Levi és egyben Suomi 2004-ben debütált a Világkupa programjában, előbb két, majd 2008-tól évente rendeznek itt versenyeket a legtechnikásabb diszciplínában. (A másik két ismert finn síterep, Salla és Rovaniemi csak az EK-naptárban szerepel alkalomadtán.) A hölgyeknél mindeddig csak Maria Rieschnek sikerült a duplázás, 2004-ben – még elsősorban gyorsasági sízőként – aratta első győzelmét szlalomban. Rajta kívül még Schild, az első versenyt nyerő Poutiainen, valamint Pärson és Vonn tudott itt győzni a jelenlegi mezőnyből.

 

Mint egész héten végig, ma sem bújt ki a nap a sűrű felhőzet mögül, a félhomály szerencsére így sem zavarta a résztvevőket, a szervezők igénybe vették a fényszórók segítségét. Mivel hetek óta nem esett hó a környéken, hóágyúkkal teremtették elő a kívánt hómennyiséget. Ahhoz képest, hogy közel vagyunk az Északi-sarkkörhöz, a mínusz 6-8 fokos hőmérséklet nem is számított igazán hidegnek. A vicc szerint a finnek vadul mulatoznak roston sütés közben, esetleg előszedik szekrényeikből a pulcsit…:)

 

Komolyra fordítva a szót… A jellegénél fogva kétarcú pályát délelőtt osztrák, délután francia edző tűzte. Előbbi meg is látszott sógorék teljesítményén, ugyanis egytől egyig kvalifikálták magukat a legjobb 30 közé. Nem volt köztük Kathrin Zettel, aki kisebb térdsérülés és betegség miatt el sem utazott a helyszínre. Szegény Denise Karbon még rosszabbul járt, az óriás-műlesiklás korábbi VK- győztese térdét törte egy edzésen, állítólag 1 hónap pihenő után visszatérhet…

 

Trükkös egy lejtő ez a levi. Az első szakasz szinte kiprovokálja, hogy bátran, nagy sebességgel megtámadjuk, ezt követően viszont következik egy irdatlan letörés, ahol könnyen megbosszulhatja magát a túlzott vérmérséklet. Nem is a kiesés réme kísért, a sok fékezgetéssel, korrekcióval rengeteg időt el lehet veszíteni. Ráadásul az osztrák edző pont a legrosszabb helyre illesztette a legkeményebb kombinációt, ha ott hibázik a jóember, nagyságrendekkel kisebb sebességgel indulhat neki az utolsó, lankás résznek.

 

A terjengős bevezetőre azért volt szükség, mert így érthetjük meg igazán egyes versenyzők taktikáját. Példának okáért az első négy induló érezhetően tisztelte a pályát, nem mert sokat kockáztatni, mondván lesz még egy futam is. Marlies Schild (5.) – éppen higgadtságának köszönhetően – remek tempóban érkezett az utolsó szakaszhoz, így hiába verték többen masszívan a letörés előtt, a lábuk nem követte az irdatlan tempót, így mindannyian az osztrák mögé kerültek. Így járt Maze (6.), Záhrobska (7.) és a verseny előtt nagyon fogadkozó Pietilä- Holmner (12.) is.

 

A tavalyi győztes Maria Riesch viszont megtalálta az arany középutat. Agresszív is volt, be-becsúsztak hibák (ha egyáltalán ilyen tempó mellett törvényszerű megbicsaklásokat annak nevezhetjük), viszont nem vesztett sebességéből. A végeredmény: nem kevesebb, mint 81 százados fór! Rögtön utána megtapasztalhattuk, milyen az, amikor a rizikóvállalás nincs összhangban a technikai virtuozitással. Na jó, legyünk keményebbek Sandrine Aubert-rel, a francia alaphibát vétett, amikor a letörés után egyik lécével kiütötte a másikat, korrigálni onnan már nem lehetett. Rögtön komoly hátrányban a sokak által a végső győzelemre is esélyes francia. A kisebbik Riesch (10.) a többség taktikáját követte, ellentétben a még szemtelenül fiatal Katharina Dürr-rel, aki 58 századdal meg tudta közelíteni nagy példaképe etalonját. Nem az utólagos okoskodás mondatja velem, de valahol sejthető volt, hogy kétszer nem tud ilyen vehemenciával végigmenni…

 

A két német között Ana Jelusić (40.) botladozott, ha finom akarok lenni, nem barátkozott össze a pályával. A legjobb 10-en túl előbb Lindsey Vonn (6.) bizonyította, ezt a pályát igazán érzi, pechére ugyanígy volt ezzel Hosp (3.) és Poutiainen (4.) is, akik közt mindössze egyetlen század volt a különbség. A TOP-10 mezőnyét a mindinkább univerzálissá fejlődő Görgl (9.) egészítette ki.

 

Mint már a bevezetőben szó esett róla, ihletett formában versenyeztek az osztrák hölgyek. Kirchgasser (11.) éppen hogy kiszorult a legjobb 10 közül, a kisebbik Schild (18.) mellett Alexandra Daum (26.) harmadik alkalommal jutott tovább a délutáni folytatásba. A németek sem szomorkodhattak, sőt, a megszokott helyen tartózkodó Geiger (14.) és Chmelar (16.) mellett Wirth, Hübner, Lena Dürr (57., legmagasabb rajtszámmal) és Hölzl befért a legjobb 30 közé.

 

A német ajkúak remekléséből egyszersmind az is következik, hogy az olaszok és a franciák szomorkodhattak. Mölgg egy 13. hellyel ért fel a csúcsra, rajta kívül még a szebb napokat látott Gius (26.) lépett tovább, Schnarf, Curtoni és társaik nem folytathatták. Aubert hiányában a franciák csak Marmottanért (21.) és Noens-ért (28.) szoríthattak. Szlovéniát még Ferk, Szlovákiát Zuzulova, Svájcot csak Feierabend, a svédeket Borssen, Kanadát pedig Gagnon képviselhette a folytatásban. A kiesettek listáját bővítette többek közt Frida Hansdotter (34.), Sarah Schleper (47.), Lara Gut (49.), vagy a táv nagy részét egy bottal teljesítő Sanni Leinonen (52.) is.

 

 ....................................................

Érdemben nem változott a pálya, így a szituáció is ugyanaz volt: nagyon nehéz volt azt a középutat megtalálni, amivel még tisztességes idővel le lehet érni, s közben nem esünk hanyatt. Marie- Michele Gagnonnak (16.) rögtön elsőre sikerült is ezt megtalálni, nem vétett komolyabb hibát, így tekintélyes sebességgel abszolválhatta a lankás részt. Rengeteget lépett előre. A századról azonos idővel induló kettősből Noens-nek (21.) sikerült jobban a pálya kritikus része, Borssen (27.) képtelen kilábalni a méretes hullámvölgyből. Alexandra Daum (26.) természetesen a biztos pontszerzésre koncentrált, Gius (19.) más célokért indult útnak, de a nagy akarás sem hozta meg a várt eredményt. A német kontingens is a békés célba érést tűzte ki célul, Lena Dürr (22.) zárt közülük a legelőkelőbb helyen, Monika Hübner (23.) pedig megszerezte első VK- pontjait.

 

Gagnon fogkrémreklámjának Veronika Zuzulova (11.) vetett véget, 56 századot vert a kanadaira. Nem sokon, pontosan 9 századon múlt, hogy Marmottan (14.) azonnal le ne taszítsa őt a trónról, az őt követő Barbara Wirth (28.) is közel járt volna hozzá, már amennyiben nem ügyetlenkedi el a rajtot. Szegény német annyira megzavarodott, hogy egy rövid ideig még fordított testhelyzetben is haladt lefelé. Érdekesség, hogy az ott vesztett bő 2 másodpercen túl nem nagyon rakott hozzá a különbséghez. Ferk (24.) gyengécske menete után Bernadette Schild (17.), majd Feierabend (18.) soroltak a középmezőnybe.

A változatosság kedvéért újabb német, Fanny Chmelar (10.) vette át a vezetést, s joggal bízott egy újabb TOP-10-es eredményben, miután sem Pärson (13.), sem a honfitárs Geiger (20.), sem Pietilä- Holmner (11.) nem tudott elé kerülni. (Manuela Mölgg pedig bukott.)

 

Az osztrákokkal viszont ma nem lehetett bírni, Michael Kirchgasser (8.) bő 8 tizeddel tornázta lejjebb az összesített időeredményt. Sokáig ő sem örülhetett, ugyanis egy őrületes alsó résszel, az addigi legjobb második futammal Susanne Riesch (4.) újabb 4 tizeddal jobbnak bizonyult nála. Görgl (15.) biztonsági menete után a szakág nagyágyúi várták a startjelet. Sem Zahrobská (7.), sem Maze (9.) nem váltotta meg a világot, Lindsey Vonn (6.) sem, pedig ő mindent megtett érte. Végig kockáztatott, kis híján lekéste az egyik kaput, annyira szélesre vette az ívet, végül leért, a hatodik helyezéssel meg lehetett elégedve.

 

Marlies Schild parádézott, délután begyújtotta a rakétákat, mindent egy lapra feltéve tetemes előnnyel állt a lista élére. Nem mellékesen mindenkinél gyorsabb volt a második futamban. Mivel csak néhány század választotta el tőlük, a dobogót valószínűsíteni lehetett. Poutiainen (3.) egyáltalán nem ment rosszul, a pálya végső szakaszán azonban ő sem tudott konkurálni Schilddel. Nicole Hosp (5.) a biztosra ment, nem kockáztatott, ezzel együtt sem esett drasztikusan vissza.

 

Sölden után könnyen megismétlődhetett a német kettős siker Leviben, hiszen már csak Dürr és Riesch várakozott odafent. Katharina Dürr forrófejjel vágott neki a pályának, ez lett a veszte, hiába őrizte meg jó 3 tizedes előnyét, amint durvult a pálya, nem bírta a gyűrődést, kaput tévesztett, így elmaradt a nagy csoda. Maria Riesch (2.) joggal érezhette úgy, hogy 81 százados előnynél azért kicsit lehet tartalékolni. A visszafogott vehemencia visszaütött, bejöttek a hibák, ezzel együtt is kevesen gondoltuk volna, hogy meg lehet őt verni aznap.

 

Schildnek sikerült, ezzel megszületett pályafutása 22. szlalomban aratott Világkupa-győzelme. Maria Riesch 15., Tanja Poutiainen pedig 20. szakági dobogós helyezésének örülhetett.

 

„Igazán nem gondoltam volna az első futam után, hogy még nyerhetek. Olyan sok időt vesztettem a felső részen az első futamban, túl óvatosan síeltem azon a részen. Néztem, ahogy Maria halad lefelé a második futamban, és arra gondoltam, hogy a második hely is igazán jó eredmény. Aztán átért a célvonalon, és láttam, hogy én nyertem - el se tudtam hinni! Szerencse, erről van szó, szerencsés napom volt! „Az első versenyemet ebben a szezonban megnyertem, ez jó előjel a szezon hátralévő részére. A dobogó volt a célom, mert tudtam, hogy jól mentek az edzések és igazán jól éreztem magam. Az első futamban elég ideges voltam. A másodikban próbáltam máshogy hozzáállni, és ez jól végződött. Itt, Leviben, a szezon első versenyén győzni nagyszerű érzés. Nem ugyanaz az érzés, mint amikor Lienzben nyertem egy olyan hosszú, nehéz időszak után, a sérülésemből felépülve és visszatérve, de ez is nagyszerű. Csak a jövő héten, az észak-amerikai tréningeinket követően döntöm el, hogy továbbra is csak a szlalomra összpontosítok-e. Akkor döntöm el, hogy indulok-e Aspenben óriásban, vagy nem.” (Marlies Schild)

 

„A második futamban a felső szakasz jól ment, de az alsó rész kezdetén túl óvatos voltam. Így is elégedett vagyok az eredménnyel. A német csapat minden tagja nagyszerű munkát végzett ezúttal.” (Maria Riesch)

„Nagyon különleges számomra itt, Leviben versenyezni. Érzem a közönség biztatását,a légkört. Nagyszerű, hogy sikerült hazámban, Finnországban a dobogón végeznem. És miután Söldenben közvetlenül a dobogósok mögött, a 4. helyen zártam, igazán nem akartam újra 4. lenni. Jó kezdés volt ez a szlalom szezonban. Csináltam pár hibát, de semmi nagyobbat. Érdekes, hogy még mindig tanulok új dolgokat, és természetesen így is kell tennem, hisz mindenki évről évre fejleszti a síelését.
Az, hogy Levi Vk-versenyt rendez, sokat jelentett a finn alpesi sínek; most van egy csapatunk, és biztos vagyok benne, hogy sok fiatal lány nézte ma a versenyt Finnországban, akik talán egyszer a csapat tagjai lehetnek.” (Tanja Poutiainen)

 

 

Holnap/ma a férfiak következnek! A hölgyek két hét múlva Aspenben folytatják szereplésüket!