A Cypress- hegységben, vagyis a szabadstílusú sí és a hódeszkások otthonában vészes hóhiány okozott problémát, már hetekkel ezelőtt vészjósló hírek érkeztek a szervezőktől. Szerencsére a női mogul döntőjének napjára legalább annyiban javult a helyzet, hogy fagypont körülire esett vissza a hőmérséklet, így a felhordott műhó legalább nem olvadt el, bár meglehetősen kásás állagú volt, azért összességében korrekt körülmények közt rendezték meg a női mogul selejtezőjét, majd döntőjét.

 

Közepes hosszúságú (kb. 250 m) és közepes lejtőszögű (kb. 28%) a pálya, viszont a szitáló havas eső miatt a látási viszonyok nem voltak éppen optimálisak. A szintidő 30,48 másodperc, ehhez mérten pontozzák a minél gyorsabb futamot, 2 pontozó értékeli az ugrások erősségi foka alapján a légi gyakorlat kivitelezését, magasságát, földre érkezést, stb. További 5 bíró pedig a buckasízés stílusát, ütemességét vizsgálja, a szélsőségek kiesnek. Így áll össze a végleges pontszám.

 

Magyar idő szerint hajnali fél kettőkor 27 versenyzőből 20 folytathatta 3 óra múlva a döntőben. A kvalifikáció a legjobbaknak nem okozott különösebb nehézséget, a szép számú közönség legnagyobb örömére mindhárom kanadai lány továbblépett. A címvédés határozott céljával buckázó Jennifer Heil és a trónkövetelő déli szomszéd, Hannah Kearney már a selejtezőben kiemelkedett a mezőnyből. Kettejük párharcát, 46 százados előnnyel az amerikai nyerte. Szokásának megfelelően kevésbé foglalkozott az ugrásokkal, inkább nekiesett a pályának, jóval gyorsabb is volt riválisánál, ráadásul stílusa is tisztább volt, Heil mozgása az ugratók előtt kicsit szétesett. A képzeletbeli dobogó harmadik fokát ekkor a másik amerikai, Heather McPhie foglalta el, ő is ugrásaival szerzett sok pluszpontot. Kristi Richards is elsősorban ugrásaival operált sikerrel, ennek köszönhetően 3 tizeddel megverte Uemura Ajkót, a japán lány különösen a pálya felső részén mozgott idegenül, később aztán gyorsan rendbe szedte mozgását.

Erős mezőny színvonalas küzdelmét szurkolhattuk végig, talán csak a szlovén Bednarik sajátos „popómozgásával” okozott derültséget. A cseh Vaculikova mutatta be a selejtező egyetlen bukását, a „helikopterből” túlfordult az első ugratónál, elhagyta léceit, majd esett egy nagyot, de a szimpatikus közönség támogatásával végül célba ért ő is.

 

A szabályok értelmében a továbbjutó 20 sportoló nem hozza magával a selejtezőben szerzett pontjait, ellentétben mondjuk a Világkupával, viszont az ott felállított listának abból a szempontból mégis volt jelentősége, hogy a döntőben fordított sorrendben lépnek pályára a sízők. Vagyis három orosz hölgy gyakorlatával vette kezdetét az első olimpiai freestyle döntő. Négy-négy orosz, japán és amerikai, három-három kanadai

 

Marija Cserkaszova (13.) kezdte a sort, szép szaltóval és tiszta sízéssel operált, a gyorsaság rovására ment taktikája. Honfitársa, Rahimova (9.) minden nemben felülmúlta őt, biztosan vette át tőle a vezetést, s meg sem állt a legjobb 10 helyezésig. Szerova (15.) két korrektül kivitelezett ugrásával (csavart, ill. nyújtott testű hátsó szaltó) sem tudta kompenzálni lassú, néhol nyögvenyelős futamát, így csak a mezőny végén foglalt helyet. Ribalova (14.), immáron Kazahsztánból, következett a sorban, komoly nehézségei csak a 2. ugrása után adódtak, akkor viszont csúnyán nem találta a buckák ritmusát, ezért csak a két orosz mögé érkezett a tabellán. A mindössze 18 esztendős Galiseva (11.) megismételte a selejtezőben is tökéletesen bemutatott előre szaltóját, de Rahimovát ő sem tudta felülmúlva végpontszámban.

 

Első japánként Miki Itō (12.) mutatkozott be a fináléra megtelt Cypress Montainben. Végig késésben volt, így csak a pillanatnyi 3. hely jutott neki. A virtuális dobogóról az olasz Deborah Scanzio (10.) rögtön letaszította, gyors futama relatív tiszta síeléssel párosult, így csak Rahimova bizonyult elérhetetlennek. Szatoja Tae (19.) ötödik olimpiáján bevállalós, rakkolós menettel nyitott, a második, csavartszaltónak szánt ugrását azonban elrontotta, elvesztette egyensúlyát. Bukott, így természetesen visszaesett a mezőny végére.

 

Nikola Sudova (16.) személyében már olyan versenyző érkezett le, aki akár az érmes helyezésekbe is beleszólhatott volna. Nem így tett, s ezt elsősorban a pontatlanul kivitelezett ugrásainak (no meg ennek következtében gyenge idejének) köszönhette, a „helikopternél” még csak a tengelyből fordult ki, a szaltóból leérkezésnél aztán teljesen kibillent az egykori vb-ezüstérmes. A csehek büszkesége csak Szatoját előzte meg. Murata Arisza (8.) az első ugrása előtt esett szét kissé, máskülönben összeszedett és legfőképpen gyors volt, ami elegendőnek bizonyult a vezetés átvételéhez. Jekatyerina Sztoljarova (7.) megmutatta, miért is csodálatos sportág ez a mogul. Hiába volt bő fél másodperccel lassabb a japánnál, technikailag messze felülmúlta, így eléje került a tabellán. A visszafogott selejtező után helytálltak az orosz hölgyek.

 

Chloe Dufour-Lapointe (5.) személyében érkezett az első kanadai mogulos. Felrobbant a stadion, Chloe 30 másodperc alá szorította az időt, emellett műugróknál látott csavarral megspékelt, majd ezt követően egy nyújtott testű szaltóval elvarázsolta az ítészeket is. 23,87 pontja igencsak ígéretes volt a legjobb 8 versenyző előtt! Margarita Marbler (6.), az osztrákok rutinos kiválósága egészen más taktikával próbálkozott, szokása szerint a gyorsaságnak sok mindent alárendelt, kissé merev volt a síelése, ill. első ugrása alacsonyra sikeredett. Szintidőnél viszont majdnem egy másodperccel ment jobbat, így kis híján bejött a kompromisszum, másfél tizeddel végül csak a kanadai mögé került a tabellán.

 

Michelle Roark (17.) első amerikaiként apait-anyait beleadott, rögtön egy 720 fokos forgással kezdett, túlfordult, nem tudott normálisan talajt fogni, aminek esés lett a vége. Lement, de csak a mezőny végén zárt. Shannon Bahrke (3.) kiváló formának örvend, szokásának megfelelően a trükkökbe nem fektetett sok energiát, viszont irgalmatlanul gyors volt (27,90), 25,43 pontja pedig több Világkupán győzelmet ért volna, így nem volt véletlen a kicsattanó öröm. A világbajnoki címvédő Uemura Aikó (4.) idővel nem tudott konkurálni, leérkezéseibe is hiba csúszott, így a két észak-amerikai síző közé került a névsorban.

 

Már csak négyen várakoztak odafent, két kanadai és két amerikai. Kristi Richards (20.) tőle megszokott módon óriási tempót diktált, a ritmust azonban elvesztette, felmászott az egyik buckára, bukott, egy kis gondolkodás után végül leért, de csak féltávig értékelték. Heather McPhie (18.) egészen frenetikusan síelt, egészen a pálya alsó részéig, a nyújtott testű szaltóból hátra került a súlypontja, nem tudott már korrigálni, így néhány méterrel a cél előtt ő is rontott. Richards bukása után óriási nyomás nehezedett Jennifer Heil (2.) vállára, előzetesen is mindenki tőle várta Kanada első hazai pályán szerzett olimpiai aranyérmét. Kegyetlen gyorsan belekezdett, majd egy tökéletes 360 fokos fordulóval nyitott. A hosszú középső szakaszon sem vesztett lendületéből és ritmusából, a hátrafelé szaltóval sem akadtak komolyabb gondja. Mindössze egyetlen századdal maradt el Bahrke verhetetlennek tűnt idejétől. 25,69-cel túlszárnyalta selejtezőben elért pontját. Viszont, a szakági címvédő Hannah Kearney kvalifikációs etalonjától így is távol maradt. De mindez semmit nem ér, akkor és ott kellett a legjobbját nyújtani!

 

A fürtös amerikai is odacsapott a lovaknak, kemény tempót diktált, mozgása is valamivel tisztábbnak tűnt Heilénél, két viszonylag könnyű ugrását simán abszolválta (szimpla szaltó, 360 fokos fordulat). 27,79-et futott, ez 15 századdal volt a kanadai kedvenc idejénél jobb. Ennyire erős időeredmények közt rengeteget számít ez a hátrány, ráadásul ugrásai is erősebbek voltak, így elképesztő, szűk egy teljes pont különbséggel, 26,63 ponttal megnyerte az olimpiát!

 

A 24 esztendős amerikai szőkeség, 2005 világbajnoka hatalmas fölénnyel lett tehát olimpiai bajnok, utolsó, Årében rendezett VK- futamhoz hasonlóan összejöttek az ugrások, így a tengelytől kissé kitérő Heilt ebben a nemben is maga mögé utasította, fantasztikus időeredménye csak tovább növelte fölényét. Jennifer Heil Torinóban szerzett címét nem tudta megvédeni, a nézőknél csak ő maga volt csalódottabb. Shannon Bahrke a 2002-ben szerzett ezüstje mellé ma begyűjtött egy olimpiai bronzérmet is, a 30 esztendős amerikai saját bevallása szerint pályafutása legnagyobb sikerét érte el.

 

Holnap – magyar idő szerint – 1:30-kor a férfiak moguljának selejtezője következik, három óra múlva pedig már náluk is érmeket osztanak!

 

 

 

 

 

.......................................................................................................

 

 

A következőkben a Nemzeti Sport Online tudósítása következik az 5000 m-es férfi gyorskorcsolyáról!

 

 

Tizennégy párba sorsolták a versenyzőket, s az első párharcot a svájci Roger Schneider nyerte. Idejét azonban a második párban induló amerikai Trevor Marsicano alaposan megjavította, s 6:30.93-as idővel hosszabb időre is az élre állt.

Végül a hatodik párban induló norvég Sverre Haugli javított az idején, igaz, ő sokáig nem örülhetett, hiszen a következő induló, a holland Jan Blokhuijsen nála is gyorsabb volt.

A jégfelújítás után a tízedik párban aztán a francia Contin és a norvég Christiansen is jobb volt, de csak ekkor következett a világbajnoki címvédő holland Sven Kramer, aki fantasztikus teljesítménnyel, az olimpiai csúcsot is megjavítva érte el a legjobb időt.

Már csak három pár volt hátra, s az első győztese, a koreai Li Szung Hun csak a második helyre volt jó, de a következő párban az ugyancsak nagy esélyes olasz Fabris indult. Ő azonban elég gyengén szerepelt, még párjától, az orosz Szkobrevtől is kikapott, aki viszont a harmadik helyre jött fel.

Az utolsó párban a norvég Bökko és az olimpiai címvédő amerikai Chad Hedrick indult, de fél távnál mindketten jócskán el voltak maradva a holland idejétől, ráadásul Hedricknél még a norvég is jobb volt, aki a negyedik helyen végzett.

 

A világcsúcstartó, 12x világ- és 3x Európa-bajnok holland egy ezüst és egy bronz után végre az olimpián is felért a csúcsra.

 

Ma 22 órától a női 3000 méterrel folytatódik a program!