2010 után ismét Ted Ligety győzelmével ért véget a kultikus Alta Badia-i óriás-műlesiklás. De micsoda győzelemmel?! A szakág többszörösen koronázott királya közel két és fél másodpercet osztott ki legnagyobb vetélytársának egyetlen futamot követően, melyből délutánra is megmaradt ő két szekundum. Korábban elképzelhetetlen időkülönbségek alakultak ki: 4 másodpercet kapott a negyedik, ötöt a tízedik helyezett, hat másodperccel is be lehetett kerülni a délutáni ismétlésre. Marcel Hirscher újfent minimalizálta veszteségeit, a pontversenyben azért szorosan tapad Ligety-re, egyszersmind újabb 50 ponttal csökkentette hátrányát az összetettben Svindållal szemben. A francia Thomas Fanara állhatott fel a dobogó alsó fokára.

A Gran Risa egyike a világ leggyorsabb óriás-műlesiklásra használatos lejtőinek, a mezőny (és a nézők) egy bizonyos része erre az emblematikus helyszínre kettőzött erővel készül, a kihívás és a körítés átlagon felüli. Ante Kostelić tavalyi megosztó tűzése után a mai pályák maximálisan kihasználták a lejtő meredekségét, nem komplikálták túl a nyomvonalat.

Hannes Reichelt (21.) látható hiba nélkül abszolválta a közel másfél percnyi távot, mégis elégedetlenkedett a célban, valóban több kulcsponton erőtlennek tűnt síelése. Na de nem annyira, mint azt Ted Ligety (1.) azon nyomban prezentálta nekünk. Egészen elképesztő dinamika, tűpontos ívek, írd és mondd, öt másodperces előnnyel vett át a vezetést, legnagyobb ellenlábasa is alig bírta beverekedni magát két és fél másodperc alá. Pediglen Alexis Pinturault (3.) is becsülettel tette a dolgát, csúcs közelben pörgött, ezzel együtt örülhetett, hogy három szekundumon belül tartotta az amerikait. Thomas Fanara (4.) mindössze két századdal kapott ki honfitársától, majd széttett kézzel konstatálta az eredményjelzőn látott megalázó különbséget. Marcel Hirscher (2.) is beszedett nyolc tizedet már a felső szakaszon, volt néhány késése, de a célban mért 2,40 másodpercre ez sem lehetett magyarázat. A hazai specialisták sem tudtak konkurálni Ligety-vel, Manfred Mölgg (9.) hátránya már a négy másodpercet ostromolta, Massimiliano Blardone (5.) pedig beleköthetetlen nyomvonalon haladt emberi távlatból nézve jó sebességgel. A dobogóra azért joggal aspirált.

Philipp Schörghofer (18.) mondjuk tényleg nem jött jól, túl szűkre vett néhány kaput, Reichelt-környéki eredménnyel ért célba. Benjamin Raich (6.) menetére nem lehetett panasz, energikusan vette az akadályokat, Hirschertől bő fél másodperccel volt elmaradva. Davide Simoncelli (17.) is támadott becsülettel, nála azért be-becsúszott néhány szemmel is kivehető rontás. A norvégok sem tettek csodát, pontosabban ők még a Ligety-mentes élmezőnytől is jócskán elmaradtak, Kjetil Jansrud (19.) az öt másodperces határt is csak kevéssel bírta tartani, míg Aksel Lund Svindål (10.) jó másfél szekundumot vesztett Hirscherrel szemben, rendületlenül csóválta is fejét. Cyprien Richard (14.) és Fritz Dopfer (15.) között egyetlen század döntött, előbbi még a könnyebb felső, utóbbi a meredek részen hibázott egy jelentősebbet. Marcel Mathis (8.) be merte vállalni a nagyobb tempót, így hiába csúszkált le rendre az ideális – vagy legalábbis annak hitt – ívről, fent csupán fél másodpercet kapott az amerikaitól, tisztességgel helytállt, noha a dobogótól így is egy teljes másodperc választotta el.

Döbbenetes differenciákról beszélünk, olyan például emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy valaki csaknem hat (!) másodperces elmaradással is pontszerzésért küzdhessen délután. Feltétlenül ki kell emelnünk a húszon túlról induló Marcus Sandellt (7.), a novemberben ujjsérülést szenvedett finn több szakági klasszist megelőzve ígéretes pozícióból várhatta a folytatást; valamint Leif Kristian Haugent (12.), aki 30-assal közelítette a 4 másodperces különbséget. Kevés síző kvalifikált délutánra a harmincon túlról indulók közül, két kifejezett bravúreredmény azért született: Manuel Pleisch (49-essel a 27.) mentette meg a svájci férfiak becsületét, miután többek mellett Défago bukott, Berthod (44.) és Janka (46.) pedig rettenetesen gyengén síelt. A másik meglepetést a francia Victor Muffat Jeandet (29.) szolgáltatta, ötvenen túlról került a pontszerzés küszöbére.

Az osztrákhoz hasonlóan délután a svédek edzője is tiszteletben tartotta a Gran Risát, érdemben nem korlátozta le a tempót.

Maximálisan kihasználta a szűzpálya nyújtotta előnyöket Mathieu Faivre (10.) ami karrierje messze legjobb helyezését eredményezte. Nem utolsósorban a legjobb délutáni síelést. Különösen éles volt a kontraszt, miután a francia junior-világbajnokot három gyatra menet követte, Muffat Jeandet (24.) a biztos pontszerzést helyezte előtérbe, egy héten belül másodszor sikerült elérnie a legjobb harmincat; Florian Eisath (26.) és Karlsen (22.) szimplán gyatrán teljesített, Pleisch pedig – csak hogy még jobban fájjon Svájcnak – helyezetlenül zárt. (Oda lett az első pontszerzés.) Faivre-t elsőként korcsoportjának másik ásza, az olasz Luca de Aliprandini (11.) szorongatta meg, mindössze hat század döntött kettejük közt – a háromszor EK- dobogós első VK- pontszerzése igazán emlékezetesre sikerült. André Myhrer (27.) roppant zaklatott futamon volt túl, hasonlóan Reichelthez (25.), kettejük közt Matts Olsson (18.) és Tim Jitloff (17.) síelt látványosan, ám kevésbé eredményesen.

Jansrudnak (20.) is komoly problémái voltak meredeken, legalább az előtte indult Kostelić (21.) megelőzésével segítette honfitársát. Schörghofer roppant bizonytalanul nyitott, kínlódását mind nagyobb késések, szélesebb ívek jelezték, a bukótérből már nem volt visszamenet. Davide Simoncelli (5.) jó szokásához híven dobálta léceit, kár volt a pálya végi rontásért, ezen a sebességvesztésen múlhatott a dobogó. Christoph Nösig (12.) nagyszerű formának örvend, hiszen azok után, hogy Sölden előtt még házi válogatón kellett részt vennie, egymást érték a TOP-10-helyezések. A meredeken most nem tudta tartani az olaszt. Nem úgy Fritz Dopfer (4.), a német közel negyed másodperccel állt az élre, három kiegyenlítetten jó szektort követően. Amikor már úgy tűnt, nem kedveznek a tavalyi év német meglepetésemberének a szabályváltozások, hol ha nem a Gran Risán, bemutatott a kétkedőknek.

Richard (14.) merészen engedi léceit, sebességgel nem volt gond, de ez mit sem ér, ha minden második kapuba beleakad, menete telis-tele volt ritmustörésekkel. Missillier (23.) nem tudta megismételni délelőtti szereplését, többször szétcsúsztak lécei, a végén nagyot kellett mentenie, hogy egyáltalán elérje a célt. Haugen (15.) szép magasan síelte meg a meredek részt, mozgása kevésbé volt izgága, mint Richard-é, néhány késés következményeként kevéssel mégis a francia mögé került. Felix Neureuther (7.) sem adta alább, továbbtart a németek kiváló szereplése technikai számokban. Hozta Dopfer szektorait, ám az elején elbukott fél másodpercet.

Aksel Lund Svindål (9.) kockáztatni volt kénytelen, a parádé ezúttal elmaradt, mert hiába jött a végén jobban a németnél, nagyot rontott a második letörésnél, dicséretére legyen mondva, azon nyomban visszatalált a pálya ritmusához. Manfred Mölgg (19.) kiváló szezonkezdete után ismét kezdi régi önmagát idézni, tompán síelt, mindent a tiszta ívhasználatnak rendelt alá. Marcel Mathis (16.) példás kiegyensúlyozottsága is megszakadt, már a fölső részen elvesztette teljes előnyét, majd kis híján követte Schörghofert a bukótérben. Virtuózan mentett, de jócskán visszaesett.

Marcus Sandell (7.) az első szektorban még tartotta a lépést Dopferrel, a meredeken aztán elvesztegetett egy teljes másodpercet. Bánhatja, mert így is bejött Neureutherrel holtversenyben a pillanatnyi harmadik helyre – 5 tizedes különbséggel. Benjamin Raich (13.) továbbra sem képes idén két normális futamon egy nap összerakni: a világ egykoron volt legjobb meredek sízője másfelet kapott a Gran Risa középső legnehezebb szakaszán!

Massimiliano Blardone a kint fagyoskodó olasz fanatikusoknak síelt: túlvállalta magát, a meredeken még növelni is tudta előnyét, ám lábai nem bírták a terhelést, kilibbent egyensúlyából, belefutott a kapuba – szerencsére megúszta sérülés nélkül. Thomas Fanara (3.) összeszedetten abszolválta a pályát, a végén még növelte is előnyét, egyetlen szemmel észlelhető megbicsaklás nélkül simán, egy másodperccel állt a tabella élére. Alexis Pinturault (6.) kiváló tempót diktált, már ami a kapuk közti csúszást illeti, kanyarodás közben nehezen találta a ritmust, rendre késésben volt. Marcel Hirscher (2.) megpróbálta a lehetetlent: parádés pályát síelt, teljesítette a második legjobb délutáni futamot, túlzás lett volna azt állítani, bármiféle nyomást helyezett volna az amerikai ászra. Ted Ligety (1.) az első métereken kevéssel még növelte is előnyét, ám két jelentősebb nehézség észhez térítette (a záró szakaszt azért jobban síelte), visszafogta magát, így elmaradt a történelmi fölénnyel kivívott VK- győzelem.

Ted Ligety idénybeli harmadik, karrierje 14. Világkupa-sikerét aratta, a számok mellett a látottak is fényesen igazolják, ő a szakág legnagyobb királya. Összetett világkupás esélyeit mindezzel együtt sem értékelném túl.

Marcel Hirscher helyzete felemás. Egyrészt idén már hetedszer állhatott dobogóra (összesen 28. alkalommal), másrészt tetemes hátrányban van a három számban is versenyképes Svindållal szemben. Egyrészt rendre nagyon kikap Ligety-től, ehhez képest mindössze 40 ponttal van elmaradva a pontversenyben.

Thomas Fanara Aspen után újra dobogón végzett, korábban két éve ugyancsak Alta Badián szerezte karrierje első VK- érmét.

A férfiak december 18-án folytatják a szezont, Madonna de Campiglión szlalommal köszöntik a karácsonyt.

A felhasznált képek forrásai: media-public.pmm.rtr.ch, mail.com, APA/EPA, 20minutes.fr, uk. eurosport.yahoo.com