Meglepetésre (Hakubához hasonlóan) nagyon sokan hagyták ki a GP záró hétvégéjének utolsó előtti állomását, a tavaly északi sí-VB rendezésre újjávarázsolt nagysáncot, a libereci Jested-et! A sort a japánok GP összetettjét vezető Itóval érdemes kezdeni, hiszen érthetetlen módon hiányát a téli Vk-ra való felkészüléssel magyarázták! Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ennek a nyári versenysorozatnak van-e egyáltalán rangja, presztizse, hiszen egy olyan sportoló, aki nemzetközi szinten még nem ért el komolyabb eredményt (kupára, címre gondolván) az megengedheti-e magának azt a luxust, hogy látszólag komoly (de még behozható) előnnyel a háta mögött a vak szerencsére bízza a kupa sorsát! Ito mindenesetre így döntött, a japán szövetség pedig úgy, hogy csak két fővel (Yoshioka, Watase) teszik tiszteletüket Európában. A pénteki végeredmény tudatában talán már átfogalmazódott bennük a kérdés, érdemes volt-e Itónak kihagynia a hátralévő két versenyt! Persze még maradt az előnyből, de ha Klingenthalban is ilyen jó formában versenyez Malysz (melyre minden esély meg van), akkor valószínűleg az aranynál kevésbé csillogó ezüsttel kell majd beérnie Itónak! Morgenstern kivételével a hiányzók névsorát gazdagította az osztrák „A” csapat is (Schlierenzauer, Kofler, Loitzl, Zauner, Koch), utóbbi sajnos súlyos hátfájás miatt kénytelen kihagyni a versenyt! A norvégok közül a formán kívüli Jacobsen maradt otthon, míg a finneknél Ahonen, aki az autóversenyzés mellett már a téli szezonra készül. A német „A” csapat is (Schmitt, Uhrmann, Neumayer, Bodmer) inkább már a hazai versenyükre, Klingenthalra készülnek, a helvétektől pedig a 4-szeres olimpiai bajnok Ammann mondta le részvételét, aki aerodinamikai tesztelésen vesz részt a svájci Emmenben, így őt már csak a nov.-ben sorra kerülő kuusamói Vk nyitóversenyen láthatunk! A lengyelek közül a még dobogóra esélyes ugrókon (Malysz, Stoch, Kubacki) kívül Rutkowski és Slíz ruccant át a szomszédos csehekhez, a többiek a szintén hétvégén zajló wislai COC-finálén állnak helyt!

A csütörtöki kvalifikáción 14 nemzet 51 versenyzője (+ 10 prekvalis) képviseltette magát és bár két ugró (M. Hautamäki és Stoch) is közelebbi ismeretséget kötött a talajjal, „szerencsés” esésükön kívül csak a szeles időjárás okozott némi gondot a selejtezőn, ami nem vetett jó fényt a másnapi versenyre! A kvalifikációt végül Robert Kranjec nyerte, akinek jutalma (mint ilyen esetben mindig) egy karóra lett!

A zsűri óvatos volt a beülőválasztást illetően, hiszen a kvalin mindenki a 18-asból versenyzett (még a prekvalisok is), melyen 61-ből csak 20-an (!) ugrották túl a K-pontot (többnyire az erős hátszélnek köszönhetően), ennek ellenére csak egy beülőnyit emeltek a csütörtökihez képest, így a 19-esből indult a verseny szokás szerint pont nélküli hazai ugrókkal! Közülük Vaculik kezdte a sort 109 m-rel, majd az első értékelhető ugrást a német Schoft mutatta be, bár ő is csak 116 m-ig szállt! Miután jó páran lejöttek, de még a K-pont közelébe sem került senki, így Damjan már a zsűri jóvoltából eggyel magasabb beülőből indulhatott (amiért 3,4 pontot vontak le tőle és az őt követőktől), de 115,5 m-es távolságával maradt a német ugró mögött! Mechler nem sokkal ezután átvette a vezetést (118,5 m), majd a kvali 3. helyezettje, Evensen következett, aki a mezőnyben elsőként tudta átlépni a kalkulációs pontot, 120,5 m.-ével az élre is került! Ekkor még se ő, se senki nem gondolta volna, hogy ezzel a szerény távolsággal is jó pozíciót lehet szerezni a második körre! Evensen után közel tízen jöttek le, de egyre gyengébb ugrások követték egymást, senkinek sem sikerült még a K-pont közelébe sem kerülnie, így a zsűri előbb a 21-esbe, majd nem sokkal utána „duhaj módjára” J a 23-asba emelték a beülőt! A 22.-ként rajtoló Muotka (114 m) így már 13,5 pontos mínusszal indulhatott neki a kompenzációnak köszönhetően! A szlovén Zima következett, aki nemrég szerezte élete első győzelmét a COC-ban, de 120,5 m-es ugrásával is csak Evensen mögé tudott beférni!

A bő két méterrel (4 beülőhossz) magasabbról való nekirugaszkodás által sem sikerült az ugróknak nagyobb távolságokat elérniük, sőt! A 6 fokos hidegben időnként 2 m/s-mal fújó hátszél igencsak éreztette hatását. Szerencsére az ugrók pontjaikat amit a beülőkompenzáció által veszítettek azt a szélkorrekció által jóformán vissza is kapták, így nagyjából az elért távolságok számítottak a helyezéseket illetően! A mezőny több mint fele lejött már, mikor a selejtező győztesére, Kranjecre került a sor! Meglepetésre ő sem tudott jó eredményt elérni, 117 métere akkor csak a 6. helyre volt elég! A hazaiak egyik kedvence, a selejtező legnagyobb ugrását (132,5 m) elérő Janda következett, de 116,5 m-rel ő is „elszállt” az esélyeket illetően! A hátszél nem lanyhult továbbra sem, az a Romören sem tudott mit kezdeni vele, aki a tréningen 140 m-ig is elrepült, most csak 118,5 m-en landolt, mellyel a 4. helyre ért be! Elérkeztünk a prekvalisok mezőnyéhez, azaz az utolsó 10 ugróhoz, de egyre inkább kezdett felértékelődni Evensen K-pont körüli ugrása, mellyel még mindig vezetett! Míg Karelin 118,5 m-ével feljött a 3. helyre, addig Sedlak (112 m) és Olli (110 m) is „elvérzett”, meglepetésre mindketten kiestek a versenyből! Ezután a 44.-ként rajtoló Freundnak sikerült az, ami addig csupán két ugrónak, nevezetesen 120 m. után letenni léceit (121 m), mellyel szorosan Evensen mögé ért fel csupán 7 tizedes ponthátránnyal! Ezután a nemrég finn bajnokká avanzsált Keituri is (115 m) kilépett az esélyesek sorából, majd az a Hilde következett, akinek hétvégi szereplése is kérdéses volt erős hátfájásai miatt! Viszont 123,5 m-re repült, így neki sikerült először honfitársát megelőznie a tabellán! Morgenstern ezután 120,5 m-rel a 3. helyre jött be, majd jött a lengyel „triumvirátus”, közülük is Stoch kezdte a sort! Az idén pazar teljesítményt nyújtó lengyel ugró 123 m-ével a második helyre került, majd Kubacki következett, de most csak egy 117 m-es távolságot produkált, így egy kissé hátrébb végzett! Már csak Malysz volt hátra és az influenza és hátszél ellenére is az első kör legnagyobb ugrását érte el, 126 m-rel és közel 5 pontos fórral vette át a vezetést Hildétől! Meglepő, de az 50 fős mezőnyből csak 7-en (!) tudtak K-pont fölötti ugrást bemutatni! Az első kör végén tehát Malysz, Hilde és Stoch volt a sorrend!

A zsűri a szünetben - látván, hogy a többszöri beülőemelés sem hozott látványos ugrásokat – arra az elhatározásra jutott, hogy még egy méterrel megnöveli a nekifutóhosszt, így a döntő kör versenyzői már a 25-ös beülőből indulhattak. Még egy jelentős változás történt a szünetben, ugyanis az új BMI-szabály elsőként azt a Kubackit sújtotta, akinek sílécét túl hosszúnak találták a technikai ellenőrzésen! Ez még önmagában nem lett volna probléma, viszont az adott léchosszhoz tartozó minimális testsúlynál mindössze 300 grammal mutatott kevesebbet a mérleg, így kizárták őt a versenyből! Helyette az a svájci Grigoli indulhatott a második körben, aki addig kiesettnek hitte magát!

Hét versenyző ugrása után Colloredo állt az élen (118,5 m), majd Hautamäki következett, akinek az addig ugrottakkal ellentétben nem sikerült első körös távolságán javítania, így ő jelentősen visszacsúszott a tabellán. Ezután Keituri (118,5 m), Slíz (119,5 m), majd Prevc (123,5 m) is javított, mellyel egymástól vették át a vezetést! Az első körben rontott Kranjec (115,5 m), majd Janda (116,5 m) sem tudott előrébb lépni, így nagy csalódást keltve a korábbinál is hátrébb végeztek! A tavaly még ezen a sáncon (igaz egy körös versenyen) világbajnoki címet szerző Küttel (117,5 m) sem tudott előrébb lépni, továbbra sem találja a „gödörből” kivezető utat! Hosszú idő után Romörennek sikerült (123 m) jelentősen javítania első körös eredményén, így nem volt kérdés, hogy Prevc-et váltva az élre kerül-e majd! Karelin nem sokáig hagyta a norvég rekordert a paravánnál ácsorogni, 122,5 m-ével már ő vezetett! Míg Freund másfél m.-t (122,5 m) javítva került az élre, addig az őt követő Morgenstern ugyanennyit rontva (119 m) csak a német versenyző mögé tudott beférni a tabellán. Evensen következett, aki 124,5 m-ével több mint tíz pontot vert Freundra, így magabiztos fölénnyel vette át a vezetést, mellesleg a „nap embere” (legjobb nem prekvalis) titulust is kiérdemelve! Már csak hárman voltak hátra, közülük Stoch a második kör addigi legnagyobb ugrásával (125 m), mindössze 3 tizednyi pontelőnnyel sikerült beelőznie Evensent, így ezzel már biztos dobogósnak érezhette magát, mely érzés amúgy sem áll tőle távol, hiszen ha az idei síugró szezont nézzük (COC, GP) az eddigi 12 versenyéből 8-at megnyert 2 ezüst és 2 bronz mellett! Hilde Stochhoz hasonlóan egy 125 m-es ugrással rukkolt elő, mely az élre segítette!