Severin Freund nyerte a 2012/2013-as síugró világkupa sorozat első versenyét Lillehammerben Thomas Morgenstern és Anders Bardal előtt. A negyedik helyen a házigazdák közönségkedvence, a egy év után visszatérő Anders Jacobsen végzett, míg a fiatal német Andreas Wellinger élete első világkupa versenyén tudott odakerülni a legjobbak közé. Eközben a lengyelek elsőszámú reménységem Kamil Stoch szenvedett, és csak a 30. helyen végzett, a nyári GP győztes Wank pedig a 2. sorozatba sem jutott be.
Hivatalosan ugyan a tegnapi vegyescsapat-versennyel kezdődött meg az idei szezon, de az igazi szezonnyitót, amely már igazán számít, ma rendezték a síugró világkupában (a tegnapi naphoz hasonlóan normálsáncon), amelyen a sok edzés és a selejtező után végre valamelyest tisztább képet kaphattunk az erőviszonyokról.
A körülmények ezúttal sokkal ideálisabbak voltak Lillehammerben, enyhe szembeszélben kezdődhetett meg a szezon első egyéni versenye, amelyben az 1. sorozatra a 9-es beülőt jelölte meg a zsűri.
Szokás szerint a nemzeti csoportos versenyzőkkel kezdtük a versenyt, Fredrik Bjerkeengen (47.) Vegard Swensen (32.) és Ole Marius Ingvaldsen (26.) egymástól vették át a vezetést. Negyedikként érkezett a hazaiak nagy visszatérője Anders Jacobsen (2.), aki egy teljes kihagyott szezon után először indult ismét a világkupában és most meg is adta a verseny alaphangját egy 100,5 méteres ugrással. Azt gondolhattuk, hogy ezzel egy jó időre ki is bérelte magának az 1. helyet, de csak ezek után jött a még nagyobb szenzáció az élete első VK versenyén induló, 17 éves német Andreas Wellinger (1.) egy fantasztikus 103 méterrel átvette a vezetést.
Ilyen kezdés után aztán egy kicsit megnyugodtak a kedélyek, a versenyzők többsége kihasználva az enyhe szembeszél adta ideális körülményeket 90-95 méter környékén landolt, értelem szerűen ezzel a vezető kettősre nem lehettek veszélyesek. Előbb a nyár egyik nagy felfedezettje és a selejtezőben is jól ugró Shimizu (24.) jött be a 3. helyere 93 méterrel, őt azonban előbb egy másik ifjú német titán Karl Geiger (20.) múlta felül 94 méterrel, majd elé a veterán Kasai (15.) jött be 94,5 méteres ugrásával. Ugyancsak a pillanatnyi 3. helyre volt jó az edzéseken remeklő Michael Hayböck (10.) 96 méteres ugrása, akárcsak Manuel Fettneré (6.), aki 97 méterig jutott.
Nem ugrott különösebben jól viszont a lengyeleknél nyáron remeklő Maciej Kot (23.), aki mindössze 93 méterig jutott, míg Wolfgang Loitzl (16.) gyakorlatilag szélcsendben teljesített 92 méteres ugrása is csak a pillanatnyi 6. helyre volt elég. Tom Hilde (31.) úgy tűnik idén is folytatja a tavalyi hektikus szereplését, tegnap a vegyescsapat-versenyben jól teljesített, most viszont mindössze 91,5 méterig jutott, amivel nem jutott be a 2. sorozatba. Harmincadikként egy újabb norvég ugró, Anders Fannemel (7.) következett, aki egy 96 méteres ugrással a pillanatnyi 4. helyre jött be, így az első 30 versenyző után Wellinger, Jacobsen, Fettner, Fannemel volt a sorrend az élen.
A nyári GP sorozat győztese Andreas Wank (37.) így a téli sorozat kezdetén egyáltalán nem remekelt, 90 méteres ugrásával ő sem jutott be a második sorozatba. Bejutott viszont honfitársa, Michael Neumayer (12.) egy stabil 95,5 méteres ugrással. Közvetlenül utána következett Kornilov (49.), aki nem tudta megállni a 92 méteres ugrását, ezzel természetesen ő sem jutott be a második sorozatba, viszont legalább a bukás során sem sérült meg komolyabban. Ezek után Peter Prevc (8.), a selejtezőt megnyerő Lukáš Hlava (17.), valamint Taku Takeuchi (14.) is egy-egy stabil jó ugrást mutatott be 95,5, 93,5 illetve 94 méterrel, azonban az ellovasokra egyikük sem volt ezzel veszélyes. Következett az utolsó 10 ugró az 1. sorozatban, elsőként Simon Ammann (13.), aki 94,5 méterrel csak a pillanatnyi 8. helyre tudott bejönni, ez azonban még mindig messze jobb teljesítmény volt részéről, mint az utána következő Roman Koudelkaé (91 m 33.) illetve Robert Kranjecé (89 m 43.), ugyanis egyikőjük sem került be a 2. körbe.
Sokkal jobbat ugrott viszont Severin Freund (3.), aki 99 méterig jutott, és ezzel a 3. helyre érkezett meg, mindössze 3 pontra az éllovas Wellingertől. Az utána következő Morgenstern (5.) tartotta vele a lépést, hiszen ő is 99 méterig jutott, azonban az erősebb szembeszél miatti több levonásnak köszönhetően Freund mögül várhatta csak a 2. sorozatot. Ezután Freitag (11.) nem ugrott, rosszat, de a 95,5 méteres ugrása kevés volt ahhoz, hogy a 2. körben eséllyel szállhasson harcba a dobogóért, Kamil Stoch (30.) viszont még ennyire sem tudott jól szerepelni, csak 91,5 méterig jutott, ami éppen, hogy csak elég volt a 2. sorozatba kerüléshez.
Koflerben (18.) talán még dolgozott valamennyire a tegnapi kizárása, ugyanis nem igazán tudta összerakni az ugrását, csak 94 métert ugrott és a leérkezés sem volt az igazi. Schlierenzauer (9.) a versenyre kora délután a próbasorozat megnyerésével hangolt, így reménykedhettek a szurkolói egy jó szereplésben, nos ami azt illeti, nem ugrott rosszat Schlieri, de azért annyira jót sem, 96 méteres ugrásával az 1. helytől 11 pontos lemaradása volt az 1. kör végén. Az első sorozatot természetesen a címvédő Bardal (4.) zárta, aki 98 méterig repült, és a magas stíluspontjainak is köszönhetően befért Freund és Morgenstern közé a 4. helyre. Wellingert viszont ő sem veszélyeztette, ez pedig azt jelentette, hogy nagy szenzáció volt készülőben, hiszen egy jó ugrással a 2. sorozatban akár meg is nyerhette volna élete első versenyét, és ha már itt tartunk a mindössze 1,6 ponttal lemaradva, a 2. helyen álló Jacobsen esetleges győzelme sem lett volna kisebb történet. Persze reálisan értékelve a helyzetet inkább az tűnt valószínűnek, hogy a 3-5. helyen álló Freund, Bardal, Morgenstern hármasból kerül majd ki a futamgyőztes, akik Wellingerhez képest mind 6 ponton belül voltak, a vezető páros számára pedig már a dobogó is komoly eredmény lett volna, minden esetre érdekes második kör elé néztünk.
Az első sorozat részletes eredménye (fis-ski.com)
A második kör egyébként a szokottnál jóval hosszabb szünet után kezdődött, hiszen a férfi versennyel párhuzamosan a női világkupa sorozat nyitófordulóját is megrendezték. Amíg viszont ennek a 2. sorozata lezajlott változott a szélirány, a korábbi enyhe szembeszél helyett immár hátszélben kezdhették meg a férfiak a 2. sorozatot. Ennek megfelelően a zsűri az 1. sorozathoz képest egyel fentebbről, a 10-es beülőből indította útjára a sorozatot.
Ez szegény Kamil Stochon (30.) különösebben nem segített, ugyanis még az 1. ugrásától is elmaradva csak 87,5 métert ugrott, így maradt számára a reménykedés, hogy holnap talán jobban sikerül. Ezek után Kalainitschenko (29.), Sakuyama (27.), Stjernen (26.), Ingvaldsen (24.), valamint Velta (20.) váltották egymást az élen, Veltát leszámítva, aki telibe ugyanakkorát repült, kicsivel mindannyian elmaradtak az 1. sorozatban elért távolságuktól. Maciej Kot (25.) volt a lengyelek utolsó reménye a 2. sorozatban, de ő sem váltotta meg a világot, bár Veltához hasonlóan ő is 92 méterig jutott ő ezt szembeszélben érte el, így csak a pillanatnyi 3. helyre tudott bejönni, és még hányan, de hányan hátravoltak ekkor… a lengyelek mai szereplése így egyértelműen komoly csalódás volt.
Veltától a szlovén Jaka Hvala (19.) tudta átvenni a vezetést, aki 98 méterig repült, köszönhetően annak is, hogy mire a második tízes csoport következett visszatért a szembeszél. Őt Andi Kofler (18.) váltotta a vezető helyen, aki a 2. sorozatra alaposan összeszedte magát és 100 méterig jutott. Nem sokáig örülhetett azonban a vezetésének, ugyanis Lukáš Hlava (17.) is 99 métert tudott ugrani, amellyel átvette a vezetést, azonban a közvetlenül utána érkező Loitzl (11.) még őt is megelőzte 99,5 méteres ugrással és szokás szerint magas stíluspontokkal jött be a vezető helyre. Az utána következő Noriaki Kaisai (19.) sem ugrott rosszat (95 m), ez azonban csak a pillanatnyi 5. helyre volt elég. Az utána következő honfitársa, Taku Takeuchi (9.) gyönyörű 100 méteres repülése viszont már igen, amellyel, mivel Ammann (96,5 m 13.), Neumayer (96 m 18.) és Freitag (97 m 11.) sem tudták megelőzni az utolsó 10-es csoport előtt is ő állt az 1. helyen.
Sőt az első kört tizedikként záró Hayböck (95,5 m 15.) sem volt még veszélyes Takeuchira, annál inkább Schlierenzauer (8.), aki bár ezúttal sem ugrott kimagaslóan, a 98,5 méteres második ugrása azért arra elég volt, hogy átvegye a vezetést (neki egyébként talán majd a holnapi nagysáncon megrendezett verseny feküdhet jobban). Schlieri egy helyet még előre is tudott lépni az első körhöz képest, hiszen Prevc (10.) 97,5 méterrel csak a 3. helyre tudott bejönni, Takeuchi mögé, az utána következő Anders Fannemel (6.) 100 méteres ugrásával azonban már átvette tőle a vezetést. Az elmúlt hétvégén norvég bajnokságot nyerő, és egyébként a lillehammeri sáncot kifejezetten jól ismerő (holnap a nagysáncon részéről egy komoly meglepetést sejtünk) Fannemel ezzel az ugrással bizonyította, hogy nem voltak véletlenek az elmúlt időszak eredményei, a kérdés már csak az volt, hogy hová tud ezzel az ugrással előre jönni. Nos, mint kiderült, csak egy helyet, hiszen Fettnert (99,5 m 7.), aki egyébként szintén remek ugrást mutatott be még meg tudta előzni, Thomas Moregnsternt (2.) azonban már nem,
aki 102 méterrel a legmesszebb repült a 2. sorozatban, ezzel pedig komoly kihívás elé állította az utána következőket. Jött a VK címvédő Bardal (3.) abban a reményben, hogy esetleg újra az övé lehet majd a sárga trikó a verseny végén, azonban hiába repült 101 méterig, ha csak 2 tized ponttal is, de Morgenstern maradt az élen. Következett Severin Freund (1.), aki 100,5 méterrel szintén annak a bizonyos vezetést jelentő „kék vonalnak” a közelében ért földet, végül ha egy hajszállal is, köszönhetően a kevesebb szél miatti levonásnak átvette a vezetést Morgensterntől.
Hátra volt még azonban a két meglepetésember, elsőként Jacobsen (4.) jött le, és bár a 99 méteres ugrása a vezetéshez kevésnek bizonyult, a 4. hellyel így is álomszerűen tért vissza a világkupa mezőnyébe. És hát mit mondjuk akkor Andreas Wellingerről (5.), akit magában kifejezetten féltett az ember, hogy el ne izgulja a hatalmas lehetőséget? Nos, nem tette, és bár az 1. sorozatos bravúrt nem tudta megismételni egy 98,5 méteres, kifejezetten jó ugrással végül is az 5. helyet tudta megszerezni, mégegyszer hangsúlyozzuk mindezt élete első versenyén, kíváncsian várjuk a folytatást (már csak azért is, mert egyébként a nyári COC sorozatban a lillehammeri nagysáncon Wellinger győzni tudott).
Ezzel tehát a győzelem Severin Freundé lett, aki tulajdonképpen ott folytatta ahol az ősszel Klingenthalban abbahagyta, pályafutása 3. világkupa győzelmét aratva ő veheti fel idén először az összetettben vezetőnek járó sárga trikót, igazolva azt a vélekedést, miszerint vele, és úgy általában a németekkel idén bizony komolyan számolni kell. Vélhetően a 2. helyezett Morgenstern is sikerkért értékeli az eredményt, hiszen bischofshofeni győzelme óta nem végzett ennyire elöl, csakúgy, mint Anders Bardal, aki számára a hazai sáncon elért 3. hely egy erős kezdést jelent a címvédésért folytatott küzelemben.
A verseny részletes végeredménye
Végezetül szóljunk röviden néhány szót a férfi versennyel együtt megrendezett női VK fordulóról, amely kifejezetten látványos és magas színvonalú küzdelmet hozott, és amelyet végül az első sorozat után még csak a 3. helyen álló japán Sara Takanashi tudott megnyerni, az első sorozatot követően még első és a női VK-t tekintve címvédő Sarah Hendrickson előtt. Anette Sagen révén a norvégok a lányoknál is örülhettek egy dobogós helyezésnek, míg a 4. helyen a tegnapi csapatversenyben még nagyot betliző német Carina Vogt végzett. Az 5. helyet a nap leghosszabb ugrását is végrehajtva Evelyn Insam szerezte meg, az első hatost pedig az osztrák Daniela Iraschko egészítette ki.
A holnapi nap során már csak a férfiaknak rendeznek versenyt Lillehammerben, ezúttal már a nagysáncon, reméljük, hasonlóan jó körülmények közepette egy újabb érdekes versenyt láthatunk.
A ti véleményeitek