2006 és 2008 után harmadik alkalommal látogattak Lappföldre, az északi sarkkörön túl fekvő Levibe a férfi alpesi sí Világkupa résztvevői, természetesen mindkétszer műlesiklásban mérték össze tudásukat. Első találkozójukon Benjamin Raich bizonyult a legjobbnak, nem véletlen bő 6 tizedes előnye, az év végén ő emelhette magasba a szakági kristálygömböt, immáron harmadik alkalommal. Mögötte Markus Larsson és Giorgio Rocca végzett. Tavaly is a későbbi Vk- győztes örülhetett, Jean- Baptiste Grange meggyőző, 8 tizedes fórral aratta szezonbeli első diadalát, megelőzve a november tájékán még biztató formát mutató Bode Millert és Mario Mattot, de remekelt még Zurbriggen, valamint a svéd különítmény is, rájuk is kitüntetett szerep várt a mai versenyen.

 

 

A szombatihoz képest némileg enyhébb, barátságosabb időjárási viszonyok közepette rajtolhattak a fiúk. Ködnek nyoma nem volt, a levegő hőmérséklete mínusz 7 fok körül mozgott. A német tűző alaposan megnehezítette a résztvevők dolgát, különösen a pálya második része volt kimondottan kemény, technikás. A mindössze 180 m szintkülönbségű pályát 63 forduló és 66 kapu nehezítette.

Kihagyta a versenyt kisebb sérülésére hivakozva az összetett címvédő Svindål, nem mintha vérmes reményei lehettek volna a norvégnak… A hazaiak világbajnoka, Lars Palander pedig nagy valószínűséggel befejezte pályafutását, így Jukka Leinonak kellett volna örömöt csalni a kilátogatók szemébe, de ő sem tudta vállalni az indulást, holott szerepelt az előzetes nevezési listán. Viszont végre tiszteletét tette VK- rendezvényen az elmúlt hetekben odahaza gyakorló, csak és kizárólag az olimpiára készülő Bode Miller.

 

 

 

Elsőként Manfred Mölgg csúszott, nagyobb rontás nem fűződött ugyan nevéhez, mozgása mégis csapongónak tűnt, közepes pályát futott, de legalább a célba ért. Herbst már közel fél másodpercet adott neki, energikusan síelt, nem véletlen adott bizakodásának hangot az osztrák tévében. Kostelić sem panaszkodhat, századokkal lemaradva érkezett a salzburgi mögé, az alsó részen volt elemében elsősorban a horvát, a leggyorsabb részidőt ő produkálta. Hargin épp ellentétes utat járt be, a felső szakaszon vert ellenfeleire tizedeket, lentre azonban szétesett a mozgása, de még így is bizakodó lehetett. A világbajnok Pranger csak Mölggöt tudta megverni. Őt követte a két francia klasszis. Lizeroux gyönyörű síeléssel vette át a vezetést, erős kezdés után az alsó részen is nagyjából hozta horvát riválisa eredményét. Grange ellenben több mint 3 tizedet kapott honfitársától a fordulókkal tarkított, nehezebb szakaszon, így éppen csak a akkori második helyre volt elegendő ideje. A menők közül Rocca betagozódott a roppant szoros élmezőnybe, csakúgy Matt majd 18-asként indulva Ligety. Janyk és Thaler viszont rontott, végül azonban ők is bekerültek a második körbe. Andre Myhrer nyerte az első futamot, miután a felső részen összegyűjtött 13 százados előnyéből 9-et megőrzött.

 

Igazán érzékeny veszteség nem érte a sportszerető közönséget, talán csak Viletta, Karlsen és Mitja Dragšič kiesése tartozott a meglepetés kategóriába. Az utolsó helyen még Bode Miller kvalifikálta magát a legjobb 30 közé, meglehetősen darabos volt a mozgása. Érdekesség, hogy az első időmérési pontnál a cseh Filip Trejbalnál nem akadt gyorsabb, ilyen tempó mellett azonban lent esélye sem volt, többször keresztbeállt, 22 század hiányzott az üdvösséghez a tavalyi verseny bravúros 17. helyezettjének.

A nők versenyével ellentétben nem termett sok babér a magas rajtszámmal induló sízőknek, 30-on túl mindössze négy versenyzőnek sikerült a pontszerzés kapujába érni, közülük is a 46-os Jimm Cochran és a 48-as Axel Bäck emelhető ki. A svédek makulátlanságát Byggmark kezdte ki, csupán a 44. helyen zárt. A 79 indulóból 14 nem tudta befejezni a versenyt, az utolsó 20 indulónak már síelésre alkalmatlan pályán kellett bizonyítania, az alsó részen volt különösen aggasztó a helyzet, legtöbbjük ott hagyta abba szereplését.

 

Az 1. futam után tehát legalább 8 versenyző pályázatott jó esélyekkel a dobogós helyezésre, esetleg a győzelemre. Myhrer tehát 9 százados előnnyel várhatta a folytatást Lizeroux előtt, de a 6. Mario Matt is 6 tizeden belül követte a svéd sízőt.

 

 

 

 

Az utolsó 10 versenyző előtt Raich és a norvég Myhre holtversenyben vezette a tabellát. Kostelić a győzelemre esélyesek népes táborából elsőként csúszott le, s látványos síeléssel 7 tizedet vert az élen álló kettősre. (Előtte Ted Ligety borzasztóan gyenge pályát futott.) Különösen a számos éles fordítóval teletűzdelt alsó részen nyert sok időt. Az őt követő Hargin éppen ott bukott sokat, mint később kiderült 2 század híján szorult csak le a dobogóról. Herbst mindössze 7 százados előnnyel indult második futamának, a salzburgi sportoló kockáztatott, nagy sebességgel kezdett, ami a végén meghozta gyümölcsét, az alsó részen senki nem tudott 2 tizeden belülre kerülni. Az első kapuknál azonban súlyos tizedeket hagyott, Grange már 3 tizedes előnyben érkezett az időmérési pontra, nem sokkal később lecsúszott az ideális ívről, s noha jelentős sebességvesztés nélkül folytatni tudta, csupán a 3. helyre érkezett a célba. Lizeroux nem tudta megismételni délelőtti produkcióját, nem beszélve Andre Myhrerről, a láthatóan feszült svéd még a legjobb 10-ből is kicsúszott.

 

 

 

Reinfried Herbst karrierje 6. VK- sikerét aratta szlalomban, Kostelić 23., Grange pedig 10. szakági dobogójának örülhetett. A horvát versenyző 2 ponttal átvette a vezetést az első verseny után élre állt Didier Cuche-től.

 

A férfi sízők a következő héten Kanadába teszik át székhelyüket, Lake Louise-ban lesiklás és óriás- műlesiklás szerepel a programban.