Jó régen nem jelentkeztünk már síugrással, kárpótlásként most következzen egy igencsak tetemes adag az olimpiát megelőző utolsó versenyekről. Nagy mérete miatt csak két részletben tudjuk felrakni...

Gregor Schlierenzauer győzött a willingeni vk-versenyen. Az osztrák klasszis pályafutása 32. világkupaversenyét nyerte meg. Schlierenzauer ezzel 57 pontra csökkentette hátrányát az ezúttal távol maradó svájci Simon Ammann-nal szemben az összetettben.

Az olimpia előtti utolsó egyéni világkupaversenyt rendezték a willingeni nagysáncon. Az esélyesek közül Simon Ammann, Janne Ahonen és Adam Malysz is már gőzerővel készül Vancouverre, távollétükben a papírforma alapján osztrák háziversenyre számíthatott a népes német publikum.  

A 12-es beülőből vágtak neki a versenyzők a viadalnak, innen az első sorozat feléhez érve Gregorz Mietus ugrotta a legnagyobbat 135 méterrel, ám az új pontozási rendszernek köszönhetően csaknem két ponttal Ville Larinto mögé, a második helyre sorolta a számítógép, ugyanis a lengyel versenyző majdnem 2m/s-os ellenszélben repült, s ezért pontlevonás járt, míg a finn szélcsendben érte el 134 méteres eredményét. 25-ös számmal érkezett az osztrák Michael Hayboeck és 139 méterrel átvette a vezetést 8.3 ponttal megelőzve Larintót. Anders Bardal révén a norvég ugrók is bemutatkoztak, az idén egyre jobb formába lendülő versenyző 138.5-nél ért talajt, fél ponttal maradt csak el Hayboecktől.  

Már a 30. ugrónál járt a verseny mikor Walter Hofer versenyigazgató a 10-es beülőbe parancsolta a még sáncon lévőket, az új szabályok értelmében viszont már nem kellett megismételni az eddigi gyakorlatokat, automatikusan 8.6 pontot hozzáírtak az ezután következő versenyzők eredményeihez. A tegnapi kvalifikációt nyerő Tom Hildét a mínusz két beülő sem zavarta, 138 méterig szállt, s több mint 5 ponttal átvette a vezetést. Az őt követő Jakub Janda pedig már a 140 métert is túlszárnyalta, 141-nél csapta le a léceket, természetesen első helyre írták ki a nevét. De nem sokáig örülhetett, mert Michael Neumayer azonnal elragadta tőle. A hazai közönség hatalmas örömére 140.4 métet ért el, és ugyan gyengébb stluspontokat is kapott, mint Janda, a szélkorrekciónak köszönhetően 2.5 egységgel az élen találta magát.  

Csak öten voltak hátra a sorozatból, és még mindig Neumayer vezetett. Érkezett azonban a próbaugrások során parádézó Andres Jakobsen, és 139 méterrel, valamint a szélkorrekcióval együtt két pontot vert a németre. Honfitársa, a  világcsúcstartó Björn Einar Romören 126-tal nem szólhatott bele az élen állók küzdelmébe, a még fent lévő három osztrák klasszis viszont annál inkább. Először Andi Kofler 134 méterének tapsolhattak a nézők, majd Thomas Morgenstern 139 méteres repülését csodálhatták meg, 4 tizeddel állt Jakobsen mögött.  

Utolsóként Gregor Schlierenzauer következett, akitől Ammann távollétében kötelező győzelmet vártak szurkolói. Úgy tűnt, „Schlieri" meg is felel ennek, a sorozat legnagyobb ugrását mutatta be, 142.5-ig jutott, a nap legmagasabb stíluspontszámát kapta, és mivel mindössze 0.2m/s-es szembeszélben érte ezt el, alig sújtotta levonás, hat és fél ponttal megugrott üldözőitől. A második körbe fordulva Schlierenzauer mögött Jakobsen, Morgenstern, Neumayer, Janda, Hilde, Kofler, Hayboeck, Bardal és a hazaiak kedvence, Martin Schmitt alkotta az első 10 mezőnyét.  

A második sorozat első nagy ugrására a tizenegyedikként leérkező Emmanuel Chedalig kellett várni, aki 133 méterre szállt, 4-gyel túlugrotta előző teljesítményét, kerek 12 ponttal átvette a vezetést, de még 19 versenyző hátra volt. Előtte és egy ideig utána sem akadt versenyző aki a 130-as határt átlépte volna, egészen David Zaunerig. Az osztrák „B-válogatott" tagja 140 méteres eredményével sokkolta a vetélytársakat, ezzel az élre ugrott, és toronymagasan vezetett. Az addigi eredményekből kiindulva dörzsölhette is a tenyerét, hiszen minden esélye megvolt rá, hogy előkelő helyezést érjen el a legjobb tíz között. 

Martin Schmitt ugrása nyitotta a willingeni verseny fináléját. A lila sisakos közönségkedvenc 137.5 méteres után szinte felrobbant a stadion, azonban mindössze a harmaddik helyre írták ki a nevét Zauner és Michael Uhrmann mögé. Bardal 133 métere ebben a mezőnyben a feledhető kategóriába tartozott, Michael Hayboeck azonban 140.5 méternél landolt és átvette a vezetést honfitársától. Következett Andi Kofler, de nem volt veszélyes a két fiatal osztrákra. Tom Hilde azonban igen, 139 méterrel, remek stíluspontokkal az első helyen találta magát. Aaz őt követő Jakub Janda 138.5-ös eredménye csak harmadik helyre volt elég, és szinte biztosnak tűnt, hogy a cseh, bár végre kiváló formában ugrott, lemarad a dobogóról.  

Az utolsó még toronyban lévő német, Michael Neumayer következett. A hazai közönség biztatása közepette 141 méterig jutott, jó esélye kínálkozott rá, hogy beférjen az első háromba (2008-ban állt utoljára dobogón). Jött Morgenstern, és mindössze 134.5 méterig jutott, s ez nem volt elég Neumayer ellen, így biztossá vált hogy lesz hazai versenyző az első háromban! Sőt feljebb is kapaszkodhatott volna, ha Jakobsen ront. A norvég azonban ezt nem tette meg,138.5 méter is elég volt neki, hogy átvegye a vezetést.  

Már csak Gregor Schlierenazuer volt fent a sáncon. Ugyan gondja akadt a cipőjével, majdnem egy percig bajlódott vele, de nem zavarta meg a közjáték. 137.5 méterig jutott, 2009 után 2010-ben is győzni tudott Willingenben. Ennek köszönhetően alaposan megközelítette Simon Ammannt  a világkupában, így biztosra vehető, hogy az olimpia utáni 4 északi verseny hatalmas izgalmakat tartogat.  

Másnap még egy csapatversenyt rendeztek Willingenben, utána azonban már az egész mezőny áttelepül a Csendes-óceán keleti partvidékére, egy hétre rá ugyanis már a vancouveri olimpián mérik össze tudásukat a világ legjobb síugrói.

Willingen (Németország), egyéni verseny

Az olimpia előtti utolsó síugróversenyt rendezték a németországi Willingen nagysáncán. Ezúttal a csapatok tartották meg főpróbájukat, bár a norvégok és a németek kivételével a vancouveri éremesélyesek B-válogatottal indultak.

Ahogyan azt várni lehetett, Michael Neumayer és Johann Remen Evensen már az első körben előnyt szerzett az osztrákokkal szemben, a sógorok első embere, Florian Scharbereiter csaknem 25 pontos hátrányba került a vezető német csapathoz képest. A finnek Olli Muotka, Kai Kovaljeff, Sami Niemi, Ville Larinto összeállításban nem számíthattak túl sok jóra. Ugyan Muotka remekül, 132 méterrel nyitott,  Kovaljeff 109 méterének betudhatóan az említett hármason kívül a szlovének, a franciák és a japánok is előttük álltak két gyakorlatot követően.

A második sorozatban a németek visszaestek a harmadik helyre, ugyanis Pascal Bodmer 124 méterére Tom Hilde 133-mal válaszolt, a tegnap parádézó Michael Hayboeck pedig az addigi leghosszabb ugrást bemutatva 139 méterig szállt, ezzel nemcsak ledolgozta csapata hátrányát, de két ember után az élen találták magukat az osztrákok.  

A hazaiak harmadik embere, Martin Schmitt 131 méteres ugrással örvendeztette meg a hazai publikumot, azonban az őt követő norvég ugró hamar lehűtötte a kedélyeket. Anders Jakobsen 141 méterrel, a nap addigi legjobbjával és remek stíluspontokkal 23 egységre növelte csapata előnyét a németekkel szemben. Az osztrákok harmadik emberére, Stefan Thurnbichlerre várt a feladat, hogy lépést tartson Mika Kojonkoski tanítványaival, de 122 métere csalódást keltett, három ugró után 35 ponttal lemaradva a harmadik helyen álltak. Mögöttük Szlovénia, Olaszország, Japán, Finnország és Franciaország volt az első nyolc további sorrendje.  

A negyedik emberek közül a finn Ville Larintö 134 méterrel pontszámra kicsit feljebb hozta a finneket, ám a sorozat végére még mindig a hetedik helyen álltak. A németektől Michael Uhrmann zárta a kört, és rálicitált Jakobsen addigi legjobbjára, 141.5 méternél landolt. ennek köszönhetően újra versenyben voltak a norvégokkal szemben, akiktől Björn Einar Romören következett. Csak 132 métert teljesített, hamar elillant a 23 pontos előnyük, másfél maradt. Az osztrákok negyedik embere David Zauner 139.5 méterrel közelebb hozta csapatát az élen állókhoz.  

Az első ugrások után tehát a norvégok fordultak az élen, mögöttük kevesebb mint 2 pont hátránnyal következtek a németek, és elképesztő, de az osztrák B-csapat mindössze 14 ponttal volt lemaradva a két olimpiára készülő válogatottaktól.

Az első nyolc személye nem változott, a harmadik sorozatban kialakult sorrend szerint jutottak tovább a második fordulóba.  

A második sorozat első emberei közül Michael Neumayer alaposan rávert Remen Evensenre, így a németek ötpontos fórba kerültek a norvégokkal szemben, míg az osztrákok első embere, Scharbereiter ismét elmaradt a két éllovastól, így tovább nőtt a lemaradásuk, de harmadik helyük nem forgott veszélyben.  

A németektől Bodmer ugrott, 133 métert, tehát javított első kísérletéhez képest, mégis újfent csere történt az élen. Tom Hilde egész hétvégén ontotta a nagyobbnál nagyobb eredményeket, ezúttal 138 méterig szállt, stíluspontokkal együtt csaknem négypontos előnyből várták a norvégok a folytatást. Az osztrákoktól Michael Hayboeck tovább parádézott, 141.5 méterrel beállította a nap legjobb eredményét, felhozta csapatát 12 pontra.  

A harmadik emberek következtek, az esélyesek közül először Martin Schmitt rugaszkodott el. Ugyan a sorozat előtt két beülővel lejjebb parancsolták az ugrókat, tizenegyesből a kilencesbe, ez Schmittet nem zavarta, 139.5 méterrel alaposan feladta a leckét az utána következő Anders Jakobsennek. Ő azonban tökéletesen megoldotta: úgy tűnt, sosem fog talajt, az egész hétvége legnagyobbját produkálva 145 méterig jutott, ezzel 15 ponttal ismét megléptek a norvégok. Stefan Thurnbichler az osztrák csapat egyik gyenge láncszeme 126-tal messze elmaradt a két éllovastól, 45 pontra nőtt így a lemaradásuk.  

A norvégok tehát majdnem megnyugtató előnnyel vezettek a záró sorozat előtt, azonban ha visszaemlékszünk az első ugrásokra, Michael Uhrmann 9.5 méterrel távolabb jutott,mint Romören, azaz még korántsem dőlt el a verseny. Walter Hofer a tízes beülőig emelte a startot, megadva az esélyt a nagyobb ugrásokra. Emmanuel Chadal például élt is vele, a francia 140 méterig jutott, ugyanezt Ville Larinto is megugrotta,megmentve a finnek becsületét, s az utolsó pillanatban felhozta csapatát legalább az ötödik helyre.  A szlovén csapatnak az is belefért, hogy Robert Hrgota 125-tel igencsak belerondított a negyedik sorozat eredményeibe, előnyük akkora volt, hogy maradtak negyedikek. Az osztrákoktól David Zauner zárt, 142 méterrel búcsúzott Willingentől.  

Ketten maradtak, Uhrmann és Romören párharca döntött. Előbb a német próbálkozott, és ahhoz hogy esélyük legyen, legalább 140 méterre lett volna szüksége. Meg is lett, 141.5 méternél csapta le a léceket Uhrmann, valamint mellé csupa 19-est kapott a zsűritől. Ez azt jelentette, hogy Romörennek csaknem 135 méter kellett a biztos győzelemhez. Egész hétvégén nem jutott el addig, és ezúttal sem, sőt! Rontott is első kísérletéhez képest, csak 130-ig repült, és joggal foghatta a fejét.  

Drámai körülmények között, mínusz 15 pontos hátrányból nyerte meg a németeknek Michael Uhrmann a willingeni csapatversenyt, ezzel a lendülettel utaznak Vancouverbe, és könnyen lehet, hogy ott ugyanezzel a norvég négyessel és a Janne Ahonennel, Harri Ollival kiegészülő finnekkel kell megküzdeniük a csapatverseny fennmaradó két dobogós helyéért. Azért csak kettőért, mert szinte elképzelhetetlen, hogy az osztrákok Morgensternnel, Schlierenzauerrel, Koflerrel, Lotzllel felállva ne nyerjenek aranyat. Persze a sport attól szép, hogy bármi megtörténhet, mindenesetre az olimpia legnagyobb szenzációja lenne, ha nem az osztrák himnusz csendülne fel február 22-én amikor a csapatversenyben hirdetnek győztest.

Willingen (Németország), csapatverseny

A Világkupa állása: