Az osztrák Gregor Schlierenzauer nyerte mindkét zakopanei versenyt, megelőzve Simon Ammannt, és a tőlük messze elmaradó Thomas Morgensternt. Igaz, a szombati napon Ammann ugrott sáncrekordot, dehát a pontozóbíróknál nincs esélye az osztrákokkal szemben...

A csütörtöki kvalifikációt a finn Matti Hautamäki nyerte 133 méteres ugrásával, megelőzve az osztrák David Zaunert és a francia Emmanuel Chedalt. Jó páran elrontották ezt az ugrást: 40-en kívülre szorult pl. Anders Jacobsen, Tom Hilde vagy Ville Larinto is. A prekvalisok közül Robert Kranjec ugrott legmesszebbre, 132 méterre, Schlierenzauer 131 méterrel, Ammann pedig a kvalifikáció kihagyásával készült a pénetki napra.

A pénteki első sorozat után az osztrák Schlierenzauer vezetett 138 méteres ugrásával, ráadásul a szokásos magas pontszámokat kapta a zsűritől. Mögötte a nagy vetélytárs, az összetett világkupában vezető svájci Simon Ammann állt a második helyen, 136 méterrel, de – szintén a hagyományoknak megfelelően – a talajfogását erősen lepontozták, így több mint hat pont volt a hátránya. Két újabb osztrák követte őket tisztes távolból, Wolfgagng Loitzl 10, Thomas Morgenstern 15 ponttal volt lemaradva Schlierenzauertől. Az ötödik helyre a hazaiak kedvence, Adam Malysz érkezett, ám 20 pontos hátrányával komolyabb reményei már nem lehettek. Ahonen legjobb finnként 6. helyről várta a folytatást, előző nap remeklő honfitársa, Hautamäki csak 16. lett. Zauner bejött a 7. helyre, ám a kvalifikáció 3. helyezettje, Chedal szintén nem tudta tartósítani jó formáját, csak 26. lett. Az első körben kiesők közül talán az orosz Denisz Kornyilov, a német Pascal Bodmer, a norvég Anders Bardal és a finn Janne Happonen nevét érdemes kiemelni.

A második sorozat első igazán jó ugrásait szlovének mutatták be: Peter Prevc 126,5 méteres ugrásával a 24.-ről a 14.,  az elsőben igencsak gyengélkedő Jernej Damjan 125,5 méteres ugrásával a 22.-ről a 15. helyre lépett előre – megelőzve többek között a 20. helyre eső honfitársukat, Kranjecet. A német Michael Uhrmann 128,5 méteres ugrással vette át a vezetést, egész a 9. helyig lépett előre.  A német egészen a 11. helyről rajtoló Bjørn Einar Romørenig őrizte vezető pozícióját, a norvég 126,5 méteres ugrással került elé, végül 8. lett. Andreas Küttel (12.), Mario Innauer (19.) és Andreas Kofler (13.) gyengébb ugrása után Zauner következett, és a nap meglepetését jelentő osztrák másodszorra is jól ugrott, 126 méterrel átvette a vezetést, és Ahonen gyengébb ugrásának köszönhetően helyet cserélt a finnel, feljött a 6. helyre. Adam Malysz a második sorozat addigi legjobb ugrását érte el, 130 méterig ugrott, ezzel perszeát is vette a vezetést. Előrelépni azonban így sem tudott, Morgenstern 128,5-es ugrása elegendőnek bizonyult arra, hogy elé kerüljön, majd Loitzl 126 méterével Morgi és Malysz közé sorolt be.

Ammann 131 méterig jutott, megtette, ami tőle telt. Schlierenzauer azonban ezen a napon ugrásainak távolságával is a svájci fölé nőtt, 133 méterrel a második sorozatban is a legnagyobbat ugrotta, így több mint tíz ponttal nyerte a versenyt.

Az összetett világkupa élén ezzel nem történt változás, hiszen a szapporói versenyeket kihagyó Schlierenzauer csak húsz pontot tudott hozni Ammanon. A harmadik helyre feljött Morgenstern hátrébb taszítva Koflert.

Zakopane (Lengyelország), első futam

 (Köszönjük CSD-nek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta beszámolóját. A szöveg az NSO-n is olvasható, így ne lepődjön meg senki, magánszerkesztőnktől, fórumtársunktól engedéllyel "nyúltuk le".:)) 

A szombati versenynapon sajnos már megint  - mint az idei szezonban (is) oly sokszor – előtérbe került a pontozóbírók szerepe...

Nehezen lendültek bele az ugrók, egészen a tizennegyedikként próbálkozó Vincent Descombes Savois-ig kellett várni, hogy valaki át tudja lépni a 110-es "álomhatárt". A francia 111 méterig jutott. Az őt követő norvég Andres Bardal azonban gyorsan átvette tőle a vezetést, 117 méteres eredményével messze kiemelkedett a mezőnyből. Picivel később érkezett Severin Freund aki már a 120-at ostromolta, átmenetileg első helyet ért a német 119 métere. Már az első sorozat felénél jártunk, amikor Kalle Keturi 121.5 méterrel a nap eddigi legnagyobb ugrását mutatta be, és mindössze fél méterrel maradt el tőle honfitársa, az egykor szebb napokat látott Matti Hautamaeki. Két finn állt tehát az első helyen, de nemsokára közéjük férkőzött a második számú svájci ugró, Andi Kuettel, szintén 121-et repülve. Hármukon kívül azonban a többiek mind 120 alatt maradtak. Érkezett az osztrák David Zauner és szinte a semmiből varázsolt egy 131.5 méteres ugrást, toronymagasan átvéve a vezetést Keituritól. Az utolsó 10 sáncon lévőig egyedül a norvég Anders Jakobsen tudta őt megközelítni 128 méterrel.

A TOP10 első ugrói is csalódást okoztak, Harri Olli mostanság teljesen formán kívül versenyez, ezúttal 112 méternél csapta le a léceket. De a németek csodagyereke, Pascal Bodmer is csak 119-ig jutott. Következett Adam Malysz, ugrását viszont már hatalmas hangrobbanás kísérte a zakopanei stadionban! A lengyel 130 méternél landolt, és stíluspontjainak köszönhetően 8 tizeddel átvette a vezetést. Malysz után egy újabb veterán próbálkozott, Janne Ahonen 127.5 métere után ugyan csóválta a fejét, de legalább elmondhatta, hogy meccsben maradt. Ahonen után 3 osztrák érkezett le, akik egymást múlták felül. Előbb Andi Kofler vette át az első helyet 132 méterrel, majd tőle Thomas Morgenstern 133.5-tel, de az igazi durranást Gregor Schlierenzauer tartogatta,140 méterrel beállította Sven Hannawald 2003-ban ugrott sáncrekordját (Hannawald a 10-es beülőből érte el, Schlierinek ugyanez az eredmény a nyolcasból sikerült). Már csak Simon Ammann volt hátra, akinek ezúttal volt válasza az osztrákok parádéjára, 140.5 méterrel új sáncrekordot állított fel. Azonban ugrását a zsűri szokás szerint lepontozta, így a sorozat zárultával közel 5 pontos hátrányból követte a csupa 19-est, 19 és felest kapó Schlierenzauert. Mögöttük a sorrend Morgenstern, Kofler, Malysz, Zauner, Jakobsen, Ahonen, Loitzl, Romoeren volt az első 10-ben.

A megváltozott szélviszonyok miatt Walter Hofer versenyigazgató a hatos beülőből engedte el a második sorozatot. Hat versenyző után azonban feljebbrendelte a startot a hetes számúig, így az eredetileg hetedik próbálkozó, Mario Innaueré lett a kör első hivatalos eredménye. Az osztrák mindössze 112 méterig jutott, de a többiektől is rendre kisebb ugrások születtek,mint az első körben. A német Andreas Wank volt az első aki elmondhatta,hogy javítani tudott, 120.5 méterével átvette a vezetést,majd jött Robert Kranjec és Matti Hautamaeki, mindketten 122.5-ig szálltak,de 2.8 ponttal a  finn állt az élre a sorozat feléhez érve. S mivel az utána következők nem tudtak javítani, így Hautamaeki vezetésével érkeztünk el az utolsó 10 ugróig.

A világcsúcstartó Björn Einar Romören sem bírt el a finnel, 117 méterével igencsak visszaesett. Érkezett Wolfgang Loitzl aki javított első körös 124 méterén, 125.5-tel átvette a vezetést. Janne Ahonen második kísérletei idén nagyon rendben voltak, ezúttal azonban messze elmaradt a várakozásoktól,122 méternél ért talajt, és visszaesett Loitzl mögé a második helyre. Bár az őt követő Jakobsen is rontott, 124 métere elegendő volt hogy átvegye a vezetést az osztráktól.

David Zauner is elhagyta a beülőt,és megmutatta, hogy ma remek formában van, 127.5 méterrel a kör eddigi legnagyobbját teljesítette, természetesen átvette az első helyet. De nem sokáig örülhetett, nem úgy a népes lengyel publikum: érkezett Adam Malysz, fantasztikus 134 méteres repülésére ismét hangrobbanás volt a válasz.

Már csak négyen voltak fent a sáncon, 3 osztrák és egy svájci. Elsőként Kofler rugaszkodott el, 129 méteres eredménye csak Malysz mögé volt jó. Morgi 130.5-e illetve a mellé a nap legmagasabb stíluspontjai viszont őt már 2 ponttal a lengyel elé repítették.

Ketten maradtak, Ammann és Schlierenzauer első ugrásuknak köszönhetően gyakorlatilag egymás között dönthették el a győzelmet. A svájci olimpiai bajnok 134 méternél landolt, és ezúttal már legalább egy átlagos pontszámot kiérdemelt a zsűri szemében, így megmaradt az esélye, hogy ha osztrák ellenfele rövidebbet ugrana, akár le is győzhetné. Schlieri azonban nem tette meg ezt a szívességet, a kör legjobbját produkálta, fél métert vert Ammannra, illetve újabb 2 pontot a zsűrinek köszönhetően, így magabiztosan nyerte a második zakopanei napot is, 7 és fél ponttal megelőzve Ammannt, akinek ezúttal a sáncrekord sem volt elég.

A világkupában továbbra is a svájci áll az élen, és az olimpiáig ez már biztosan így is marad, hiszen Vancouver előtt már nem rendeznek több egyéni versenyt. Ellenben 5 csapatversenyen is megmérkőzhetnek a síugrók Oberstdorf, Klingenthal és Willingen sáncain.

Zakopane (Lengyelország), második futam

A Világkupa állása: