Csaknem három év elteltével tudott ismét győzelmet aratni a német válogatott az idei szezon első „igazi” csapatversenyén Kuusamoban. A Wellinger, Neumayer, Freitag, Freund négyes végig magabiztos teljesítménnyel szerezte meg a győzelmet a megszokottnál talán egy fokkal halványabb osztrákok előtt, míg a dobogó harmadik fokára az a szlovén csapat állhatott fel, amely az első kör után még vezetett, Kranjec betlije után viszont még a 3. helyért is hatalmas küzdelemre kényszerült a norvégokkal szemben. Emellett a mai kora este folyamán láthattunk éledező oroszokat és finneket, és továbbra is szenvedő lengyeleket, na meg egy kifejezetten izgalmas versenyt, következzen tehát az összefoglaló!

A mezőny a norvég késő őszből a hétvégére megérkezett az igazi télbe, Kuusamoban, közel az északi sarkkörhöz ugyanis nyoma sem volt a szezonnyitó hétvégén tapasztalt enyhe időjárásnak. Ellenkezőleg, kemény mínuszok fogadták a versenyzőket, a mai napon pedig még a havazás is megérkezett. (Csak mellékesen jegyzem meg, úgy néz ki, hogy egy darabig ezzel kell beérnünk, ugyanis a következő helyszínen, Sochiban is az enyhe időjárás okoz gondokat szervezőknek, ennek ellenére mintegy 3000 köbméter hó odaszállításával meg tudják majd oldani a sáncok előkészítését.)

Na de még mielőtt túlságosan elkanyarodnánk a lényegtől, a mai csapatverseny előzetesen kifejezetten nyíltnak ígérkezett, hiszen (az eddigiek alapján legalábbis) az élmezőny; az osztrák, a német, a norvég, a szlovén és a japán csapat is nagyon hasonló erőt képviselt, így egyelőre nyoma sincs már az egy-két éve ezen a téren tapasztalható osztrák fölénynek, bár azért a legnagyobb esélyesnek előzetesen talán még mindig ők számítottak.

Az első csoportot az enyhe szembeszélben a 8-as beülőből engedte le a zsűri, amelyen aztán már nem is kellett változtatni a verseny során, szerencsére úgy isten igazából sem a szél, sem a havazás nem zavarta meg a verseny lebonyolítását. Az első csoport legnagyobb ugrását Andreas Wellinger hajtotta végre 137 méterrel, amelynek köszönhetően a németek nyitottak a tabella élén, de az osztrákok részéről Wolfgang Loitzl tartani tudta vele a lépést, 134,5 méteres ugrásával az osztrákok álltak a 2. helyen 3 ponttal lemaradva. A norvégok első embere Anders Fannemel sem ugrott rosszat, főleg azok után, hogy tegnap még nem igazán érezte a sáncot. A 132,5 méteres ugrás teljesen rendben volt, igaz ezzel a norvégok már 16,4 pontos hátrányban voltak a németekhez képest. Mögöttük a negyedik-ötödik helyen Shimizu (128 m) és Kranjec (128 m) révén a japán és a szlovén csapat következett nem sokkal lemaradva.

Nem alakultak viszont jól a dolgok a lengyelek számára, ugyanis folytatódott szegény Kamil Stoch vesszőfutása. Tegnap, bár ígéretesen kezdett az edzéseken, a 2. tréning sorozatban bukott, amelynek következtében egy kicsit a csípőjét is megütötte. Ezek után a selejtezőben rontott és így nem jutott be az egyéni verseny indulói közé. Ennek ellenére, mivel végső soron a sérülése nem volt igazán komoly, Łukasz Kruczek bízott a versenyzőjében és nevezte a csapatversenyre. A mai nap azonban, ha lehet még rosszabbul alakult, sem a próbasorozatban, sem a versenyen nem tudott még közepeset sem ugrani, így a 104,5 méterével a lengyelek az első kör után a 11. utolsó helyen álltak… Vélhetően ebbe egyébként nem csak a sérülés játszott bele, ha számított egyáltalán, hanem a lelkét is megviselték az elmúlt napok történései, nem lennénk meglepődve, ha a sochi kirándulást már kihagyná.

Ezek után következett a második csoport, amelyben Jurij Tepeš 131,5 métere bizonyult a legjobbnak, amellyel fel is hozta a szlovénokat a 2. helyre. A németek Neumayer 128 méterével megtartották a vezetést, míg a norvégok számára Hilde stabil 128,5 méteres ugrása, Fettner billegős 124,5 méterével szemben azt jelentette, hogy befogták az osztrákokat, és a két csapat holtversenyben állt a 3. helyen, míg a japánok Watase 127,5 méterével maradtak az ötödik helyen.

A harmadik körben a szlovénok embere az a Jaka Hvala volt, akinek eddig ezen a hétvégén egy rossz mozdulata nem volt, már tegnap az edzéseken és a selejtezőn is remekelt (meg is nyerte mindegyiket), a mai próbasorozatban is jól ugrott, és bizony a versenyen sem maradt el a jó ugrás, ugyanis elsőre 138 méterig repült. Richard Freitag 132,5 méteres ugrása révén a németek ugyan még mindig tartották a vezetést, az előnyük viszont mindössze 2,1 pontra apadt. Eközben az osztrákoknál Schlierenzauer következett, elsőre csak egy közepesnek mondható 128 méterrel, és mivel Jacobsen 133-at ugrott, ez azt jelentette, hogy az osztrákok a norvégok mögé csúsztak vissza a 4. helyre (viszont azért még mindig 20 ponton belül voltak az 1. helyhez képest). Eközben, bár Kasai 131 méterig jutott, a japánok nem tudtak feljebb zárkózni, így kezdett az élboly négycsapatossá szűkülni.

Következett az utolsó csoport az első sorozatban, amelyet Peter Prevc 137,5 méterének köszönhetően ismét a szlovénok nyertek, és ezzel át is vették a vezetést. A németek részéről Severin Freund enyhe hátszélben elért 133 métere azt jelentette, hogy bár visszacsúsztak a 2. helyre, még (7,8 ponttal lemaradva) versenyben voltak a győzelemért. Ugyan sem Bardal (127 m), sem Morgenstern (129 m) nem ugrott igazán kiemelkedően, de a 3. és 4. helyen álló norvég, illetve osztrák csapatnak sem szálltak még el teljesen reményei a győzelmet illetően, hiszen alig több mint 30 ponttal voltak csak lemaradva a szlovénok mögött. Az 5. helyezett japánok lemaradása ezzel szemben ekkor már több, mint 50 pont volt, a 4. emberük, Taku Takeuchi ugyanis csak 126,5 méterig repült.

A hatodik helyen, igaz már jócskán lemaradva, némileg kellemes meglepetésre a házigazda finnek fordultak a második körre, a befejező emberük Lauri Asikainen 134 méteres ugrása pedig kifejezetten bizakodásra adott okot. Mögöttük ekkor az oroszok álltak a 7. helyen, akiknél a csapat befejező emberétől, Dmitriy Vassilievtől jegyezhettünk fel egy kifejezetten szép 143 méteres repülést, igaz a végén nem tudta megfogni az ugrását (szerencsére sérülés nem lett belőle), de ezzel együtt is rég láttuk őt ilyen jó formában ugrani, kár hogy egyelőre a többiek nem tudtak még felnőni mellé. Az utolsó, 8. továbbjutó hely Csehországé lett, akik még éppen befértek a svájciak elé (pedig Martin Künzle még a beülőt és lentebb vitte Ammann-nak, hátha a kompenzációval együtt meglesznek a továbbjutáshoz szükséges pontok, Simi azonban ma nem igazán ugrott kiemelkedőt). A 10. helyen a franciák végeztek, így megesett az a szégyen, hogy a lengyel csapat a tökutolsó, 11. helyen fejezte be a versenyt, bár úgy is mondhatjuk, hogy így legalább nem kellett még egyet ugrani (egész egyszerűen rossz volt őket nézni).

Az első sorozat eredménye (fis-ski.com)

A szokásos, nagyjából negyedórás szünet után kezdődhetett a második sorozat, amely mindjárt komoly változást hozott az élen is. Ugyanis a szlovénok első embere Robert Kranjec hatalmasat rontott, csak 104,5 métert ugrott (mentségére szóljon, hátszélben, míg a riválisok szembeszélben ugorhattak), ezzel pedig Szlovénia visszacsúszott egészen a negyedik helyre. Helyettük természetesen Németország vette át a vezetést, Andreas Wellinger ugyanis kisebb csodát művelt, 143 méterig repült és meg is állta az ugrást, ezzel pedig a németek komoly (mintegy 30 pont) előnyre tettek szert a riválisokkal szemben. Wolfgang Loitzl 139,5 méterig repült, amellyel felhozta az osztrákokat a 2. helyre, míg a norvégoknál Anders Fannemel hiába ugrotta meg az eddigi legjobbját a hétvégén 135 méterrel, maradtak a 3. helyen 5 ponttal lemaradva az osztrákoktól.

Wellinger fantasztikus ugrása:

A második csoport a sorrendben nem hozott változást, azonban Tepeš 128,5 métere Hilde 123 méterével szemben azt jelentette, hogy a szlovénok ismét lőtávolba kerültek a dobogót illetően. Eközben az élen is szorosabbá vált a verseny, hiszen míg a németeknél Neumayer 129,5 métert ugrott, Manuel Fettner 132,5-et, ezzel pedig 20 pontra csökkentette az osztrákok hátrányát a győzelemért folytatott, ekkor egyébként már inkább csak kétszereplős versenyben.

Sőt, a harmadik csoportban is tudtak faragni a hátrányukon Alexander Pointner tanítványai, hiszen Schlierenzauer ezúttal már a jobbik formáját hozta, és egészen az utolsó piros vonalig, 142 méterig repült. És ugyan Freitag (139,5 m) is odatette magát, de az osztrákok 14,6 pontra megközelítették a németeket, maradt tehát még egy kis izgalom a végére is. Eközben viszont a dobogón is változott a helyzet, köszönhetően Jaka Hvalanak, aki másodszorra sem okozott csalódást és 137,5 méterig repült, és mivel Jacobsen ugrása ezúttal nem volt az igazi (129 m), ezzel a szlovénok feljöttek a 3. helyre, az előnyük pedig ekkor 13,3 pont volt Norvégiával szemben.

Így érkeztünk meg az utolsó csoporthoz a második sorozatban, amely végül már nem hozott változást a sorrendben. A dobogóért küzdő csapatok befejező emberei Bardal és Prevc is egyaránt 135,5 méterig jutottak, így itt nem is lehetett szó változásról, és ugyanekkorát tudott ugrani az osztrákoknál Thomas Morgenstern is. Ez pedig azt jelentette, hogy Freundnak kb. 128-129 méterre volt szüksége a biztos német győzelemhez, amelyet, ha szűken is, de tudott teljesíteni. 130 métert ugrott, ezzel pedig 5,3 pontot megőrzött a német csapat előnyéből, amely ezzel a sikerrel, amely ahogy Werner Schuster szövetségi kaptány fogalmazott, egyfajta mérföldkő lehet a csapatnál, majdnem 3 év után tudott ismét csapatversenyt nyerni. Ezt megelőzően ez utoljára még 2010 februárjában, Willingenben sikerült Werner Schusteréknek (akkor egyébként a közelgő olimpia miatt egy igencsak foghíjas mezőnyben).

Freund utolsó, győzelmet jelentő ugrása:

A szlovénok végül is úgy állhattak fel „csak” a dobogó legalsó fokára, hogy az első sorozat után még abszolút reálisnak tűnt a győzelem is, ennek ellenére a mai teljesítményük a jövőre nézve kifejezetten előremutató lehet, egyáltalán nem kizárt, hogy a közeljövőben tudnak majd versenyeket nyerni, holnap pedig kíváncsian várjuk az „ifjak”, nevezetesen Jaka Hvala és Andreas Wellinger mérkőzését. A norvégok ugyan ma lecsúsztak a dobogóról, a nemzetek kupájában azonban így is meg tudták őrizni a vezetést. Az ötödik helyezett japánok úgymond a „senki földjén” fejezték be ezt a versenyt, a vezető négyestől jócskán elmaradva, az üldözőkkel szemben viszont biztos előnnyel. Náluk egyébként Kasai teljesítményét mindenképp meg kell süvegelnünk, hiszen az első 131 méteres ugrására még egy 135 métert tudott rátenni a második körben. A hatodik helyért folytatott versenyben az oroszok végül biztosan múlták felül a finneket (a 8. helyen sok vizet nem zavaró csehekről nem is beszéve), nem utolsósorban Dmitriy Vassilevnek köszönhetően, aki másodikra is kiválót ugrott (135,5 m). Igaz az érkezés most sem volt tökéletes, de megállta. Emellett a finneknél is csak pozitívan lehet Lauri Asikainen mai teljesítményéről beszélni (nem hiába dicsérte az ő teljesítményét Janne Ahonen is), az ő jó szereplésében bízhatnak a házigazdák majd az egyéni versenyen is.

Részletes végeredmény

Nemzetek kupája

(fis-ski.com)

Holnap délután 14:15-ös kezdéssel, az egyéni versennyel folytatódik a hétvége Kuusamoban, bízzunk benne, hogy ahogy eddig az elmúlt két nap során nem volt, úgy holnap sem lesz gond a széllel, és egy újabb kitűnő versenyt láthatunk.

A felhasznált képek forrása: fisskijumping.com, siol.si