Az idei szezonban lassan már megszokott módon szoros versenyt hozott az engelbergi hétvége első versenynapja, amelyen végül is a sochi után ismét győztes Andreas Koflert, és a gyenge szezonkezdet után kirobbanó formában visszatérő Kamil Stochot mindössze egy tized pont választotta el a végén. Utánuk a világkupa két éllovasa, Schlierenzauer és Freund következett, mögöttük azonban ezúttal is szép számmal születtek kisebb-nagyobb meglepetések.
Engelbergbe érkezett tehát a síugró világkupa mezőnye, ahol ahogy idén is, évek óta hagyományosan az utolsó erőpróbát rendezik meg a Négysáncverseny előtt, mondhatjuk tehát, hogy ez a hétvége általában már a formák élesítéséről szól a szezon egyik kiemelt eseményét megelőzően. Ami az idei évet illeti az eddigi versenyek elsősorban a szépen alakuló osztrák-német párharcról szóltak, előzetesen ennek a folytatását lehetett várni a hétvége előtt is. Ennek egyébként egy külön felvonását még csütörtökön megrendezték a csapatok egy természetesen barátságos curling mérkőzés keretében, amelyen a hírek szerint a Freund, Freitag, Neumayer, Wellinger összeállításban versenyző németek rendesen megverték a sógorokat (ott Schlierenzauer, Kofler, Hayböck, Fettner volt az összeállítás), aztán, hogy síugrásban mire mennek a szezon során egymással az még a jövő zenéje.
Na de térjünk most már vissza a versenyünkhöz, amelyet kiváló időjárási körülmények között, és ha nem is több tízezres (hiszen itt maga az aréna sem akkora), de az elmúlt versenyekhez képest azért szép számú néző előtt rendeztek meg. Enyhe hátszélben indult útjára az első sorozat, amelyre a zsűri a 18-as beülőt választotta, ami aztán az egész versenyre megfelelőnek bizonyult. Az első kifejezetten jó ugrást a negyedikként induló Klemens Muranka (29.) mutatta be 127 méterrel, majd közvetlenül utána Piotr Zyła (36.) egy 122 méteres repüléssel feljött a 2. helyre, ez azért már sejtetni engedte, hogy az eddigi versenyekkel ellentétben a lengyeleknek a mai napon akár több is juthat az epizódszerepnél. Persze mindenki elsősorban Kamil Stoch (1.) szereplésére volt kíváncsi, aki a gyenge rajtot követően a sochi verseny helyett inkább Ramsauban, illetve a héten már a csapattársaival együtt Zakopaneban élesítette a formáját, az edzéseken és a tegnapi selejtezőben pedig már kifejezetten jó formát mutatott. Azonban, mint tudjuk az igazi erőpróba a verseny, amelyen Kamil egyelőre megfelelt, ugyanis egy 132,5 méteres pazar ugrással át is vette a vezetést. Azt nehéz volt ekkor megjósolni, hogy egy mire lesz elég, hiszen nagyon a sorozat elején jártunk még, de minden esetre joggal örült ő is, és Łukasz Kruczek is, akinek idén először volt oka úgy igazán ünnepelni egy jól sikerült ugrás után.
Stoch ugrása remek volt, nem is sejtettük még mennyire:
A versenynek ez a szakasza egyébként abszolút a lengyelekről szólt, hiszen Krzysztof Mietus (19.) is 128,5 métert ugrott, amellyel Stoch mögé a 2. helyre jött be, a fehér-vörös színek túlsúlyát az eredménylista elejében csak Alexey Romashov (25.) tudta megtörni kissé, aki 128 méteres ugrásával, ami ekkor a harmadik helyre volt jó, azonban nem sokkal később Maciej Kot (126 m 23.) és Dawid Kubacki (132 m 5.) is meg tudták előzni. Nem nagyon szoktuk külön említeni, hiszen általában nem sok jelentősége van, hiszen a jobbak még bőven hátravannak ilyenkor, de most talán mégis tehetünk egy kivételt, az első 20 ugró után ugyanis négy lengyel ugró vezette a mezőnyt, igaz ekkor már mindannyian túl voltak az első ugrásukon. Közülük egyébként végül is 5-en érték el a legjobb 30-at, ami jelentős javulás az eddigiekhez képest, nyugodtan mondhatjuk, hogy ezzel a versennyel Łukasz Kruczek tanítványai megkezdték a felzárkózást.
A későbbiekben azért persze változott a kép az élmezőnyt illetően, mivel előbb Martin Koch (129 m 15.), Vladimir Zografski (130,5 m 8.), majd Jurij Tepes (128,5 10.) is be tudott ékelődni a lengyelek közé egy-egy jó ugrással, némiképp enyhülő hátszélben ugorva. Sőt a szél Karl Geiger (18.) ugrásánál egy pillanatra át is fordult szembeszélbe, így hiába repült 132 méterre, a kompenzációs pontlevonással együtt csak a 8. helyre jött be. Az első 30-at az a Tom Hilde (21.) zárta, aki saját bevallása szerint kifejezetten kedveli az engelbergi sáncot, és akitől az edzéseken és a selejtezőben is jó ugrásokat láthattunk (ez utóbbi némi szerencsés szél közbenjárásával 140 méteresre sikerült), ehhez képest most valamelyest gyengébben sikerült az első ugrása, csak 129,5 métert ugrott, és mivel csak minimális többletpontot kapott a hátszél miatt ezzel a dobogós helyeket illetően nem sok reménye lehetett. Így aztán, a szokásos technikai szünet előtt továbbra is Stoch vezetett Kubacki, Zografski és Tepes előtt.
Ezek után a kissé újra megerősödő szembeszélben sem Shimizu (121,5 m 35.), sem Wank (123 m 34.) nem tudott igazán maradandót alkotni, jobbat ugrott viszont Michael Neumayer (11.), aki 130 méterig repült, azonban az alacsony stíluspontjai miatt csak az 5. helyre tudott ekkor bejönni. Az utána következő Fettner (128,5 m 21.), Vassiliev (128 m 31.) és Kasai (127,5 m 12.) sem tudtak igazán kiemelkedőt ugrani, sőt még a selejtezőt megnyerő Peter Prevc (27.) sem, aki a várakozásoktól elmaradva csak 125 méterig, jutott, ez pedig éppen, hogy elég volt a második sorozatba kerüléshez. Ezzel szemben Wolfgang Loitzl (7.) egy kifejezetten jól sikerült 130,5 méteres ugrással feljött a harmadik helyre, az utána következő Jaka Hvala (4.) pedig még rajta is túltett, ugyanis 136 méterig repült, ezzel az első sorozat leghosszabb ugrását mondhatta magáénak. Igaz, ehhez némi szembeszél is kellett, így a kompenzációval együtt csak 1,2 ponttal Stoch mögé, a 2. helyre tudott megérkezni.
Az utolsó tízes csoportot nyitó Taku Takeuchi (130 m 30.), majd Anders Fannemel (131 m 20.) is szembeszélben ugorhattak, így hiába ugrottak viszonylag nagyot, az élmezőnyre nem tudtak veszélyesek lenni. Jacobsennek (24.) sem sikerült igazán az áttörés, mivel csak 128 métert ugrott, , azonban még mindig jobban járt, mint a házigazdák kedvence Simon Ammann (41.), aki már 121,5 méternél földet ért, így hiába szóltak neki a svájci kolompok ezzel hatalmas csalódást keltve nem tudta magát beverekedni a legjobb harminc ugró közé. Az utána következő Richard Freitag (26.) is csak egy közepesnek mondható 125 métert ugrott, ami éppen csak elég volt a második körhöz, ellenben fiatal honfitársa Andreas Wellinger (14.) 129 méterrel ha az első helyre nem is volt veszélyes, azért még ígéretes helyről várhatta a folytatást. Ugyanekkorát tudott ugrani a hétvégén megfázással küszködő Thomas Morgenstern (13.) is, akí így éppen Wellinger elé, a pillanatnyi 9. helyre tudott megérkezni. Andreas Kofler (131 m 9.) ugyan sokakhoz hasonlóan szépet ugrott elsőre, de Stochot ő sem tudta veszélyeztetni, ahogy egyébként Anders Bardal (6.) sem, aki 132 méterrel a 4. helyre tudott bejönni. Következett Gregor Schlierenzauer (2.), aki 134 méterig repült, amihez magas stíluspontok társultak, így ezzel már az első helyre is veszélyes volt, azonban ha csak 0,8 ponttal is de Stoch mögé, a 2. helyre tudott csak bejönni. Ekkor már csak a sárga trikós, azaz Severin Freund volt hátra, és ugyan a vezetést az összetett éllovasa sem tudta átvenni, de 133 méteres ugrásával bejött a 4. helyre, így még versenyben maradt akár a győzelemért is.
Így tehát kisebb meglepetésre a tizedikként ugró Stoch zárta az élen az első sorozatot Schlierenzauert és Hvalat megelőzve, azonban mögötte rendkívül szoros volt az élmezőny, hiszen a 6. helyezett Bardal is csak 5,2 pontra volt tőle lemaradva, sőt a 9. helyezett Koflernek is csak 8,7 pont volt a hátránya, így teljesen nyílt küzdelemnek néztünk elébe a győzelemért, illetve a dobogós helyekért.
(fis-ski.com)
A második sorozatra jelentősen nem változtak a körülmények, maradt továbbra is dominánsan a gyenge hátszél. A második kör első igazán szép ugrására nem is kellett sokat várnunk, hiszen az első sorozatot a 27. helyen záró Peter Prevc (14.) ezúttal 132 métert ugrott, ezzel jócskán javítva az első sorozatos teljesítményén, ezzel természetesen átvette a vezetést az előtte ugró Veltatól (128 m 21.). Az utána érkező Freitag (19.) sem ugrott rosszat, a 129,5 méter azonban itt és most csak a 2. helyre volt elég. Az első sorozatot 24.-ként záró Anders Jacobsen (27.) ugrásnak mondhatni a „szeme sem állt jól” annyira bizonytalannak tűnt a levegőben, és végül csak 124,5 méterig jutott, így nem reménykedhetett a javításban. Ezek után Maciej Kot (129 m 17.) a második helyet tudta átvenni Freitagtól, az utána következő Tom Hilde (13.) azonban már az első helyet is meg tudta szerezni, 130,5 métert ugrott ez pedig elég volt ahhoz, hogy 3 tized ponttal Prevc elé jöjjön be. Mivel az utána következő Fettner 130 méteres ugrása csak a 3. helyre volt elegendő, így az első tízes csoport után is Hilde vezetett Prevc előtt.
Ez a helyzet pedig a szokásos technikai szünet után sem változott, ugyanis valamelyest megerősödött a hátszél ez pedig rendesen keresztül húzta az ekkor érkező versenyzők számításit, beszédes, hogy a következő 6 ugróból csak Anders Fannemel (127,5 m 18.) ugrása érte el a kalkulációs pontot. Az első sorozatot a 14. helyen záró Andreas Wellinger (12.) azonban – hátszél ide vagy oda – egy 128,5 méteres, a körülményekhez képest remek ugrással már át tudta venni a vezetést. Morgenstern (126,5 m 15.) második ugrása sem igazán a távolságával tűnt ki a többi közül, hanem leginkább azzal, hogy a végén kicsit lebontotta a reklámtáblákat a kifutóban (amin természetesen ő is jót mosolygott), egyébként az ugrása csak a 4. helyre volt jó ekkor. Kasai (25.) csak 121,5 métert ugrott, ezzel jelentősen visszacsúszott az első körös 12. helyéhez képest, ellenben az utána következő Michael Neumayer (11.), már ismét kisebb hátszélben 130,5 métert ugrott ezzel ő állt az élet az utolsó tízes előtt Wellingert valamint Hildet megelőzve.
Jurij Tepest (8.) egy kicsit a körülmények is a kegyeikbe fogadták, ugyanis minimális szembeszélben repülhetett, ezzel a lehetőséggel pedig élni is tudott, és 134 méterrel átvette a vezetést. Következett Andreas Kofler (1.), akit Alexander Pointer (talán már nem is lepődünk meg rajta) egyel alacsonyabb beülőből (17-es) indított útjára, és, hogy milyen jó érzékkel tette, azt mindjárt láthattuk, hiszen Kofler egészen kivételes ugrást kapott el, ma a legmesszebb, 136,5 méterig repült és a stíluspontjai között is 19 és 19,5 pontok szerepeltek. Ennek köszönhetően az osztrák 13,5 ponttal vette át a vezetést Tepestől, alaposan feladva a leckét az utána érkezőknek. Kofler után Vladimir Zografski (10.) 128,5 méteres ugrásával ugyan csak a 3. helyre tudott bejönni, ez azonban így is biztosan élete második top10-es világkupa helyezését jelentette. Az ezután érkező Loitzl (130 m 6.) és Bardal (129 m 7.) sem tudták veszélyeztetni Kofler elsőségét (talán a norvégtól vártunk egy kicsit többet), ezzel együtt Tepes elé mindeketten befértek a 2. illetve 3. helyre.
Kofler zseniális második ugrása:
A lengyel Dawid Kubacki (9.) 5. helye az első sorozatban mindenképpen a meglepetés kategóriába sorolható, így nem volt meglepő, hogy másodikra egy kicsit visszaesett, na azért nem nagyon, hiszen 128,5 méteres ugrásával az 5. helyre jött be, így életében először tudott a legjobb 10 között végezni VK versenyen. Severin Freundnak (4.) ezzel szemben már inkább a győzelem lebeghetett a szemei előtt, hiszen nem volt nagy ponthátránya, azonban hiába ugrott 132 métert, ez Kofler megelőzéséhez nem volt elegendő. Ugyanezt elmondhatta magáról Jaka Hvala (5.) is, aki 129 métert ugrott, ezzel pedig csak Freund mögé tudott bejönni, ezzel együtt a végén ő is idei legjobb teljesítményének örülhetett. Az első sorozatban a második helyen végző Schlierenzauer (3.) 132 métere Freund megelőzéséhez, így a biztos dobogós helyhez elég volt, Koflert azonban ezzel ő sem tudta felülmúlni. Így már csak az volt a kérdés, hogy Kamil Stoch tud-e esetleg élni a lehetőséggel, avagy Kofler a fantasztikus második ugrásával a 9. helyről meg tudja nyerni a versenyt. Mint, kiderült az utóbbi volt a helyes válasz, azt viszont igazán nem mondhatjuk, hogy sokon múlt volna a dolog, ugyanis Stoch (2.) a virtuális „kék vonal” közelében ért földet, 134 métert ugrott, és végül is mindössze 1 tized ponttal csúszott le arról, hogy egy még szenzációsabb visszatérésről beszélhessünk vele kapcsolatban, ezzel együtt azt gondolom, az előzmények ismeretében, ha a verseny előtt kérdezik szó nélkül aláírja ezt a 2. helyet is, amely úgy fest, a fordulópontot jelentheti számára az idei szezonban, nem csak a helyezés miatt, hanem mert egyáltalán rég lehetett látni Kamilt ennyire felszabadultan örülni. Érdekes párhuzam egyébként, hogy tavaly is egy (a mostaninál persze lényegesen) kisebb hullámvölgy után érkezett meg Stoch Engelbergbe, és akárcsak ma egy 2. hellyel tudta valamelyest helyretenni az önbizalmát (akkor egyébként a vasárnapi versenyen).
Meglesz, nem lesz meg? Végül 1 tizeden múlott Stoch győzelme:
Ami pedig Andreas Koflert illeti, a mai Sochi után a 2., összességében pedig pályafutása 12. győzelme volt, vele kapcsolatban továbbra is azt tudjuk hangsúlyozni, hogy éppen a legjobbkor látszik formába jönni a Négysáncverseny szempontjából. Ez a siker egyébként az összetettben is jelentős előrelépést hozott számára, hiszen feljött a 3. helyre, és nincs is nagy lemaradása az éllovas Freundhoz képest. Ha már itt tartunk, Schlierenzauer a mai 3. helyével minimálisan csökkenteni tudta a hátrányát a ma 4. Freundhoz képest, ez ugyasis most már csak 42 pont, és a mai verseny után már az osztrákok is a németek sarkában lihegnek a nemzetek kupájában, ezen a szinten minimális 33 pontos hátránnyal lemaradva.
(fis-ski.com)
Végezetül röviden tekintsünk egy kicsit ki a női világkupa sorozat eseményeire is, ugyanis a hölgyek ezen a hétvégén (vagy inkább előtte) Ramsauban vendégeskedtek, ahol péntek este rendezték meg a VK 4. fordulóját. A japán Sara Takanashi idei második győzelmét megszerezve növelni tudta az előnyét az összetettben, a dobogóra rajta kívül még Coline Mattel és a hazai sáncon versenyző Daniela Iraschko állhatott fel, kisebb meglepetésre a címvédő Sarah Hendrickson csak a 7. helyen végzett, így visszacsúszott az összetettben Mattel mögé a 3. helyre.
(fis-ski.com)
A férfiaknál a míg naphoz hasonlóan holnap 13:45-től egy újabb egyéni versenyre kerül majd sor – az utolsóra a Négysáncverseny előtt – míg a hölgyek számára most egy viszonylag hosszabb szünet következik, legközelebb csak január elején versenyeznek majd a németországi Schonachban.
A felhasznált képek forrásai: skispringen.com, fisskijumping.com, deutscherskiverband.de
A ti véleményeitek