Vasárnap a kanadai Lake Louise-ban a férfi szuper-óriás műlesiklással folytatódott a hétvége programja, 71 versenyző vágott neki a pályának.

A Világkupa vezetését előző nap elvesztő Ivica Kostelić siklott le elsőként a pályán, az inkább technikás számokban jó horvát magához képest egész jó menettel adta meg az alapidőt. Az osztrák Streitbergert a pálya alsó szakaszán még maga mögé is utasította, ám Ted Ligety már átvette a vezetést. Az elsőként pályára lépő olasz, Staudacher gyenge menete már előrevetítette a meglepően rossz olasz teljesítményt, csakúgy, mint a lassacskán a hátsó régiókba visszaeső szlovénok esetén Andrej Jerman minősíthetetlen produkciója.

Hetedikként lépett pályára a kanadai Manuel Osborne-Paradis. Előtte már lesiklott egy honfitársa, ám Bourque nem váltotta meg a világot idejével. Osborne-Paradis azonban káprázatos menetet produkált: a pálya felső és alsó szakaszán egyszerűen csak gyors volt, középen pedig felülmúlhatatlan. Kilenc tizedes előnnyel jött be Ligety elé, és sejthető volt, hogy kevesen fogják tudni megszorongatni ezt az időt.

A liechtensteini sísport hívei szomorkodhattak, hisz Marco Büchel volt az első kieső, aki botját elveszítve pár métert még próbálkozott ugyan, de hamar belátta, hogy így esélye sincs eredményt elérni. Büchel után következett az első svájci, Ambrosi Hoffmann – a svájciak szombaton taroltak, ehhez mérten Hoffmann menete csalódást okozott. Az osztrák Klaus Kröll honfitársával, Streitbergerrel holtversenyben érkezett be, ám mielőtt a sógorok túlzottan aggódni kezdek volna az esetleges újabb leszereplés miatt, jött Benni Raich. Pedig Raichra igazán nem lehet azt mondani, hogy a Super-G lenne a legjobb száma, ma mégis ő volt a legjobb osztrák, a pálya elején még vezetett is, és a végén is alig szorult Osborne-Paradis mögé.

Újabb csalódást keltő svájci menet (Grünenfelder követte el) után tovább nőhetett a kanadai nézőközönség jókedve, hisz Erik Guay beérkezett Raich mögé, ami a pillanatnyi állás szerint két kanadait jelentett a dobogón. Kevéssé volt meglepő, hogy az élmezőny állása az amerikai Sullivan után sem változott, az már annál inkább, hogy Carlo Janka után sem! Ráadásképp mint később kiderült, a végül holtversenyes hatodik Janka lett a legjobb svájci...

Tizenhatodik sízőként érkezett egy újabb kanadai, John Kucera – és a pálya középső szakaszán ártalmatlannak tűnő helyzetben oldalra kicsúszott a pályáról. Hogy ezután mi történt, azt a kamerák nem örökítették meg, ami biztos, hogy mentőhelikopter szállította el, és a hírek bal lábtörésről, minimum 75 napos rehabilitációs időről, és az olimpia kihagyásáról szólnak. Hidegzuhany a kanadaiaknak, hisz legismertebb sízőjük így nem indulhat az olimpián.

Félórás várakozás után folytatódott a verseny. Talán a várakozás miatt, talán nem, mindenesetre Osborne-Paradis elégedetten konstatálhatta, hogy sorban egymás után jönnek le a „nagy nevek”, és egyikük sem ér idejének közelébe. Innerhofer (végül 11.), Cuche (10.), Defago (9.) csak egymással versenyeztek, Svindål (14.) pedig Kostelić-csel, végül a norvég a horvát mögé sorolt be – igaz, végre megszerezte első pontjait az idényben. Walchhofer teljessé téve az osztrákok örömét bejött Raich mögé a harmadik helyre, majd az éllovasok közül utolsóként érkező Heel gyenge produkciója után Osborne-Paradis kezdhetett megnyugodni.

A mezőny hátralévő része már nem volt veszélyes a dobogósokra. A 28-assal érkező kanadai Robbie Dixon még bejött az 5. helyre, Adrien Theaux pedig Jankával holtversenyben a 6.-ra. Jól ment a kevésbé ismert amerikaiaknak: Weibrecht a szombati helyezését megismételve újra 12., Erik Fisher pedig 48-as rajtszámmal 23. lett. Két német, Tobias Stechert (57-essel 21.) és Andreas Strodl (49-essel 22.) számára is emlékezetes lehet ez a futam.  

Néhány nagynevű versenyző azonban alighanem mihamarabb el akarja felejteni ezt a napot: Bode Miller szégyenszemre újból pont nélkül zárt, és az osztrákok sem ünnepelhettek felhőtlenül: Streitbergeren és Kröllön kívül (18-18. hely) a két Scheiber közül Florian épphogy befért a 30-ba (28.), Mario ki is szorult onnan (41.), öt versenyzőjük (köztük az újonc Manuel Kramer) pedig kiesett.

Manuel Osborne-Paradis 66. Vk-futamán második győzelmét szerezte, ám Super-G-ben először állhatott fel a dobogóra (idén tavasszal Kvitfjellben lesiklásban győzőtt). Benjamin Raich 303. futamán 81., Michael Walchhofer 209. futamán 41. dobogójának örülhetett.

Az eddig is meglehetősen kiszámíthatatlan erőviszonyok pedig egyre inkább összekuszálódnak... Ami biztos: Cuche mai gyengébb teljesítménye ellenére továbbra is vezeti az összetettet, Raich már a második.

A futam statisztikái excel-táblázat formájában ide kattintva tanulmányozhatók.

Lake Louise (Kanada), FFI SZUPER-ÓRIÁS MŰLESIKLÁS

1. Manuel Osborne-Paradis       (kanadai)            1:32.93

2. Benjamin Raich                           (osztrák)            +0.24

3. Michael Walchhofer                 (osztrák)             +0.62

A Super-G Világkupa állása:

Az összetett Világkupa állása: