Őszintén szólva, pár hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy az elkövetkezendő egy – két évben friss bejegyzéssel fogom megajándékozni a blog.hu hűséges olvasóit. Arról pedig álmodni sem mertem, hogy egy a versenyautóktól illetve a versenymotoroktól távolálló témában kell majd alkotnom, Dave barátom kérésére azonban belevágtam a jeges kalandba, lévén nyakunkon van a huszonegyedik téli Olimpia! Ahogyan azt a beköszönőben már olvashattátok, a következő hetekben a gyorskorcsolya rövidpályás változatáról, a short track-ről próbálok majd friss információkkal szolgálni.
A szóban forgó sportág története (no nem fejből mondva, mivel még eléggé laikusnak tekintem magam) olimpiai szempontból nem tekint vissza „hosszabb testvéréhez” hasonló dicső múltra. Először 1988-ban szerepelt az ötkarikás műsorán, akkor is bemutató jelleggel, azóta viszont egyre nagyobb rajongói táborra tett szert, köszönhetően a látványos előzéseknek, a hatalmas tempónak, és a viszonylag egyszerű szabályrendszernek (forrásunk a nemzetisport.hu):

A verseny egy jégkorongpálya közepén, bójákkal jelölt oválpályán zajlik, amelyen a kijelölt kanyarok szimmetrikusak, sugaruk nyolc méter. Egy teljes kör hossza 111.12 méter. A küzdelmeket mindkét nemnél 500, 1000 és 1500 méteren rendezik meg – a legrövidebb távon futamonként általában négy (néha öt), míg a két hosszabb távon leginkább hat koris küzd egymással. A célvonal minden távnál azonos, de a távok hosszának megfelelően a rajtvonalak helyei változnak. 

Az egyéni számok mellett váltóversenyeket is rendeznek – a férfiak 5000 métert, míg a hölgyek 3000 métert teljesítenek. A szabályok értelmében egy csapatnál négy koris van a jégen, egy a pályán, három pedig a körön belül. A váltás érintéssel történik (a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a leváltott versenyző hátulról meglöki társát, s ezáltal lendületet ad neki). Minden csapattagnak kötelező legalább egy kört teljesítenie, s az utolsó két körben már nem szabad váltani.

Gyorskorcsolya, férfi 1500 méter:

Ezerötszáz méteren két hazai sportolóért is izgulhattunk, nevezetesen a négy éve ötödik helyen finiselő Knoch Viktorért, és az aktuális ötkarikás elődöntőjéig jutó, a papírformát hozó Darázs Péterért. Viktor sajnos már a selejtezőkön sem jutott túl, pedig saját futamában rögtön a start után átvette a vezetést. A hatfős boly azonban szépen lassan utolérte és lehajrázta a magyar korcsolyást, aki így a győztestől csaknem fél körrel lemaradva, az utolsó helyen ért célba. Közvetlenül a nehéz ágra kerülő Knoch kiesése után lépett pályára Darázs Péter, aki ugyan gyengébb időt ért el, mint honfitársa – a gyorskorcsolyában mindig fontos tényezőként kezelendő szerencsének köszönhetően – azonban kvalifikálni tudta magát a legjobb tizenhat közé. Történt ugyanis, hogy a kivárásra játszó (okosan taktikázó) Péter előtt az utolsó pillanatokban többen is elcsúsztak, a kanadai Guillaume Bastille-t pedig kizárták, melynek köszönhetően a jászberényi sportoló a harmadik helyen zárhatott. A huszonöt éves Péter 2:18.827 alatt teljesítette az ezerötszáz métert, míg Knoch 2:16.826 alatt szaladt körbe a vancouveri jégen. Az elődöntőben már Péter sem tudott csodát tenni, ugyanis sokkal magasabban rangsorolt ellenfelei között csak a hetedik helyet szerezte meg 2:18:349-es idejével. Péter ismét összekerült a sportág egyik legjobbjának tartott Apolo Anton Ohnoval, aki 2:11.072 alatt robogott körbe az ezerötszáz méteres pályán. A dél – koreai Li Jung Szu ellen azonban ez is édeskevés volt, Ő 2:10:949-el került döntőbe, ahol honfitársaival Li Ho Szukkal és Szung Szi Bakkal, a kínai Liang Venhaoval, az Államokbeli J.R. Celskivel és a bírók által továbbjutatott (állításuk szerint a juharlevelest egyik riválisa akadályozta) Olivier Jeannal küzdhetett.

A kaotikusra sikeredett döntőben sokáig hármas koreai dobogóban reménykedhettek a keleti országért szurkolók, azonban az utolsó kanyarban az előzni próbáló Li Ho Szuk összeakadt a második pozícióban haladó Szung Szi Bakkal, melynek következtében mindketten elestek. Az aranyérmet megszerző Li Jung-Szu mögött ennek az esésnek köszönhetően a trónfosztott (a harmadik aranyról lecsúszó) Apolo Anton Ohno finiselt, aki hatodik olimpiai medáljával hazája egyik legsikeresebb téli sportolójává vált. A bronzot honfitársa, J.R. Celski szerezte meg.

"Az első futamban sikerült megvalósítanom azt, amit terveztem, ugyanis nem akartam belemenni a lökdösődésekbe, mert úgy éreztem, hogy mindenki egy kicsit eszeveszetten korcsolyázott. Sajnos az elődöntőben a többiek olyan tempót diktáltak, ami már nagyon gyors volt nekem, és bár az egyik versenyző kirúgott elém egy bólyát, amire ráléptem, semmiképpen sem szeretném erre fogni az eredményt, mert valószínűleg akkor sem sikerült volna jobban, ha ez nem történik meg. A célom az volt, hogy az elődöntőig eljussak, és ez sikerült is.” – nyilatkozta Darázs Péter.

VÉGEREDMÉNY:

Gyorskorcsolya, női 3000 méteres váltó:

Első elődöntő: Az első háromezer méteres „vágta” toronymagas esélyese a címvédő koreai egység volt, ami négy Olimpia óta letaszíthatatlan a dobogó legfelső fokáról. Az első helyekért folyó (értelemszerűen egytől négyig) A döntős szereplésért még a narancssárgában pompázó holland négyes, a hazai torna bronzérmét elhódító olasz alakulat, és a (csoport) második legerősebb alakulatának tartott Amerikai Egyesült Államok szállt harcba. A rajtot a narancssárgák kapták el a legjobban (pontosabban kihasználták a starthelyből adódó előnyüket) a koreaiak pedig kisebb meglepetésre az utolsó helyen fordultak, egy minutum elteltével azonban már a második helyen „csúsztak”, harminc másodperccel később pedig az élre álltak. Tizenhat fordulóval a vége előtt még a tulipánosok robogtak a mezőnyből kimagasló koreaiak mögött, azonban ez a csoda sem tartott három – percnél – tovább, ekkora ugyanis az amerikai hölgyek átvették az A döntőt érő pozíciót. A „kisdöntőben” értelemszerűen a hollandok, és az olaszok mérkőznek majd hazánk lányaival.

Második elődöntő: Nagyon erős ellenfelekkel került szembe a 2006-os Európa Bajnokságon aranyérmet szerző magyar négyes.  A csoportból kimagasló (három világkupa futamon is diadalmaskodó) kínai gárda mellett a torinói Olimpia második helyezettjeit, a hazai közönség előtt fellépő kanadai lányokat, és a 2006-os B döntő utolsó helyén finiselő japán hölgyeményeket kellet volna valamilyen módon magunk mögé utasítani. Az egyes pályáról, Huszár Erikával startoló magyar váltó viszonylag jól kapta el a rajtot, ugyanis a favoritnak számító kínaiak mögött a második helyen fordultak. Sajnos ezt a pozíciót csak az első váltásig tudtuk megtartani, akkor ugyanis a hazai jégen csúszó kanadai hölgy befészkelte magát a mi leányunk elé. Sajnos huszonkét körrel a vége előtt a japán egység is leelőzte a honi négyest, akik majd a B döntőben vághatnak vissza a felkelő nap országából érkező csapatnak. A Huszár Erika, Heidum Bernadett, Darázs Rózsa, Keszler Andrea összetételű váltó egyébként 4:17.487 perces idővel teljesítette a háromezer méteres távot, a kínaiak pedig 4:08.797 perces olimpiai csúcsot futottak.  Csapatunk a hollandokkal, az olaszokkal és a fent említett japánokkal küzd majd meg az 5-8. helyért, a február 25-én megrendezésre kerülő B döntőben.

„Tisztában voltunk azzal, hogy nagyon erős ellenfelekkel kerültünk szembe, ennek ellenére a futam elején jól korcsolyáztunk, de a riválisok sajnos később el tudtak húzni. A lányok mindent megtettek, azonban nem sikerült utolérni még a japánokat sem. A B döntőre jobban fel tudunk készülni, ki tudjuk elemezni az ellenfeleinket, és reménykedünk benne, hogy a lehető legjobb eredménnyel zárjuk majd a váltóversenyt." – olvashattuk Telegdy Attila szövetségi kapitány elemzését a nemzetisport.hu-n.

Gyorskorcsolya, női 500 méter:

A legrövidebb távon a váltóban is vitézkedő Huszár Erikáért izgulhattunk, aki szakértőink szerint szép reményekkel vághatott neki az ötszáz méteres csúszkálásnak. A robbanékonynak tartott Erika azonban nem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket, ugyanis a legjo