Valahol a messzi Kanada mélyén, Saskatchewan államban található egy kis, 15000 lakosú városka, Swift Current. Egy teljesen átlagos település, melynek legnagyobb nevezetessége egy modern, 4 pályás curling csarnok - pontosan úgy, mint bármelyik másik magára valamit is adó kanadai városban. Egyik reggel azonban az arrafelé sétálók heves súrolás hangját, és csatakiáltásnak is beillő női sikolyokat véltek kiszűrődni a városuk kulturális központjának is nevezhető teremből. Ez csak egy valamit jelenthetett: a női curling világbajnokság elkezdődött, és a hölgyek, mint a fenti kép is demonstrálja, némi színt hoztak Swift Current szürke mindennapjaiba.

A rajongók nagy örömére az esemény minden évben megrendezésre kerül. A kontinenstornákkal ellentétben azonban a nők és a férfiak nem egyszerre, ugyanazon a helyszínen zavarják le a versengést; utóbbiak csak április 3-án, az olaszországi Cortina d'Ampezzoban ragadnak majd seprűt. Ennek a különválasztásnak a nagyobb figyelem elérése mellet a fő oka egyszerűen a helyhiány: 2005 óta az EB-n és az olimpián megszokott 10 helyett 12 csapat méri össze tudását a világversenyeken, és pont ekkorra datálódik a két bajnokság különválasztása is. Ekkor jött létre az a különös szabály is, hogy a férfi és női verseny közül felváltva az egyiket mindig Kanadában kell tartani, ami ugyan kiszúrásnak tűnhet a többi résztvevővel szemben, a sportág ottani népszerűségét, eredményeit, és az ország nagyságát figyelembe véve azért valahol mégis érthető.

Nem számít tehát meglepőnek, hogy a 2010-es torna legnagyobb esélyese a 2008-as bajnok, a Jennifer Jones által irányított hazai csapat, akik a tavalyi világversenyen ugyan nagy megrökönyödést keltve csak a negyedik helyen végeztek a kínaiak, a svédek, és a dánok mögött, de idén zsinórban harmadszor megnyerve a nagy presztízsű kanadai válogató bajnokságot, a szakma szemében is egyértelműen nagyobb erőt képviselnek, mint a pár hete az olimpián szintén parádésan játszva ezüst érmet nyerő Cheryl Bernard és csapata.

A juharlevelesek déli szomszédja, az Egyesült Államok is állandó résztvevője a tornának, nekik azonban pár hete még egy három győzelemig tartó selejtezőt kellett vívniuk Dél-Amerika legjobbjával, Brazíliával. Az alacsonyabb szinten curlingező brazilok elleni találkozókra azonban inkább felkészülési mérkőzésként tekintettek Erika Brownék, hiszen három nagyarányú győzelemmel be is biztosították helyüket a legjobb 12 között.

Mellettük még Ázsia két favoritja, szokás szerint Japán, és a címvédő, olimpiai bronzérmes Kína kapott helyet nem-európaiként a tabellán. A többi nyolc együttes mind az öreg kontinenst képviseli, a megszokott nemzeteket, de nem minden esetben a megszokott arcokat láthatjuk. Két tapasztalt, közkedvelt együttes is kikapott a hazai válogatón többnyire fiatalabb, feltörekvő kvartettektől, így sem Anette Norbergéket, sem Mirjam Ottékat nem hívták meg az idei VB-re. Helyettük a svédeket a Cecilia Östlund, a svájciakat a Binia Feltscher által skippelt csapatok képviselik, ami még ugyan végleges trónfosztást koránt sem jelent hazájukban, tapasztalatszerzés szempontjából biztosan jót tesz majd az új játékosoknak a világbajnoki részvétel. A svájciak skipje számára persze már nem lesz új a szituáció, egészen a tavalyi évig Mirjam Ott csapatát erősítette harmadik dobóként vagy éppen csereként, így része volt már egy olimpiai, és három európa-bajnoki ezüst éremben is. Az újdonság az lehet számára, hogy ezúttal skipként neki kell összefognia csapatát, ami nem a leghálásabb feladat egyik sportágban sem.

Egy újonc országot is köszönthetünk viszont a mezőnyben, ők pedig azok a lettek, akik a decemberi kontinensviadalon harcolták ki a részvételt, miután megnyerték a "többiek" számára rendezett B csoportos bajnokságot, majd egy két győzelemig tartó finnek elleni párharcban a világeseményre is kvalifikálták magukat. Az (előre szólok, ne próbáld kiolvasni) Iveta Staša – Šaršūne által vezetett letteket eme sikerszériájuknak köszönhetően majd a decemberi EB-n is láthatjuk.

A küzdelmek szombaton kezdődtek el, mostanra mindenki túl van az első három meccsén (most ugyebár mindenki 11-et fog játszani a csoportban), tehát még nagyon az elején járnak a hölgyek. A jelenlegi állásból tehát még kár is bármiféle esélylatolgatásba bocsájtkozni, annyi viszont talán említést érdemel, hogy máris csak egyetlen olyan csapat maradt, akinek sikerült eddig mindhárom mérkőzését megnyernie, s ezzel 100%-os teljesítménnyel áll a lista élén - ki más is lehetne ez, mint Kanada. A tabella végén három vereséggel ketten állnak: a már emlegetett, új csapattal felálló svájciak, és nagy meglepetésre a címvédő kínaiak. Wang Bingyuék feltűnően nem találták még meg a góllövő követ, hiszen a dánoktól öt, a skótoktól pedig nehezen felejthető tíz pontos vereséget szenvedtek, egy hatost kapva a 8. endben, ami után már csak a kézfogások következtek.

A többi csapat mind 2:1-es vagy 1:2-es aránnyal áll, tehát még tényleg bárkivel bármi lehet. A csoportkörök végeredményére péntek hajnalban fog fény derülni, s mi természetesen jelentkezünk majd az állással és a további fejleményekkel is.

Eddig tehát így állnak a hölgyek:

Zárásként az alábbi videó bemutatja Jennifer Jones egyik legszebb ütését, amivel lehetetlen helyzetből megnyerte csapata számára a 2005-ös kanadai bajnokságot. Azóta is csak úgy emlegetik, mint "A Lövés" (The Shot).