(Köszönjük CSD-nek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta beszámolóját. A szöveg az NSO-n is olvasható, így ne lepődjön meg senki, magánszerkesztőnktől, fórumtársunktól engedéllyel "nyúltuk le".:)) 

 

 

A KO-rendszerben lebonyolított első fordulóba már a nyitó párbaj kedvéért is érdemes volt idejében bekapcsolódni, hisz Tom Hilde és a veterán Noriaki Kászái csatája vezette fel a versenyt. A selejtezőből továbbjutó 50 ugrót 25 párba sorolták, és a második forulóban a győzteseken kívül mindössze az 5 legjobb eredményt elérő, úgynevezett szerencsés vesztes számára volt hely.
 
A norvég 111.5 méteres ugrására japán ellenfele egy 120.5 méteressel válaszolt, így a tavaly kiváló szezont produkáló Hildének nem maradt más mint reménykedni abban, hogy  a hátra lévők közül csak 4 vesztes ér el magasabb pontszámot. A következő párban Johan Remen Evendsen máris jobb kedvre derítette a norvég szurkolókat, 123.5 méterrel nyerte párharcát és az első 20 ugró után is az övé volt a legmagasabb pontszám.

Rosszul kezdtek viszont a finnek, ugyanis az Evensennel szemben alulmaradó Kalle Kaituri után Ville Larinto, majd Matti Hautamaeki is a kiesők névsorát gyarapította, és Janne Ahonen gyengécske 112 méteres ugrása után sem lehettek boldogabbak szurkolóik. Azonban Ahonen párja, a német Michael Neumayer mindössze 106 méternél ért földet, így a veterán finn továbbléphetett a második körbe.
 
Már csaknem a kör felénél játrunk, mikor a versenyigazgatóság látva a szerény ugrásokat, a sorozat újraindítása mellett döntött, és a 23-as beülőig tolta feljebb a stratpozíciót. Ennek köszönhetően a verseny első hivatalos eredménye a 115 méterig jutó Robert Kranjec nevéhez fűződik. A nagy ugrások ezt követően is elmaradtak, az ismert nevek közül 106 méterrel nyert így továbbjutott Jakub Janda, 112-vel Roar Ljoekelsoey, 103 méterrel Andreas Kuettel.
 
A világcsúcstartó Björn Einar Romoeren 108 méterével több párharcot is megnyert volna, ám szerencsétlenségére a cseh Martin Cikllel szemben ha egy ponttal is, de alulmaradt, így az ő kiesése jelentette az első komoly meglepetést.

Már a legjobbaknál  jártunk és még mindig nem volt veszélyben Sigurd Pettersen 2003-ban felállított 143 méteres sáncrekordja, ám Andreas Kofler földet érésénél végre felhördülhetett a közönség. Az osztrák 125 méterét kitörő örömmel fogadták a  nézők, és rögtön utána a címvédő Wolfgang Loitzl is jelezte, hogy idén is számolni kell vele, 124 méterével második helyről várhatta a folytatást. Gregor Schlierenzauer kissé elmaradt tőlük, 118 méteres ugrásával ugyan biztosan verte Andera Morassit, ám mindössze az ötödik helyre volt jó ekkor összesítésben.

A kör leginkább várt párbaját Thomas Morgenstern és Simon Ammann vívta. A svájci 119.5 méteres ugrására "Morgi" 124,5 méterrel válaszolt, de Ammannak sem kellett aggódnia, elnézve az eddigi eredményeket minden bizonnyal elég kellett hogy legyen ez az eredmény is hogy szerencsés vesztesként a második körbe jusson. Hiszen még hátra volt az a 20 ugró akik az újraindításnak köszönhetően ismét próbálkozhattak.

Hilde és Kászái meccsét ezúttal is a japán nyerte és Evensen is megmutatta, hogy nem viccelt az első nagy ugrásával, ezúttal 120 méternél csapta le a léceit, de így is az előkelő negyeik helyről várhatta a folytatást. Matti Hautamaeki és Jernej Damjan ezúttal nyerni tudott, sőt a szlovén 121.5 méteres eredményével szorosan az osztrákok mögött találta magát az összetettben. Ahonen is javított, 116.5 métert azaz a nap legjobb finn ugrását teljesítette és ezúttal is legyőzte Neumayert.

Az első kört Andreas Kofler nyerte két hionfitársa, Morgenstern és Loitzl előtt, mögöttük Damjan, Koch, Evensen, Amman, Bodmer, Schlierenzauer és Malysz volt a sorrend az első 0-ben, ám a lengyel már 14 pont hátrányból figyelte a három osztákot, akik között  viszont mindössze 1.3 pont volt a különbség, nem akármilyen második forulóra volt tehát kilátás.

Ezúttal is változtatott Walter Hofer versenyigazgató, immár a 25-ös beülőből rugaszkodhattak neki a versenyzők. 10 ugró után Harri Olli (117.5m) állhatott a kamerák kereszttüzében, mint a versenyben vezető, de nem sokáig élvezhette, mert előbb a cseh Lukas Hlava, majd Noriaki Kászái ugrott fel az első helyre. Ráadásul a japán a kör addigi legjobb, 123 méteres eredményével szép kis sorozatot nyitott, az őt követő összes versenyző 120 méternél messzebb repült. Janne Ahonen például egészen 137!!! méterig, fantaszikus ugárs volt! Az utolsó 10 ugróhoz érve ő vezette a mezőnyt az osztrák Mueller és két japán, Kászái és Itó előtt.

Malysz 124 méterrel, Schlierenzauer 123-mal zárta az obersdorfi versenyt, és az idén parádézó Ammann is messze elmaradt Ahonentől, 125 méterrel másodiik tudott lenni mögötte, de még öten a sáncon voltak. Közülük Koch és Damjan 121 illetve 121.5 métere kevésnek bizonyult. A címvédő Loitzl következett, és lemásolta első fordulós eredményét. 124 méter újra és második helyre, Ammann elé ugrott, ám Ahonen majd' 9 ponttal megelőzte. A finn győzelmének már csak 2 osztrák állhatta útját és hamar kipipálhatta "Morgit" is, 126.5 méterével 3 ponttal elmaradt tőle.

Ahonen vagy Kofler? Ez maradt a nap utolsó kérdése. Az első forduló győztesének egy 128 méteres ugrás már győzelmet érhetett volna. Azonban Kofler semmit sem bízott a véletlenre, 134 méteres eredményét Ahonen is megtapsolta, akinek meg kellett elégednie így a második hellyel.
 

 

Fantasztikus izgalmak közepette tehát osztrák sikerrel indult a 2009-2010-es síugró Négysáncverseny, melynek második állomását, a szintén németországi Garmisch-Partenkirchenben rendezik január elsején 13 óra 15 perctől.