Shaun White megvédte Torinóban szerzett olimpiai bajnoki címét félcsőben, miután nagy fölénnyel maga mögé utasította a finnek immáron kétszeres ezüstérmes klasszisát, Peetu Piiroinent. A dobogó harmadik fokára is egy amerikai, Scott Lago állhatott fel.
Egy kiélezett férfi, majd egy kevésbé emlékezetes női krosszversenyt követően tegnap a hódeszkások félcsőben folytatták szereplésüket a XXI. Téli Olimpiai Játékokon, Vancouverben.
Kezdjük rövid sportágismertetővel, mert bizonyára sokan vannak olyanok, akik hozzám hasonlóan nem napi rendszerességgel követik figyelmükkel ezeket az extrémebb sportágakat.
A hódeszkások 1998-as olimpiai debütálásakor a félcső („halfpipe”) volt az egyik versenyszám, amely kísértetiesen hasonlít a gördeszkázáshoz. A vancouveri pálya 135 m hosszú és 21 m széles, a lejtése 16 fokos, a falak magassága 6,5 m körüli. Metszete egy hosszában kettévágott csőre emlékeztet, ezért nevezték el ezt a sportágat félcsőnek. A versenyzők a félcső pereme fölé ugorva különböző légi akrobatikus mutatványokat mutatnak be (akárcsak a gördeszkában), hat-nyolcszor keresztezve a pályát, annak teljes hosszát felhasználva. A zenével kísért gyakorlatot öt pontozó értékeli, figyelembe véve az ugrások magasságát, ívét, a technikai kivitelezést. A két selejtezőbeli menetből a legjobb 12 versenyző jut döntőbe, ahol szintén kétszer szerepelnek az indulók. A két menet közül a legjobb eredmény számít a végső sorrendben.
A versenyek a selejtezővel vették kezdetét. A 40 indulót két 20-20 fős csoportba sorolták, ahonnan az első három helyezett automatikusan a döntőben találta magát, a csoportok 4.-9. helyezettjei pedig az elődöntőben folytathatták. Mindegyik fázisban két-két gyakorlatot mutattak be a résztvevők, amelyek közül a több pontot érő számított.
Az olimpiai aranyérem toronymagas esélyese vitán felül az amerikai címvédő Shaun White volt, aki már a selejtezőben is igazolta klasszisát, 45,8 pontot szerzett, amivel nem kevesebb, mint 12,6 egységet vert első körben a hozzá hasonlóan továbbjutó Ryo Aonóra! A japán másodjára javított, bár előző eredményével is négyben végzett volna… Harmadikként a szintén amerikai Louie Vito került egyenes ágon a fináléba, ő is 40 pont fölé keveredett, szintén második ugrásával. White egyébként hozta formáját, második gyakorlatával a közönségnek imponált, esett-kelt, de legalább mind ő, mind a publikum jókat derült produkcióján. Három francia, egy kínai, egy brit és egy ausztrál lépett tovább az elődöntőbe. A kvalifikáció legnagyobb meglepetése egyértelműen a finnek 2007-es vb-bronzérmesének, az idei VK- éllovasának, Janne Korpinak a búcsúja volt.
A második csoportban is érvényesült a papírforma, White legnagyobb ellenlábasa, Peetu Piiroinen két anyagerős gyakorlatot mutatott be, amikre előbb 44,0, majd 45,1 pontot kapott a bíróktól. De biztatóan teljesített Kazuhiro Kokubo (42,1; 42,5) és a svájci színekben versenyző orosz Jurij Podladcsikov (36,3; 41,4). 40 ponton felül zárt Gregory Bretz is, ám ő további két finn, egy kanadai, egy amerikai és egy japán társaságában csak az elődöntőben folytathatta.
A Cypress Mountain már az elődöntő idején zsúfolásig megtelt, pazar hangulatban rendezték a 6 döntős helyért folyó kört. A papírforma nem borult, három, egyformán 40 pont feletti eredménnyel lépett tovább a finn Markus Malin, valamint a két amerikai, Bertz és Scott Lago. Első gyakorlatával a legjobb 12 közt tudhatta magát Mathieu Crepel és Markku Koski is, az utolsó bejutó helyről viszont mindössze egyetlen század pont döntött, méghozzá a hazai Justin Lamoureux javára. A franciaországi Gary Zebrowski bánkódhatott, a többieknek igazából esélyük sem volt a továbbjutásra.
A döntőt így Lamoureux kezdhette, komolyabb hibát nem követett el, bevállalt egy „double corkot” is, utolsó ugrásával egy kicsit túlment a zöld vonalon, de így is erős pontszámmal nyitott. Markku Koski bő 3 ponttal rögtön felülmúlta, magasabb íven kivitelezett ugrásainak köszönhetően. Az egyetlen állva maradt francia, a 2005-ös világbajnok Crepel tovább folytatta a gallok vergődését, a harmadik ugrásnál túlfordult, így komoly lendületet vesztett, rizikózásra kényszerült a második menetben. Scott Lago már jóval életerősebb gyakorlatot mutatott be, 42,8-as eredményével alaposan feladta a leckét a dobogóra pályázó riválisainak. Honfitársa, Bretz már nem tudott újítani, könnyű, így alacsony pontszámú ugrásokkal próbálkozott, de sem magasságban nem tudta megoldani őket, rendszeres késésben volt, ráadásul bukott is, így az utolsó hely jutott neki egy kör után. Markus Malin ugyanott esett fenékre, előző ugrásai még alacsonyabbra sikeredtek, így pontszáma még Bretzét is alulmúlta.
A 2006-os Vk- győztes Podladcsikov kirobbanó formában prezentálta trükkjeit, de a finn bíró kissé alulpontozta, így 4 tizeddel elmaradt összpontszáma az amerikaiétól. Kokubo könnyű trükkökkel kezdett, a végére már belelendült, de utolsó ugrásánál bukott, hiába zöld vonalon túl, az ítészek nem kímélték. A tavalyi szakági győztes Aono tiszta, ám nem különösebben erős menetet mutatott be, így csak alig verte meg honfitársát. Torino ezüstérmese, Piiroinen pocsék idényt fut, olimpiára hegyezte ki formáját, 40 pont fölött kapott, biztonsági menetre törekedett, ennél sokkal erősebb ugrásokra képes, mint azt bizonyította is. Shaun White sem vállalt be igazán nehéz ugrást, viszont mindenkinél magasabb amplitúdóval vitelezte ki trükkjeit. 46,8 pontjával gyakorlatilag már ekkor megnyerte az olimpiai bajnoki címet.
A döntő második futamában az első alapján vett fordított sorrendben mutatták be gyakorlataikat. A hibázó hódeszkásoknak tehát lehetőségük volt a javításra, de a 40 pont feletti versenyzők is reszkírozhattak az olimpiai arany érdekében. Markus Malin (11.) gyakorlatilag megismételte első menetben elkövetett hibáit, Crepel (10.) még hamarább bukott, de első futamból hozott pontjaival a finn előtt maradt. Gregory Bretz (12.) sem javított, s mivel a finn 3 tizeddel túlszárnyalta az amerikai első futamban elért eredményét, ő zárt a döntő utolsó helyen. Kokubo (8.) másodjára sem tudta megközelíteni selejtezős teljesítményét, pedig azzal a pontszámmal éppen csak leszorult volna a dobogóról. Utolsó ugrását ismét nem tudta normálisan kitartani. Ryo Aono (9.) is betlizett, ő is a végső ugrásánál esett fenékre, rejtély, bronzérmet érő gyakorlatát miért nem tudta újra bemutatni?
Lamoureux (7.) tempósan haladt végig a félcsövön, bár ugrásai lehettek volna jóval magasabbak is. A hazai pályának tudható be, hogy 2 tizeddel többet kapott a legjobb japánnál, vagyis feljött a 7. helyre. Markku Koski (6.) másodszorra gyengélkedett, a félcső végére teljesen elvesztette lendületét, nem tudta tehát megjavítani első körös pontszámát. Louie Vito (5.) légmunkája tökéletes volt, leérkezései viszont gyatrára sikeredtek, ami miatt az utolsó ugrásokra a lendületet is elvesztette. Pontszámán 3 tizedet javított, de helyezése maradt az 5. Piiroinen (2.) már egészen más dimenzióban használta a félcsövet, komoly magasságokba ugrott, más kérdés, hogy egy kimondottan egyszerű ugrást is bemutatott. Első ránézésre gyengébbnek tűnt, de nem én vagyok a pontozó, a finn 45 pontot kapott, amivel feljött a 2. helyre!
Podlatcsikov (4.) egy egészen elképesztő „blackside” ugrás után mélyre érkezett, s már nem tudta folytatni a pályát, így leszorult a dobogóról az elmúlt két szezon Világkupájának győztese. Scott Lago (3.) kísértetiesen hasonló körülmények közt esett, kockáztatott az előrelépés érdekében a biztos érem tudatában, így maradt neki a bronzérem, White pedig megnyerte a versenyt. Shaun White ennek ellenére odatette magát, parádés gyakorlatot mutatott be, közte volt az idei év két szabadalma, a dupla cork 1080 és a dupla McTwist 1260. Egyéni csúcsnak számító 48,4 ponttal toronymagasan nyerte második olimpiai bajnoki címét. Érdekesség, hogy a három legnagyobb pontszám – az egész napot figyelembe véve – mind az ő nevéhez fűződik.
Shaun White tehát óriási fölénnyel hódította el második olimpiai aranyérmét. Érdekes fazon egyébként a hosszú, Zámbó Jimmys vörös fürtjei miatt csak „Repülő Paradicsomnak”, másutt „Állatnak” becézett 24 esztendős amerikai hódeszkás, ugyanis eddig mindössze 4 Világkupán indult, hanyagolja a sportot, sokkal inkább otthon van a szórakoztató iparban, szabadidejében pedig eszelősebbnél attraktívabb trükkök gyártásával foglalkozik. (Említett 4 Vk-ból azért hármat megnyert.) Az olimpiai aranyérem csábításának azonban nem tud ellenállni, immáron kétszeres olimpiai bajnok. Szerényen csak így nyilatkozott győzelme után: „Csak azt éreztem, hogy nem mentem egészen jól, és féltem, a többiek olyan fegyvereket rántanak elő, amikre nem számíthattam. Így sem tudtak megelőzni, ész csoda, hogy nyertem.” Peetu Piiroinen egy ilyen idény után hízelgő ezüstérmet gyűjtött, Torino után újra csak a sportág egyeduralkodója tudta őt megverni. Ez Finnország első érme Vancouverben. A tavalyi X Games ezüstérmese, Scotty Lago pedig olimpián is dobogóra állhatott.
Holnap a nők félcső versenye következik, a papírforma hármas amerikai dobogót ígér. Reméljük valamivel színvonalasabb verseny lesz, mert ez a mai az első négyet leszámítva elég gyengére sikeredett, White persze emelte az est fényét…
Férfi félcső, olimpia:
|
1.
|
Shaun White
|
USA
|
46,8
|
48,4
|
|
2.
|
Peetu Piiroinen
|
Finnország
|
40,8
|
45,0
|
|
3.
|
Scotty Lago
|
USA
|
42,8
|
17,5
|
|
4.
|
Jurij Podladcsikov
|
Svájc
|
42,4
|
17,6
|
|
5.
|
Louie Vito
|
USA
|
39,1
|
39,4
|
|
6.
|
Markku Koski
|
Finnország
|
36,4
|
25,0
|
......................................................................................................
A következő beszámolót az NSO.hu portálról nyúltuk le.
Szerdán a férfiak 1000 méteres versenyét rendezték meg gyorskorcsolyázásban. Az aranyérmet az amerikai Shani Davis szerezte meg, aki négy éve, a torinói olimpián is győzött ebben a számban. Az ezüstérmes a dél-koreai Mo Te Bum, a bronzérmes pedig az ugyancsak amerikai Chad Hedrick lett.
Harmincnyolc induló közül az első párban a kazah Kuzin futotta a legjobb időt, akitől aztán a két futammal később induló norvég Larsen vette át a vezetést. Egészen a jégfelújításig ő is maradt az első, amit talán annak is köszönhet, hogy a hetedik pár rajtja körül volt egy kis gond. Ők végül később újra is futhattak, de a közjáték megzavarhatta a többieket is.
Ezt követően viszont többször is változott az éllovas: először a kanadai Wotherspoon, majd a holland Groothuis vette át a vezetést, viszont ezt követően csak a 16. pár hozott újabb változást: a dél-koreai Mo Te Bum és az amerikai Chad Hedrick is jobb időt ment a hollandnál.
Ők aztán az élen is maradtak egészen az utolsó párig, amelyben azonban a címvédő amerikai Shani Davis indult. A gyorskorcsolyázás első színes bőrű férfi olimpiai bajnoka lassabban kezdett, mint a többiek, de a hajrát jobban bírta, s végül 18 százados előnnyel nyerte meg a számot.
|
VANCOUVER 2010
|
|
|
GYORSKORCSOLYA, FÉRFI 1000 MÉTER
|
|
|
1. Shani Davis (amerikai)
|
1:08.94
|
|
2. Mo Te Bum (dél-koreai)
|
+0.18
|
|
3. Chad Hedrick (amerikai)
|
+0.38
|
|
4. Stefan Groothuis (holland)
|
+0.51
|
|
5. Mark Tuitert (holland)
|
+0.54
|
|
6. Simon Kuipers (holland)
|
+0.71
|
A ti véleményeitek