Az olimpiai bajnok sérülés miatt egy teljes idényt volt kénytelen kihagyni, idei teljesítménye meredeken ívelt felfelé. A szakértők Wengenre várták tőle az igazi robbanást, ehhez képest 2009-es második helye után Bormióban is megízlelhette a győzelem ízét. Legutóbb bő negyed évszázada, 1985-ben nyert a Stelvión svájci alpesi síző lesiklásban, anno Pirmin Zurbriggen világbajnokságon tudott diadalmaskodni, Világkupában eleddig elmaradt a helvét eufória. Patrick Küng révén rögtön kettős győzelemnek tapsolhattak a svájciak, a dobogó harmadik fokára pedig Klaus Kröll állhatott fel. Miután Beat Feuz bukott, Didier Cuche pedig csak a 8. helyet tudta megkaparintani, ötödik helyével Bode Miller átvette a vezetést a szakági pontversenyben. Az összetett első helyén Aksel Lund Svindål szilveszterezik.

Legendás helyszínen fejeződött be a férfi alpesi sízők számára az idei év: az Olasz-Alpokban, a Bormio melletti Vallecetta hegyen, a közrettegésnek örvendő Stelvio lejtőjén csaptak össze a legjobb lesiklók. 1010 méteres (2255 – 1245 m) szintkülönbség, 3270 méteres táv, 43 éles fordító, 30%-os átlagos dőlésszög, 120 km/h-t súroló sebesség, kegyetlen fizikális és mentális erőpróba, 2 percen át!

A Pista Stelvio az alpesi síelés legcsodálatosabb, egyben legfélelmetesebb lejtői közt van számon tartva. A Saslong (Val Gardena), a Piste Oreiller- Killy (Val d’Isère), a Birds of Prey (Lake Louise) és különösen a Kandahar (Garmisch), a Lauberhorn (Wengen) és a Streif (Kitzbühel) mellett azon helyszínek egyike, ahol a győztesekről évek múltán is ódákat zengnek a sportág szerelmesei, sőt, s ez egyáltalán nem közhelyes megjegyzés, minden célba érőt hősként tisztelnek.

A svájci-olasz határ mellett fekvő Bormio 1980-ban mutatkozott be a VK- sorozatban, éves rendszerességgel azonban csak 1995-től szerepel a versenynaptárban, a csúcspontnak számító lesiklás mellett a kombináción kívül rendeztek itt már versenyt minden szakágban. Közben két alkalommal (1985-ben és 20 év múlva) világbajnokságnak is otthont adott. Előbbi évben a luxemburgi Pirmin Zurbriggen nyert lesiklásban és kombinációban. A 2005-ös világverseny három emberről szólt: a gyors számokban Bode Miller, szlalomban és kombinációban Benjamin Raich, óriás-műlesiklásban pedig az a Hermann Maier nyert, aki további két lesikló és egy Szuper-G-s VK- győzelmével mindezidáig a legeredményesebb versenyzőnek mondhatja magát.

Néhány gondolat erejéig síeljük végig a Pista Stelviót! Rögtön az elején valamennyi lesikló pálya legmeredekebb szakaszával nyitunk, a 63%-os (!) dőlésszögű részen hamarjában felvehetjük a kezdősebességet. Kicsivel később egy jobb-bal kombináció végén elérkezünk a pálya első, Giorgio Roccáról elnevezett ugratójához, aminek végén létfontosságú a pontosan kivitelezett talajfogás, mivel azonnal következik egy éles jobbos, ami elvezet minket a Canalio Sertorelli névre hallgató átjáróhoz. Itt 300 méteren keresztül végig tojástartásban, maximális sebességen száguldunk. Elkél ez a rövid „pihenő” (a pálya egyenetlensége miatt végig figyelni kell a léctartásra), ugyanis ezt követi a naptár legkanyargósabb része. Már a Fontana Longa nevű balos és a jobbos Hermelin-kanyar is lankásabb szakaszon fekszik, a Carcentinamár majdhogynem vízszintes irányban vezet (ún. traverz). Egy apró letörés (Ciuk) után következik a San-Pietro- ugrató, közel 40 méteren át tartó repülés után a nagy kérdés mindig az, mennyi lendületünk marad a pálya záró felvonására. 120, vagy akár 140 km/h-s sebességet is elérhetünk a pálya leggyorsabb szakaszán. Végezetül egy letörés után két éles fordító (Bosco Alto és a Feleit) vezet el minket a célegyenest megelőző utolsó ugratóhoz.

Akadtak hiányzók a két ünnep között. Svájci részről Carlo Janka távollétét már hetekkel korábban tudni lehetett, sajnos a 2009/2010-es Összetett VK- győztes a hírek szerint mély lelki válságba zuhant, kisebb-nagyobb sérülései elhanyagolhatók pszichés gondjai mellett. Ivica Kostelić is jobbnak látta, ha lélekben felkészül a számára sorsdöntő Zágráb- Wengen- Kitzbühel- Schladming sorozatra. Szintén nem találtuk a rajtlistán Ted Ligety-t és Kjetil Jansrudot, ami azért meglepő, mivel előbbi harcban van az összetettért, a norvég fiatalember pedig remek eredményekkel vétette észre magát újabban a gyors számokban.

Fagypont körüli hőmérséklet mellett, jelentős légmozgás hiányában vette kezdetét az 57 főt számláló mezőny nagy versenyfutása. Hans Olsson (28.) szemre tetszetős, ám mint kiderült, túlzottan óvatos menetével a pontszerzésnek is örülhetett. Peter Fill (18.) rögtön jó fél másodperccel az élre ugrott, de különösen az alsó részen akadtak problémái, így nem hozott meglepetést, hogy végül bőven kiszorult a TOP-10-ből. Dominik Paris (9.) tette méltó helyére Fill időeredményét, jóval többet vállalt, szűkebb íveket síelt, csaknem egy egész másodperccel vette át a vezetést honfitársától. Ez a mai karrierje második TOP-10 helyezése. Matteo Marsaglia (29.) alacsony rajtszámmal nem villogott, végén a pontszerzésnek is örülhetett. Yannick Bertrand (11.) menetére nem lehetett különösebb panasz, tempóban sokáig nem érték utol, a végén viszont nem bírt konkurálni az olasszal, csak ott beszedett 4 tizedet, ami 4 százados hátrányt eredményezett. Georg Streitberger (37.) ritka rossz napot fogott ki, komoly elfékezések, elmért ugratók, bizonytalan léctartás jellemezte menetét, a végére oly mértékben szétesett, hogy a pontzónából is kiszorult. Andrej Šporn (13.), s úgy általában a szlovének szeretik a puhább, kanyargós lesikló pályákat, ma sem vallott szégyent, habár a célt megelőző éles fordító ő is alaposan elmérte.

Adrien Théaux (14.) remekül, pattogósan kezdett, 6 tizedes előnyét úgy-ahogy tartotta is az utolsó szakaszig, ahol aztán beleszaladt egy nagyobb bukkanóba. Nem mindennapi reflexszel menteni tudott, a szituáció súlyosságához képest alig vesztett időt. Mario Scheiber (22.) sem kényeztette el az osztrák híveket, erőtlen menetének végén másodpercen túli hátrányt szedett össze. Johan Clarey (7.) sízése közben ide-odabillegett a mérleg nyelve, a Bosco Olto nevű kanyart példátlan magasan bevette, vélhetően ott dőlt el 19 századdal a javára a dolog. A francia bajnok versenyző idei eredménylistája igazán impozáns: Lake Louise-ban a 6., Beaver Creek-en a 4. helyen végzett, legutóbb Grödenben pedig vezette a versenyt annak leintése előtt.

Sokáig mégsem örülhetett a francia, jött ugyanis Didier Défago (1.) valami egészen frenetikusan összerakott menettel. Más dimenzióban síelt, nem volt mese, még a francia erősségének tartott szakaszon is alaposan rávert, másodpercen túli előnyével a dobogóért feltétlenül bejelentkezett. Patrick Küng (2.) nem különben, 4-5 tizeden belül tartott az olimpiai bajnokot, a végén 3 tizedet le is vett a különbségből, jelezve, hol verhető igazán Défago. Erik Guay (4.) idei első világbajnokhoz méltó pályáját síelte, makulátlanul tiszta íveivel szemben talán alacsony végsebességét lehetett kritikaként felróni, így gyűlhetett össze a mintegy 6 tizedes elmaradás. Joachim Puchner (12.) túl gyakran sodródott le a pályáról, Christof Innerhoferrel ellentétben ő legalább vissza tudott térni oda időben. A hazaiak legnagyobb reménysége kaput tévesztett, így csak becsületből száguldott le a célba.

Az elitcsoportot Aksel Lund Svindål (6.) nyitotta. Remek kezdéssel méghozzá, a bukkanóknál viszont rendre megremegett a lába, így gyűlhetett össze a 9 tizedes elmaradás. Beat Feuz két 2. hely után alighanem még többet akart, óvatlanul a pálya veszélyesebb nyomvonalával kockáztatott. Elvitte egy nyom, onnantól nem nagyon tudott mit tenni, vitte a lendület 120 km/h-s tempó mellett, de kiesésén kívül más baj nem érte. Klaus Kröll (3.) kiváló edzésforma után ma sem teljesített gyengén, sőt, a pálya 2/3-áig ragyogóan tartani tudta néhány századnyi különbséggel az éllovas svájcit. A legrosszabb helyen, az utolsó meredekebb kanyarulatnál, a Feleit-nél túlzásba esett, a késés megbosszulta magát, 42 századdal leszorult a harmadik helyre. Ha nincs az a setesuta mozdulat, vélhetően újra osztrák győzelemnek tapsolhatott volna a közönség.

Défago persze még nem könnyebbülhetett meg, érkezett ugyanis Bode Miller (5.), aki rendkívül összeszedett formának örvend idén. Megszokott rámenős stílusa a traverzig működött is, ott azonban hibát hibára halmozott, hiába javított a végén, a dobogóról leszorult, becsületére legyen mondva, Svindålt azért megverte. Silvan Zurbriggen (15.) egy jó darabig utoljára indulhatott a legjobbak közt. Egyrészről elképesztő helyeken ingott meg, néha a tojástartással is gondjai akadtak, ami a totális formahanyatlás jele, másrészt viszont remek íveket talált, így tavaly decemberi nagy fellángolását figyelmen kívül hagyva tkp. hozta a tőle maximálisan elvárható szintet. Didier Cuche (8.) ma sem volt a helyzet magaslatán, alapvetően nem az ő lejtője a Piste Stelvio. Romed Baumann (16.) egy kiváló és egy kiábrándító lesiklás után ma hozott egy gyengén közepest – őt sem sokáig látjuk az élcsoportban.

Reálisan nézve a két svájci már ünnepelhetett, a legjobbak már sikeresen teljesítették a pályát. Stephan Keppler (17.) néhány bizonytalan fordulóval is egész pofás időt repesztett, Jan Hudec (23.) hazája legjobbjaként sem kápráztatta el Kanadát, kettővel utána Robbie Dixon nyomvonalat tévesztetett. Hannes Reichelt (9.) nem adta alább elsőrangú gyorssízését, harmadjára is befért a TOP-10-be, nem túlzás, élete formájában van. Marc Gisin (19.) nem bírta végig megfelelő fordulatszámmal, Guillarmo Fayed (21.) is példázta a francia lesikló csapat kirobbanó formáját, míg Werner Heel (46.) épp ennek ellenkezőjét, elképesztő, hogy a hajdanán 3x VK- győztes olasz képtelen idén pontot szerezni!...

Harmincon túlról ezúttal nem láthattunk egetverő felzárkózást, pontszerzés persze többeknek összejött. Nem termett sok babér az amerikaiaknak, négyük közül csupán Travis Ganong (30.) csusszant be a pontszerzők közé, két nevesebb kollégája, a tavaly ugyanitt hatalmasat bukott Marco Sullivan (33.) és Andrew Weibrecht (49.) kihullott. Újabb fontos pontokkal gazdagodott az osztrák Max Franz (25.), a svájci Vitus Lüönd (27.), a francia David Poisson (44-essel a 20.), az olasz Siegmar Klotz (48-assal a 24.) és életében először Brice Roger (54-essel a 30.), honnan máshonnan, mint Franciaországból… A szlovén kontingens csúnyán leszerepelt, még a legjobb negyven közé sem verekedték be magukat.

Sérülése után versenyről versenyre erősebben teljesített, így nem volt váratlan, hogy előbb-utóbb ismét komolyan kell számolni vele. Didier Défago karrierje negyedik Világkupa-győzelmét a világ talán harmadik legelismertebb lesikló pályáján sikerült begyűjtenie. Patrick Küng a múlt szezon végéhez képest valamivel szolidabban nyitott, a 2010-es szezonzáró után másodszor állhatott dobogón, mai élete legjobb eredménye. Klaus Kröll karrierje 14. dobogójánál tart, remekül alapozott a januári nagyüzemre.

A verseny részletes statisztikáját az alábbi linkre kattintva érhetitek el.

A szakági pontversenyben Bode Miller vette át a vezetést (174 pont), de mindössze kilenc ponttal veri Kröllt, 13-mal Cuche-t, s 14-gyel Feuz-t. Défagóval és Svindållal kiegészülve bármi megtörténhet a januári versenyeken. Az összetettben a papírformának megfelelően a norvég állt élre (456 pont), itt is a következő hetek döntik majd el, hogy a jelenlegi 7-8 jelöltből ténylegesen kik versenghetnek a nagyobbik kristálygömbért.