Apa kezdődik, apa kezdődik! Akár ezzel az ismert nyaggatással is várhatjuk a 2012/13-as sífutó világkupa nyitányát, vagyis 2012. november 24-ét, amikor is ott fent, a messzi északon, a svédországi Gällivareban elsül a pisztoly, és a sok remény, küzdelem, munka és kaland útjára indul. Nem tudom, miért(vagyis tudom, de azért mégis, ott feszenghet bennünk ez a kérdés...), de a telet a téli sportok kedvelői még jobban várják, mint azok, akik nem ülnek le egy-egy izgalmas sprint, szlalom, ugrás vagy lövészet elé. Talán a kiélezett versenyek hozzák ki az emberből ezeket a belső rigmusokat, talán nem, mindenesetre az ominózus érzés november 24-én végérvényesen elkezdődik. A következő sorok a világkupa állomásairól, versenyzőiről, esélyeseiről fognak szólni. Sokat nem változott a naptár, a mezőny magja is megmaradt, de azért van mit megemlíteni, hogy azért mégis, mit várhatunk a versenyektől. Az idény végi, Val di Fiemmében rendezett világbajnokság vajon újra felbolydítja a harcosokat? Ki hogyan, miképp taktikázik, hogy a legjobb formáját nyújtsa Olaszországra? Érzésem szerint ez az esemény egy kicsit háttérbe szorítja az esetleg kevésbé fontosabb helyszíneket. No de elég a fecsegésből, nézzük a tényeket! Előzetesre fel, induljon a kalauzolás!

Csapjunk is rögtön a lecsóba!

Összefoglalónk első fejezetében egy kicsit szeretnék kitérni a VK állomásaira, helyszíneire. Nos, elmondhatom, jócskán voltak szerkesztések a naptárat illetően. Az első és legszembetűnőbb változás a kevesebb versenyhétvége, ez nyilván a világbajnokság miatt van, nem szabad (és nem célszerű) a versenyzőket túlságosan leterhelni, mindenkinek egyaránt meg kell adni a kellő felkészülési időt. A szervezők próbálták minél színesebbé, élvezetesebbé tenni a szurkolók számára a helyszíneket, ennek következtében lesz több hétvége Kanadában, de a Tour de Ski útvonala is megváltozott.

Mint már említettem (és mint bizonyára sokan tudjátok), a nyitány Gällivareben lesz. Holnap előbb 10 kilométert tesznek meg a hölgyek, majd 15 kilométert az urak, egyaránt szabad stílusban. Vasárnap pedig sor kerül az egyre kevesebb "hagyománynak" örvendő váltóra is, ahol a négy fős csapatok tagjai 5, illetve 7,5 kilométert fognak teljesíteni. Ezek után Kuusamoba utazik a karaván, ahol szokásos módon megrendezik a "nagy" hétvégét: péntektől vasárnapig igen sok és különleges verseny vár ránk. Az első nap klasszikus stílusú sprintet bonyolítanak le mindkét nem számára, majd pedig egy ritkán látott versenyszámot, az 5 valamint 10 kilométer hosszúságú szabad stílusú futamok következnek. December másodikán, a hétvége megkoronázásaképp pedig az igen izgalmas, addigi eredmények alapján felállított sorrend szerint megrendezett üldözéses viadalok következnek, a hölgyeknél 10000, az uraknál 15000 méter lesz a táv.

Észak-Európából áttérünk a legszínesebb vidékre. Kanadában ritkán rendeznek versenyeket, de akkor érdekeseket(emlékezhetünk, a vancouver-i téli Olimpián milyen remek volt a hangulat). Ebben az élményben idén is részesek lehetünk, ugyanis előbb Quebecben, majd Canmoreban zajlanak viadalok. A gyorsaság kedvelői örülhetnek, hiszen előbbi helyszínre egy csapat-valamint egy egyéni sprintet, míg utóbbira egy szabad stílusú "villámságot" is beiktattak. A képbe egyedül a 10 ill. 15 kilométeres tömegrajtos, valamint az újdonságnak számító, tavaly is rendezett skiathlon "rondít" bele. Ezek után két hét pihenő, és jöhet a Tour de Ski!!

A Tour de Ski, amely most 3 ország 4 helyszínét érinti. December 29-30-án Oberhofot lepi meg a sok sokat akaró futó: itt egy rövidke prológ után egy-egy üldözéses számra kerül sor. Az újévet viszont már Svájcban, egy szabad stílusú sprinttel köszönti a sztárparádé: Val Müstair új helyszínként kíván berobbanni a köztudatba. Ezek után pedig már jön a végjáték: előbb atoblachi, igen fárasztó és hosszú szabad stílusú üldözéses(15 ill. 35 km) következik, majd egy rövid klasszikus stílusú "időmérőt" bonyolítanak le. Kell is a pihenés a val di fiemme-i rémületek előtt. A január 5-i tömegrajtos még úgy-ahogy rendben van, de az Alpe Cermis emelkedője minden nagyágyút kifullaszt. Mindenesetre aki győzni szeretne, nem lazsálhat: meg kell mutatnia magát!

Egy ilyen nehéz viadal után kijárna a pihenés, de ilyenről szó nincs! A VK Liberecben folytatódik, ez is egy amolyan gyorshétvége lesz, egy-egy egyéni és csapatsprinttel. Egy hét múlva Franciaországba tér át a kitartók tábora, amikor is La Clusaz rendez hétvégét. A hétvégét, amely tartalmaz egy tömegrajtos(10 ill. 15 km), valamint egy-egy váltóversenyt is. Szocsiba nyilván minden nagyágyú elutazik, hiszen a 2014-es téli Olimpiára készülni kell, fel kell mérni a terepet: a szabad stílusú sprint után megrendeznek még egy skiathlont valamint egy csapatsprintet is, klasszikus stílusban. Ez után már csak a davos-i klasszikus sprint és szabad stílusú verseny vár a versenyzőkre (a hölgyeknél a megszokott 10, az uraknál a szintén megszokott 15 kilométer lesz a táv), és következik a világbajnokság!

2003 után újra Val di Fiemme ad otthont 2013. február 20. és 2013. március 3. között a világbajnokságnak, ahol a sísport apraja-nagyja összegyűlik síugrótól északi összetettesen át egészen a sífutókig. Nos, minket utóbbi szakág érdekel. Az első napon egy amolyan kvalifikációs viadalt bonyolítanak le mind a nők, mind a férfiak számára, majd pedig indul a buli: sorozatban következik egy klasszikus stílusú sprint, majd egy skiathlon, egy szabad stílusú csapatsprint, egy "szokásos" szabad stílusú verseny, egy-egy váltó, majd az utolsó napon egy 30 illetve 50 km hosszú tömegrajtos. Nagy izgalmakra számíthatunk, de erről az eseményről majd később, részletesebben is beszámolunk!

Még a világbajnokság után is várnak ránk izgalmak, események, bár nyilván kisebb attitűddel, mint előtte. Lahti szabad stílusú sprintet és klasszikus stílusú versenyt rendez, majd jön Drammenből egy klasszikus sprint, Osloból egy orbitális hosszúságú, szabad stílusú tömegrajtos, ahol a táv 30 illetve 50 kilométer lesz, míg Stockholmban egy Drammenhez hasonló hétvégét szerveznek, azonos versenyszámmal. Az idénynek már jól megszokottan Falun városkájában lesz vége, ahol egy rövid prológot, egy 10;15 kilométeres tömegrajtost és egy 10;15 kilométeres szabad stílusú üldözésest bonyolítanak le. De hol van az még!

Mindezekből a szemfüles olvasók leszűrhetik, mely helyszínek, városok, maradtak ki. Nos, sorolom: nem lesz verseny Sjusjoenben, Düsseldorfban, Roglán, Milanoban, Otepääben, Moszkvában,Rybinskben, Nove Meston és Szklarska Porebán sem. Nem egy rövid lista, de reméljük, a maradék és az újdonság kárpótol minket mindezekért!

.............................................................................................................................

Térjünk át a világkupa esélyeseire, vegyük számba a mezőnyt! Illedelmesen kezdjünk a nőkkel.

Nagyon jó előjel a szezon kezdete előtt, hogy senki sem vonult vissza az esélyesek közül, sőt, még a középmezőnyből sem, így teljes elégedettséggel, nyugodtan várhatjuk a kezdetet. Nos, mint ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk, kétesélyes küzdelem várható.

A főszereplő idén is a sportág abszolút uralkodója, Marit Bjørgen lehet. A háromszoros olimpiai bajnok norvég negyedik összetett, első Tour de Ski, valamint kilencedik világbajnoki címére készül. A tavalyra úgy Istenigazából beérő 32 éves sztáron nagy a nyomás, és magasak vele szemben az elvárások: maga mellett Norvégiát is sokszor kell a csúcsra repíteni, főleg a világbajnokság évében. Az előző szezonban minden idők legsikeresebb női sífutójává váló Bjørgen (összesen 55 győzelemnél(ebből 25 sprint) jár, ez a szám még jóval nőhet) hazája egyik legnagyobb sztárjává nőtte ki magát, de idén is bizonyítania kell. Tavaly 2689 pontot(!) gyűjtött össze, 270 ponttal előzte meg legnagyobb vetélytársát, a lengyel Justyna Kowalczykot.

Azt a Justyna Kowalczykot, akit nyilván fűt a vágy, hogy visszaszerezze a női trónt. Az egyszeres olimpiai-és kétszeres világbajnok hölgy nevéhez is rengeteg rekord fűződik: ő az egyedüli sífutó(a férfiakat is beleszámítva), aki zsinórban háromszor nyerte meg a Tour de Skit, 2009 és 2011 között pedig az összetettben sem talált legyőzőre. Tavaly azonban mintha valami megszakadt volna: több olyan eredményt is produkált, amelyet korábban el sem tudtunk volna róla képzelni, értsd kicsúszott a top5-ből/10-ből, nem bírta, stb. Ennek ellenére is van 11 Tour de Ski szakasz-illetve 21 VK-sikere, utóbbiban még két győzelemre van a 4. helyen álló olasz Stefania Belmondotól. Nagy csata várható köztük az összetettben és máshol egyaránt!

Vannak azonban olyanok, akik megtörhetik a két nagy egyeduralmát. Ilyen például a norvég Therese Johaug, Az egyik legszemrevalóbb sífutó-hölgy tavaly már jó párszor megtréfálta Kowalczykékat, fiatal kora ellenére remek teherbírása van, övé a jövő. Idén talán arra a szintre is érhet, ahol igazán szeretne lenni: a világkupa élén. A 30 kilométeres szabadstílusú tömegrajtos verseny 2011-es világbajnoka Val di Fiemmében is kellemes pillanatokat okozhat. Aztán ott van a májusban csapatot váltó Charlotte Kalla is; az egyszeres Tour de Ski-győztes svéd az a versenyző, akinél sokszor érezhetjük: jó-jó, de mégsem annyira, mint amennyire elvárnánk tőle. Hullámzó teljesítményét végleg abbahagyná, ha visszatalálna a helyes, győzelmi útra, mert a tehetsége megvan a sikerhez(lásd: 2010-es olimpiai bajnoki cím). Rá kíváncsiak lehetünk. Akárcsak a feltörekvőKikkan Randallra. A 2011/12-es összetett 5. helyezettje messze élete legjobb szezonját futotta, kérdés, ez nem csak egy kiugrás volt-e. Nos, ha továbbra is megtartja fantasztikus sprint-formáját (ő a sprint-VK címvédője!), és egy kicsit még javulni is tudna a hosszabb távokon(főleg klasszikus stílusban), komolyan számolni kéne vele. Azt hiszem, közülük fog kikerülni a végső győztes, de nézzük a többieket is azért!

Nézzük, mert érdemes. 1069 pontjával Marthe Kristoffersen volt az utolsó, aki átlépte az ezres-álomhatárt az előző idényben, ennek köszönhetően a 6. helyet is megkaparintotta az összetettben. Masszív, okos, taktikus versenyzésével kérdés, előrébb tud-e lépni ebben az erős karavánban. Maradjunk még egy kicsit a norvégoknál, és vegyünk számba még 5 remek futót. Először vesézzünk ki két sprinter-specialistát, Astrid Uhrenholdt Jacobsent és Heidi Wenget, akik ugyan inkább „gyorslábúak”, de megmutatták, a hosszabb távokon néha jobb eredményre képesek. Utóbbi 21 éves kora ellenére megszerezte már élete első dobogóját is, szép jövő áll előtte. Előbbi ellenben egy kicsit mintha visszaesni látszana, ez már nem az az Astrid Jacobsen, akit a 2007-es sapporoi vébén ünnepelni láthattunk a dobogó legfelső fokán. Ugyanígy érzem Kristin Størmer Steirát is. A 31 éves, csapatemberként megismert, csupaszív hosszútávmenő az elmúlt évben magánéleti és lelki problémákkal küzdött, a szezon végére azonban úgy-ahogy összeszedte magát, ez az idény azonban vízválasztó lehet a számára a folytatást illetően. Ugyanilyen csapatember a Vasaloppet 2012-es bajnoka, Vibeke Skofterud is. A szép stílusban versenyző hölgy az idén is fontos láncszeme lehet Olaszországban a norvég gárdának, feltéve, ha bekerül. Nyilván ugyanezért küzd a tavaly a sprint VK második helyén végző Maiken Caspersen Falla is, bár az ő elsődleges célja nyilván a sprintversenyeken való jó szereplés lesz.

Ott vannak még a finnek is, mint akikkel számolni kell. A 2011/12-es összetett 7. és 8. helyén végző Krista Lähteenmäki-Aino-Kaisa Saarinen párosát a generációváltás övezi: míg előbbi még csak most robban be az igazi köztudatba, utóbbi inkább „kimenni” készülődik már a korból és a sportból. Ennek ellenére meglepetésekre mindkettőjüktől várhatunk, de érzésem szerint most nem róluk fog szólni az idény. Bár ki tudja?! Rajtuk kívül még ott van Riitta-Liisa Roponen is, aki a masszív középmezőnyhöz tartozik az orosz Julia Ivanovával, a német Nicole Fessellel és Katrin Zellerrel, a mindig kellemes meglepetéseket okozó Masako Ishidával valamint a szintén finnRiikka Sarasoja-Liljával együtt.

Nehogy ne említsünk szót a sprinterekről! A leglátványosabb befutókat „létrehozó” rövidmenők kiszámíthatatlan és hosszú tábort alkotnak. Az elmúlt években sok-sok új győztest és dobogóst is üdvözölhettünk a személyükben, és az idén még bővülhet a sor. Ott vannak a rendre remekül teljesítő svédek Ida Ingemarsdotterrel az élen; az oroszok az új erőre kapó Natalia Matveevával; a szlovének a csapatsprint szakértőivel, Vesna Fabjannal és Katja Visnarral, vagy a kanadaiak a hazai pályán remek eredményekre képes Chandra Crawforddal. Ne feledkezzünk el a feltörekvő generációról sem: Anne Kylloenen, Jessica Diggins, Laurien Van der Graaff: csak néhány név, akik meghatározó egyéniségei lehetnek a világkupáknak. Akár idén? Remek idényre számíthatunk!

.............................................................................................................................

A férfiak küzdelmeit a szurkoló valamiért mindig jobban várja, mint a hölgyekét, pedig az elmúlt évek tendenciája azt mutatja, kezd „eltunyulni” ez a szakág. De hogy miért, azt nem lehet tudni. Talán az egyhangúság az, ami megöli a harcot?

2012-ben ez volt a probléma. Egy ideig remekül elvoltak a srácok, rengeteg izgalmat, érdekességet láthattunk, de egy adott pillanattól kezdve fokozatosan épült le az idény nívója. A mag mindenesetre megmaradt, a szereplők nem változtak: latolgassuk egy kicsit az esélyeket!

Dario Cologna mára a világ egyik, ha nem a legjobb sífutójává nőtte ki magát. Háromszoros összetett-illetve Tour de Ski-győztes, egyszeres olimpiai bajnok, világbajnoki címe azonban még nincs. Hogy miért? Osloban, ahol mindenki legalább érmet várt tőle, nagyon nem jött ki a lépés. Ennek ellenére tavaly uralta a mezőnyt, egyedüliként jutott 2000 pont fölé(összesen 2216 pontot szorgoskodott össze), jó néhány versenyt nyert, dobogón pedig senki nem állt annyiszor, mint ő. Ennek ellenére olyan sok rekord nem fűződik a nevéhez. Én úgy jellemezném őt, hogy világklasszis versenyző, remek aggyal, kondícióval, taktikussággal, azonban valami mégis hiányzik ahhoz, hogy maximálisan beírja magát a történelembe. Hogy mégis mi az, ami még eddig kimaradt? A küzdelemmel megnyert világkupa. Sem 2009-ben, sem 2011-ben, sem pedig 2012-ben nem úgy nyerte meg az összetettet, hogy az utolsó pillanatokban dőlt el a dolog, valami mindig „megkönnyítette”(?) a dolgát. Az a valami pedig nem is valami, hanem valaki: Petter Northug.

Az a Petter Northug, aki sokszor finoman fogalmazva semmire veszi az összetettet. Tudása és zsenialitása alapján lehetetlen lenne megverni: erejét nincs olyan, aki le tudná győzni. Még Cologna sem. Petter barátunk ugyanis inkább a világversenyek híve: ennek megfelelően már hétszer állhatott a világbajnoki dobogó legfelső fokán, és hallgathatta a norvég himnuszt, akárcsak kétszer a 2010-es vancouveri téli Olimpián. Ennek ellenére a világkupa összetettjét is megnyerte már egyszer, és 13 sikerével az örökranglista 4. helyéig tornázta fel magát. Tour de Ski győzelme nincs, és ahogy ismerem őt, lehet, hogy nem is lesz: három 2. hely után 2012-ben „csak” 3. lett, idén pedig a VB miatt kérdéses, egyáltalán elindul-e. Egyébként csúnyán leszerepelt az előző idényben, de ez köszönhető rengeteg kihagyásának is. Csak a harmadik helyet tudta megszerezni az összetettben, 1199 pontot gyűjtött, több mint ezerrel maradt el legnagyobb kihívójától. Idén vajon milyen taktikát választ? Mire megy rá? Mit tesz a középpontba? Heteken belül mindenre választ kapunk.

A két sztár versenyfutásába jócskán beleszólt 2012 végén a mezőny egyik legszimpatikusabb versenyzője, a mindig jó kedvű Devon Kershaw. A kanadaitól szerintem senki nem számított ilyen kiugró és felettébb remek eredményre, de amit elért, azt elérte, nincs mit ezen csodálkozni. Egyre csak javul, fejlődik, hosszabb távon már a világ egyik legjobbjának számít, míg sprintben sem gyönge, sőt… itt világbajnok Alex Harveyval az oldalán! Nyert már etapot a Tour de Ski-n, nyert már VK-viadalt, tavaly 2. lett az összetettben és 4. a már emlegetett Tour de Ski-n: mindezt egyéni erőből, remekül taktikázva. Vajon mire megy ezen a rögös úton Val di Fiemméig? Hazai pályán sikerül majd győznie? Megmondom őszintén, személy szerint nagyon szurkolok neki, mert nagyon megkedveltem.

Egy kicsit e három futó mögé szorul az egymással nagy csatákat vívó Marcus Hellner-Alexander Legkov páros. A 2012-es TdS-en és az összetettben is jókat harcoltak(a 4. helyért, de az sem semmi…), néha feldobták a versenyeket. Ők abba a kategóriába tartoznak, akiktől akármi elvárható: rossz szereplés és égig érő eredmény is. Véleményem szerint azonban már nem fognak beleszólni a siker fő sorsába. Közvetlen mögöttük szerepel a képzeletbeli rangsorban Alex Harvey és Maxim Vylegzhanin, ők is bármikor képesek dobogóra állni, azonban teljesítményük rapszodikus is tud lenni.

Ennyit azokról, akik minden szakágban helyt tudnak állni. Most azok következnek, akik igazándiból csak egy-egy külön specialitással rendelkeznek. Maurice Manificat hiába robbanékony, és van sokszor ott a 10-ben, azt a magas szintet nem tudja hozni, mint a többiek. Ilia Chernousov az előző idényben furakodott be a top10-be, néha nagyon meglepő teljesítménnyel rukkolt elő, üde színfolt lehet a következőkben is, Oroszország egyik legjobbjává nőtte ki magát. Eldar Rønningklasszikus stílusban a legjobbak közé tartozik, itt volt VB 2. is, kérdés, a szabad stílusra rá tud-e állni annyira, hogy akár a top5-öt célba vegye összetettben. Aztán ott van még a „régiséget” képviselőTobias Angerer-Lukas Bauer duett, két korábbi Tour de Ski-győztes, akik ugyan már a 35-öt tapossák, még mindig tudnak újulni és újulni. De csak néha. Érdemes még megemlíteni néhány „outsidert”, akik egyszer-egyszer kiugorhatnak, például Martin Johnsrud-Sundby, Jean-Marc Gaillard, Martin Jaks, Petr Sedov, a masszívan és erőteljesen szereplő Roland Clara, Alexey Poltoranin, a 40 éves Giorgio Di Centa, Daniel Rickardsson, Matti Heikkinenvagy Johan Olsson: mind-mind ismert és klasszis versenyzők, akik ott lehetnek bizony néhányszor a dobogón.

És végül, de nem utolsó sorban vegyük figyelembe a sprintereket is. Tavaly meglepetésre Teodor Peterson uralta a sprinteket, meg is nyerte a piros trikót, olyan neveket megelőzve a dobogón mint az akármikor diadalmaskodni képes Nikolay Morilov vagy Eirik Brandsdal. Ugyan Alexey Pethukov és Ola Vigen Hattestad lemaradt a pódiumról, mégis nagyobb nevek, mint említett riválisaik: vajon be tudják-e ezt gyakorlatban is bizonyítani? Nyilván ott lesz még, mint potenciális esélyes Paal Goldberg, Anders Gløersen és Nikita Kriukov is, de a sprintszekció az említettek közt fog eldőlni. Illetve egy valakit utoljára hagytam, direkt. Emil Jönsson képes-e újra a csúcsra érni, vagy már letaszították őt a trónról?  Mindezekre választ kapunk a szezon során.

Holnap délelőtt 10 óra 30 perckor eldördül az a bizonyos puska, és útjára indulnak a hősök. A női rajtlistáról igazából csak Aino-Kaisa Saarinen hiányzik, távolmaradásáról nincs információm(ha valakinek lenne, kérem, ossza meg kommentben!). Rajtlista: http://www.fis-ski.com/uk/604/610.html?sector=CC&raceid=20653

A férfiak 12:30-kor rajtolnak, nem lesz ott például Eldar Rønning sem. Nélküle is remek versenyre számíthatunk. Rajtlista: http://www.fis-ski.com/uk/604/610.html?sector=CC&raceid=20653

Ennyit tehát az idényről, az összes kérdésre választ kapunk az út alatt! Reméljük, izgalmakban nem lesz hiány! Kalandra fel, fiúk-lányok!

A háttérproblémáért elnézést kérünk, hamarosan korrigáljuk ezt!