Igazolódott a papírforma az észak-amerikai világkupás kitérő utolsó versenyszámában, Ted Ligety két vagány menettel simán hozta a szezon második óriás-műlesiklását. A szakág világbajnoka mögött a kristálygömb védője, Marcel Hirscher végzett a második helyen, míg a dobogó harmadik fokára, naná, hogy egy olasz, Davide Simoncelli állhatott fel. Aksel Lund Svindål közepes első menete után nagyot mentett másodjára, 6. helyével kulcsfontosságú pontokat szerzett az összetett éllovasaként.

A hétvége zárásaként lebonyolított hagyományos Beaver Creek-i óriás-műlesiklást a hazaiak ásza, Ted Ligety (1.) indította, a tőle megszokott lehengerlő teljesítménnyel. Fergeteges lendület, agresszív ívek, a pálya alján két kapunál volt ugyan minimális problémája, de gond nélkül továbbsíelt. Simán hozta a délelőttöt, egy, s csak egy ember bírta másodpercen belül követni. Őt nem Philip Schörghofernek (6.) hívták, a letöréshez érve mélyre került súlypontja, közel két másodperces hátránnyal is bízhatott a dobogóban. Marcel Hirscher (2.) a felső szakaszon volt késésben, egyébiránt hozta legjobbját, mindez 78 százados lemaradáshoz volt elegendő.

Alexis Pinturault (4.) problémái a letörést megelőző kapunál jelentkeztek, túl szűken vette, de hamar visszatalált a ritmusba, kezdi visszanyerni tavalyi formáját. Max Blardone (18.) az alsó letörésnél a kiesés szélére került, miután kis híján beleakadt kezével a kapuba. Hannes Reichelt (8.) permanens késésben volt, tempójának köszönhette viszonylag jó pozícióját. Davide Simoncelli (3.) kiválóan síelte meg a meredeket, amivel Benjamin Raichnak (9.) sem akadt különösebb problémája, a lankás rész végeztével esett ki a ritmusból. Fritz Dopfer (11.) bizonytalansága a tempóra volt nagy kihatással, nem idézi tavalyi sízését. Manfred Mölgg (5.) sem, de épp ellentétes előjellel, egyedül az alsó meredek letörésnél elkövetett fékezését tudjuk felírni rovására.

Aksel Lund Svindål (17.) tekintetéből sugárzott a magabiztosság. Mintha kicsit túl is pörögte volna, sokszor került mélyre, két és fél másodpercről lemondhatott az újabb dobogóról. Cyprian Richard (7.) lassan kezd belejönni, kár, amiért ki kellett lépnie a meredeken. Kjetil Jansrud (12.) továbbra is keresi óriás-műlesikló formáját, miközben a gyors számokban öles léptekkel halad felfelé a ranglétrán, klasszis számában kezd elhalni régi fénye. Didier Défago menetének az első letörés vetett véget, Ivica Kostelić (13.) szép stílusban, de kissé lassan vette az akadályokat. A továbbiak közül elsőként a finn Marcus Sandell (15.) emelhető ki, szép tiszta menettel hozta magát ígéretes helyzetbe. (Megjegyzendő, edzője tűzte a délelőtti pályát.) Nyugati szomszédjuknál nem volt ok az örömre, Myhrer még megérte az alsó meredeket, Olsson már az első kapuknál a kiesés sorsára jutott.

Harmincon túlról sziporkáztak a németek, Stefan Luitz (14.) után Felix Neureuther (9.) került két és fél másodpercen belülre. Legnagyobb rajtszámmal Matthias Mayer (55-össel a 29.) verekedte be magát a második futamba, a szezonnyitón TOP-10-ig jutó Adam Žampa (37.) ezúttal búcsúzni kényszerült VK- debütáló öccsével, Andreasszal együtt.

Lassan történelmi mélységekbe süllyedt a svájci férfi szakág, Vancouver óta nem mintha elhalmozták volna sikerekkel szurkolóikat óriás-műlesiklásban. Vasárnap például egy szem helvét legény síelhetett le mestere pályáján, az olimpiai bajnok Carlo Janka (24.) is mindösszesen két helyet tudott javítani délelőtti helyezésén.

Javukra legyen mondva, senki nem védte pontjait, De Tessieres (20.), Mayer (16.), majd Christoph Nösig (10.) is mert kockáztatni, jócskán előrébb is léptek, utóbbi élete legjobb VK- eredményének örülhetett – 44-es rajtszámmal. (Hab a tortán, övé lett a legjobb második futam.) Mathieu Faivre (28.) elizgulta a dolgot, kövér ívekkel nyitott, majd a cél előtt majdnem ülepén maradt. Eisath (25.) meredeken történt megbillenése döntőnek bizonyult, Marcel Mathis (17.) nem merte igazán támadni a kapukat. A kilátogató nézőket nem kényeztették el a korán rajtoló amerikaiak, Tommy Ford (26.) a második letörésnél fékezett hatalmasat, Tim Jitloff (27.) pedig védjegyének számító zaklatott menettel hozott mosolyt az ember arcára. Végére vesztette el igazán a fonalat, kisodródás, necces kapuvételek, megfordulás, meg a többi szokásos. A szlovén Janez Jazbec (29.) mindezt egy kulturált cigánykerekezéssel tetőzte.

Baumann (23.) és Haugen (21.) nehezen találta a pálya ritmusát, a gyengécske meneteknek Blardone (9.) vetett véget, mindent egy lapra feltéve rohamozott, 3 század végül a javára döntött. Svindål (6.) azon nyomba letaszította az élről, szép ívek, remek tempó, megsíelte a harmadik legjobb délutáni futamot, a jelentős pontmennyiség ismét borítékolható volt. Missillier (22.) felejtős menete után Sandell (15.) sem tudta megváltani a világot, maradt eredeti helyén, Stefan Luitz (13.) kockázatvállalása sem hozta meg a várt eredményt, talán az egy lábas kanyarvétellel esett túlzásba. Így is élete legjobbját érte el.

Ivica Kostelić (13.) a pálya második felén esett ki a ritmusból, így a fiatal némettel holtversenyben maradt számára a középmezőny. Kjetil Jansrud (7.) konkurált igazán honfitársával, ő is csak a felső szakaszon, a második letörésnél volt egy necces kapuvétele. Fritz Dopfer (7.) végre összekapta magát, holtversenyben befért a második helyre. Raich (30.) is szűk kapuvételekkel próbálkozott, a meredeken aztán annyira lecsúszott, hogy a kapu alól tudott csak befordulni, senkit nem tudott megelőzni. Neureuther (17.) is ugyanazon ponton rontott, de legalább minimalizálta veszteségeit. Reichelt (12.) koncentrációja a végére csúszott szét teljesen, Richard (11.) nekirontott a pályának, de Svindål hibájának helyszínén ő is besokallt.

Schörghofer (19.) csúnyán visszaesett, miután a középső meredek tetején oldalára dőlt, majd fejjel vett be egy kaput. A délelőtti legjobb öt névsora azonban már nem változott, az egyetlen helycserét is csak Manfred Mölgg (4.) mutatta be Alexis Pinturault (5.) kárára, a francia konkrétan az utolsóelőtti kapunál bukta a helyet. Davide Simoncelli (3.) hozta Mölgg részidőit, hibát nehezen lehetett kiszűrni menetéből, biztossá tette dobogóját. Marcel Hirscher (2.) valamivel nagyobb sebességgel síelt, volt egy-egy jobb, majd bal lábon vett fordulója, de lényegében megtartotta előnyét. Mindez Ted Ligety-vel (1.) szemben persze édeskevés volt, aki vagány, újfent makulátlan menettel rukkolt elő, így végül 1,76 másodperccel lépte le papíron legveszedelmesebb riválisát.

Elmondhatjuk, a zseni nem vész el, csak átalakul. Ted Ligety volt az idén életbe lépett szabályváltozások legnagyobb hangú kritikusa, ehhez képest egy közel három másodperces győzelem után ezúttal szűk két másodperccel utasította maga mögé a mezőnyt, megszerezve 13. Világkupa-sikerét. Így egyetlen sikerre van a szakági örökranglista 4. helyét elfoglaló Maier-Raich kettőstől.

Söldeni második helye után újabb dobogóval tapad az amerikaira - csak a pontversenyt illetően - Marcel Hirscher, ez a fiatal osztrák 30. Világkupa- pódiuma.

Davide Simoncelli vérbeli specialista, eleddig Beaver Creek-ben nem járt szerencsével, 8. VK- dobogójánál tart, legutóbb két és fél éve volt ebben része.

A férfiak Val d'Isére-ben folytatják a hétvégén, méghozzá a várható viharos időjárás miatt fordított lebonyolítás szerint: szombaton óriás-műlesiklás, vasárnap szlalom szerepel a programban.