A tegnapi szitáló havas esőnek és a latyakos pályának ma szerencsére nyoma sem volt a Cypress Mountainen, így végre az elvárható körülmények fogadták a férfi mogulosok 30 fős mezőnyét. Ahogyan szombaton a hölgyeknél, az urak közül is húszan folytathatták a két óra múlva megrendezett fináléban, csakhogy a gyengébbik nemnél tapasztalt szétszakadozó mezőnyről szó nem volt, jóval kiegyenlítettebb küzdelemre volt kilátás, még ha persze itt is adott volt a szűk elit, akik az érmekre pályáztak. Mindenkinek bele kellett adnia apait-anyait, máskülönben könnyen bajba kerülhetett volna bármelyikük.

 

A selejtező a továbbjutáson túl csak arról dönt, ki, hányadikként vághat neki az egyetlen döntő futamnak, tehát a kvalifikáció legjobbja utolsókánt, már annak ismeretében akciózhat, hogy pontosan tudja, riválisai mit produkáltak. Az elmúlt Világkupák után nem volt oly nagy meglepetés, hogy Guilbaut Colas nyerte az első kört. Fölénye már-már a tegnap Kearney-féle show-t idézte, minden létező szempontból a mezőny előtt állt, gyorsasága volt igazán lehengerlő, 7,12-es pontszáma cirka 3 tizeddel volt jobb a második leggyorsabbnál, ami ezen a szinten óriási fölényt sejtet. De stílusával és ugrásaival sem volt semmi probléma, 25,93-as összpontszáma magáért beszél.

 

Mögötte a remek ugrásaival operáló Alexandre Bilodeau foglalt helyet, apró reménysugár a hazai rajongóknak, a tavalyi szakági győztes idén eddig nem remekelt. A többi kanadai visszafogott formát mutatott, (mint kiderült, a döntőre tartogatták puskaporaikat), de továbblépésük nem forgott veszélyben, ugyanez érvényes valamennyi amerikaira, bár a stabil TOP-10-esnek számító Michael Morse-nak egy kicsit izgulnia kell, csak a 19. helyen lépett tovább. Folytathatta még a három erősebbik japán, az idén két VK- elsőséget is begyűjtő, majd kisebb visszaesés után az olimpia előtti utolsó versenyen dobogós Jesper Björnlund is. A kazah Reiherd és két meglepetésember, két finn, Kiramu és a 4 évvel ezelőtti olimpiai ezüstérmes Ronkainen került még a legjobb 20 közé. A svéd Per Spett és a Volkov- fivérek szereplése volt igazán csalódást keltő.

 

 

A döntőre sem rosszabbodott az időjárás, 2 fok volt a levegő, 0 fok a hó hőmérséklete, egyedül a 94%-os páratartalom tűnt soknak, de abban a sportágban, ahol 25 másodperc alatt kipipálják a versenyt, ez nem annyira érdekes adat. Favoritok ebben a versenyszámban is akadtak, de a mogul pont az a sportág, ahol egyetlen hiba is végzetes lehet, kicsi megingással pedig esélyed nincs a jó eredményre. Több versenyző extrém produkciót irányzott elő, vagyis akár 8-10 sportoló is jó eséllyel pályázott az aranyéremre. Az alapidő 25,77 sec volt.

 

Torino ezüstérmese, Mikko Ronkainen (17.) is hasonló célzattal tért vissza a mogulsportba, bár eredményei alapján a döntőbe jutás is nagy szó volt. Tisztességesen helytállt, bár a jobb helyezésekre nem volt esélye. Kissé túlcsavarodott mindkét ugrásánál, buckáknál is több felpattanása volt. Michael Morse (15.) is sokat erőlködött a huplikon, ugratók előtt különösen bizonytalan, ugrásai valamivel erősebbek voltak („dugóhúzó”, hátraszaltó), gyorsasága nem segített rajta, a finn mögé került. Gyenisz Dolgodvorov (13.) jelentősen lassabb volt az előtte indulóknál, ugrásaira és stílusára viszont jóval többet kapott, így befért a finn elé. Pierre Ochs (12.) stíluspontokkal állt az élre, de erősebb ugrásaiból nem tudott normálisan földet fogni.

 

Nathan Roberts (19.) 2005 világbajnokaként nekiesett a pályának, kiváló nyújtott testű csavartszaltót mutatott be, viszont a középső részen kiesett a ritmusból, az egyik bucka túlzottan feldobta, amit már nem tudott lereagálni. Kilépett a pályáról, így értékelés nélkül utolsóként zárt a döntőben. Nobujuki Nisi (9.) jó kis pattogós meneten volt túl, stíluspontjai is bizonyították, remek formának örvend, ugrásai is tökéletesre sikeredtek. Selejtező alapján (25,11 pont) dobogóra állhatott volna, a fináléban viszont a legjobb 10-nek is örülhetett, jól jellemzi ez a döntő színvonalát. Szmisljaev (10.) hiába mutatta be egyedi, lábfogásos gyakorlatát, szorzójuk nem volt túl magas, ráadásul a felső részen a buckasízésben is elkövetett néhány bizonytalanságot.

 

Felrobbant a stadion, megkezdődött a kanadai csapat remeklése! Elsőként Vincent Marquis (4.) óriási tempót diktált (23,10), még Colas selejtezőbéli idejénél is jócskán erősebb volt, idejére a második legnagyobb pontszámot kapta, mint ahogy ugrásaival (csavart, 720 fokos) is messzemenőkig elégedett lehetett. Dobogó-, vagy akár aranyesélyes produkció volt! Arttu Kiramo (16.) nem tudta megismételni kvalifikációs teljesítményét, ugrásaira és különösen stílusára kapott nagyon alacsony pontszámokat, túlzottan zaklatott volt a buckákon, így alaposan visszaesett. A veterán Cukita Jugo (17.) következett. Nem erőltette a nehéz ugrásokat (helikopter, 720-as), utóbbinál bizonytalan volt a leérkezés, s inkább ment a stílusra, mintsem a tempóra. Noha alapidőn belül futott, de ebben a mezőnyben vérmesebb reményekre mindez elégtelen volt. Patrick Deneen (19.) is beleadott mindent, tán többet is a kelleténél, a vb-címvédő már a középső részen is bizonytalankodott, sokszor nyílt szét buckázás közben lába, a 720-as után pedig túlpördült, már nem tudott korrigálni, a reklámtáblán át csúszott be a célba. A második amerikai szupersztár is pontszám nélkül végzett…

 

A kazah Reiherd (18.) korábbi világversenyeken is katasztrofálisan szerepelt, s az olimpián sem tudta átlépni saját árnyékát, gyengén kivitelezett ugrásainál csak a buckázásba való átmenetei voltak rosszabbak, a középső részen például csak nagyon nehezen tudott ritmust találni. Endo Sho (7.) tovább folytatta a japánok remek szereplését, az addigi leggyorsabb futamot teljesítette, s ugrásaira is nagyon odafigyelt. Bár nem volt különösképp nehezek, de azt legalább tényleg hiba nélkül megoldotta. Nulla világversenyes tapasztalattal a háta mögött megsüvegelendőt nyújtott. Újabb kanadai, a 2007-es világbajnok Pierre- Alexandre Rousseau (5.) két peches olimpiai szezon után, amikor előbb súlyos sérülés, majd betegség miatt nem indulhatott el, most hazai pályán kitett magáért. Kifogástalan trükköket (hátra szaltó, nyújtott testű csavart ugrás) mutatott be, buckasízése pedig ahogyan a nagy könyvben meg van írva, mérnöki ütemezéssel, rezzenéstelen felsőtesttel, zárt lábakkal adta elő. Noha időeredménye 1,73 sec-kel lassabb volt honfitársáénál, a bírók értékelték mesteri gyakorlatát, s összességében mégis csak 5 századdal maradt el Marquistől!

 

Maxime Gingras (11.) szerint a mogul a rizikóvállalásról szól, hű maradt credójához, buckák alaposan megdobálták, s az utolsó, „dugóhúzós” ugrásánál is bizonytalanul fogott talajt, így végül kiszorult a TOP-10-ből. Jesper Björnlundnak (8.) is stílusával akadtak gondok, térdei rendre túlemelkedtek, ugrásai ellenben túl alacsonyak voltak, így leszorult a virtuális dobogóról is.

 

A hátralévő négy versenyzőből valamennyi az aranyéremért harcolt, ami meg is látszott menetükön. Elsőként az ex-kanadai Dale Begg-Smith (2.) keserített szülővárosát. Tanítanivaló mozgás a buckákon, mintaszerű ugrások (hátra szaltó, 720-as), utóbbi műfajban 4 tizedet vert egykori honfitársaira, így hiába volt valamivel lassabb Marquisnál, összességében 7 tizedes előnnyel vette át a vezetést, de ami még ennél is fontosabb, 6 tizednél Colas remek selejtezős teljesítményét is túlszárnyalta. Bryon Wilson (3.), az amerikaiak ifjú titánjának kellett kozmetikáznia a déli szomszéd gyászos szereplését, feladatát siker koronázta. A legerősebb ugráspárt („back double full”, 720-as) választotta, tökéletesen kivitelezte trükkjeit, stílusával viszont adódtak kisebb gondok, lassabb is volt Begg-Smithnél, summa summarum 5 tizeddel maradt el tőle, vagyis a nagyjából hasonló stílussal síelő kanadaiak ő is megelőzte.

 

A kanadaiak utolsó reménye Alexandre Bilodeau (1.) volt. Óriási versenyt futott, felemás trükköket mutatott be, a „hátra szaltó dupla csavarral” mellé egy viszonylag könnyebb nyújtott testű ugrással próbálkozott. Légmunkában 1 századdal verte Begg-Smith-t, az ausztrál ugyanennyivel volt erősebb nála stíluspontokban, vagyis a tempó döntött kettejük közt. Bilodeau 23,17 sec alatt teljesítette a távot, bejött tehát a kevesebb időbefektetést igénylő második ugrás, 26,75 ponttal átvette a vezetést legnagyobb riválisától! A szezon második legnagyobb pontját csupán Guilbaut Colas (6.) múlta felül, éppen az olimpiát megelőző utolsó versenyen. Egészen frenetikus, 22,90-es időeredményt produkált, buckázásával sem voltak komoly gondok. Viszont ugrásokban nem erőltette meg magát. Már a 720-asban is pontatlan volt, bizonytalanul fogott talajt, a csavart szaltót pedig lényegében nem tudta abszolválni, leérkezésnél pedig túlzottan hátraesett a súlypontja. Így jött ki az 5,44-es Bilodeau-féle ugráspontokhoz képest neki a 4,51. Mindössze a 6. helyen zárt. Zseniális verseny volt!!!

 

 

Alexandre Bilodeau 23 esztendős fiatal montreali reménység. Tavaly szinte a semmiből nyerte meg a szakági Világkupát, ezzel megszakította Dale Begg-Smith hároméves egyeduralmát. Emellett a világbajnokság dual számában aranyérmet szerzett. Idén nem ment neki igazán. Noha állt háromszor is a dobogón, nem jöttek össze remek ugrásai, így nem egyszer még a döntőből is kiszorult. Kimondottan az olimpiára koncentrált, beváltak számításai, akkor és ott teljesített a legjobban, amikor igazán szüksége volt rá. Ő Kanada első olimpiai aranyérmese hazai pályán rendezett játékon. A szintén remeklő Dale Begg-Smithnek 4 évvel ezelőtti olimpiai bajnoksága után meg kellett elégednie az ezüsttel, Bryon Wilson pedig hatalmas meglepetésre hazaviheti a bronzot.

 

A szabadstílusú sí mesterei egy rövid időre hiányozni fognak a programból, legközelebb február 20-án a női síakrobatika selejtezőit rendezik.

A gyorskorcsolyáról ismét az NSO.hu tudósítását idézzük fel!

 

 

„Félidőben", azaz az első hét párt követően a negyedik futamban induló holland Diane Valkenburg állt az élen, ám a jégfelújítást követően a nyolcadik pár mindkét tagja – az amerikai Swider-Peltz és honfitársa, Groenewold – megelőzte őt.

A következő két futam után nem változott a dobogósok sorrendje, viszont ekkor következett a szám világbajnoki címvédője, a cseh Martina Sáblíková, aki aztán 4:02.53-as idővel új pályacsúcsot futott. Ezzel aztán alaposan feladta a leckét a hátralévő három páros számára.

Nem mellesleg a vele futó japán Hozumi, aki csaknem öt másodperccel maradt el tőle, így is befért a második helyre. A hazaiak zászlóvivője, Clara Hughes azért fel tudott jönni a második helyre, de a következő párban mind a német Beckert, mind pedig honfitársnője, Groves meg tudta előzni, így leszorították a dobogóról.

Már csak ketten voltak hátra, akik közül a holland Wüst igencsak belehúzott, s majdnem két másodperces előnyt szerzett, amely azonban idővel csökkent. A holland a végére elfáradt, csak a 7. lett, és még a párja, a német Anschütz-Thoms is megelőzte, de a dobogós helyek sorsába már nem tudott beleszólni, 3 századdal lemaradt róla.

 

Sábliková győzelme nem volt akkora meglepetés, mint első ránézésre gondolnánk. A cseh klasszis ugyanis az elmúlt három évben 5 világbajnoki és kettő EB- címet is begyűjtött. Most megfejelte eredménysorát egy olimpiai aranyéremmel a 23 éves sportoló.

 

Ma férfi 500 méterrel folytatódnak a küzdelmek!