Lezajlottak a kapkodós csoportmérkőzések az idei férfi curling világbajnokságon, így mátol megkezdődnek a nyugodtabb, ám sokkal nagyobb téttel bíró küzdelmek Cortina d'Ampezzoban.

A mintás nadrágosok, azaz a norvégok vittek véghez kisebbfajta hőstettet azzal, hogy az első vereség után tíz zsinórban aratott győzelemmel a csoport élére söpörték magukat, s mindezt az ismert körülmények között, tehát Thomas Ulsrud nélkülözésével tették. Nergardék utolsó mérkőzésükön a velük azonos sikerességi mutatóval rendelkező Kanadával csaptak össze, melynek a látszat ellenére meglehetősen nagy tétje volt. A csata vesztese ugyanis nem a második (aminek semmi jelentősége nem lenne), hanem a harmadik helyre csúszna vissza, amennyiben a skótok is megnyerik utolsó mérkőzésüket, s ezzel a csapat már a nehezebb ágra kerülne.

A furcsaság abban a szabályban rejlik (amiről itt eddig még nem volt szó), amelyet "Draw Shot Challenge"-nek neveznek (DSC), s amely egy centiméterben megadott távolság szerint rangsorolja a csapatokat a csoportkörök után. Egy ilyen draw dobást minden csapat valamelyik embere elvégez minden mérkőzése előtt, ami elsősorban arról dönt, hogy melyik együtteshez kerüljön a befejezés joga az első endben. Aki közelebb dobja kövét a ház közepéhez, az kapja meg elsőként a kalapácsot. Ám ennek a dobásnak egy másik funkciója is van. Minden kőnek lemérik a ház közepétől való távolságát, s a tizenegy meccs után ezeket a számokat átlagolják. Ha a csoportban végül holtverseny alakul ki, ezek az átlagok alapján határozzák meg a sorrendet az egyes csapatok között. Nem az egymás elleni küzdelem, nem a több megnyert end számít, hanem ez, a Draw Shot Challenge eredménye. Persze, hogy bonyolultabb legyen, nem minden esetben van így: mint már tudjuk, ha a továbbjutó helyért alakul ki holtverseny állás, azt, hogy még igazságosabb legyen, a tiebreak rendszer szerint, további extra mérkőzésekkel döntik el a felek.

Na, de amiért mindezt elmeséltem, azon túl, hogy nagyobb betekintést nyújtsak a curling bonyolult felépítésébe, az volt, hogy most is egy ilyen helyzet fenyegette a norvég-kanadai meccs vesztesét. A skótok ellenfele Svájc volt, és ha őket legyőzik, ami azért nem megoldhatatlan feladat, a listavezetők meccsének eredményétől függetlenül a második helyre ugrottak volna fel, hiszen nekik volt a legjobb DSC arányuk az egész mezőnyben.

Tudták ezt Nergardék és Koeék is, így ahelyett, hogy egy tét nélküli mérkőzésen gyakoroltak volna az elődöntős egymás elleni összecsapásukra, igazi vérre menő csatát kellett vívniuk a kedvezőbb pozíció megtartásáért. Végül a norvégoknak jött ki jobban a lépés, Nergardék egy pontos előnyével zárult a 10. end, így Kanada a második vereségét szerezte a tizenegy mérkőzés alatt (előző legyőzőik a németek voltak). Nagy meglepetésre azonban a másik pályán a magukat összeszedő svájciak Karnusian vezetésével a végjátékban legyőzték Skóciát, így mindaz, aminek a bekövetkezéséről eddig beszéltem, nem történt meg, és Smithék a harmadik helyen maradtak a tabellán.

A skótok ezen mérkőzésén egyébként játéklehetőséget kapott a versenyre csak csereként érkező David Murdoch is, aki David Smithtől vette át a skip feladatkört. A tavalyi világbajnoki címet személyesen szerző Murdoch eddig neki szokatlan szerepet, a pálya széléről való figyelést volt kénytelen betölteni, ám most, mikor újra jégre léphetett, szerencsétlenségére elveszítették a mérkőzést. Ezzel Kanada és az Egyesült Államok után Svájc is felíratkozott az őket megverők listájára. De persze még semmi nincs veszve számukra.

Az amerikaiak többek között az ellenük szerzett győzelemnek is köszönhetik, hogy végül a csoport negyedik helyén landolhattak. Pete Fensonék is csak három vereséget szenvedtek a tizenegy forduló alatt, s ezzel a hajrában megelőzték az utolsó továbbjutó hely megszerzéséről még merész álmokat szövögető dánokat és németeket. Ezzel tehát az ilyenkor meglehetősen gyakori tiebreakre most nem volt szükség. Ulrik Schmidték végül az ötödikek lettek, míg a németek látszólag minden motivációjukat elveszítették, miután a Fensonéktól elszenvedett vereséget követően már nem maradt esélyük a továbbjutásra. Andy Kappék végül csupán öt győzelmet szereztek, és még a svájciak is beérték őket a tabellán. A tornát három vereséggel zárták, ráadásul az utolsó fordulóban a most nem túl acélos svédek adták meg nekik a kegyelemdöfést, miután már hat end elteltével 8:2-vel búcsúztatták őket.

Az alsóházat a svédek, a franciák, és a házigazda olaszok töltik ki, akik egy-egy esélyest olykor megizzasztottak, de különösebb veszélyt a továbbjutó helykre nem jelentettek. A lista alját a két ázsiai csapat, Kína és Japán gazdagítja, egyikük számára sem ez volt a valaha átélt legjobb curling-szezon. A japánok az utolsó meccsekre egész szépen belejöttek, megszerezték egyetlen győzelmüket Svájc ellen, és két esélyest, a dánokat és a skótokat is extra endig hajszoltak.

A alábbiakban egy részletes, nagyítható táblázat látható a csoport végeredményével:

Mi pedig jövünk vissza a következő napokban is az izgalmasnak igérkező végkifejlettel. A már ismert párosítások tehát:

1. vs 2. :  Norvégia - Kanada

3. vs 4. :  Skócia - USA