Itt van például rögtön a lengyelek ikonja, az 1-szeres győztes Adam Malysz, aki utoljára éppen tíz éve nyerte meg a versenyt! Kezdi nyári formáját visszaszerezni, szombaton ezüst-, míg most legutóbb bronzérmet szerzett a Vk-ban, hihetetlen küzdeni tudásáról adva tanúbizonyságot, hiszen a 17. (!) helyről ért fel dobogós helyre! Morgenstern tűnik persze a leginkább esélyesnek, de a szó, hogy „esélyes” eléggé elcsépelten hangzik, hiszen itt a pillanatnyi forma dönt, ráadásul négy versenyen keresztül kell a legkiegyensúlyozottabban teljesíteni, egy hiba és oda az egész! Morgenstern, aki négy versenyt is behúzott zsinórban és 5. helynél idén nem végzett rosszabb helyen még nem nyert Négysáncversenyt, így Koflerrel szemben neki van nagyobb „veszítenivalója”! Bár még csak 24 éves, a Négysáncon kívül mindent megnyert már, amit lehetett, nagy lehetőség előtt áll most! A finnek közül fura, hogy nem a Négysáncok rekorderét, az 5-szörös győztes Ahonent tartjuk a favoritnak, hanem csapattársait, a fiatal Larintót és a jövőre 30-at taposó Hautamäkit! Előbbi hazájában, pontosabban Kuopióban szerezte élete első Vk győzelmét, utóbbi pedig másodvirágzását éli, jóformán ketten cipelik hátukon a finn csapatot! S itt van még ugye Ammann, aki az elmúlt szezonban mindent megnyert, amit lehetett, épp a Négysáncot nem! A svájci a szezont megelőzően kihangsúlyozta ő kifejezetten a Négysáncra hajt, viszont formaidőzítése nem tűnik pontosnak, eddig meg sem közelíti tavalyi és év eleji kirobbanó formáját, persze egy klasszistól (mint pl. legutóbb Ahonentől) minden kitelik! Ha az elmúlt évek tendenciáját nézzük, akkor nagy valószínűséggel közülük kerül ki majd a győztes, hiszen manapság divatos szófordulattal kifejezve, meg van bennük az X-faktor! :)

A 14-es beülőből indult a verseny, melyen a 3.-ként rajtoló és az idei szezonban először szereplő német Freitag vezetett hosszú ideig, 124,5 m-es ugrását az őt követők közül 20-an (!) sem tudták felülmúlni, pedig még a K-pontot (125) sem érte el! Nagy esély nyílt rá, hogy az idén Innsbruckban megszerzett 1 Vk pontja mellé többet is szerezhessen. Közben a szlovén Tepest kizárták szabálytalan ruházat miatt! Koudelka volt az első, aki nem csak, hogy K-ponton túl, de a 130 m.-es határt is megugorva vette át a vezetést.  Nem túlzottan kényeztették el az ugrók 130 m fölötti ugrásokkal a közönséget,  az utolsó 10 ugróig (!) jóformán csak Koudelka tudta ezt megvalósítani! Majd jött Malysz és Hilde! Előbbi 137 m-ig repült, mellyel az élről folytathatta a döntő kört, míg utóbbi két méterrel kevesebbet ugrott a lengyelek bálványánál! Na ez a zsűrit egy kicsit gondolkodóba ejtette és rögtön lejjebb hozatta a beülőt a 13-asba, talán egy kicsit elhamarkodottan! Morgenstern , Hautamäki és Hilde 135, míg Kofler 135,5-et hozott össze eztán és a 6. helyen álló Stochig bezárólag csak 6 pontnyi különbség volt, így igen kiélezett küzdelemre volt kilátás a második körben! Malysz, Morgenstern és Hautamäki volt a sorrend ekkor. Meglepetésre nem érte meg a folytatást több nevesebb ugró, például Neumayer, Ahonen, Janda, Kranjec és Uhrmann sem!

                      http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3130/2011JP3130RL.pdf   

       Verseny statisztika - Engelberg 2.xls              Thomas Morgenstern adatlapja.doc

Vasárnap a selejtezővel folytatódott a Vk sorozat, nagy meglepetésre a németek legújabb reménysége, Severin Freund nyerte meg, aki a legnagyobb ugrást produkálva, 133 méteres távolsággal nyert az orosz Karelin előtt!

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3131/2011JP3131RLQ.pdf

A versenyt a 11-es beülőből kezdték az ugrók, közülük is az a Muotka, aki 126 m-es ugrásával adta meg a verseny alaphangját, majd Bodmer jött és még messzebbre repült (128,5 m), mellyel hosszú ideig vezetett is! A verseny kezdett hasonlítani az egykörössé vált első versenyhez, kavargott a szél, hol szemből, hol hátulról fújt, a kompenzáció dolgozott rendesen! Ennek is volt köszönhető, hogy sok olyan ugró került előnyös helyzetbe általa, akik amúgy nem igazán tartoztak az elit mezőnyhöz! A lengyel Hula volt az első, aki 130 méter fölött (131,5 m) landolt, természetesen át is vette a vezetést! Ahonen szombati betlije után újabb pontokat érő távolságon tette le magát (125 m), bár alighanem tudta jól, ezzel sem ér el komolyabb eredményt aznap! Nem sokkal ezután a Kontinentális Kupában nemrég győzelmek sorát szerző Hocke következett és 133 m-rel feladta a leckét az őt követőknek, talán senki nem gondolta volna, hogy a döntő körben ő lesz az, aki utolsó előttiként jöhet majd le a sáncról! Jó szelet fogtak ki az ugrók, a cseh Matura sem panaszkodhatott, 133,5 m-es ugrása a legnagyobb volt a körben, mint utóbb kiderült! A kvalin második helyen végző Karelin bár csak 127 m-re szállt, mégis 7,6 pontot írtak jóvá számára a komolyabb hátszélnek hála, Hocke mögé ért be a tabellán. A norvégok rémálma vált valóra ezen a napon! Rég volt olyan, hogy csak két ugrójuk érte meg a második kört, sorrendben Romören, Velta, Evensen és Hilde is kiesett (közel tíz méterrel maradtak el a K-ponttól), de Jacobsen és Bardal (mindketten 118,5 m) sem tudott jó pozíciót szerezni a második körre! A következő áldozat az idei Gp-győztes Ito volt, csak 115 m-ig repült és Kasai, Tochimoto, Yumoto mellett ő is ment a „levesbe”, csak Takeuchi maradt meg hírmondónak a japán csapatból a második körre! Folytatódott a csillaghullás ezután is, Loitzl, Malysz, Ammann, Hautamäki és Larinto sem tudott a kritikán aluli időjárással mit kezdeni, a kiesés szele mindannyiukat meglebegtette, szerencséjükre folytathatták a döntő kört, de sok jóra nem számíthattak…, akkor még!

Továbbra is hátszél dominált a versenyen, így a zsűri óvatos duhajként megemelte a nekifutó hosszát a döntő körben, a 13-asból indítatta el a mezőnyt! Fura volt, de az első körben éppen csak bennmaradt Larinto kezdte a sort és 16 métert (!) javítva 132,5 m-en tette le léceit, mellyel jelentős előrelépésre számíthatott! Sokáig ugyan nem vezetett, mert jött Bardal, aki szintén 16 m-rel ugrott nagyobbat (134,5 m) és már ő állt az élen! Lám, egy méterrel megemelt beülőhossz mennyit jelent (1 beülő=fél méter)! Zografski is javított (125,5 m), újabb pontokat szállítva így hazájának, Bulgáriának! Jacobsen 130,5 m-ig repült, mely jelentős javulás részéről is az első körös ugrásához képest, viszont csak Bardal és Larinto mögé tudott bejönni! Egyre másra jöttek azok az ugrók, akikkel normális körülmények közt a vége felé szoktunk találkozni, Hautamäki indult neki eztán és ő is 16 métert javított (134 m), mellyel már ő vezetett! Adam Malysz, aki a szombati versenyen ezüstérmet szerzett nem valószínű, hogy első körös ugrása után (17. helyen állt!) nagy összegben fogadott volna egy újabb dobogós helyre, pedig megtehette volna! A legnagyobb javítást ő mutatta be, 17,5 méterrel repült nagyobbat és a nap legnagyobb ugrásával (137 m) került az élre, 8 pontos fórt mérve a finn ugróra! A tavalyi szezon oslói záró versenyén produkált hasonlót a „repülő bajusz”, akkor a 13. helyről verekedte fel magát egészen a második helyig! Ilyen kivételes sportteljesítményre is csak ő képes, igazi nagy küzdő!