HTML

Síparadicsom

Köszöntünk a Síparadicsomban! Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről? Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben! Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz: siparadicsomblog@gmail.com

Facebook

A ti véleményeitek

Síugrás: Bardal három osztrák elől orozta el az aranyat Engelbergben

2011.12.18. 17:48 :: zbigniew

Engelbergben folytatódott a Vk sorozat újabb felvonása, ahol egy drámai véghajrát illetően Anders Bardal nyerte élete második Vk versenyét, melyet három év múltán tudott megismételni. A dobogóra Martin Koch és Thomas Morgenstern állhatott még föl, a túlnyomórészt svájci közönség döbbenetére az egyik legnagyobb esélyes, Gregor Schlierenzauer a hajrában bukta el (szó szerint) győzelmét!

               Anders Bardal adatlapja.doc          Engelberg HS142 adatbank.xls

A norvégok Harrachovban szerzett csapatgyőzelmük után egyre nagyobb önbizalommal rendelkeznek, melyet mutat az a tény is, hogy Tom Hilde egyre jobb formába lendült szezon eleji gyengébb kezdéséhez képest, valamint Vegard-Haukoe Sklett is biztos pont lett a csapatban megbízható, pontszerző teljesítményének köszönhetően.

Anders Bardal Lillehammer óta nagyon elkapta a fonalat, szenzációs formába lendült, elmúlt négy versenyén háromszor is a dobogón végzett és 3 év után sikerült újból nyernie. Bardal idei szárnyalása már csak azért is meglepő, mivel nyáron a Grand Prix-n csak az 59. helyen végzett, s bár a 11-ből 5 versenyen rajthoz állt, mind ennek ellenére csak egy 17. helyezést tudott felmutatni legjobb eredményeként, amit még a GP szezonnyitó Wislában szerzett. Későn érő típus ő, ugyanis jövő nyáron már a 30. évét tapossa, pályafutása során szerzett 9. érme után úgy igazán csak most ért be! 2008-ban egy összetettbeli 5. helyezést ugyan már elért, de ha továbbra is ilyen pazarul folytatja az osztrák trió (Kofler, Morgenstern és Schlierenzauer), valamint a német duó (Freitag és Freund) legnagyobb vetélytársaként ennél is szebb eredményt érhet el! A jelenlegi formájára abszolút jellemző a stabilitás, képes két egyformán jó ugrást végrehajtani, ami így a Négysánc turné előtt tökéletes időzítésnek tűnik, mely nagy reményekre jogosíthatja föl a továbbiakban.

Nos, a verseny erős havazás és rossz látási viszonyok közt került megrendezésre, pedig egy nappal korábban még semmi nem utalt ilyen körülményekre, hiszen az egész település zöldben pompázott, aztán hirtelen tavaszról télre váltott az idő és kb. 30 cm-es hó borította be a környéket! A sűrű pelyhekben hulló hó, valamint az erős szél ellehetetlenítette mind a tréninget, mind a selejtezőt, így azokat törölni kellett, így mindezt a verseny napján rendezték, természetesen azt megelőzően!

A selejtezőt a hazaiak legnagyobb örömére Simon Ammann nyerte, aki bár nem a legnagyobb- (127 m), de mindenképp a legstílusosabb ugrással volt a legjobb társai közül, így hazai pálya révén az egyik favorittá lépett elő a versenyt megelőzően! A második Piotr Zyla lett, míg a legnagyobb ugrást elérő (131 m) Denis Kornilov végzett a 3. helyen!
A verseny első körét legjobban az addig pont nélküli ugrók közül a német Stephan Hocke csípte el, akinek edzője, Werner Schuster először szavazott bizalmat az idei Vk-ban, 128 m.-es ugrásával alighanem bizonyított is neki, sokáig vezetett, csak a 30.-ként rajtoló Jure Sinkovec tudta őt megelőzni 126 m-ével jobb stíluspontjainak köszönhetően. Az első komolyabb távolság az olaszoktól érkezett Sebastian Colloredo személyében, aki elsőként ugrotta meg a 130 m-es határt. Majd nem sokkal ezután beülő csökkentésre került sor, a zsűri 15-ösből a 14-esbe rakatta a pallót, miután Jurij Tepes nem csak a kör, hanem a nap legnagyobb ugrását is elérve 136,5 m-ig repült, nem volt kérdés, hogy a vezetést átveszi-e vagy sem.

Martin Koch fél méterrel lejjebbről indult ezután, de 134,5 m-es ugrásával így is meg tudta előzni a szlovén versenyzőt. Bár Tom Hilde kisebbet ugrott még ennél is (133 m) már ő vezetett egy pontnyi fórral. A kvaligyőztes Simon Ammann viszont csak 126 m-ig repült, így megszerzett 13. helye okán nem nyomaszthatta az esélyesség terhe a második körre. Roman Koudelka legutóbbi súlyos bukása után lényegében ott folytatta, ahol előzőleg abbahagyta, bár 127,5 m-ével most csak a 9. helyen ért célba ettől függetlenül nem lehet oka panaszra, nem érződött rajta a pár nappal korábban szerzett sérülése. A két legjobb végül a második helyen célba érő Anders Bardal (130,5 m) és a vezetést megszerző Gregor Schlierenzauer (131,5 m) lett, de utóbbi egyáltalán nem bízhatott a végső sikerben, hiszen mindössze csak 3 pontos előnnyel térhetett a negyedórás szünetre. Időközben Freund, Kofler, Stoch és Morgenstern is kifogott egy erősebb szelet, így ők mind egy kissé hátrébb végeztek, nem beszélve a legutóbbi győztesről, Freitagról, aki épp hogy csak bekerült a legjobbak közé, ő a 28. helyen végzett. Meglepetésre nem láthattuk tovább a fináléban versenyezni Romörent, Itót, Neumayert és Zaunert sem, ők mind kiestek!

A második körben az időjárás kissé hátráltatta a versenyzőket, többször kellett megszakítani a versenyt, hogy az addig szüntelenül szállingózó hótól megtakarítsák a nyomvonalat. A fináléban többen is elmondhatták magukról, hogy sikerült javítani egyéni legjobbjukon, így járt pl. az orosz Kalinitschenko, aki bár mindössze két helyet javított (24. lett), de mindenképp figyelemreméltó az, hogy kerek 10 évnyi Vk kihagyás multán sem felejtett el magasabb szinten versenyezni, idei 6 versenyéből négyen pontszerző volt, korábban mindez csak egyszer történt meg vele (2001 – Park City, 28. hely). Aztán a japánok fiatal ugrója, Junshiro Kobayashi is örülhetett, ő is két helyet javított, 22. lett a versenyen. 

Jurij Tepes kedvező pozícióból folytathatta a második kört, bár több mint 10 m-rel ugrott kevesebbet, így is sikerült a 8. helyet megcsípnie, amivel egy helyet javított egyéni legjobbján. A verseny legnagyobb helyezés javítását az első körben mindössze csak 28. helyről induló Richard Freitagnak sikerült elérnie, 120,5 m-ére most egy 124 m is elég volt ahhoz, hogy a középmezőnyben végezzen, 17. lett. Simon Ammann másodjára lekopintotta első körös távolságát (126 m) és bár négy helyet javítva a 9. helyre jött be, ennél azért jobb szereplésre számított hazai közönség előtt. Míg Tom Hilde dobogós pozícióját veszítette viszonylag gyengébb ugrásával (6. lett), addig a harrachovi „sokkból” egyre inkább feléledő Andreas Kofler a 11. helyről jött fel egészen a dobogó széléig, a 4. helyet ettől függetlenül sikeres eredményként könyvelhette el. Thomas Morgenstern is elég hátulról (8. helyről) kezdhette a dobogós hely ostromlását, ami neki honfitársával ellentétben sikerült is, egy méterrel repült messzebbre, mint az első körben (129,5 m), így Harrachov után ismét éremnek örülhetett! Eddig Martin Koch idei Vk szereplése hagyott kívánni valót maga után, viszont ezen a versenyen elmúlt szezonbeli pazar teljesítményét mutatta, két kiegyensúlyozott, 130 m fölötti ugrással, valamint Hilde rontása után már biztos dobogósnak érezhette magát. Anders Bardal a második kör legnagyobb ugrásával (133 m) újfent bizonyította, hogy az előző versenyeken elért nagyszerű eredményei nem a véletlen műve volt, átvette a vezetést Kochtól és már csak Schlierenzauer volt hátra, s jött a dráma!

Neki minden esélye meg volt arra, hogy átvegye a vezetést Bardaltól, ami egyben már győzelmet is eredményezett volna számára, viszont a landolás pillanatában a többi versenyzőhöz képest kissé jobbra ért földet, a sűrű hóban viszont jobb síléce lelassult, „leragadt”, amiután az leoldott róla, ő pedig már nem tudta az esést elkerülni. Első pillanatban nem tűnt komolynak Gregor sérülése, aztán amikor csuklóját fájlalta és vért is köpött mindenki úgy látta jónak, hogy alapos kivizsgáláson (pl. mellkasi röntgen, ultrahang stb.) kell részt vennie a helyi kórházban. Az igazsághoz tartozik az a tény, hogy a tv képernyője előtt ülve láthatta mindenki, hogy az előre feltüntetett kék vonalat (ami után kellett volna földet érnie ahhoz, hogy nyerjen) nem tudta túl ugrani, így nagy valószínűséggel ha nem bukik akkor sem nyert volna, s mivel a pontozóbírók jelentősen lepontozták az esés miatt, csak a 11. helyen végzett!  Anders Bardal első olyan versenyét nyeri, melyen két kör összesítése alapján találtatott a legjobbnak, hiszen anno ’98-ban első megnyert versenyén (Zakopanéban) a szerencsével sem állt hadilábon, mivel azt a zsűri akkor egy körössé nyilvánította az erősen fújó szél miatt! 

Anders Bardal: „A szervezők nagyon jó munkát végeztek ma, a lesíklónyomot sikerült kellőképpen tisztán tartaniuk. Személy szerint az ilyen körülményeket kedvelem, nagyon jól illik hozzám. Mai győzelmem azt jelenti, hogy igen hatékony volt a nyári felkészülésem és Alexander Stöckl, valamint a csapat nagyon jó úton halad. Csapattársaim ma hasonlóképp megmutatták, hogy adott pillanatban képesek jó teljesítményre, a csapatnál a hangulat most nagyon pozitív. Tudom, hogy a verseny győztese vagyok, ugyanakkor a Négysánc turné számomra mindig egy kedvenc állomása volt az aktuális szezonnak, de ebben a pillanatban egyszerűen csak boldog vagyok a stabil ugrásaim és a jó eredmény miatt!”

Schlierenzauerrel kapcsolatban végül az összes vizsgálati eredmény negatív lett! Gregornak szerencséje volt, csak néhány horzsolást szerzett, de hogy versenyezni fog-e másnap arra nem tudott választ adni, ezt majd a verseny napján dönti el!
Alább a dobogósok: Martin Koch (2.), Anders Bardal (1.) és Thomas Morgenstern (3.)

Teljes végeredmény:  http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3201/2012JP3201RL.pdf

Szólj hozzá!

Címkék: síugrás síugró világkupa 2011/2012

A bejegyzés trackback címe:

https://siparadicsom.blog.hu/api/trackback/id/tr1003473681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása