Utolsó állomásához érkezett a 2009-2010-es síugró Négysáncverseny, az ausztriai Bischofshofenbe. A sorozatot vezető Andreas Kofler 16 pont előnnyel várhatta a viadalt honfitársa Gregor Schlierenzauer előtt, egyetlen dologra kellett figyelnie, ne maradjon el sokkal Schlieritől és akkor beírhatja nevét örökre a síugrás Arany Oldalaiba.

A selejtezőben nyújtott teljesítménye miatt Simon Ammann már rögtön a második párba kapott besorolást és egy 136 méteres hatalmas repüléssel adta fel a  leckét vetélytársainak. Elsőként a szlovén Robert Kranjecnek aki mindössze 123.5méterrel válaszolt a svájcinak, de a Salt Lake City kétszeres olimpiai bajnoka és a többiek közti különbséget jól jelzi, hogy Kranjec ezzel az eredményével sokáig az élmezőnyben volt és szinte biztos lehetett benne, hogy az 5 szerencsés vesztes egyikeként ott lehet a második körben.

Ugyanis Ammannék után csupa 120-123 méteres eredmény született, a lengyel Stefan Hula vagy a cseh Lukas Hlava például 118 méterrel is megnyerte párharcát. A nagy nevek közül búcsúzott a norvég Ljökelsöy, és honfitársa, az eddigi 3 versenyen remeklő Johan Remen Evensen is. Andi Küttel sem tehette ki az ablakba 115 méteres ugrását, és továbbra is hihetetlenül gyengén ugrottak a finnek, A Hautamaeki, Keituri, Larinto hármasnak esélye sem volt hogy a második fordulóról álmodjon.

Már jócskán túl voltunk a  mezőny felén, és továbbra sem tudott senki még 10 méteren belülre sem kerülni Ammannhoz képest. Jött azonban az oroszok legjobbja Dmitrij Vasziljem és egy 130-as ugrással végre lázba hozta a népes publikumot. A világcsúcstartó Björn Einar Romören is sokáig úszott a levegőben, 133méternél ért földet de sajnos nem tudott talpon maradni. Rontott ugrásként pontozva alig előzte csak meg a 120 méterekig jutó ellenfeleit.

Elérkeztünk a legjobbakhoz. Thomas Morgenstern 133 méte után hatalmas hangrobbanás tört ki, nem sokkal Ammann mögé jött be összesítésben. Maradtak a Négysáncverseny esélyesei, közülük először Kofler rugaszkodott el, 129 méterével hagyott némi esélyt az utána következőknek. Máris jött Gregor Schlierenzauer, nagyot kellett volna ugrania hogy a második fordulóra is maradjon izgulnivaló, ám 128.5 méternél lecsapta léceit Kofler hartalmas megkönnyebbülésére.
Az összetett harmadik helyén álló Janne Ahonen következett, és a finnek legendája úgy tűnt sosem akar földet érni, végül azonban 134 méternél megtette, ezzel a nap második legnagyobb ugrását bemutatva zárta az első kört, Ammann mögé, a második heylre írták ki a nevét 2 pionttal lemaradva, de ami a lényeg, 12-vel előzte meg Schlierenzauert és tízzel Koflert. Ha az osztrákok másodjára betliznek, még akár nyerhetett is volna a finn!

A sorozat végeredménye tehát Ammann, Ahonen, Morgenstern, Loitzl, Vasziljev volt.

A második fordulót Walter Hofer versenyigazgató döntése értelmében egyel magasabb beülőből bonyolították, ennek megfelelően nagyobb ugrások is születtek, sokan javítottak első eredményükön. A legnagyobbat a német Michael Uhrmann aki 131-nél ért földet, 11 métert javítva ezzel sokáig vezette a versenyt. Uhrmann mellé feljavultak eddig gyengélkedő honfitársai is, tőle Michael Neumayer vette át a vezetést, akit pedig Pascal Bodmer ugrott túl így az utolsó 10 ugróhoz érve 3 német állt az első három helyen.

Martin Koch 131 méteres eredménye kellett ahhoz, hogy újra az osztrákok egyik versenyzőjének nevével kezdődjön a leérkezettek névsora. Utána pedig már érkezett is Gregor Schlierenzauer aki utoljára rendesen odatette magát, 134 méternél landolt, ezzel a kör legnagyobbját ugorva.

Mivel Kofler következett nem sok időt hagyott a matematika-szakosoknak hogy kiszámolják mekkora eredmény kellett volna az összetett győzelemhez, de nem is baj hiszen leérkezése után szemernyi kételyt sem hagyott. 133.5 métere nemcsak azt jelentette hogy átvette a vezetést a versenyen, de azt is hogy ezzel élete eddigi legnagyobb sikerét aratva Négysáncverseny- győztesnek vallhatta magát. Ugyan matematikai esélye még maradt a sáncon lévő Loitzlnek, Ahonennek és Ammannak, de csak egy helikopter aljában megkapaszkodva tudtak volna akkorát repülni, hogy azzal Kofler elé kerüljenek.

Loitzl azért megpróbálta a lehetetlent, 135-ig jutott és átvette Koflertől az aktuális első helyet, majd jött Morgenstern aki 136-tal tőle is elragadta. Ahonen következett, "csak" 133.5méter amivel Morgi mögé érkezett a második helyre. Az utolsóként ugró Ammannak is legalább ennyi kellett volna a sikerhez, ám 131-nél fölted ért, és visszaesett a harmadik helyre.

Morgenstern tehát részsikerrel zárta a 2009-2010-es Négysáncversenyt (így egyébként 1974/75 után újra mind a négy sáncon a sógorok diadalmaskodtak) Ahonen  és Ammann előtt, de a nap, a város és talán az egész világ legboldogabb emberét Andreas Koflernek hívják. A 25 esztendős ugró karriere legnagyobb sikerét aratta. Mögötte csakúgy, mint a mai versenyen, az összetettben is másodikként végzett Janne Ahonen akinek egyre javuló formája bíztató az olimpia előtt, Wolfgang Loitzl, a tavalyi győztes pedig még a dobogóról is leszorította a kora délután sokkal többet remélő Schlierenzauert, aki legközelebb az ausztriai Bad-Mittendorf óriássáncán vigasztalódhat, de alighanem legfőbb célja neki is, mint mindenkinek idén: a vancouveri téli olimpia.

 

CSD