Edit múlt héten szerdán tette le az állampolgári esküt, és a héten adta be útlevéligényét. Bár ő mindig is magyarnak vallotta magát, úgy fogalmazott, hogy megnyugtatja az az érzés, hogy most már magyar színekben indulhat.
- Természetesen, amikor a rajtban állok, nincs jelentősége annak, hogy melyik országot képviselem, akkor csak a versenyre koncentrálok, indulhatnék akár egy afrikai ország színeiben is. Inkább a felkészülés során van ennek jelentősége. Most megnyugtat az, hogy magyarok állnak mellettem, mögöttem, sokkal nagyobb bizalommal vagyok irántuk, emiatt nyugodtabb a felkészülés, kiegyensúlyozottabban állok oda a rajthoz. Ez az, amiben nem mindegy, milyen színekben indulok.
- Mikor kezdted, hogyan és miért?
- Ezt mindig megkérdezik, és szerintem nem mindig adok azonos választ. Csíkszeredában valahogy adja magát, hogy az ember elkezd síelni. Van egy bátyám, először ő vitt el, ez valamikor 5-6 éves koromban lehetett. De 10-11 éves koromig csak síelgettem, nem is mentem pályában, nem versenyeztem. Bíró Tibor edző ismertette meg velem az alapokat, és aztán Bónis Feri bácsival kezdtünk el komolyabban dolgozni.
Elindultam a románoknál 1-2 serdülő és felnőtt versenyen, és az ottani eredményeim alapján kezdtem el komolyabban venni a dolgot.
- Mikor kezdtél el külföldi versenyeken indulni?
- 2000-től Feri bácsival mentünk el néhány gyerek világkupa futamra. Val d’Isére-ben 3. voltam szlalomban, Zágrábban pedig volt szlalomban és óriásban is egy 2. helyem. Ezek már olyan eredmények voltak, amelyek alapján felfigyeltek rám, és mi is úgy láttuk, hogy van értelme sokat dolgozni, jöhetnek az eredmények.
- Ezek után Bónis Feri* indított el a nemzetközi karrier felé.
- Igen, 1998/99 után már vele edzettem. Akkor sokat harcoltam vele, sokszor voltam mérges, de így utólag már mindent másképpen látok. Feri bának mindenben igaza volt, és így utólag már én is kizárólag jó érzéssel tudok rá gondolni.
- Ma már Alben Jürgennel edzel, és ha jól tudom a másik 2 magyar lány is veled edz.
- Igen, Berecz Annával és Döme Zsófival dolgozunk együtt, és ez a felállás szerintem mindegyikünknek jó. Hiába egyéni sport a síelés, azért mindenképpen jó csapathoz tartozni, egymást segíteni, és úgy tűnik, ez a magyar lányokkal jól működik. Ez is biztonságérzetet ad a további versenyekhez.
- Mikor kezded a versenyeket?
- Hát reálisan Világkupa december közepén lehet először, még ha sikerül is a román szövetséggel megállapodni távozásommal kapcsolatban. Addig 1-2 FIS versenyen lehet, hogy elindulok, de még nincsen pontos tervünk.
- Hogyan áll az ügy a szövetségek között?
- Most hétvégén volt Pozsonyban egy FIS találkozó, de a románok nem voltak ott, így nem kerülhetett sor a megbeszélésre. November 6-án lesz egy hivatalos FIS meeting, ahol döntenek a sorsomról. Egyelőre én elég többesélyesnek látom a dolgot, de igyekszem nem foglalkozni vele, hanem a feladatommal, munkámmal eltölteni az időt.
- Zakariás Zsolt** irányítja évek óta az erőnléti felkészülésedet, és ő a napokban azt mondta, hogy nagyon jó erőnlétben vagy.
- Igen, ez igaz az erőnléti állapotomra, a sízés is jól megy, bár ott még érzem a kilométerek hiányát. Voltam havon a nyáron is, de nem eleget, itt van még mit bepótolnom. Holnap megyek ki Mölltalra tovább edzeni, és mihelyt van elég hó, Innerkremsben folytatjuk a felkészülést.
- Csak a gyors számokra edzel?
- Nem, dehogyis! Sokat edzek szlalomra és óriásra is, de ott még sajnos nem vagyok a világkupás szinten, azon még sokat kell ezért dolgozzak.
- Mi az, amiben több a Világkupás szintű versenyző, mint a többi? Egyszer éppen Bónis Ferenc mondta, hogy szorgalommal el lehet jutni 20-30 FIS pontig, utána kezd csak a tehetségnek nagyobb szerepe lenni.
- Feri bának abban igaza volt, hogy a szorgalom, az elvégzett munka mennyisége az egyik legfontosabb. Szerintem azonban a tehetség, rátermettség legalább olyan fontos. Amiben szerintem egy ilyen szintű versenyző több, az az ambíció – tehát elsősorban fejben kell nagyon megérni az egészre és ott lenni.
- Vannak titkok is?
- Persze hogy vannak, de nem ezen a szinten. A legjobbak között nagyon sok minden múlik a sílécen. A legjobb 10-20 léce pontosan rá gyártott, egy egész csapat van körülötte, hogy mindig a megfelelő léc, a megfelelő módon előkészítve legyen nála. Én évek óta ugyanazt a márkájú lécet használom – Völkl - de délutánonként én készítem magamnak elő.
- Vannak-e szorosabb kapcsolatok a VK-n? Kivel szoktál beszélgetni?
- Nem igazán. Én sem vagyok egy csacsogós típus, és ők is elég zárkózottak. Talán a cseh Krizovával beszélgetek többet.
- Mik az idei tervek? Milyen eredményekkel lennél megelégedve?
- Hát jó lenne a VK futamokon mindig 30-on belül lenni, esetleg 1-2-szer 20-on belüli eredményt elcsípni. A világbajnokságon már voltam 20-on belül, úgy érzem ez most is teljesíthető.
- Mik a hosszú távú terveid céljaid?
- Hát a következő Olimpia mindenképpen, de még egy is simán beleférhet. VK-n jó lenne stabilan az első 10-ben lenni.
- Az előző Olimpiákat nehezen élted meg?
- A Torinoi Olimpia előtt már indultam VK futamon, így szerettem volna menni, azonban nem sokkal előtte egy esésnél elszakadtak a szalagjaim a térdemben. Akkor ez nem viselt meg nagyon, talán még fiatal voltam. Most Vancouver előtt nagyon készültem, nagyon akartam, de a román szövetséggel már nagyon rossz volt a viszonyom. Nem tudott az edzőm se kijönni velem. Maga az esés nem viselt meg annyira, csak az az egész helyzet és harc, ami akkor kialakult a szövetséggel: nem engedtek a sérült térdemmel hazajönni, én pedig mihamarabb kezdeni akartam a rehabilitációt. Így akkor már tudtam, hogy magam miatt is muszáj lesz országot váltanom, nem fogom tudni tovább így csinálni.
- Mi az amivel lekötöd magad a síelésen kívül? Mit csinálsz egy edzésnap után?
- Hát még mindig marad az erőnléti edzés, a sí csinálás. Olvasgatok sokat, illetve persze lógok a neten, mert csak így tudom tartani a kapcsolatot a barátaimmal.
- A honlapodon láthatjuk, hogy szereted a sok adrenalinnal járó sportokat.
- Igen, szeretek motorozni, de erre csak nyáron jut valami kis időm.
- Hogyan néz ki anyagilag ez a szezon?
- Hát eddig elég szörnyen. A románoktól már nem kaptam semmit, amig nem voltam magyar állampolgár, addig a magyaroktól sem kaphattam. Teljesen saját anyagi forrásokból jártam ki edzeni és fizettem az edzőt. Egy ilyen színvonalú edző napidíja azonban elég komoly ahhoz, hogy ezt teljes szezonban tudjam állni. A magyar szövetség lehetőségei is végesek. Így mindenképpen muszáj lesz szponzorokat találni a folytatáshoz. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy a magyarok mellém fognak állni és segíteni, és én igyekszem ezt eredményeimmel meghálálni.
Elgondolkozhatunk azon, hogy Edit magyar színekben való indulása mekkora dicsőség nekünk, mennyire tudunk majd örülni az eredményeinek, és magunkénak tekinteni. Ebben talán nem lesz hiány, bár mi magyarok sokszor mutattuk azt be, hogyan tudunk lehúzni egészen kimagasló eredményeket, és bebizonyítani róla, hogy miért nem ér semmit. Talán ez Edit esetében nem fog előfordulni.
Másrészről azonban tudnunk kell, hogy ez számunkra legalább akkora felelősség is, mint lehetőség. Kapunk készen egy világszintű versenyzőt, nekünk „csak” a további útját kell egyengetni. A Magyar Sí Szövetség kereteit teljes egészében felhasználva csak Editre sem lenne elég egy szezon finanszírozására. És azért vannak még más versenyzők, akikben benne lehet egy jobb eredmény felmutatása, és van utánpótlás is. A szövetség elnöke, Kaszó Klára, nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezik a nemzetközi szövetségnél, mindent megtesz, hogy a románokkal is le lehessen rendezni az ügyet, azonban ő sem mindenható. Nem valószínű, hogy könnyedén összeszed annyi pénzt, amely Edit felhőtlen felkészüléséhez elegendő lesz. Ebben áll a mi felelősségünk. Tudunk-e élni Edit adta lehetőségekkel, mellé tudunk-e állni anyagilag, rászolgálunk-e arra, hogy ez a belénk vetett bizalma elegendő lesz. Próbáljuk meg együtt ……
* Bónis Ferenc: Csíkszeredai születésű testnevelő tanár, síoktatóó, a magyar nyelvterület egyik legismertebb, legtöbb szakismerettel és tapasztalattal rendelkező alpesi sí edzője. A 90-es években gyerekei: Bónis Attila és Bónis Annamária edzőjeként már magyar színekben dolgozott, és nagyon szép eredményeket értek el. Attila volt azóta az utolsó magyar férfi, aki VK futamokon indult. A magyar és a román válogatottat is kísérte téli olimpián. Feri bá ezután sokat dolgozott a magyar versenyzők, főleg utánpótlás korúak mellett, akik mindegyike nagy tisztelettel emlékezik meg róla. Bónis Ferenc súlyos betegség után tavaly hagyott magára minden síelőt.
** Zakariás Zsolt: Ugyancsak erdélyi születésű gyorskorcsolyázó, aki azonban a 80-as években már osztrák színekben érte el világversenyeken a legjobb eredményeit. Jelenleg a klagenfurti sportiskola vezető tanára, és sok síelő, korcsolyázó, hokis erőnléti speciális edzéseit irányítja.
A ti véleményeitek