Végre elkezdődött! Az olimpia harmadik versenynapján számtalan halasztás után végre sor került az alpesi sízők első versenyére, a férfiak mezőnye lesiklásban csapott össze. Az időjárásra összességében ma nem lehetett panasz, ám a felhők mögül ki-kibukkanó nap alighanem szerepet játszott az időeredmények alakulásában.

Whistlerben, a Dave Murray-pályán találtak otthonra az alpesi sízők; erős lódítás lenne, ha azt állítanánk, hogy a világ legjobb, legizgalmasabb pályája ez a lejtő. Sőt, a középmezőnybe is csak jóindulattal lehet besorolni... Alighanem épp a lejtő egyszerűsége vezetett ahhoz, hogy rendkívül kicsik voltak a különbségek, az első három helyezett tizedmásodpercen belül végzett.

A mezőny nagy öregje, a negyedik ikszen is túl járó Patrik Järbyn nyitotta a versenyt, sajnos nem sikerült jól minden bizonnyal utolsó olimpiája (29.). Hans Grugger botrányosan gyenge idénye után látszólag egész biztató időt jött (22.), a 3-assal induló francia David Poisson viszont gyorsan odapakolt majd egy másodpercet az osztráknak, végül legjobb gallként 7. helyen zárt. Az amerikaiak ifjú reménysége, Andrew Weibrecht bizonyára többet várt magától (21.), és a horvát kombináció-specialista, Natko Zrnčić-Dim (33.) sem lehet elégedett majd 3 másodperces hátrányával. A következő amerikai, Steven Nyman honfitársával vívott nagy versenyt, ezt meg is nyerte (20.), a jó formában lévő szlovén Andrej Šporn pedig egy kaputévesztés miatt első kiesőként zárta a mai napot. Az amerikaiak sztárja, Bode Miller ma jobbik arcát mutatta, kitűnő kezdés után az alsó két szektorban előnye felét leadta, így is majd fél másodperccel vette át a vezetést, és olimpiai dobogóra állhatott – igaz, csak a 3. fokára. A hazaiak első reménye, Erik Guay kitűnően jött, csak Millert nem tudta megelőzni – mint később kiderült, 5. helyre volt ez elég, a kanadaiaknak pedig nem maradt túl sok öröm a továbbiakban. 10-es rajtszámmal a mezőny másik nagy öregje, a liechtensteini Marco Büchel következett, aki megmutatta, hogy 40-hez közeledve is lehet jól síelni, az utolsó szektorban mindenkinél gyorsabb volt (8.).

A svédek legjobbja, Hans Olsson nem okozott meglepetést, de csalódást sem (12.), Andrej Jerman viszont csúnyán leszerepelt (28.), fekete nap volt ez a szlovénoknak. Az osztrákok gyengélkedtek egész évben, ennek tükrében a mai szereplésük várakozás feletti (bár ők maguk nyilván nem így gondolják), Klaus Kröll némi meglepetésre fért be az első tízbe (9.). A mai nap fő esélyeseinek számító svájciak első indulója, Ambrosi Hoffmann döbbenetesen gyengén jött, kitűnő edzéseredményei tükrében különösen fájó lehet ez a 23. hely. 15-össel következett egy újabb osztrák, Mario Scheiber, és a pálya alján kitűnően teljesítve alig maradt le Millertől – 0,12 másodperccel maradt így le a dobogóról (4.).

A Világkupa lebonyolítási rendjének megfelelően 16-22-es rajtszámmal indultak a szakág legjobbjai. Elsőként a norvég Aksel Lund Svindål lépett pályára, gyengén kezdett, ám jött egy utánozhatatlan 3. szektort, és ennek köszönhetően a végén két századdal Miller elé került – övé lett a dobogó 2. foka. Michael Walchhofer, az osztrákok legnagyobb esélyese nem tudott olyan jól jönni, mint Kröll vagy Scheiber – hiába nyerte a lerövidített pályán zajló 2. edzést, a teljes pályán nem tudott versengeni az élmenőkkel (10.). A svájciak idén csak harmadik számú lesiklója, Didier Dèfago következett – és kilépett Cuche és Janka árnyékából: kitűnő kezdés és kicsit gyengébb folytatás utá a pálya alján újból beleerősített, és bár az utolsó ugratót kissé rosszul vette, 7 századdal bejött az első helyre – és megnyerte az olimpiát!

A kanadaiak következő esélyese, Manuel Osborne-Paradis nem tudta megörvendeztetni a hazai szurkolókat, a végén nagyon hátraesett (17.). Carlo Janka az edzéseken is szenvedett, most sem volt ez másképp, a fiatal svájcinak ez a pálya nem igazán fekszik (11.). Az olaszok legjobbja, Werner Heel sem tudott bekerülni az első tízbe, Olssonnal holtversenyben érkezett a 12. helyre. Didier Cuche jött az élblokk utolsó tagjaként, és a verseny favoritja egészen az utolsó szektorig jól is állt, századok választották el Dèfagótól – ám az utolsó szakaszon érthetetlen módon tizedeket vesztett, még a dobogóra se fért fel (6. – talán kisebb hibák, talán a napsütés volt az ok, ezt már aligha tudjuk meg...).

A hátralévő sízők közül egyetlen ember miatt kellett még igazán aggódnia a svájciaknak: a 23-assal érkező Robbie Dixon a hazai pálya előnyét kihasználva az edzéseken remekelt, ő volt a kanadaiak fő reménye. Épp ez lehetett a baj: nem bírta el a terhet, már az elején felöklelt egy kaput, nagy hátrányt összeszedve ezzel, majd őrült tempóban igyekezett ezt javítani, és csúnya bukás lett a vége – szerencsére látható sérülés nélkül megúszta. Az olasz Christof Innerhofer idei idénye alapján nem volt esélyes, ám a pálya közepéig meglepően jól jött – a végére aztán leküzdötte magát a megszokott középmezőnybe (19.). Honfitársa, Peter Fill rosszabbul kezdett, ám a végén mégis előbb végzett (15.), a francia Adrien Theaux pedig kevéssel mögé érkezett be (16.). Az utolsó amerikai, Marco Sullivan egy közepes menetet fejezett be a cél előtt nem sokkal egy látványos, ám veszélytelen elcsúszással, majd a francia Johan Clarey (27.) és az olasz Patrick Staudacher (35.) gyengébb menete következett. Az első 30-at a horvát Ivica Kostelić zárta, és igencsak biztató eredménnyel várhatja a holnapi kombinációt déli szomszédunk reménysége (18.).

A 30-on túliaktól nagy csodát már nem várhattunk. A sérüléséből felépült kanadai Jan Hudec nem jött túl jól (25.), az egyetlen német, Stephan Kepplertől sem várhattunk sokat (24.). Az utolsó igazán jó menet a 33-as számmal induló Rok Perkóé, aki 14. helyével nagy meglepetésre a legjobb szlovén lett. Az első 30-ba a 34-essel induló francia Guillermo Fayed (26.) és a 38-as cseh Ondřej Bank (30.) fért még be. Az ausztrál Craig Branch 34. helye mellett azért is dícséretet érdemel, mert sikerült elkerülnie a pályán bóklászó pályamunkást – a mai nap sem múlt el a szervezők alkalmatlanságát bizonyító mozzanat nélkül...

64 versenyző indult a mai napon, és az utolsó célbaérőként 59. tádzsik Andrej Drigin (legalább láttuk a piros-fehér-zöld zászlót, ha magyar nem is indulhatott) menete után hivatalossá vált: a papírformának megfelelően svájci győzelem született – ám nem a papírforma szerinti sízővel!

Didier Dèfago 32 évesen jutott fel a csúcsra, 1996 óta íródó pályafutása során korábban mindössze 3 Világkupa-siker állt a neve mellett (igaz, ebből kettőt legendás helyszíneken, Wengenben és Kitzbühelben szerzett egy évvel ezelőtt). Az olimpiák nem jöttek össze neki, mindössze 2002, Salt Lake Cityből mutathat fel egy 6. helyet Super-G-ben, lesiklásban az itt elért 21. hely volt a legjobbja – mostanáig. Aksel Lund Svindål sem lehet elégedetlen, hisz számtalan győzelme ellenére olimpián most először állhatott dobogóra, Bode Miller viszont két ezüstöt is szerzett már korábban – igaz, egyiket sem lesiklásban.

A mai verseny teljes eredménysora (szektoridőkkel) táblázat formájában itt tanulmányozható!

A program holnap a férfiak szuper-kombinációjával folytatódik.

VÉGEREDMÉNY: