Az elkövetkező hosszú hétvégén a gyors számok specialistáinak jött el az idő, mind a hölgyek, mind a férfiak a versenynaptár legnehezebb pályáin mérik össze tudásukat. Megszokott színes beharangozókban említést teszünk a hölgyek és az urak edzéseiről, Hans Grugger horrorisztikus bukásáról, illetve részletekbe menően bemutatjuk a legendás kitzbüheli pályát, a „Streifet”.
Maribort nem próbálják pótolni. A FIS közleményében leszögezte: a meleg idő miatt elmaradt maribori óriás-műlesikló és műlesikló versenyt a Világbajnokság előtt már biztosan nem pótolják, a VB után vizsgálják meg a pótlás lehetőségét. Némi rosszmájúsággal hozzá lehetne tenni: attól függően, épp hogy áll a Világkupa élcsoportja...
Hógondok Kitzbühelben: A szerdai edzés elmaradt a Hahnenkammon, miután a szervezők óvni akarták az olvadozó pályát - na és a versenyzők testi épségét (enyhe hóesés is nehezítette volna a sízők dolgát). A szervezők bizakodnak, ám semmit nem mernek jósolni. Lesiklóversenyt edzés nélkül nem rendezhetnek,a brutálisan nehéz kitzbüheli Streifon pedig különösen fontos lenne, hogy minél több alkalmuk legyen a síelőknek ismerkedni a pályával. Nem csoda, hogy Peter Obnauer versenyigazgató nem túl vidám: „Talán lehetett volna egy edzést tartani még kedden. De ez már eső után köpönyeg...”
Az elmaradt edzés ellenére sem úszta meg mindenki sérülés nélkül a napot: az osztrák Michael Walchhofer Hinterreit-on egy szuper-G edzésen bukott. A 35 éves salzburgi síző nyakát és térdét fájlalta, főleg az előbbi miatt támadt némi aggodalom az osztrák táborban. Walchhofer hétvégi indulásáról később döntenek.A csütörtöki edzést már megtartották, ám az eredmény helyett ismét egy bukás vált a legfontosabbá. Az osztrák Hans Grugger az „Egérfogó” nevű ugrató után rosszul ért talajt, és rögtön eszméletét vesztette. A kezdeti diagnózis: traumatikus agyrázkódás és mellkasi sérülések. Az öntudatlan versenyzőt helikopterrel az Innsbrucki Egyetemi Kórházba szállították, ahol agyműtétet hajtottak végre rajta. Négy év alatt már a harmadik síző szenvedett komolynak tűnő sérülést a Streif-on...
A 30 esztendős Johann Grugger, vagy ahogy hazájában hívják, „Hansi”, három éves korától síel, 1996 óta versenyszerűen a salzburgi egylet képviseletében, alacsonyabb rangú versenyeken rendszeresen indult. Fiatalkorától kezdve sérülések szabdalták szét pályafutását, eddig mindig újra tudta kezdeni. Még nem volt 20 éves, s egy térdszalag szakadás és egy csigolyatörés után ezüstérmet szerzett a juniorok közt óriás-műlesiklásban. 2003-ban debütált a Világkupában, azóta négy futamgyőzelemmel büszkélkedhet, nyert Bormióban, Grödenben, Chamonix-ban, legutóbb 2007-ben Kvitfjellben. A súlyos sérülések továbbra sem kerülték el. 2005 decemberében medencéjét törte össze úgy, hogy ki kellett hagynia a teljes olimpiai szezont, 2007-ben még az alapozás alatt szenvedett újabb térdszalag szakadást, s ugyan novemberben még rajthoz állt Lake Louise-ban, bakteriális fertőzés miatt annak a szezonnak is vége szakadt. 2009 januárjában egy wengeni EK- futamra időzített a nagy visszatérést, újra hatalmasat bukott, bal lábánál törte össze térdét. Hosszú idő után eltelt másfél szezon bárminemű probléma nélkül, három TOP-10-es eredménnyel, osztrák bajnoki címmel.
Az edzést végül Didier Cuche nyerte, a kiváló formába lendülő dél-tiroli Christof Innerhofer és a hazaiak sízője, Georg Streitberger előtt. Streitberger volt egyébként az egyedüli osztrák, aki még Grugger előtt jött le, a többiek talán társuk bukása miatt óvatosabbak voltak a megszokottnál. Bode Miller 4., Ivica Kostelić 7. helyen zárta a tréninget.
Pályagondok Cortinán: A magas hőmérsékletek Itáliában sem kedveznek a síelőknek, ennek ellenére itt menetrend szerint megtartották az első edzést. Igaz, ezt nem fogadta osztatlan lelkesedés a versenyzők részéről, akik a körülmények mellett (köd) a kissé átalakított pályával sincsenek teljesen kibékülve. Jan Tischhauser FIS- pályatűző szülei alighanem csuklórohamokkal küzdöttek az első edzés után, az igencsak nehézre alakított vonalvezetésre több síző is panaszkodott, extrém nehéznek és túl veszélyesnek találták a pályát. Fischbacher és Görgl szerint a határon kellett síelniük, Fenninger szerint pedig már-már veszélyes így a lejtő. A versenyen nem tud részt venni az osztrákok közül Nicole Schmidhofer, aki a jobb térdében ínszalagszakadást szenvedett. Az edzésen a spanyol Ruiz Castillo is bukott, róla azonban nem szóltak a hírek - talán megúszta.
Lindsey Vonn ismét hajszál híján kerülte el a bukást. A férfiléceken síző amerikai hölgy majd minden versenyen kísérti a sorsot - eddig még mindig megúszta... „Túl gyorsan és egyenesen mentem bele egy kanyarba, nagyon közel voltam egy nagy bukáshoz.” - mondta a célba több mint 4 másodperces hátránnyal érkező Vonn. A svédek nagyasszonya, Anja Pärson is panaszkodott, ő épp a látási viszonyokra, de persze a pályára is: „A régi lejtő jobb volt. A fő problémát azonban a látási viszonyok jelentették, néhol csak fél méterre láttam el.” Az első edzést egyébként épp Vonn nagy riválisa, Maria Riesch nyerte, a pályát azonban ő is élesen kritizálta. Mögötte az amerikai Julia Mancuso és az olasz Daniela Merighetti végzett.Csütörtökre aztán megjavultak a látási viszonyok (a hőmérséklet pedig -8°C-ra csökkent), és ezzel együtt a hölgyek kedve is. Vonné biztosan - ezúttal nem hibázott, és óriási fölénnyel nyerte a tréninget. Az amerikaiak nagy örömére kettős sikert arattak, hisz Julia Mancuso végzett a 2. helyen, míg a 3. helyre Elisabeth Görgl érkezett. Maria Riesch több mint 2,5 másodperces hátránnyal ma csak a 7. helyen zárt. Ruiz Castillo is teljesítette a pályát, bizonyítva, hogy előző napi bukásánál jól vizsgázott a pálya biztonsági rendszere - Schmidhofer természetesen csak a rajtlistán szerepelt, nem indult.
Néhány fontos tudnivaló a Hahnenkamm-rennenről:
Wengen után újabb klasszikus helyszínre érkeznek a világ legjobb alpesi síelői, az évtizedes hagyomány folytán ma már csak a versenyek versenyeként aposztrofált kitzbüheli Hahnenkamm (azaz „Kakastaréj”) idén 71. alkalommal ad otthont a rajongók körében a szezon fénypontjaként emlegetett viadalnak. A Hahnenkamm- verseny hagyományosan három versenyszámot foglal magában. A lesiklást a világ legnehezebb, egyben legveszedelmesebb pályáján, a hírhedt „Streifon” rendezik. A műlesiklásnak, ill. a kombináció technikai részét a „Ganslernhangon” (erőltetett, szó szerinti fordításban: „Lúdtanulólejtő”) tartják. Alkalomadtán azonban óriás-műlesiklás, Szuper-G, esetleg még egy-egy lesiklást is betettek a programba.
A hétvége holnap Szuper-G-vel veszi kezdetét. Mint a Streif kondícióiból kitűnik, nem leányálom ezen végigmenni, ennek megfelelően 1961 óta nem is engedik a gyengébbik nem képviselőit versenykörülmények közt lecsúszni a lejtőn. A Világkupák 1967 óta íródó története során Luxemburg legendája, Marco Girardelli bizonyult Kitz legeredményesebbjének, a 80’-as, 90’-es évek négyszeres világbajnoka hétszer győzött (3x szlalomban, 3x kombinációban és 1x lesiklásban). A „Herminator”, aki ötször győzött Szuper-G-ben (és még egyszer lesiklásban), valamint Pirmin Zurbriggen (3 lesiklás, 3 kombináció) egyformán hatszor-hatszor állhatott a dobogó legfelső fokára. A mostani mezőnyből Didier Cuche a legsikeresebb: lesiklásban háromszor, szuper-G-ben egyszer győzött. Jens Byggmark szlalomban, Bode Miller pedig kombinációban nyert kétszer, Benni Raich (szlalom - kombináció) és Michael Walchhofer (lesiklás - kombináció) különböző diszciplínákban aratta le a sikert.
Kitzbühel sok egyéb mellett azért is unikális, mivel itt tartják manapság az egyedüli „klasszikus kombinációt”, ami annyit tesz, hogy a szombati lesiklásban és a vasárnapi szlalomban elért eredményeket összevetik, ez alapján tehát a hét utolsó napján két győztest is kihoznak. A kombinációs verseny győztese elnyeri a „Hahnenkammsieger” megbecsült titulusát. De ez még mind semmi! Az a sportoló, aki háromszor is diadalmaskodik kombinációban, életre szólóan kap egy aranyból készült, gyémántokkal kikövezett brosst. Girardelli és Zurbriggen mellett a két norvég legendát, Kjust és Aamodtot találjuk ebben az illusztris társaságban. Tavaly szuperóriás-műlesiklásban és lesiklásban is Didier Cuche győzedelmeskedett, a svájci veterán duplázásával Hermann Maier és Stephan Eberharter nyomdokaiba lépett. Szlalomban a német Felix Neureuther, kombinációban pedig Ivica Kostelić zárt az élen.
A svájci idén is esélyes lehet, Neureuther talán kicsit gyengébben teljesít - ám a legnagyobb esélye a címvédésre a bombaformában ideérkező horvátnak van. Még egy rövid ideig nézzünk vissza a múltba!
A „Streifon” 1937-ben rendezték az első versenyt, azóta a háború és általában környezeti tényezők (leginkább hóhiány) miatt elmaradt 8-8 versenyt leszámítva nem múlik el év Kitz nélkül. 1967 óta a Világkupa kirobbanthatatlan része. A lesikló versenyt 3312 méter hosszú pályán rendezik, már persze kizárólag optimális időjárási körülmények közepette. Szintén csak ideális esetben 1665 méteren van a rajt, és 860 méterrel lentebb a cél. Az átlagos meredekség 27 százalék, de van egy rövid rész, amely 85 (!!) százalékos.
S most következzék egy rövid pályaismertető! Előre szólok, most egy kicsit visszaköszön a Forma-1-es aszfaltcsíkok bemutatója. Rögtön a pálya elején komoly kihívás elé kerülnek a versenyzők, itt található ugyanis a „Mausefalle”, magyarul az „egérfogó”, ami a gyakorlatban a pálya legmeredekebb, már említett 85%-os szűk szakasza, ahol ugratniuk kell a delikvenseknek. Átlagosan 60 métert tesznek meg a levegőben, az 1970-es években azonban ez elérte a 80 métert is. Egy 180 fokos fordulót követően érkeznek a „Karussell” nevű sikánba. Itt – a rendezők minden igyekezete ellenére – gyakori vendég az apró felszíni egyenetlenség, így ezeket is figyelembe véve roppant nehéz megfelelő íven erős sebesség mellett fordulni. Ugyanis ahogy az autósportban, gyorsasági síelésben is kulcskérdés a sikánt követő kigyorsítás.
Az S-kanyart követően szükség is van a lendületre, hiszen egy balkanyart követően újabb meredek rész veszi kezdetét, ez a „Steilhang”, amit a pálya egyetlen, viszonylag lankásabb része követ. Vagyis itt mód nyílik apró szusszanásra. Ezt a nyugodalmas, éles kanyartól mentes övezetet három szakaszra szokás bontani: Brückenschuss, Gschöss és az Alte Schneise. Utóbbit szokás a Szuper-G versenyek kezdési pontjaként kijelölni. Újabb ugrató vezeti fel a következő nehéz szakaszt, ez a „Seidlalm”. A „Lärchenschuss” nevű jobbos forduló fordulónál a legjobbak már elérik a 140 km/h-s sebességet is. Közvetlenül a cél előtt érkeznek a „Hausbergkante” nevű ugrató, amit az utolsó erőtartalékok igénybevételével a végső ugrás követ. Ezen a ponton esett hatalmasat három éve Scott Macartney, két éve pedig Daniel Albrecht. (Az eset miatt a célugratót utóbb ledózerolták.) A svájcit három hónapig tartották mesterséges kómában, agyi és koponyasérüléseket szenvedett, de sokáig a maradandó tüdőkárosodás veszélyét sem lehetett nála kizárni. Noha idén végre visszatért a Világkupa mezőnyébe, korábbi sikereit már aligha tudja megközelíteni - de esetében aligha ez a lényeg.
Aki teheti, nézze meg mindhárom versenyt, vétek kihagyni. A helyszínen 80-100 ezres tömeg várható (nagyjából fele-fele a célban, ill. a pálya nevezetesebb pontjain), a sógoroknál pedig várhatóan újfent nézettségi rekordokat ér majd el a közvetítés. Természetesen mi is igyekszünk beszámolni a versenyről! A lesiklás tavalyi győztesének, Didier Cuche-nek szavaival zárnám ezt a posztot, ami bizony sokat elmond a pályáról: „Minden társamnak gratulálok, akik itt végigmentek. Úgy gondolom, hogy mind őrültek vagyunk!”
A ti véleményeitek