégis a kompenzációnak köszönhetően Tom Hilde végzett az élen, s nyerte a selejtezőt! A németektől Bodmer és Uhrmann, a rendező finnektől pedig hat (!) versenyző búcsúzhatott el a további küzdelmektől! Míg Määttä, Koivuranta, Muotka és Niemi szimplán nem jutott be az aznapi versenyre, addig Ahonent és Ollit diszkvalifikálták!
A finnek ikonja piros lámpánál indult el, ezért a büntetést követően már csak nézője lehetett a délutáni versenynek! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „Négysánc király” nem tehetett a malőrről, mivel edzője, Niemelä későn adta le neki az indító jelet! Később kiderült, hogy az edzői toronynál és az ugrók előtt lévő lámpajel között 7 másodperces (!) eltérés volt! A FIS azzal indokolta a kizárást, hogy a lámpa az edzői toronynál csak kiegészítő segítségként szerepel az edző számára, az ugró saját maga felelős az ugrásért! Nemrég Malysz járt hasonlóan, ő a GP záró futamán, Klingenthalban várt túl sokáig az indulásra (edzőjével, Lepistoe-vel nem értették meg egymást), szintén piros jelzésnél indult el, amiért kizárták! A két eset következménye között azért jelentős a különbség, hiszen Malysznak akkor emiatt 4. GP címe ugrott! A finnek fenegyereke, Olli egy rosszul kivitelezett ugrása miatt dühösen csapta oda léceit a 77 m-es jelzésen! Ez még nem lett volna baj, hiszen Ollitól már-már megszokhattuk: vagy nagyon megy neki, vagy sehogy! Viszont nehezen emésztette meg, hogy a zsűri irreális körülmények közt hagyta őt elindulni, a kifutáskor középső mutató ujjával bemutatott nekik kifejezve ezzel nem tetszését! A zsűri ezt a sportszerűtlen viselkedést kizárással honorálta, amiért edzője, Niemelä száműzte a csapattól! Nem ez az első renitens viselkedés Ollitól, utoljára 2008-ban a finn szövetség tiltotta el, mert késve és ittas állapotban jelent meg a csapat ünnepségére a sírepülő VB-n! Olli legközelebb a Kontinentális Kupában bizonyíthat majd, helyére Kai Kovaljeff kerül a kuopiói versenyen! Az ukránok közül Sokolenko és Shumbarets is diszkvalifikálva lett, mivel túl hosszú síléccel ugrottak!
A verseny -13 fokos hidegben kezdődött a 3-as beülőből. Az első komolyabb ugrást Ruuskanen hajtotta végre már rögtön az elején, 134 m-ig szállt! Majd nem sokkal ezután kizárták a versenyből a bolgárok ifjú reménységét, Vladimir Zografskit nem megfelelő ruházata miatt! Ezt követően Tepes 122 m-es ugrását landoláskor majdnem arccal fogta meg, de végül „szerencsésen” esett! A csapatversenyen kiválóan bemutatkozó Larinto jött (látott, s győzött) és 142 m-es repülése megadta a verseny alaphangját, hosszú ideig nem tudták megszorongatni az élen! A 25.-ként rajtoló Bardalnak aztán sikerült, átvette a vezetést! Ugyan 2,5 m-rel kisebbet ugrott, mint a finn, viszont 3,7 pontot írtak jóvá számára a hátszélnek köszönhetően! A finnektől sokan kiestek a hazaiak legnagyobb bánatára, mégis űdítőként hatott mindenkire Hautamäki ugrása (138,5 m.), mellyel már ő vezetett közel tíz pontos fórral! A kvaligyőzelem után Hilde számított az egyik nagy esélyesnek, de 135 m-ével csak 4.-ként tudott bejönni, majd Janda (137 m) és Evensen (136 m) is hasonlóképp jártak, annak ellenére, hogy nem teljesítettek rosszul. A nyári Gp győztese és legnagyobb vesztese is közel azonos távolságra repült, így Ito (133 m) és Malysz (133,5 m) is „kiszállt” a versengésből! Az a Kofler jött eztán, aki a csapatverseny legjobb eredményét érte el! Most sem bízott semmit sem a véletlenre, hajszálra ugyanannyit ugrott, mint előző nap (145,5 m), természetesen így már ő vezetett! Kofler erőteljesen bekezdett az idei szezonban, futószalagon szállítja a bődületes ugrásokat! Kérdés: meddig tart majd a lendülete…
Már csak 3 „nagyágyú” maradt hátra, de sorrendben Morgenstern (142 m), Schlierenzauer (141,5 m) és Ammann (142,5 m) is csak mögé tudtak besorolni, ennek ellenére minden esélyük meg volt egy esetleges győzelemre!
A második kört Loitzl kezdte a legjobban, első körös 125,5 m-ére több mint tíz métert javítva egy 136,5-et ugrott, sokáig vezetni is tudott vele! Fettner volt aztán az, aki véget vetett pünkösdi királyságának, ő is jelentősen javítva, 138 m.-rel előzte be honfitársát! Itó kozmetikázott első körös eredményén (135 m), majd Hilde (132,5 m)! Már a kvalifikáción is meggyőző teljesítményt mutató Evensen ugrott egy laza 140-est, mellyel élre került és utólag kiderült a „nap embere” titulust is elorozta társai, Hilde, Larinto és Hautamäki elöl! Utóbbiak mind rontottak, már amennyire Larinto 137 m-ét annak lehet venni, de hát a mércét felállította az első körben elért 142 m-ével! Evensen sejthette, hogy nem sokáig tudja tartani a vezetést, mivel már jöttek a verseny igazi esélyesei! Először Ammann próbált meggyőző előnyt kicsikarni ellenlábasai ellen, 138 m-e arra mindenképp elég volt, hogy a norvégot letaszítsa az élről, de ezután Morgenstern gondoskodott arról, hogy a tavalyi szezont szinte végignyerő Potter ne élje bele magát nagyon a vezetésbe! Morgi 145,5 m-ével a nap legnagyobb ugrását „követte el” (Koflerhez hasonlóan), aki közel 20 (!) pontot vert a svájcira! Már ekkor fellélegezhetett Pointner, az osztrákok trénere, a csapatsiker után újabb győzelmet könyvelhettek el, hiszen már csak Kofler volt hátra! A tavaly Négysáncot nyert osztrák „zsaru” aztán 143,5 m-rel és szűk 3 ponttal vette vissza a vezetést, mely pályafutása 3. Vk elsőségét hozta! Ez a győzelem egy hosszú évek óta megdönthetetlen rekordot is hozott számára, hiszen a 331,2 pontos győzelme azt jelentette, hogy Hannawald 2003 óta érvényben lévő legmagasabb síugró pontszámbeli rekordját (328,2 p.) tette a múlttal egyenlővé!
.jpg)
.jpg)
A ti véleményeitek