HTML

Síparadicsom

Köszöntünk a Síparadicsomban! Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről? Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben! Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz: siparadicsomblog@gmail.com

Facebook

A ti véleményeitek

Ammann negyedszer is nyert az Északi Turnén, övé az Összetett Világkupa!

2010.03.15. 13:00 :: Dave985

Vasárnap Norvégia fővárosában, Oslóban zárult a síugrók világkupa-sorozata. A győzelmet a svájci Simon Ammann szerezte meg, aki így négyből négy sikerrel gyűjtötte be az Északi Turné-elsőséget is. A második a lengyel Adam Malysz, a harmadik az osztrák Andreas Kofler lett.

Köszönjük a részletes beszámolót CSD barátunknak.

Utolsó állomásához érkezett az Északi Turné, a jövő évi világbajnokságra épített vadonatúj olso-holmenkolleni sáncon randevúzott a síugró-világkupa élmezőnye. A nap kérdése az volt, vajon sikerül-e a „mesternégyes" Simon Ammann-nak, az immár négyszeres olimpiai bajnok megnyeri-e Lahti, Kuopio, Lillehammer után a turné negyedik összecsapását is.


Az első sorozat legalacsonyabb rajtszámmal ugrói közül a norvég Andreas Stjernen és az osztrák Manuel Fettner mutatott be figyelemre méltó gyakorlatot. Mindketten 126.5 méterig jutottak, a 18-assal leérkező Anders Bardal pedig a 130-as határt is túlszárnyalta fél méterrel, természetesen átvette a vezetést. De ő sem sokáig élvezhette a kamerák kereszttüzét, mert landolt Kalle Keituri, méghozzá 132.5 méternél, így máris a finnek lengethették legboldogabban zászlóikat. Az eredmények szériája gondolkodóba ejthette a szervezőket, vajon amikor Schlierenzauerék kerülnek sorra, ők meddig szállnak? Walter Hofer versenyigazgató azonnal lépett is, a 20-as beülőből 18-asba rendelte a startot. A 24. versenyzőtől kezdve tehát már mindenki pontkompenzációval ugrott, amely +6.5-et jelentett a távolsági pontszámhoz adva.


Azonban a szélviszonyok hirtelen elromlottak, így a Keituri után elrugaszkodók nem hogy az ő eredményére nem voltak veszélyesek, de a harmincba kerülésre sem sok esélyük maradt: Andi Wank 104, Michael Neumayer 107, Johan Remen Evensen 114 métere csalódást keltő volt. 38-assal jött David Zauner, az osztrákok korábbi északi összetettben szereplő versenyzője elővarázsolt a semmiből egy 134 méteres mutatványt, ezzel hét ponttal a finn elé került, az ő vezetésével értünk el a sorozat utolsó tíz ugrójáig.


Björn Einar Romören földet érését hatalmas hangrobbanás kísérte! A világcsúcstartó 137 méteres eredménye rá is szolgált erre, de az őt követő Robert Kranjec is óriásit ugrott, 135-nél tette le a lécét. A nagy ugrások sora még nem ért véget: Martin Koch sem akart nagyon lemaradni, ő 134-ig jutott, Anders Jakobsen pedig igaz, hogy „csak" 130-ig, de a nap toronymagasan legjobb stíluspontjait kapta rá, illetve a szélkompenzációnak köszönhetően mindössze két tizeddel maradt el a tőle hét méterrel nagyobbat teljesítő Romören mögött. Kettős norvég vezetésnél Walter Hofer ismét lejjebb rendelte a startot, a 16-os beülőbe. Ez nem kedvezett Adam Malysznak, 128.5-tel a lengyelek klasszisa nem fért be az első tízbe, nem úgy Andi Kofler! Az idei Négysáncverseny győztese egészen döbbenetes, 139 méteres gyakorlattal több, mint tíz pontot vert a norvégokra, de lehetett volna jóval több is, mert a leérkezését elrontotta, és emiatt jelentős levonásokkal sújtották. Thomas Morgenstern és Gregor Schlierenzauer ennek ellenére is kevés volt, hogy veszélyeztesse vezető pozícióját, Simon Ammann-nak viszont 135.5 is elég volt ahhoz, hogy az élen kezdje a második sorozatot.


Ammann egy ponttal előzte meg Koflert, több mint tízzel a harmadik Morgensternt, akit Romören, Jakobsen, Kranjec, Zauner, Koch, Schlierenzauer követett, az első tíz sorát Kalle Keituri zárta.


A második sorozatot a 19-es beülőből kezdte a mezőny, de nem születtek nagy eredmények, szinte teljes szélcsend uralkodott a sánc alatt, így sorra születtek a 110-120 méter közötti eredmények. Mígnem Manuel Fettner hatalmasat ugrott, 137-nél landolt, így végre a zsűri is rendesen megnyomhatta a készülékét. Több mint húsz ponttal vezetett az addig élen álló előtt, és az utána jövők sem tudtak veszélyesek lenni rá. Egyedül Jakub Janda jutott túl a 130 méteren, a többiek örültek, ha a 120-at túlszárnyalták. Antonín Hájek 133.5 métere viszont már elég volt ahhoz, hogy az élre álljon. A cseh versenyző után a 18-asba rendelték a még fent lévőket, Adam Malysz rugaszkodott el innen elsőként, és 136.5-lel csodaszép ugrással búcsúzott a világkupától. Sajnos az első kísérlete miatt nem sok esélye maradt, hogy összességében is emlékezeteset alkosson, azonban arra mindenképp jó volt, hogy néhány helyet előre lépjen. Az utolsó tíz ugróhoz érve a „Repülő Bajuszként” ismert legenda vezetésével érkeztünk.


Kalle Keituri 117 méterig, Schlierenzauer pedig 119-ig jutott, jelentősen visszaestek. Koch 123.5 métere a második helyhez elég volt, Zaunert a 126 m szintén csak Malysz mögé rangsorolta, hét  ponttal vezetett a lengyel. Jött Robert Kranjec, 112 méter. Borzalmas szélviszonyok uralkodhattak, hiszen tulajdonképp ugrónként változott az időjárás, mással nem lehet magyarázni azt a szórást, ami az eredményekben jelentkezett. Anders Jakobsen 116.5 méternél ért földet, Romören 121.5-nél, a stadionban senki sem értette, miért nem merik feljebb rendelni a startot, hiszen amikor nagy ugrások születnek, azonnal lejjebb viszik, ennek fordítva is hasonlóképp kellene működnie. De nem történt változás, Morgenstern 118.5 méternél szó szerint lezuhant a levegőből – természetesen tökéletes leérkezéssel. Ezzel biztossá vált, hogy Malysz már dobogós. Andi Kofler mindössze 116 méterig jutott. Már csak Ammann volt fent, egyedül ő állt Malysz győzelmének útjában. Nagyon rövid ugrás esetén a lengyel győz. Ammann 124.5 méterig szállt, ami azt jelentette, hogy kilencet megőrzött 25 pontos előnyéből, így Matti Hautamäki után ő lett a második síugró, aki úgy nyerte meg az Északi Turnét, hogy mind a négy helyszínen elsőként végzett.


Ezzel véget ért a 2009–2010-es világkupa, Simon Ammann 1649 ponttal győzött, életében először övé a síugrók kristálygömbje! Csodálatos február-március áll a svájci háta mögött, az utóbbi másfél hónapban nem talált legyőzőre, nemcsak egy-egy ugrással bizonyult a legjobbnak, hanem szinte minden egyes kísérlete kiemelkedő volt.


A világkupa lezárultával azonban még nem búcsúzik a mezőny, a jövő héten a planicai óriássáncon sírepülő-világbajnokságot rendeznek, két nap alatt négy  ugrást követően hirdetnek egyéni bajnokot, majd vasárnap a csapatversennyel véget ér ez a felejthetetlen szezon.

 

 

Északi Turné, 4. állomás, Oslo (HS134):

1.
Simon Ammann
svájci
 135.5
 124.5
 267.7
 2.
Adam Małysz
lengyel
 128.5
 136.5
 258.7
 3.
Andreas Kofler 
osztrák
 139.5
 116.0
 251.5
 4.
David Zauner
osztrák
 134.0
 126.0
 251.4
 5.
Thomas Morgenstern 
osztrák
 130.0
 118.5
 246.8
 6.
Martin Koch
osztrák
 134.0
 123.5
 245.1
 7.
Bjørn Einar Romøren 
norvég
 137.0
 121.5
 244.2
 8.
Antonin Hájek
cseh
 125.5
 133.5
 242.1
 9.
Wolfgang Loitzl 
osztrák
 124.0
 128.5
 241.2
 10.
Manuel Fettner 
osztrák
 126.0
 137.0
 240.6

A 2010-es Északi Turné végeredménye:
 

1.       Simon Ammann:
1078 pont
2.       Adam Małysz:
1033 pont
3.       Thomas Morgenstern:
990 pont
4.       Gregor Schlierenzauer:
969 pont
5.       David Zauner:
966 pont
6.       Andreas Kofler:
956 pont
7.       Wolfgang Loitzl:
924 pont
8.       Kaszaj Noriaki:
892 pont

A 2009/2010-es Összetett Világkupa végeredménye:
 

1.       Simon Ammann:
1649 pont
2.       Gregor Schlierenzauer:
1368 pont
3.       Thomas Morgenstern:
944 pont
4.       Andreas Kofler:
893 pont
5.       Adam Małysz:
842 pont
6.       Wolfgang Loitzl:
760 pont
7.       Anders Jakobsen:
557 pont
8.       Martin Koch:
545 pont
9.       Bjørn Einar Romøren:
517 pont
10.   Robert Kranjeć:
503 pont

 

1 komment

Címkék: síugrás síugró világkupa

A bejegyzés trackback címe:

https://siparadicsom.blog.hu/api/trackback/id/tr61840288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

altero 2010.03.16. 13:40:34

Remek cikk! Annyi hiba csúszott csak bele, hogy az Északi Turné 2. állomása nem Kuusamo, hanem Kuopio! (Kuusamoban a világkupa első versenyét szokták rendezni.)
süti beállítások módosítása