Wengen után újabb klasszikus helyszínre érkeznek a világ legjobb alpesi síelői, az évtizedes hagyomány folytán ma már csak a versenyek versenyeként aposztrofált kitzbüheli Hahnenkamm (azaz „Kakastaréj”) idén jubileumát ünnepli, hiszen 70. alkalommal rendezik meg a rajongók körében a szezon fénypontjának számító viadalt. Ez még akkor is így van, ha néhány hét múlva következik az év másik zenitje, a kanadai olimpia!

 

Az FIS szemlebizottsága két héttel ezelőtt tüzetesen átvizsgálta a pályát, s örömmel konstatálta, hogy a szervezők remekül haladnak az előkészületekkel, a pálya állapota jottányit sem kopott varázsából. A célban mintegy 35 centis, felső részen fél méternél is vastagabb, zömmel műhóval beborított pályára azóta sem tehette síbotját illetéktelen személy, a turistáktól elzárva készültek erre a hétvégére.

A Hahnenkamm- verseny hagyományosan három versenyszámot foglal magában. A lesiklást a világ legnehezebb, egyben legveszedelmesebb pályáján, a hírhedt „Streifon” rendezik. A műlesiklásnak, ill. a kombináció technikai részét a „Ganslernhangon” (erőltetett, szó szerinti fordításban: „Lúdtanulólejtő”) tartják. Alkalomadtán azonban óriás-műlesiklás, Szuper-G, esetleg még egy-egy lesiklást is betettek a programba. A hétvége holnap Szuper-G-vel veszi kezdetét.

 

Mint a Streif kondícióiból kitűnik, nem leányálom ezen végigmenni, ennek megfelelően 1961 óta nem is engedik a gyengébbik nem képviselőit versenykörülmények közt lecsúszni a lejtőn. A Világkupák 1967 óta íródó története során Luxemburg legendája, Marco Girardelli bizonyult Kitz legeredményesebbjének, a 80’-as, 90’-es évek négyszeres világbajnoka hétszer győzött (3x szlalomban, 3x kombinációban és 1x lesiklásban). A „Herminator”, aki ötször győzött Szuper-G-ben (és még egyszer lesiklásban), valamint Pirmin Zurbriggen (3 lesiklás, 3 kombináció) egyformán hatszor-hatszor állhatott a dobogó legfelső fokára. A mostani mezőnyből ötnek sikerült a duplázás. Jens Büggmark szlalomban, Didier Cuche lesiklásban, Bode Miller pedig kombinációban nyert kétszer, Benni Raich (szlalom- kombináció) és Michael Walchhofer (lesiklás- kombináció) különböző diszciplínákban aratta le a sikert.

 

Kitzbühel sok egyéb mellett azért is unikális, mivel itt tartják manapság az egyedüli „klasszikus kombinációt”, ami annyit tesz, hogy a szombati lesiklásban és a vasárnapi szlalomban elért eredményeket összevetik, ez alapján tehát a hét utolsó napján két győztest is kihoznak. Idén sorsdöntő Kitz, ugyanis több kombinációs versenyt nem rendeznek, vagyis eldől, vajon Janka megvédi-e szakági elsőségét, avagy a 6 pontos előnnyel vezető Raich örökli meg a kristálygömböt, avagy a még lőtávolon belül zárkózó Miller fordítja maga javára a küzdelmet? Mivel vasárnap két szlalomban is bizonyítaniuk kell, a svájci esélyei igencsak csekélynek mondhatók, a mérleg nyelve inkább az osztrák oldalára billenti az esélyeket. A kombinációs verseny győztese elnyeri a „Hahnenkammsieger” megbecsült titulusát. De ez még mind semmi! Az a sportoló, aki háromszor is diadalmaskodik kombinációban, életre szólóan kap egy aranyból készült, gyémántokkal kikövezett brosst. Idén Bode Millernek adatik meg, hogy csatlakozzék a Girardelli és Zurbriggen mellett a két norvég legendát, Kjust és Aamodtot felvonultató, illusztris társasághoz.

 

Tavaly Szuperóriás-műlesiklásban Klaus Kröll aratott meglepő győzelmet, s idén is magas végsebességgel hívta fel magára a figyelmet. Lesiklásban Didier Défagó, szlalomban Julien Lizeroux, kombinációban pedig Silvan Zurbriggen érkezik címvédőként a helyszínre.

 

 

Még egy rövid ideig nézzünk vissza a múltba! A „Streifon” 1937-ben rendezték az első versenyt, azóta a háború és általában környezeti tényezők (leginkább hóhiány) miatt elmaradt 8-8 versenyt leszámítva nem múlik el év Kitz nélkül. 1967 óta a Világkupa kirobbanthatatlan része.

 

A lesikló versenyt 3312 méter hosszú pályán rendezik, már persze kizárólag optimális időjárási körülmények közepette. Szintén csak ideális esetben 1665 méteren van a rajt, és 860 méterrel lentebb a cél. Az átlagos meredekség 27 százalék, de van egy rövid rész, amely 85 (!!) százalékos.

 

S most következzék egy rövid pályaismertető! Egy kicsit visszaköszön a Forma-1-es aszfaltcsíkok bemutatója. Rögtön a pálya elején komoly kihívás elé kerülnek a versenyzők, itt található ugyanis a „Mausefalle”, magyarul az „egérfogó”, ami a gyakorlatban a pálya legmeredekebb, már említett 85%-os szűk szakasza, ahol ugratniuk kell a delikvenseknek. Átlagosan 60 métert tesznek meg a levegőben, az 1970-es években azonban ez elérte a 80 métert is. Egy 180 fokos fordulót követően érkeznek a „Karussell” nevű sikánba. Itt – a rendezők minden igyekezete ellenére – gyakori vendég az apró felszíni egyenetlenség, így ezeket is figyelembe véve roppant nehéz megfelelő íven erős sebesség mellett fordulni. Ugyanis ahogy az autósportban, gyorsasági síelésben is kulcskérdés a sikánt követő kigyorsítás. Az S-kanyart követően szükség is van a lendületre, hiszen egy balkanyart követően újabb meredek rész veszi kezdetét, ez a „Steilhang”, amit a pálya egyetlen, viszonylag lankásabb része követ. Vagyis itt mód nyílik apró szusszanásra.

 

Ezt a nyugodalmas, éles kanyartól mentes övezetet három szakaszra szokás bontani: Brückenschuss, Gschöss és az Alte Schneise. Utóbbit szokás a Szuper-G versenyek kezdési pontjaként kijelölni. Újabb ugrató vezeti fel a következő nehéz szakaszt, ez a „Seidlalm”. A Lärchenschuss” nevű jobbos forduló fordulónál a legjobbak már elérik a 140 km/h-s sebességet is. Közvetlenül a cél előtt érkeznek a „Hausbergkante” nevű ugrató, amit az utolsó erőtartalékok igénybevételével a végső ugrás követ. Ezen a ponton esett hatalmasat két éve Scott Macartney, tavaly pedig Daniel Albrecht. (Az eset miatt a célugratót ledózerolták.) A svájcit három hónapig tartották mesterséges kómában, agyi és koponyasérüléseket szenvedett, de sokáig a maradandó tüdőkárosodás veszélyét sem lehetett nála kizárni. Idén decemberben noha optimistán nyilatkozott jövőjével kapcsolatban, az olimpiai indulásról sem mondott le, a héten azonban bejelentette, hogy a teljes regenerálódás miatt egész biztosan kihagyja az ötkarikás játékokat. Hasonló indoklással mondta vissza a szereplést Lara Gut is.

 

 

Aki teheti, nézze meg mindhárom versenyt, vétek kihagyni. A helyszínen 80-100 ezres tömeg várható (nagyjából fele-fele a célban, ill. a pálya nevezetesebb pontjain), a sógoroknál pedig várhatóan újfent nézettségi rekordokat ér majd el a közvetítés. Természetesen mi is igyekszünk beszámolni a versenyről!