Egész éjszaka keringtek a német nyelvű netes fórumokon az óriás-műlesiklás törléséről szóló „értesülések”, ennél se kellett több bizonyíték arra a felfokozott érdeklődésre, ami jellemezte a nők Világkupa-sorozatának finisét. Három, azaz 3 pont volt mindössze Maria Riesch előnye az összetett pontversenyben, vagyis Lindsey Vonn a kilencedik helyig bezárólag bármelyik, németnél előkelőbb pozícióval diadalt arathatott volna. A szakági versengés nemcsak volumene miatt törpült el emellett. Viktoria Rebensburg múlt szombati fölényes győzelmével és Worley kiesésével 78 pontos előnyre tett szert, vagyis pontosan tisztában volt vele, hogy egy hetedik hellyel már biztosan elhódítja a kis kristálygömböt. Tegnap eldőlt ugyan az összetett dobogó harmadik foka, a negyedik helyezés viszont még nyitott volt reggel, Elisabeth Görgl 16 egységgel előzte meg Julia Mancusót, presztízskérdés volt számukra, melyikük végez előrébb.

 

Már az előző napok meghökkentő versenyigazgatói döntései után is emelkedtek az ember szemöldökei, a tegnap esti sorsolás is érdekes fejleményeket tartogatott. A világranglistán kilencedik Maria Riesch váratlanul a kiemelt csoportban kapott helyt, míg az egy hete még a hatos rajtszámmal indult, ott is jobb helyezést elérő, ranglista-hetedik Kathrin Zettel csak a mezőny sűrűjébe nyert besorolást. A rejtély megfejtését valaki elküldhetné nekünk, józan paraszti észjárással nehezen kikövetkeztethető. Legalább a vakszerencse kozmetikázott némiképp a helyzeten, Lindsey Vonn a 8-15-ös tartomány legjobb rajtszámával indulhatott volna.

 

(A mezőny a záró számban 23 főt számlált, a TOP-25-ből hiányzott a sérüléssel bajlódó Anémone Marmottan és Stefanie Köhle, a junior-világbajnok Sara Hector még csatlakozott a listához, az 500 pont fölött termelt sízők pedig kivétel nélkül a szakág legjobbjai közé tartoznak.)

 

Csütörtökön a fokozódó havas eső, ma az átláthatatlan köd miatt döntöttek a törlés mellett az illetékesek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ma sem lehetett szlalomnál gyorsabb és hosszabb számban versenyezni, a probléma megint ott van, hogy meg sem próbálták a holnapi csapatverseny helyén, esetleg mellette (az ászok zöme amúgy sem képviselteti ott magát, egy-két további hiányzó már nem oszt, nem szoroz) pótolni a sorsdöntő viadalt, ehelyett fogták magukat, s eredményt hirdettek, oszt jó napot kívánok!

 

Sikerült egy végletekig kiélezett, sokáig emlékezetes Világkupa-idényt elcsúfítani a végére. Az amerikaiak teljes joggal fejezik majd ki elkeseredettségüket, dühüket, mert nagyon úgy fest, hogy Skaardalék konkrétan szabályt szegtek mostani ellentmondást nem tűrő, villámgyors döntésükkel. Napjaink két legnagyobb női alpesi sízője közül bármelyik is állt volna elenyésző pontszámmal az élen, egy ilyen végkifejlet után nem örülhet felhőtlenül annak a nagy kristálygömbnek, kétségek lengik körül a végeredményt, ami régen rossz.

 

Nem lehetett nem észrevenni azt a hátszelet, amivel – szándékkal, vagy csak indirekt – a német-osztrák vezetésű FIS segítette Maria Riescht mai sikere elérésében. (A tegnapi szlalom körüli anomáliákról tegnapi cikkünkben már említést tennünk.) Mint 1728 pontja bizonyítja, nem lett volna rá szüksége. A tengerentúliak néhány éles hangú nyilatkozaton túl aligha mennek tovább, ez éppen egy olyan sportág, amiben diplomáciailag nem osztottak nekik nyerő lapot. Mindenfajta utólagos helyreigazítás még többet árt, mint használ, kivitelezhetetlen bármiféle fordulat, de jobb is ez így, egyék meg a szakácsok, amit főztek.

 

Az égiek és a szervezők segítsége mellett a szerencse is közrejátszott Maria Riesch mai sikerében. Lake Louise-ban érezni lehetett, hogy kiélezett küzdelem vár kettejükre, néhány századdal ugyan, de mindkét lesiklásban a német győzedelmeskedett, egy olyan pályán, ami addig az amerikai felségterületének számított. A későbbiek során persze világossá vált mindenki számára, hogy a két gyors szakágban rendíthetetlen Lindsey Vonn dominanciája, pont ezért volt fájó számára, hogy két Szuper-G-t és egy lesiklást is töröltek az idény során. Míg a másik oldalon csupán az egyetlen maribori hétvége maradt el, azon belül is csak a szlalomot tehetjük a másik mérlegbe, óriásban nagyságrendileg egy szintet képvisel a két kiválóság.

 

 

Három árva pont döntött tehát, akárcsak 1979-ben Annemaria Moser-Pröll és Hanni Wenzel, ill. 2005-ben Anja Pärson és Janica Kostelić között az előbbiek javára. Dőreség belemenni a „ki érdemelte meg jobban?” vitába. Természetesen bármelyikük. Egész szezonban pengeélen táncolt a dolog, januárban Riesch, február-márciusban Vonn került komolyabbnak látszó fölénybe néhány hét erejéig, egyébként teljesen egy szintet hoztak. Lindsey összesítésben még mindig uralja a gyors számokat, versenyekre bontva viszont csökkent a különbség, ez is inkább Rieschnek köszönhető, bizonyos pályákon bravúros szereplést eredményezett kockázatvállalása, ahol csak a korábbi évek remek lesiklásait tudta bemutatni, keményen elmaradt barátnőjétől. Döntőnek bizonyult, hogy Åré-ben három év után ismét nyerni tudott Szuper-G-ben, mindössze egy századdal. Például ott nyerte meg ezt az összetettet Maria. Vagy a tegnapi nap folyamán, a botrányosan gyenge második futamban, aminek végén így is egy századdal megelőzte Pietilä-Holmnert, így további 5 pontot nyert Vonn-nal szemben. Az amerikai vesztét ismét a technikai számok okozták. Pontosabban elsősorban a szlalom, az egykori kétszeres szakági VK- győztes két TOP-8-as eredmény után sorra nullázott, csak az utolsó két helyszínen szerzett ismét pontot, de az élmezőnytől már nagyon távol maradt. Óriásban nagyjából egy szintet képviseltek, igazi ki-kimérkőzésre került volna sor, a forma alapján és a lélektani előny révén talán az amerikai lehetett volna kicsivel esélyesebb. Ezek után mindenkinek jobb lenne, ha nem verőfényes napsütésben rendeznék a holnapi csapatversenyt…

 

Maria Riesch az alpesi síelés történetének negyedik német Összetett Világkupa-győztese, Rosi Mittermaier (1975/1976) és Katja Seizinger (1995/1996 és 1997/1998) után a harmadik német alpesi síző, akinek az olimpiai és világbajnoki címek és valamely szakági kristálygömb mellett sikerült elhódítania az összetett elsőséget is. Az összetettről a jövő héten külön cikkben foglalkozunk, ott szerepel majd Riesch részletes adatbankja.

 

 

 

 

 

 

Született: 1989. október 4., Tegernsee

Versenyszámai: óriás-műlesiklás, Szuper-G, lesiklás

Olimpia: aranyérmes (óriás-műlesiklás; Vancouver 2010), 28. helyezett (Szuper-G; Vancouver 2010)

Világbajnokság: világbajnoki ötödik (Garmisch 2011), nyolcadik (Åre 2007) és kilencedik (Val d’Isère 2009) helyezett, mindannyiszor óriás-műlesiklásban

Junior-VB: háromszoros junior-világbajnok (Szuper-G; Formigal 2008 és Garmisch 2009, ill. óriás-műlesiklás; Garmisch 2009), ezüstérmes („óriás”; Formigal 2008), bronzérmes (lesiklás; Formigal 2008), ötödik helyezett (Szuper-G; Altenmarkt 2007), hatodik helyezett („óriás”; Québec 2006)és tízedik helyezett (lesiklás; Altenmarkt 2007)

Világkupa-debütálás: 2006, Reiteralm

Világkupa-rajt: 76

Vk-futamgyőzelem: 3 (mind „óriás”)

Vk-dobogó: 5 (mind „óriás”)

Vk-összetett: tizenhatodik helyezett (2009/2010)

Vk-szakági: az óriás-műlesiklás szakági győztese (2010/2011) és negyedik helyezettje (2009/2010), a Szuper-G tízedik helyezettje (2010/2011)

Európa Kupa: összetett 10. helyezett, óriás-műlesikló 6. és Szuper-G 14. helyezett (mind 2006/2007), két győzelem, négy dobogó

 

További eredményei: háromszoros német bajnok (Szuper-G: 2006 és 2008; „óriás”: 2008), kétszeres német junior-bajnok (lesiklás: 2006; Szuper-G: 2007), 6 dobogós helyezés, ebből négy győzelem különféle FIS- versenyeken, az „Ezüst Babérlevél” tulajdonosa (2010)

 

A 21 esztendős bajor lány 76 Világkupán indult, eddig a harmadik győzelem és öt dobogó fűződik a nevéhez. Viktoria szupertehetségként indult, 2003-ban, vagyis 14 esztendősen már a német C-keret tagja, három év múlva német bajnokságot nyert Szuper-G-ben. Az Európa Kupában pallérozódott, talán kissé kiesett az egyszeri német sportszerető szurkoló látóköréből, egészen addig, míg a junior-világbajnokságokról szerzett három aranyérmével (kettő Szuper-G-ben, egy óriásban) újra fel nem hívta magára mindenki figyelmét, 2009-ben az év női junior korú sportolójának választották. A folytatás ismert a tavalyi szezonból: Lienzen először zárt a legjobb öt között, Cortinán már dobogóra állhatott, majd következett a vancouveri olimpián aratott meglepő diadala, amiért Horst Köhler szövetségi kancellár „Ezüst Babérlevéllel” jutalmazta. Nem ő volt az egyedüli német, aki VK- győzelem híján nyert nagy világversenyt. A továbbiakban követte Kathrin Hölzl nyomdokait, a világverseny után a Világkupában is nyert, előbb futamokat, majd szakági elsőséget. Ő a szakág történetének hatodik német bajnoka. Tavaly már több alkalommal zárt pontszerzőként a két gyors számban, holott nagyon magas rajtszámokkal kellett bizonyítania. Mára a világ 10 legjobb szuperóriás-műlesiklója közt tartjuk számon, ha tartja ezt a fejlődési ütemet, akkor könnyen elképzelhető, hogy néhány év múlva az összetett pontversenyben is tényezővé léphet elő.

 

 

Tessa Worley, aki civil foglalkozását tekintve katona, idén robbant be az élmezőnybe, mert szerzett ugyan az előző két szezonban is egy-egy váratlan győzelmet, de kiegyensúlyozottan idéntől kezdett el szerepelni. Elsősorban persze továbbra is kedvenc számában, amiben nyert már korábban – számos előkelő helyezés mellett – junior-világbajnoki bronzérmet és francia bajnoknak vallhatta magát. Nem lehet letagadni, baráti viszont ápolt Fortuna istenasszonnyal, hiszen Åré-ben és Aspenben is egyetlen századdal előzte meg aktuális riválisát, Semmeringen viszont nagy fölénnyel aratott diadalt. Három-három győzelem mellett mindketten valamennyiszer a TOP-10-ben végeztek, a döntést az előző csehországi hétvégén elkövetett botlás és nullázás hozta meg.

 

Ha megkérdeznénk Tanja Poutiainent, mit gondol erről az évről, szinte biztosan nem a kitörő lelkesedés és a túlfűtött elégedettség hangjai szólalnának meg száján, gondolván a sok peches negyedik helyre, a kudarcos vb-szereplésre. Pediglen ha csak a szakági összesítéseket nézzük, ez a második legjobb éve, a 2004/2005-ös év után ismét mindkét számában dobogón zárta az idényt. Igaz, hat éve két kristálygömbbel lett gazdagabb a rutinos finn. Ahogy szlalomban, úgy óriás-műlesiklásban is a stabilitás jellemezte idei teljesítményét. Az élmezőnyből egyedüliként egyszer sem esett ki, s mindig a legjobb 11 között fejezte be a versenyt, legjobb eredménye a Sankt Moritzban elért második helyezése volt, egyetlen századdal kapott ki Tessa Worley-tól. Kevésen múlt a dobogó, mert decemberig Hölzl, januárban Görgl, a vb után pedig Brignone és Maze is megközelítette, de stabilitása ebben a számban is kamatozódott. A szám világbajnoki ezüst-és bronzérmese, olimpiai ezüstérmese, egykori junior-vb- bronzérmese és tízszeres finn bajnoka (elsőként 16 évesen nyert) jövőre minden bizonnyal újra elsőségre tör.