Két nap, két győzelem – ez Klaus Kröll eddigi mérlege a norvégiai Kvitfjellben zajló Világkupa-fordulón! Az osztrák lesikló csapat egyetlen rutinosnak mondható tagja mai sikerével átvette a vezetést a királykategória tabelláján, mi több, amennyiben dobogóra áll a schladmingi szezonzárón, biztosan megszerzi karrierje első kristálygömbjét. Kjetil Jansrud felemás érzésekkel nyugtázhatta mai szereplését. Egyfelől elsőként indulva először állhatott dobogóra lesiklásban, másfelől a tegnapi 3 után ma 2 századon múlt pályafutása első VK- győzelme. Hogy teljes legyen a norvég örömünnep, erről Aksel Lund Svindål gondoskodott mai harmadik helyével. Beat Feuz negyedik helyével további 50 ponttal növelte előnyét összetettben, míg az ötödik lesikló Világkupájára hajtó Didier Cuche csupán a 10. helyen fejezte be a versenyt.

Az Olympiabakkent sehol nem emlegetik a legkeményebb lesikló pályák közt, ennek megfelelően elismertségben sem nő fel a neves alpesi helyszínek közé. Meredekségben sem dönt rekordokat, ebbéli hiányosságait remekül kompenzálták változatos kanyarkombinációkkal, számos hosszú ugratóval. Az elmúlt 16 évben azért rendszeres Világkupa-rendezőnek számít Kvitfjell háromszoros lesikló győztest még nem avatott, a duplázók közt hét sízőt találunk: Lasse Kjus, Andreas Schifferer, Daron Rahlves, Stephan Eberharter, Hermann Maier, Klaus Kröll és Didier Cuche.

Lasse Kjus óta, tehát idestova másfél évtizede várnak a norvégok a hazai sikerre. Az utóbbi években Svindålért fohászkodhattak az északiak, idén rajta kívül még a mindkét edzést fölényesen nyerő Kjetil Jansrud (2.) is szép eredménnyel kecsegtette a hétágra sütő napsütésben szép számmal kilátogató nézőket. Gyors számokban nem igazán szerencsés elsőként elrajtolni, pláne egy keményre „gyalult” pályán, a szőke norvég azért beleadott apait-anyait. Végig remek íveken síelt, az agresszióra sem lehetett panasz, az alapidő már önmagában is sokat ígért. Peter Fill (11.) egyetlen szakaszt kivéve végig gyengébb volt, más kérdés, hogy végül alig maradt le a TOP-10-ről, idei mutatóit elnézve nem lehetett elégedetlen. Silvan Zurbriggen (20.) és Guillermo Fayed (18.) sem váltotta meg a világot, bőven másfél másodpercet meghaladó hátrányt szedtek össze. Mivel többek alulmúlták magukat, egészen pofás helyen zártak. Carlo Janka (7.) határozottan megindult felfelé, a felső szektorokban voltak jó momentumai is, végül másodpercen kívül rekedt, de Wengen óta nem ért el ennyire előkelő helyezést.

David Poisson (6.) volt a nap embere. Agilisan vette az íveket, pattogtak lábai alatt a lécek, menetéből derült ki igazán, hol, mely szakaszokon verhető Jansrud: a keresztsíző részen és a célegyenesben. 2009-es bormiói negyedik helye után ez második legjobb eredménye. Benjamin Thomsen (9.) is igazán kitett magáért, a nemrég még 50 környéki rajtszámmal induló kanadai zsinórban harmadszor került a legjobb 10 közé, mindezt úgy, hogy az egyik bukkanón dobbanva csaknem bukott egy hatalmasat. Sorjáztak az elitmenetek, Dominik Paris (5.) egy lesodródást kivéve hibátlan sízést mutatott be, egyetlen századdal még Poissont is felülmúlta. Christof Innerhofer (14.) és Joachim Puchner (15.) közt öt század döntött, különösen az ugratóknál akadtak gondjaik, akár hosszukat, akár a leérkezést nézve. Jan Hudec (28.) ma nem volt versenyképes, gyakran mélyről kellett vennie a kapukat. Az olimpiai bajnok Didier Défago (24.) sem volt a helyzet magaslatán, Andrej Šporn (32.) még ennyire sem érezte a pályát, tökutolsó helyre sorolt, pont nélkül maradt. Korábban szerzett már itt egy negyedik és egy ötödik helyet, így mostani szereplése nagy csalódás.

Adrien Théaux (8.) nyitotta gyakorlatilag a szakági legjobbak sorát. Amikor szűken kellett kanyarodni, megoldotta a feladatot, ugratóit azonban rendre elmérte, végsebessége is elmaradt a többiekétől, dobogós reményei itt szálltak tova. Aksel Lund Svindål (3.) siklása után kettős norvég vezetést mutatott a tabella, a hórihorgas sportoló a második szektorban beszedett fél másodpercet fájlalhatja igazán, egyébként minden további nélkül tartotta honfitársát. Klaus Kröll (1.) részéről már nem volt kegyelem. Két szektor után neki is összegyűlt 3 tized hátrány, az utolsó időmérési pontnál is több mint 2 tizedet jelzett a stopper, a magas végsebesség azonban döntőnek bizonyult, teljesen váratlanul fordítani tudott. Két századdal állt élre az osztrák. Erik Guay (12.) elejétől fogva sansztalan volt jó eredményre, Beat Feuz (4.) a második szektort alaposan elszúrta, onnantól próbálta menteni a kárt, a dobogóhoz ez sem volt elég. Kröllön kívül a többi osztráknak ma nem ment igazán, Hannes Reichelt (28.) rendkívül bizonytalanul mozgott, utolsó ugratóról érkezve kis híján bukás lett a vége, Romed Baumann (13.) közepes iparos munkával sorolt a középmezőnybe. Didier Cuche (10.) a triplázás reményében érkezett Norvégiába, de hiába követte két szektor után durván egy tizeddel osztrák riválisát, a traverzék nem ízlettek neki, ugratóit is elmérte, alaposan hátraesett. Johan Clarey (15.) Kröllre veszélytelen menete zárta a legjobbak sorát.

Andreas Sander (28.) néhány ponttal gazdagodott, legjobb németként zárta a napot, miután Stephan Keppler (33.) több durva térvesztéssel kiszorult a legjobb 30 közül. Travis Ganong (30.) került az utolsó pontszerző helyre, Bode Miller hiányában egyedüli amerikaiként részesült ebben a kiváltságban. Erik Fisher bevállalós hozzáállása két szektoron keresztül tartotta a pályán (10, majd 17 századdal maradt csak el Krölltől), majd egy kisebb hátra szaltó keretében fejezte be versenyét. Eltelt majd’ 10 perc, mire rendezték a terepet a szervezők. TV-n keresztül nem igazán lehetett kivenni, miért ez a hosszú szünet, de valahol igazuk volt, a biztonság mindenekelőtt. Max Franz (20.) és Georg Streitberger (23.) még gazdagodott néhány ponttal, Ambrosi Hoffmann (31.) két tized híján lecsúszott róla.

Harmincon túlról nem csipkedték magukat a sízők, pedig a pálya állapotára nem lehetett panasz. Robbie Dixon (19.) és Siegmar Klotz (43-assal a 15.) teljesítménye külön kiemelendő, rajtuk kívül még Hans Olsson (40-essel a 25.) és Andreas Romar (45-össel a 27.) került a pontszerzők közé.

Klaus Kröll az osztrák lesikló csapat utolsó mohikánja, az aranygeneráció egyetlen még aktív sízője. Az elmúlt évtizedben hajlamosak voltak többen egy kézlegyintéssel elintézni, amolyan derék munkásemberként tekintettek rá, aki rendre gyűjtögeti a pontokat, de a csúcsokat nem képes ostromolni. Walchhoferék visszavonulásával ő lett a válogatott doyenje, s úgy fest, idén jókora fricskát mutat az őt lefitymálóknak. Idén egyetlen lesikláson sem végzett a 8. helynél hátrébb, két győzelme (összesen a hatodik) mellett további három dobogót is fel tud mutatni. A szezonzáró előtt 48 ponttal vezet Didier Cuche és 51 egységgel Beat Feuz előtt, vagyis egy dobogóval könnyűszerrel bebiztosítja karrierje első kristálygömbjét.

Kjetil Jansrudnak nincs szerencséje. Tegnap három, ma két századon múlt élete első Világkupa-győzelme, ez már a kilencedik pódiuma, az első lesiklásban. Aksel Lund Svindålnak volt a másik önfeledten boldog ember a dobogón, karrierje során 39. alkalommal zárt TOP-3-ban, lesiklásban idén először.

A verseny részletes statisztikájáért kattints a linkre! 

Az összetett jelenlegi állása szerint Feuznek 1190 pontja van, őt követi Hirscher 1135-tel, majd Ivica Kostelić 1043-mal. Ha a svájci lélegzetvételnyi előnyre szeretne szert tenni, a holnapi Szuper-G-n feltétlenül dobogón kell végeznie.