Kombinációban a legutóbbi három olimpián épp csak lemaradt az aranyról, tizenkét év után először viszont ma már nem áll rajthoz. Az összetett világkupagyőztes, Ivica Kostelić portréja...

Mivel Ivica Kostelić sokáig csak lebegtette karrierje végét, így mi sem közöltünk eddig portrét, de talán az olimpiai kombináció az ideális alkalom, hogy összefoglaljuk a horvát alpesi sízés legsikeresebb férfi sízőjének karrierjét.

A kezdetek

Ivica Kostelić 1979-ben született, az akkor még jugoszláv tagköztársaság, Horvátország fővárosában, Zágrábban. Ha Ivica Kostelićről beszélünk, nem hagyhatjuk ki a bemutatásból húgát, Janicát sem. Fiatalabb testvére a női alpesi sí mezőnyben kora egyik legnagyobb klasszisának számított, négyszeres olimpiai és ötszörös világbajnok. Édesapjuk Ante Kostelić, aki a kezdetek óta gyermekei edzője volt.

A két testvér fejlődésében kulcsszerepet játszott a családi műhelymunka. A kezdeti sikerekig hármasban utazták körbe az Alpok síterepeit Ladájukkal, hogy a különböző korosztályos versenyeken rajthoz állhassanak. Anyagi lehetőségeiket jól tükrözi, hogy nemegyszer sátorban aludtak a versenyek előtti nap, az edzéseket pedig korahajnalban tartották, mert ekkor még ingyen felmehettek a pályákra - ne feledjük, hazájukban ekkor dúlt a délszláv háború. Már-már mesei elem az édesapa visszaemlékezéseiben az a pont, mely szerint egy osztrák pályamunkás rendszeresen kisegítette a családot azzal a felkiáltással, hogy a gyerekek egyszer még a nagy bajnokok sorát erősítik majd.

Az osztrák úrnak igaza lett… a három évvel fiatalabb húg már 17 évesen versenyt nyert, de bátyja eredményei kezdetben elmaradtak. Ivicát már pályafutásai elején sújtották a kisebb-nagyobb sérülések, így első három szezonjában január végén már egyszer sem állt rajthoz világkupa-versenyen.

Az áttörés

Janicár már összetett világkupa-győztesként ismerte a világ, amikor bátyja végül bevéste magát a köztudatba – nem is akármilyen belépővel… 2001 novemberében, a szezon első, aspeni műlesikló versenyen 64-es rajtszámmal rajtolva bekerült a második futamba, és a világelitet megverve megnyerte a versenyt. Győzelme lényegében a semmiből jött, előtte a legjobb eredménye egy 21. hely volt. Műlesiklásban egyébként soha, azóta sem nyertek ilyen magas rajtszámmal világkupa-versenyt.

A szezon további részében Ivica megmutatta, nem egyszeri, kicsúszott eredményt ért el: a szezon további kilenc műlesiklásából ötön dobogóra állt, és ebből kétszer legyőzőre sem talált. Sikerei köszönhetően egyből meg is nyerte a szakági világkupát és az érte járó kiskristálygömböt.

Címvédő éve hasonlóan jól indult, három versenyt tudott nyerni sorozatban, amivel ismét toronymagasan vezette a szakági világkupát, azonban a szezon második felében már egyszer sem tudott dobogóra állni, így az ihletett formába kerülő Kalle Palander nyerte el a kristálygömböt. Ettől függetlenül Ivica nem maradt üres kézzel a 2002-2003-as szezonban sem: a Sankt Moritzban rendezett világbajnokságon esélyeshez méltó szerepléssel szerezte meg a műlesiklás aranyérmét - ráadásul ebben a számba húga szintén világbajnok lett.

Hullámvölgyek

Ivica a műlesiklás regnáló világbajnokaként kezdhette a 2003-2004-es szezont, ahol a kezdeti gyengébb eredmények után még karácsony előtt ismét verseny tudott nyerni, ráadásul a technikai számok mellett kipróbálta magát a gyorsabbik két szakágban is, szuper-G-ben pedig egyből pontokat is tudott szerezni. Két nyugodt és egyben sikeres szezon után azonban újra lesújtott egy sérülés és szezon a horávt számára már januárban véget ért.

A következő szezonban visszatért, de hét versenyen keresztül még csak versenyt sem tudott befejezni. Januárban végül két legendás helyszínen, Wengben és Kitzbühelben tudott dobogóra állni – természetesen műlesiklásban. A 2006-os szezonban sérülése óta először ismét rajthoz állt gyorsszámban is, ráadásul kiegészítette naptárát a szuper-kombinációval, azaz a leglassabb műlesikló és a leggyorsabb lesikló számból összeálló versennyel. A szezon keserédesen telt: 2001-es meglepetéssikere után először nem állt világkupaversenyen dobogón, igaz a torinói olimpiáról éremmel távozott. A rákövetkező szezonból egy versenyt, a reiteralmit érdemes kiemelni: itt győzött először műlesikláson kívül más számban – szuper-kombinációban.

Olimpia – a be nem teljesült álom…

Kostelić pályafutása a sajnálatos sérülések mellett két szál mentén írhatók még fel: küzdelem az összetett világkupáért és az olimpiai aranyért – ugye a világbajnoki cím viszonylag korán meglett neki. 2002-ben a Salt Lake Cityben rendezett olimpián már mindenki ismerte az év elején meglepetésgyőzelmet szerző horvát fiút. Esélyesként állt rajthoz szlalomban, és az első futam után másfél másodperces hátránya volt ugyan, de ezzel is negyedik helyen várhatta a folytatást. A második futamban azonban hibázott, így érem nélkül távozott az USA-ból.

A 2006-os torinói olimpián egyáltalán nem volt akkora esélyes, mint négy évvel korábban, mégis megszerezte élete első érmét: klasszikus kombinációban (lesiklás+2 szlalom) egy tőle kiváló lesiklást követően az első műlesikló futamban már dobogós volt, de az aranyat végül Ted Ligety kaparintotta meg.

2010-ben szezon eleji sérülései után januárban már két győzelemmel jelezte, bizony komolyan gondolja egyik legfőbb célját, az olimpiai bajnoki címet. Vancouverben – pontosabban a közeli Whistlerben – viszont megint nem jött ki számára a lépés. Szuper-kombinációban nagyszerű lesiklást mutatott be, szlalomosként is csak egy másodperccel maradt el az éllovas Svindaltól. Minden adott volt arra, hogy aranyat szerezzen a délutáni második futamban, aminek pályáját ráadásul épp saját édesapja tűzhette. A körülmények szerencsés összjátéka viszont csalfa reménynek bizonyult: a célba érkezve átvette ugyan a vezetést, de viszonylag gyenge futammal. Így a kettővel utána érkező, addigra már a gyorsszámosok közé sorolt Bode Miller átvette tőle a vezetést, így ismét ezüstöt szerzett.

Volt még azonban lehetőség a javításra, műlesiklásban. Abban senki sem kételkedett, hogy a stílusához méltó, kristálytiszta sízést mutat be legerősebb számában, csak a lendület volt kérdés. Az első futam után az ötödik helyen állt, és egy remek második futammal a vezetést is átvette. Magabiztosan lépdelt előre, mígnem az első futamot megnyerő Giuliano Razzoli őrizni tudott előnyéből a célig, így Ivica ismét egy ezüsttel távozott.

Dave a verseny akkori beszámolójában úgy fogalmazott, Ivica a vancouveri szlalomban élete utolsó esélyét ragadta meg, ami az olimpiát illeti. Talán még saját rajongóit is teljesen váratlanul érte, hogy 2014-ben, egy meglehetősen gyenge szezon közepén ismét aranyért harcolt Szocsiban – engem mindenképp meglepett, izgalmamban le sem vettem a telefon képernyőjén futó live timingról a szememet tanóra közben. Ivica hatalmas meglepetésre egy hetedik időt repesztett a szuper-kombináció lesikló futamában, messze megelőzve a többi szlalomost a mezőnyben. A második futamot ismét édesapja tűzhette, csakúgy, mint négy évvel azelőtt. A pálya azonban ismét nem hozott számára szerencsét. Ráadásul továbbra is szemre gyönyörű menetiből eltűnt a korábbi nagy tempó… Egy outsider, Sandro Villetta végül épp a műlesiklásban előzte meg a horvát klasszist, így negyedszerre is ezüsttel távozott.

Ismét úton a csúcs felé

Ugyan olimpiai álmait nem teljesítette be, az alpesi sí nagykönyvébe mégis örökre beírta magát. Olimpiai kitérőnk előtt 2006 táján szakítottuk meg karrierjének visszatekintését. 2006-2007 tájéka több szempontból is fontos mérföldkő karrierjében és itt most ismét meg kell említenünk világklasszis húgát: Janica a 2006-os szezonban megszerezte negyedik olimpiai aranyát, és harmadik összetett világkupagyőzelmét, Laureus-díjja jutalmazták, azaz bármely sportágat tekintve az év legjobb női sportolója lett – 24 évesen. Egy év sérülés után fontos bejelentést tett: visszavonul aktív sportolói pályafutásától.

Később Janica úgy kommentálta ezt a pillanatot, hogy addigra ő már minden elért, amit szeretett sportjában el lehetett érni. Tovább pedig nem akart bajlódni sérülésekkel. Ami pedig legalább ennyire fontos volt számára: edzőjük, azaz saját édesapjuk így csakis Ivica felkészülésére koncentrálhat. Az addigra rendkívül sikeres húg számításai beigazolódtak. Szintén fontos momentum, hogy a hosszú sikertelenség után Ivica 2008-ra Solomonról átváltott az osztrák Fischer léceire. Ez mind ő, mind apja (mind a cég marketingese) szerint fontos kulcs volt a sikerben.

Végül 2008-ra elindult vissza a csúcs felé, igaz még kisebb lépésekkel csak. Életében először pontot szerzett lesiklásban, így abba a szűkebb elitbe került, akik karrierjük során mind az öt számban pontszerzők lettek. Bár szakági összevetésekben nem volt harcban az elsőségért, széleskörű tudása nyomán addig legjobb összetett helyezését szerezte év végi 6. helyével. Eddigre szlalomosból már egyértelműen egy sokszámos sízővé kezdett válni. Egy évvel később tovább erősödött minden számban, ráadásul korábbi szlalomos klasszisa is visszatérni látszott – azzal együtt lett szakági második, hogy sérülés miatt februárban már nem versenyzett.

Eddigre már látszott, hogy a horvát sokrétű kvalitása utat nyithat számra egy új cél, az összetettért jár nagykirstálygömb elhódítása felé. Sérülése után óvatosan tért vissza és inkább az olimpiának rendelte alá felkészülését. Év végén már szuper-G-ben is megszerezte karrierje első dobogós helyét, összetettben pedig az 5. helyet szerezte meg. Egyértelmű volt, hogy innen csak egy irányba vezethet az út: harc az összetettért.

Összetett világkupa – egy január története

A 2011-es szezon előtt már nyíltan hangoztatta, hogy a nagykristálygömbért szeretne harcba szállni. Ennek megfelelően dobogóval kezdett a levi műlesikláson, és viszonylag sok pontot gyűjtött a gyors számokban is. Viszont óriásban – és ami még aggasztóbbnak tűnt – műlesiklásban is csak a tizenöt körüli helyezések jöttek. Karácsonyra már sokan elkönyvelték, hogy nem lesz ebből összetett (igaz, elég hektikus december után egyetlen versenyző sem emelkedett ki a mezőnyből). Az újév előtti utolsó lesiklást inkább ki is hagyta majd jött a január…

Újév napján városi versenyt rendeztek Münchenben, ahol nagyszerű egész esti formájának köszönhetően a szezonban először tudott nyerni, majd hazai pályán, Zágrábban is második helyet szerzett. Ezt követte egy kiváló adelbodeni hétvége, ahol a műlesiklást már megnyerte, és átvette az összetett vezetését Svindaltól. Ekkor még úgy tűnt, hogy a szintén minen számban versenyző Silvan Zurbriggen és Svindal még útjába állhatnak, de Wengenben újabb két győzelemmel tovább növelte előnyét a pontversenyben. Kitzbühelre már olyan magasságokba ért formája, hogy a számára inkább csak biztos pontszerzésül szolgáló szuper-G-ben is versenyt tudott nyerni, a kombinációban pedig a papírformának megfelelően nem volt igazi ellenfele.

Még egy versenyt nyert, január utolsó hétvégéjén, Chamonixban, szuper-kombinációban. Ezzel egy versennyel a vége előtt elhódította a szakági világkupát, ráadásul aznap a dobogó második fokán honfitársa, Natko Zrnčić-Dim is felállhatott. A garmischi vb-n a kombináció toronymagas esélyese volt, az első versenyen szuper-G-ben pedig már szerzett is egy bronzérmet, de a lesikló edzésen kisebb sérülést szenvedett. Emiatt kihagyta a kombinációt (lényegében lemondott az aranyról), mondván nem akarja egy esetleges vb-cím miatt kockára tenni összetett világkupagyőzelmét.

A világkupában január után már kissé visszafogta sérülése és ötödiknél jobb helyen egyszer sem végzett. Ennek ellenére tetemes előnye bőven kitartott a szezon végéig és szoros versenyben, a világkupadöntőn a műlesiklásért járó kiskristálygömböt is begyűjtötte. Az összetettet végül 1356 szerzett ponttal nyerte meg – ebből 999-et szerzett januárban. Ennyi pontot azóta sem szerzett senki egy hónap leforgása alatt. Összehasonlításul: az összetettben második Didier Cuche egész szezonban szerzett 956 pontot. Az európai újságírók szavazatai 2011 8. legjobb európai sportolója lett – a legjobb férfi télisportólóként a listán.

Újabb sérülések - címvédésre készülve

Címvédőként sokkal jobb rajtot vett, mint egy évvel korábban: 2 versenyt nyert decemberben, gyors számokból viszont elmaradtak az oly’ fontos pontszerzések. Januárra már látszott, hogy komolyan meg kell küzdenie az ifjú Marcel Hirscherrel, aki a műlesiklás mellett óriásban is brillírozott, de a horváttal ellentétben gyakran ki is esett.

A januári zárgábi versenyen, majd pedig Adelbodenben is kikapott Hirschertől, és jelentős hátrányba keveredett. De következett a számára mindig is rendkívül kedves svájci Wengen, ahol ismét hatalmas horvát szurkolótábor bíztatta. Két versenyt is nyert, ráadásul Hirscher nullázott. Kitzbühelben ismét megnyerte a klasszikus kombinációt, szlalomban pedig dobogós lett, így átvette az összetett vezetést az ismét nullázó Hirschertől.

Majd jött egy olyan éles verbális adok-kapok, ami a visszafogott alpesi sízők közt igencsak példanélküli: Hirscher sokadszorra nullázott úgy a szezonban, hogy kapura lépett ugyan, de folytatta a versenyt és csak a visszajátszásokat követően zárták ki. Míg az íratlan szabályok szerint (és azóta az írottak szerint is) kaputévesztés után a versenyző kiáll saját maga, nem várja meg a zsűrit. Kostelić Hirscher azzal vádolta Hirschert, hogy a kizárások mellett három szlalomgyőzelmekor is kapura lépett, ami után egyszerűen nem állt meg. Eddigre a hivatalos végeredmények már rég támadhatatlanná váltak, így komoly sajtóháboró kerekedett a történtekből. A következő verseny ráadásul pár kilométerre Hirscher szülőfalujától, Schladmingban volt. Az osztrák szurkolók szemében gyorsan népszerűségét vesztő Ivicát a nézők kifütyülték, és hógolyókat dobáltak felé. Ezen a versenyen szerencsém volt személyesen is részt venni: az osztrákok frappáns választ is adtak a csalásvádakra. A második futam elősízője nem kisebb név volt, mint Marlies Schild. Miután lesíelt, a helyi kivetítőkön visszajátszották a lassítást, amin Schild kapura lép – jelezve ők még ezt is megmutatják, csalásról szó sem lehet. Végül Hirscher nyert Schladmingban, Kostelić negyedik lett.

Szocsiban folytatódott a világkupa, ahol Kostelićnek meg kellett küzdenie a kombinációs szakági világkupáért Beat Feuz-cal, aki egyébkén szép csendben az összetettért is bejelentkezett a már említett kettő mellé. Ivicán meg kellett előznie a svájcit a kristálygömbért, különben helycsere történik a tabellán. Kostelić le is ért győztesként, de a szlalom alatt eltört meniszkusza, ami miatt a dobogóra már fel sem állt. Az összetett címvédője és éllovasa lesérült…

Három teljes hetet kellett kihagynia, ami alatt Hirscher és Feuz is nagyszerűen versenyeztek, így a sérülésből visszatérve már nem volt esélye behozni addigra keletkező lemaradását. Végül a világkupadöntőn egy hatalmas hiba miatt a műlesikló szakágit is elvesztette André Myhrerrel szemben. A Kostelić-Hirscher ellentét viszont elsimult, miután egy versenyen jelképesen kezet nyújtottak egymásnak a nézők és a kamerák előtt.

Egy évvel később újabb sérülés akadályozta a szezonkezdésben, de januárra visszatért és Kitzbühelben zsinórban negyedszer nyerte meg a kombinációt, a schladmingi VB-n pedig egy ezüstérmet is szerzett. Majd a szlovéniai Kranjska Gorán még egyszer utoljára műlesiklásban is felállhatott a dobogó tetejére, megelőzve a szakág új klasszisait, Hirschert és Neureuthert. A nézőtéren természetesen ott szurkolt Janica is, mint szinte mindig, ominózus visszavonulása után.

Végszó

Ivica Kostelić számos sérülése ellenére írta be magát saját jogon az alpesi sí nagykönyvébe, és karrierje második felében már senki nem mondhatta rá, hogy ő csak Janica „kistestvére”. Az a fajta műhelymunka, amit a család elkezdett, mára a horvát sízés alapja. A két testvér nyomán számos ifjú versenyző bontogatja szárnyait világversenyeken. A legismertebb talán Filip Zubčić, de az utóbbi időkben a még fiatalabbak több érmet is elhoztak a junior vb-kről. Istok Rodeš két éve junoir világbajnok lett szlalomban, Elias Kolega pedig ugyanitt bronzérmet szerzett. Matej Vidović rendszeresen szerepel jól Európa-kupa versenyeken, de az igazi áttörés még mindegyiküktől várat magára. A fiatalok már részben Ivica tanítványai is – mellettük utazott az idei téli olimpiára is.

Ami Ivicát a sportolót illeti, hosszas lebegtetés után idén már valóban visszavonult, de az előbb említett így már csak az előbbi fiatalok mellett láthatjuk legfeljebb. Összetett világkupagyőztesként, világbajnokként, négyszeres szakági győztesként, négyszeres olimpiai ezüstérmesként búcsúzott a mezőnytől. Wengen legsikeresebb sízője, ami a győzelmeket illeti. A világkupa örökranglistáján Franz Klammer osztoznak a 12. helyen – egyaránt huszonhat sikerrel karrierjük során.

Ami pedig Ivicát, a kedvenc sízőmet illeti: valószínűleg ha ő nem versenyez, én sem írom ezeket a sorokat és a többit sem ezen a bolgon. A vancouveri olimpia után szinte minden versenyén lelkesen szurkoltam neki a tv, vagy a mobil képernyője előtt. Láthattam, győzelmeinek több mint felét és azt, ahogy magasba emeli a nagykrsitálygömböt. Kezdő sízőként többször eszembe jutott, hogy ha valaki Horvátországból érkezve így tud síelni, akkor még én is visszavonszolom magam a pályára – így ma már hobbiszinten élvezni tudom és nem csak tv előtt lett a kedvenc sportom. És bár soha egy sikerét nem írhattam meg, most megírhattam az összest. BRAVO IVICA!

Hasonló téli sport-tartalmakért látogass el Facebook oldalunkra!

Eredményei:

Összetett világkupa (2011.)

Szakági világkupagyőztes (műlesiklás – 2002., 2011.; kombináció – 2011., 2012)

26 világkupa-siker (15 műlesilkás, 5 szuper-kombináció, 4 kombináció, 1 szuper-G, 1 parallel) – örökranglista 12.

Világbajnok (műlesiklás – 2003.)

VB-ezüstérmes (szuper-kombináció – 2013.)

VB-bronzérmes (szuper-G – 2011.)

Olimpiai ezüstérmes (műlesiklás – 2010.; kombináció – 2006.; szuper-kombináció (2010, 2014.)

Junior vb bronz (kombináció – 1997.)