A világbajnokság hitelesen visszaadja a teljes idényt végigkísérő nehézségeket. Ha az emberi oldalt nézzük: megbetegedéseket, sérüléseket, rendezési hiányosságokat emelhetjük ki, ha az emberfelettit, akkor a magas hőmérsékletet, az alkalmankénti esőt és a mai napon a ködfátyolt kell kihangsúlyoznunk. Az eredetileg délelőtt 10 órára kiírt első futamot csak tolták, s tolták, délben aztán végre lecsúszhattak a lányok a pálya teljes hosszában.

 

A mezőny csaknem teljes volt, mindegyik német rajthoz állt, még a világbajnoki címvédő Kathrin Hölzl, ő azonban csak a lelkes hazai publikumot tisztelte meg ezzel, krónikus hát- és izomfájdalmai miatt január közepe óta nem versenyzett, ennek megfelelően vérmes reményei sem neki, sem a szurkolóknak nem lehettek. Közel két és fél másodpercet kapott a futamgyőztestől, a 20. helyről úgy döntött, feladja a versenyt, egyben bejelentette, hogy számára véget ért a szezon, így a szakági kristálygömböt sem védheti meg.

 

Másik két kollegáját megtámadta az influenza a múlt hét elején, közepén, erőnlétileg kissé megcsappanva ugyan, de mindketten teljes menetfelszerelésben nekivágtak a mai versenynek. Nem úgy Fabienne Suter, a svájci csapat legmagasabban jegyzett óriás-műlesiklója is megfázással küszködött az elmúlt héten, honlapjára írt bejegyzés szerint sokkal jobb állapotban érkezett vissza Garmischba, ehhez képest sem a tegnap csapatversenyen, sem ma nem állt rajthoz.

 

 

Mindkét óriás-műlesiklást a Kandaharon rendezik, természetesen nemenként továbbra is különböző nyomvonalon. Ez az információ már önmagában sokat mondó, a lejtő meredeksége a szokottnál nagyobb tempót ígért, a majd’ 1200 méteres távolság is valamivel több a VK-n tapasztaltaknál. Ráadásul a svédek mestere, Rudi Soulard sem áldozott sokan a technika oltárán, kimondottan egyszerű, ritmusosra tűzött pályát állított össze, ami így egy közepesen hosszú száguldásnak felelt meg. Ezek után nem volt annyira feltűnő bizonyos gyorsasági sízők és az olasz csapat remeklése, vagy épp a lankás lejtőkön, agyafúrtabb tűzésű pályán otthonosabban mozgó franciák teljes összeomlása.

 

 

Tina Maze, a szlovénok olimpiai ezüstérmes kiválósága próbálhatta ki először a pályát. Nem zavarta meg a két órás várakozás, roppant ritmusos sízést mutatott be kellő dinamikával, 1:07 körüli időeredménye első ránézésre is acélosnak tűnt, mint kiderült később, legnagyobb riválisai közül egyik sem tudta akárcsak megközelíteni ezt az alapidőt. A közvetítés sajátossága, hogy a pálya legmeredekebb (Eishang), épp ezért legkomplikáltabb részét nem láthattuk, márpedig a legtöbben épp ezen a részen buktak akár egy egész másodpercet is Mazével szemben. Tanja Poutiainen (11.) komoly késésben érkezett a második időmérési ponthoz, tempója sem volt az igazi, másfél másodperces hátrányával kihúzta magát az érem várományosok közül. Tessa Worley (19.) idegenül mozgott a meglepően jó állagú, néhol jeges, néhol puhább havon, két másodpercnél is többet kapott. Józan emberi számítás szerint akkor úgy tűnt, hogy ezzel a bágyatag futammal teljesen annulálta esélyeit. (Ezúton üzenem a kommentátornak, hogy a szakági VK vezetése nem egyenlő a világranglista-elsőséggel. Worley-t utóbbiban a két német is megelőzi.)

 

Maria Riesch (4.) az előző kettőhöz képest egészen tűzhetően ment, mintegy 8 tizedes elmaradásával az újabb éremre még jó eséllyel pályázott. Kathrin Zettel (6.) sem a meredek lejtők királynője, nem is mert igazán kockáztatni, nagy tempót diktálni, egy század híján így is másodpercen belül maradt. Az olimpiai bajnok Viktoria Rebensburg (6.) századra azonos idővel zárt, mint osztrák sporttársa, szemre ő sem követett el hibát (komolyabb késés, túlcsúszás, megbicsaklás, semmi), mint egyébként a mezőny nagy része, a szükséges vállalkozó szellem hiányzott sízéséből. Kathrin Hölzl-ről (20.) már szóltunk, reménytelen helyzetbe került, igazából csak utazott, nem versenyzett, ehhez képest Worley-től csak alig maradt el.

 

 

Elisabeth Görgl (3.) délben is igazolta kirobbanó formáját, szép, pattogós stílusban abszolválta a pályát, Maze ellen neki sem volt fikarcnyi esélye, viszont Riescht megverte egy tizeddel. Az ifjú Federica Brignone (2.) sokkal inkább bizakodhatott a második futam előtt, mindössze 34 századdal kapott ki a szlovéntől, gyakorlatilag ő volt az egyetlen, aki minden további nélkül megverhette még Mazét, a többiek sikeréhez az ő nagy hibája is kellett volna. Maria Pietilä-Holmner (17.) tegnap valamennyi párban győzni tudott, sokat tett a svéd válogatott bronzérméért, ehhez képest, mint az várható volt, neki sem ízlett a Kandahar, két másodpercen túl rekedt. A 2006-os olimpiai bajnok Julia Mancuso (12.) sem váltotta meg a világot, csak a középső részen egy másodpercet kapott az éllovastól, holott elvileg a tempós pálya igazodik stílusához. Anémone Marmottan (10.) is csaknem másfél másodpercet szedett össze, alig fért be a legjobb tíz közé, mégis ő lett a legjobb francia.

 

Az olaszok ellenben szárnyaltak, Manuela Mölgg (5.) bevállalta a szükséges rizikót, néha távolkerült a kapuktól a németek és Zettel csoportjából várhatta a folytatást, komoly érmes reménnyel. Taïna Barioz (23.), majd Andrea Fischbacher (16.) is bőven két másodpercen kívül zárt, Anja Pärson (8.) sem remekelt, nála legalább azt lehetett érezni, mintha élni akarna a saját edzője által tűzött pályával. Néha mélyre került, megingott mozgása, de csak négy tized választotta el a virtuális dobogós Görgl-től. Lara Gutnak (13.) inkább a gyors számokban és kombinációban voltak érmes reményei, a végén kicsit megbicsaklott a mozgása, az apró korrigálás miatt jelentős lendületet vesztett. Marlies Schild (18.) számára ez csak amolyan ráhangolódás volt a szombati szlalomra, még véletlenül sem kockáztatott.

 

 

A korábbi szakági győztes Denise Karbon (9.) tovább folytatta az olaszok jó sorozatát, egy századdal maradt csak el Pärsontól, vagyis egy jó második futammal a dobogó sem tűnt oly távolinak. Sarah Schleper (24.) is szombatra fókuszál, gyakran kitette támaszkodó lécét, így esélye nem volt bármiféle komolyabb eredményre. Nem mentek jól az elvileg szakági specialistának számító kanadai lányok sem, Marie-Michele Gagnon (27.) és Marie-Pier Prefontaine (26.) lényegében lekopírozták egymás gyönge menetét. Kettejük közt még lecsúszott Irene Curtoni (22.), kilógott honfitársai közül, a tavalyi junior-vb-n ugyanitt ezüstérmet szerző Lena Dürr (14.) ugyanakkor kissé zaklatott menete (sokszor teret vesztett) ellenére egészen korrekt hátrányt szedett csak össze. Jessica Lindell-Vikarby (14.) eredendően gyors síző, a nagy sebességgel így nem voltak problémái, az előző német lánnyal azonos idővel korrekt helyről várhatta a folytatást. A nemrég junior-vb-t nyerő Sara Hector (30.) viszont csalódást okozott, éppen csak, de bekerült az első harminc közé. Az ötödik számú német, Veronika Staber (33.) és az amerikai Megan McJames (36.) kicsúszott a Vk- sorozatban pontszerzést érő csoportból, Anne-Sophie Barthet (21.) ellenben egészen ügyes sízéssel megvetette lábát a TOP-30-ban.

 

Harmincon túli rajtszámmal még hárman mutathatták meg magukat másodszorra is tévében, Veronika Zuzulová a 25., az inkább lesikló Britt Janyk a 28., Maruša Ferk a 29. helyen zárta az első futamot. Egy-két viszonylag nagy nevet találunk még a 30-40-es zónában is, de róluk majd kicsit később. Összesen nem kevesebb, mint 115 hölgy, lány vágott neki a Kandaharnak, közülük a legjobb 60 folytathatta a délután 3 órakor esedékes második futamban. Óriási bravúrral ez a mi Döme Zsófinknak is sikerült, kevesebb, mint 8 másodperces elmaradással az 59. helyen továbbjutott. A kiesők közt találjuk egyebek mellett a horvát Tea Palićot, az egyik Simari Birknert, a lengyel Aleksandra Klust, vagy épp az új-zélandi bajnok Sarah Jarvist. A másik három magyar is leért. Berecz Anna, épp utóbbi mögött egy századdal elmaradva, a 68. (+ 8,90), Hellner Donáta a 86. (105-ös rajtszám; + 19,92), Hellner Szelina pedig a 88. (103-as rajtszám; + 20,22) helyen fejezte be mai szereplését. Mindegyikükkel találkozunk majd szlalomban is.

 

(Az alábbi képen az iráni Mitra Kalhor látható.)

 

Többek közt a magyar sportdiplomácia erőszakolta ki a Nemzetközi Sí Szövetség elöljáróinál, hogy a világbajnokságok technikai számai során ne csak a TOP-30 síelhessen második futamot, hanem adják meg a mindenkori mezőny mintegy felének, a legjobb 60 indulónak ezt a lehetőséget. A kombinációhoz hasonlóan az élboly leérkezése után bonyolítják le a kis nemzetek fiainak, lányainak kvázi külön versenyét.

 

Mélyen a zsebébe kellett nyúlnia az olasz szövetségnek ahhoz, hogy a férfi szuper-kombináció után a mai óriás-műlesiklás második futamát is az ő emberük, Stefano Costazza tűzze. Előbbi számban éltek a lehetőséggel, a helyzetből kihozták a maximumot, ezúttal is jó esélyeik voltak, hiszen három versenyzőjük is a legjobb 10 között, éremesélyes pozícióból várhatta a folytatást. A talján tréner egy fokkal komplikáltabb pályát állított össze, mint svéd kollegája, elsősorban a két letöréshez tűzött vadabb, szűkebb kombinációt, de nagy általánosságban véve semmi nem változott, a gyorsaság ismét felülmúlta a technikát, s minekután több első futamos betliző megtáltosodott, saját fenti gondolatmenetemet is illik kritikával illetni. ;)

 

Kezdésként rögtön Sara Hector (17.) bizonyította, nem volt akkora probléma az első pályával sem, egyszerűen rafkósabban, kockázatvállalóbban kellett volna rajta síelni.        Zseniálisan teljesített a junior-világbajnok, a harmadik legjobb idővel jelentősen előre tudott lépni, első felnőtt vb-jére így nem is lehet panasza. Maruša Ferk (26.) és Britt Janyk (28.) könnyed biztonsági menettel kalkulált, tőlük ezeknél a pozícióknál aligha várhattak többet a szakemberek. Nem úgy a másik két kanadaitól, Gagnon (23.) és Préfontaine (24.) szakági specialisták, ehhez képest másodjára sem remekeltek, bár előbbi vélhetően át tudta volna venni a vezetést, az utolsó szektorig sokkal vezetett, míg rá nem mászott az egyik kapura, s nem fékezett egy hatalmasat.

 

 

A 19 esztendős svéd lányt a szlovák Veronika Zuzulová (15.) taszította le az élről, nagy előnyéből az utolsó szakaszon nagyszerűen síelő svéddel szemben egy tized maradt a végére. Tőle szokatlanul szép helyezést könyvelhetett el, de lesz még így néhány szlalomos. No, nem Sarah Schleper (21.), az amerikai anyuka nem igazán érezte a pálya ritmusát, sokat fékezett, a kieséseknek köszönhetően lépett csak előre. Taïna Barioz (10.) az előzőnél már jóval vállalhatóbb menettel állt az élre, a tekintélyes hét tizedes fór ellenére nem gondoltuk volna sokan, hogy meg sem áll a TOP-10-ig.

 

Irene Curtoni (27.) gyorsan felejtendő menete után (néha az irányzékkal is problémái voltak) – Hölzl visszalépése miatt – két francia következett. Anne-Sophie Barthet (19.) még láthatóan visszafogta magát, nagyjából maradt is a helyén, Tessa Worley (3.) viszont egyszerűen nem tehette meg ugyanezt, s kegyetlenül nekiesik a pályának. Agresszívan tette léceit kanyar közben, többször nagyon közel került a kieséshez, a zaklatottnak tűnő, nem túl tiszta menet őrületes sebességgel függött össze, négy tizeddel még az imént a leggyorsabb második futamot abszolváló Barioz-nál is gyorsabb tudott lenni. Hatalmas volt ugyan a lemaradása az élen állókkal szemben, de ez a futam erősen Tina Maze előző menetét idézte…

 

Marlies Schild (8.) nyugodt, laza sízéssel is befért a két francia közé, alig kapott hét tizedet Worley-től, a verseny ezen szakaszában még nem volt a levegőben az a bronzérem. Utólag persze elmondhatjuk, élvonalbeli óriás-műlesiklással hangolt a szombati szlalomra Schild. Maria Pietilä-Holmnerről (22.) ez semmiképp nem mondható el, a szám egykori vb-ezüstérmesétől rossz volt látni ennyire dekoncentrált futamot. Andrea Fischbachernek (25.) még őt is sikerült alulmúlnia, egy lesikló 9. hellyel csalódottan búcsúzik Garmischtól. Lena Dürr (18.) ifjonti hévvel vágott neki a pályának, bátor menettel szolgálta ki a nézőket, csak épp a rengeteg hiba miatt a jó eredménnyel maradt adós. Jessica Lindell-Vikarby (7.) kevésbé támadott, inkább a tiszta ívekre koncentrált, furcsamód ő ezzel járt jobban. Emberemlékezet óta nem zárt legjobb svédként óriás-műlesiklásban. Lara Gut (20.) már kicsit hitehagyottan tudta le utolsó világbajnoki futamát, rendre mélyről fordult rá a kapukra, alaposan hátrazuhant a tabellán. Julia Mancuso (16.) már valamivel élénkebben mozgott, de az utolsó szakaszon ő is rengeteget kapott Worley-től.

 

Már kezdhettük vakarni a fejünket a kis francia teljesítményét értékelve, amikor Tanja Poutainen (13.) egyébként rendkívül tompa, visszafogott menetével még a pillanatnyi dobogótól is messzire került. Anémone Marmottan (14.) talán erőt merített barátnőiből, mindenesetre ő sem idézte első futambeli formáját. Bevállalós sízést mutatott be, itt-ott komoly nehézségei támadtak, az utolsó letörésnél oldalára dőlve mentett. Denise Karbon (4.) veszélyeztette először igazán Worley elsőségét. A felső szakaszon még kicsit növelte is egy másodperces előnyét, a következő letöréseknél aztán teret vesztett, 26 századdal így csak a francia mögé fért be. Anja Pärson (9.) maximumon pörgött, egészen az ötödik-hatodik kapuig, alaposan beverte a derekát, onnantól már az óvatosság jellemezte menetét. Kathrin Zettel (12.) Karbonhoz hasonlóan remekül kezdett, ahogy elérte a meredekebb részt, teljesen szétesett a mozgása, folyamatosan késésben volt, végül még a legjobb 10-ből is kiszorult.

 

Az olimpiai bajnok mindent beleadott, teljes gázzal nekirontott a pályának, de hiába fordult jó 6 tizedes előnnyel az utolsó szektorra, ott ő is megkapta a maga egy másodpercét, így Viktoria Rebesburg (5.) csupán a pillanatnyi dobogó harmadik fokára érkezett. Manuela Mölgg (6.) második futamát is szépen összerakta, higgadtabb menettel próbálkozott, egyetlen századdal maradt csak el a némettől. Maria Riesch volt a hazaiak utolsó mentsvára, ő is másodperc fölött tartotta előnyét a felső szakaszon, majd az egyik szűkebb fordulónál túl közel ért a kapuhoz, ami úgy megbillentette, hogy már be sem tudta venni a következőt. Leszegett fejjel vette tudomásul kiesését.

 

 

Worley érme Elisabeth Görgl (10.) leérkezése után vált biztossá. A kétszeres világbajnok osztrák keményen terrorizálta a kapukat, eddigi fényes szereplése után nem látta értelmét tartalékolni. Többször lesodródott az ideális, de néha még az elfogadható ívről is, mivel egálból érkezett az utolsó szakaszhoz, esélye sem volt a dobogóra. Federica Brignone (2.) már 1,8 tizedes előny birtokában vágott neki a második futamnak. Ő sem tartalékolt, az aranyérem lebegetett lelki szemei előtt. A végletekig kockáztatott, mintegy 4 tizeddel átvette a vezetést, ezzel óriási nyomást helyezett Maze vállára. Immáron nem a francia etalonjához viszonyítottuk a szlovén teljesítményét, aki ezzel együtt is tarolt a felső szakaszon, 5 tized fölé növelte előnyét. Lefelé menet aztán be-becsúsztak hibák, pörögtek a másodpercek, a tizedek, a célban a szokásos 9 százados differenciát mutatta az eredményjelző, csak épp előnyről volt szó, Tina Maze megnyerte a világbajnokságot!

 

 

A hátralévők harmincas csoportról csak egész röviden. A japán Mizue Hosi (39.) valószerűtlenül remek első futamát nem tudta megismételni, a nevesebb sízők azért egytől egyig megelőzték. Köztük volt a junior-vb-n bronzérmet szerző Wendy Holdener (29.), a német Veronika Staber (30.), három spanyol, az inkább gyors síző Carolina Ruíz Castillo (33.), Andrea Jardi (32.) és az egykori szakági futamgyőztes María José Rienda (31.), vagy az amerikai Megan McJames (34.) és a svájci Denise Feierabend. (35.) Mivel ebből a csoportból öten is kiestek, így Döme Zsófi (53.) néhány helyet előre is tudott lépni, a cseh Dubovská a második futamosok közül mögötte is maradt. Szép volt, Zsófi!

 

 

Született: 1983. május 2., Slovenj Gradec
Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, szlalom, (szuper-) kombináció
Egyesülete: SK Črna
Olimpia: kétszeres ezüstérmes (Szuper-G és óriás-műlesiklás; Vancouver 2010), ötödik (szuper-kombináció; Vancouver 2010) és kilencedik (szlalom; 2010 Vancouver) helyezett
Világbajnokság: világbajnok és aranyérmes (óriás-műlesiklás, Garmisch-P. 2011), kétszeres ezüstérmes (szuper-kombináció; Garmisch-P. 2011 és óriás-m. Val d’Isère 2009), továbbá három ötödik, egy hatodik és egy tizedik helyezés
Junior-világbajnokság: hatodik (óriás-m.; Verbier 2001), hetedik (Szuper-G; Québec 2000)
Világkupa-debütálás: 1999 január, Maribor
Világkupa-rajt:  254
Vk-futamgyőzelem: 9 (8 óriás-műlesiklás, 1 lesiklás)
Vk-dobogó: 23
Vk-összetett: negyedik helyezett (2009/2010)
Vk-szakági: kétszer harmadik helyezett óriásban (2008/2009 és 2009/2010), negyedik helyezett óriásban (2004/2005), hatodik helyezett szlalomban (2009/2010) és lesiklásban (2008/2009)
Európa Kupa: az összetett hetedik helyezettje, az óriás másodikja (1999/2000), 6 dobogós helyezés, 2 győzelem

További eredményei: hétszeres szlovén bajnok (ötször „óriásban”, kétszer Szuper-G-ben); 13 győzelem különböző FIS- versenyeken.

 

Tina Maze 1999. januárjában Mariborban vett részt először Világkupa versenyen. Csodatiniként indult, hisz ekkor még csak 15. életévét taposta, ennek ellenére nem lógott ki a felnőttek mezőnyéből sem. Az Európa Kupában vitézkedett, majd két évvel később már a Világkupában is top-10-es eredményei voltak.

Kedvenc hazai pályáján, Mariborban jutott fel először a pódiumra is, 2002-ben. 2002 októbere és 2005 között öt Világkupa-versenyen diadalmaskodott.

A Világbajnokságokon is letette névjegyét: 2003-ban St. Moritzban óriásban lett 5., 2005-ben Santa Caterinán pedig szuper-G-ben végzett a 6. helyen.

2006-2007 során azonban erős formahanyatlást mutatott, visszazuhant a középmezőnybe. 2008. február 2-án azonban teljesen váratlanul ismét reflektorfénybe került: St. Moritzban 47-es rajtszámmal nyerte a lesiklást. Mindmáig ez a legmagasabb rajtszám, amivel a hölgyek lesiklóversenyében győznie sikerült valakinek.

Maze talán ettől a sikertől talált újra magára, mindenesetre mostanáig az élmezőnyben maradt. 2009-ben Val d’Isère-ben már VB-ezüstérmesnek mondhatta magát óriásban, majd 2010-ben a vancouveri olimpián óriás mellett szuper-G-ben is ezüstéremig jutott. Az olimpia más miatt is emlékezetes maradt számára: a megnyitóünnepségen ő vihette a szlovén zászlót.

2011-ben Garmischban tovább bővítette ezüstkollekciót, szuper-kombinációban csak kilenc századdal maradt le az aranyról. Az élt igazságos volt most vele: annyi ezüstérem után ma ez a kilenc század nem hátrány volt, hanem előny - ami a VB-aranyat jelentette számára.
 

 

 

 

Federica Brignone életében először indult Világbajnokságon. Nem meglepő, hisz alig múlt húsz éves, igaz, a Világkupában már egész hosszú eredménylistával bír. 28 Vk-versenyen kétszer már dobogóra is állhatott - legutóbb épp Arber-Zwieselben, a VB előtti utolsó óriás-műlesikláson. Most bizonyította, nagyon is otthon érzi magát német havon, a mostani élete legnagyobb sikere.

 

 

 

 

Tessa Worley is a fiatalságot képviselte a dobogón, a Grand Bornand sízője sem töltötte még be 22. életévét. A franciák alacsonyra nőtt új sztárja kicsit talán csalódott lehet, hisz kiváló idény után, a Világkupa szakági éllovasaként érkezett Garmischba. Az első futamát azonban nagyon elrontotta, így hiába mutatta meg a másodikban, miért is ő a szakági kristálygömb fő esélyese, ez "csak" élete első VB-dobogójára volt elég.

 

 

A világbajnokság valamennyi versenyéről, futamáról részletes statisztikát készítettünk, mindezt egy helyen a linkre kattintva elérhetitek!