Utolsó rúgkapálásain is túllendült az indiánnyár, búcsút inthetünk a melegnek, lassan előkerülhetnek a szekrényből a vastag kabátok. Elválaszt még ugyan a téltől minket uszkve másfél hónap, az FIS sorrendben első Világkupa-sorozata, az alpesi síelők 2012/2013-as versenyfutása e hétvégén kezdetét veszi a rettegett Rettenbach- gleccseren, Söldenben. Az elkövetkezőkben négyrészes előzetessel kedveskedünk olvasóinknak, melynek keretében szó fog esni az idéntől életbelépő technikai változtatásokról és a magyar alpesi síelés reményeiről is. Most azonban a hölgyek világelitje kerül terítékre, reményünket fejezzük ki így többek közt a tavalyinál izgalmasabb szezon iránt, minimum három esélyes mellett is lemerjük tenni a garast. Hitet teszünk, hogy ez a szezon lehet a legújabb generáció igazi berobbanásának éve, különösen a technikai szakágakat illetően.

Világbajnoki évad veszi kezdetét az alpesi síelők között, a házigazda ráadásul az ausztriai Schladming lesz, így bízvást kijelenthető, versenyzőnként más-más élvez majd prioritást, hol a szakági kristálygömb, hol a vb-arany kerül előtérbe. Nyíltan eddig egyik nevesebb sportoló sem tette le a garast egyik, vagy másik mellett, ami nem is csoda, elvégre a hagyományos sínemzeteknél ádáz küzdelem zajlik majd a vb-kerettagságért. Míg a legjobbaknál a megfelelő formaidőzítéssel lesznek elfoglalva, addig a VK- mezőnyből kiszoruló nemzetek képviselőinek, így a mieinknek is megindul az őrült hajsza az FIS- pontokért, mivel látótávolságon belül már a szocsi téli olimpia, a kvalifikációhoz márpedig kutyakemény küzdelem előzi meg.

Az FIS versenynaptárában a megszokott évenkénti, vagy váltótárssal rendelkező helyszínek mellett találunk egynéhány újonnan jelentkező rendezőt. A szezon első három hétvégéje a technikai számok specialistáiról fog szólni, Sölden után két hétre a fagyos Lappföldre látogat a karaván, majd az észak-amerikai túra első állomásának otthont adó Aspenben viaskodnak majd farkasordító hidegben. A Lajos-tó partján már a két gyors számban is megkezdődnek a küzdelmek, Sankt Moritzban ezúttal a köztes szakágak, például a kombináció kerül megrendezésre, míg Val d’Isère-ben inkább a lesiklók érezhetik otthon magukat. Courchevel (ahol csak óriás-műlesiklást rendeznek) és a minden páros évben esedékes Semmering fogja közre a karácsonyi ünnepeket, a szlalom és az óriás-műlesiklás legjobbjai nézhetnek egymással farkasszemet. Az újév megint csak Münchenben veszi kezdetét, az olimpiai centrum mellett felállított mesterséges sáncon kerül sor a szezon első, de idén már nem utolsó parallel szlalomjára. Zágráb- Sljeme után újra kettéválik a két nem VK- sorozata, a hölgyek a 2001-es vb-rendezés után visszatérő Sankt Antonba, amit Flachau, Cortina d’Ampezzo, majd Maribor fog követni a január folyamán.

A moszkvai parallel szlalom után három hétig Schladmingra figyel majd a világ, a vb után a másik visszatérő helyszín, Méribel, majd a rendezőjogát biztos kézben tartó Garmisch-Partenkirchen fogadja a hölgyek legjobbjait lesikló számokban. Az ofterschwangi technikás hétvége vezeti majd fel a március közepén esedékes Világkupa-finálét, melynek idén Lenzerheide ad otthont – immáron negyedik alkalommal.

Kilenc lesiklás, hat Szuper-G, nyolc óriás-műlesiklás, kilenc szlalom, két-két kombináció, illetve parallel- és egy csapatverseny szerepel tehát programon, utóbbit természetesen nem számolják bele az összetett pontversenybe.

.......................................................................................................................................

Csalatkozniuk kellett tavaly azoknak, akik a késhegyre menően izgalmas 2011-es évad után hasonlóan feszült, akár három-négyszereplősre bővülő küzdelemre számítottak. Lindsey Vonn mondhatni már a szezonnyitón egyértelműsítette szándékait, minekután karrierje során első alkalommal győzni tudott vélt leggyengébb számában, óriás-műlesiklásban, s mivel a tengerentúli viadalokon sem lehetett megállítani, gyakorlatilag rajt-célgyőzelemmel húzta be pályafutása negyedik Összetett Világkupa-elsőségét. Rekordokat döntögetett az amerikai klasszis (tucatnyi VK- siker, 17 dobogó), a hölgyek körében immáron az ő neve mellett áll a szezononként gyűjtött legtöbb pontszám (1980 pont!). Mindemellett megvédte mindhárom szakági VK- címét, tetejében óriás-műlesiklásban is kimondottan pazar évadot futott, szinte hihetetlen, de a szezonfinálén maradt még matematikai esélye a sporttörténelmi negyedik kicsi kristálygömb elhódítására is. Schladmingban aztán a lesiklást kivéve semmi nem jött össze neki, így a biztosnak kikiáltott 2000 pontos álomhatár, egyben Hermann Maier pontrekordja sem került megdöntésre.

Míg Vonn épp válni készült férjétől, régi-új barátnője, Maria Höfl-Riesch épp múlt nyáron kötötte össze életét menedzser-párjával. A közelgő családalapításnak azonban minden bizonnyal elhanyagolható köze lehetett ahhoz a vesszőfutáshoz, amit a németek kétszeres olimpiai bajnoka bemutatott. Miközben a gyors számokban – egy-két alkalomtól eltekintve – abszolút súlytalan volt, „óriásban” a középmezőnybe süllyedt, kedvenc számában, szlalomban pedig egymást érték a dekoncentráltságról tanúskodó kiesések. Így történhetett meg Mariával az a csúfság, hogy egyik szakági tabellán sem végzett a legjobb három között, aminek egyenes következményeként összetettben is leszorult a második helyről. A német sportnapilapok éles hangon bírálták a motiválatlan pénzhajhásznak bélyegzett sportolót, nyáron kiadott könyve tanúsága szerint egy hajszál választotta el a visszavonulástól. A napokban bejelentette, még maximum három szezont tervez, de nem kizárt, hogy már a szocsi olimpia évében felhagy az aktív sportolással, s a család mellett a műsorvezetés teszi majd ki ideje jó részét.

Adott idény elején mindig számba vesszük a visszavonulók listáját. A kevésbé neves sízőkről majd országaik esélylatolgatásánál szólunk, egy hétszeres világbajnok sportolóról azonban külön bekezdésben is szót kell ejtenünk. Természetesen Anja Pärsonról van szó, aki hírnevéhez méltatlanul hosszúra nyúlt gyöngélkedés végére tette le a pontot márciusban. Szó mi szó, az elmúlt fél évtizedben mindössze három Világkupa-győzelmet bírt felmutatni, tavaly pedig csupán hat TOP-10-es helyezéssel vétette észre magát. Említésre méltó eredményei kombináció mellett már csak Szuper-G-ben voltak. Búcsúja a következő években végbemenő nagy generációváltás első lépcsőfoka, s noha kétségkívül nagy űrt hagy maga után, a súlyfelesleggel is küzdő Pärson árnyéka volt már önmagának, így döntése sportszakmailag is érthető. Az emberi oldalra júniusi rádiónyilatkozata után derült fény: nyilvánosságra hozta leszbikusságát, valamint élettársa terhességét, közös gyermekük egy hónap múlva jött napvilágra.

Visszatérve még az előző szezonhoz, külön ki kell emelnünk még Tina Mazét, aki – első szlovén alpesi sízőként – kiváló hajrával úgy ugrott előre az összetett második helyére, hogy egyetlen VK- győzelmet sem gyűjtött be, dobogóból is mindösszesen nyolcat számlált. A titok nyitja stabilitásában rejlett, amit talán a húsz TOP-10-helyezés fémjelez legjobban. Mégsem tennénk rá a rozsdásbökőt, hogy folytatva a sormintát idén még egyet feljebb fog lépni… A másik két szakágban sem kellett tövig rágni körmünket, ami a végső győztes személyét illeti, ahogy Vonn számaiban, ezekben is címvédés történt. Az óriás-műlesiklás királynőjét kétségkívül Viktoria Rebensburgnak hívják, négy győzelme mellé további három dobogót is begyűjtött, lényegében csak egyetlen kiesése miatt főhetett a feje a szezonzáróig. Ha lehet, Marlies Schild még nagyobb magaslattal emelkedett ki a műlesikló mezőnyből, ha nem történik valami eget rengető fordulat, még ebben a naptári évben megdönti Vreni Schneider utolérhetetlennek hitt rekordját.

2011/2012 nagy felfedezettje közt kell említenünk a lichtensteini Tina Weirathert, hat pódiuma sokat ígér a Vonn utáni érára, mást ne mondjunk, tavaly épp ő végzett másodikként lesiklásban. Fenninger a két köztes számban tett újabb óriáslépést a világelitbe, Kirchgasser pedig váratlanul impozáns pontszerző sorozatával vétette észre magát. Berobbant a legjobbak közé Mikaela Shiffrin, a tinédzser amerikai szilveszter előtti dobogójára még sokáig emlékezni fogunk. Külön mondatot érdemelnek a kanadai technikai sízők konzisztens teljesítményükért.

Amint szezonelőzetesbe fog az ember a női alpesi síelők körében, egyszerre érzi magát könnyű és nehéz helyzetben. Könnyű a dolga, elvégre biztos pontként a torinói olimpia óta adott Lindsey Vonn, idén is mindenekelőtt őt kell megverni az elsőségért folytatott küzdelemben, nem bátorítanék most se senkit, hogy ellene fogadjon. Másrészről egyben nehéz feladat felkelteni az érdeklődést sokadszor egy papíron előre lefutott szezonra. Márpedig vannak köztünk sokan, akik nem érik be a statisztikával, a különféle rekordok döntögetésével, ők bizony visszavárnák a 2000-es évek közepéig tartott kiszámíthatatlanságot. No pláne, tavaly akkorát hasaltam előzetesemmel, hogy ihaj, beleértve Vonn „lassan, de biztosan alábbhagyni látszó” dominanciáját, az „ellenállhatatlan erőre kapott” Riescht. Így most kicsit vissza is fogom magam.

Az abszolút favorit személye önmagától értetődik, amennyiben képes lesz tartani előző évi rezzenéstelen formáját a gyors számokban, nincs az a formajavulás, mellyel bárkinek esélye lehet ellene. Vajon lehetséges-e tartani ezt az irdatlanul magas színvonalat zsinórban hatodik évben? Léteznek egyáltalán olyan tényezők, melyek hosszantartó mélyrepülésbe vezetik Lindsey Vonnt? Ellenkező esetben idén is rekorddöntögetésekre lehet felkészülni, sorozatban hatodik lesikló és ötödik szuperóriás-műlesikló kristálygömbjével csúcsra érne, mint ahogy ötszörös összetett győztest is csak egyet ismerünk. Annemarie Moser-Pröll több más felülmúlhatatlannak hitt rekordja is veszélybe kerülhet már idén, például ha tavalyi mértékben termeli a sikereket, VK- győzelmek tekintetében nem tűnik áthidalhatatlannak a jelenlegi kilencversenyes különbség.

Lindsey Vonn sokrétűségével kimagaslik a jelenlegi mezőnyből, mellette jó, ha még ketten (hárman?) képesek egy teljes szezont csúcsforma közeli színvonalon végigversenyezni, ám az univerzalitás valahogy mindegyikből hiányzik. Nem volt kenyere eddig a formaidőzítés, egy-két elejtett mondata alapján viszont nem zárható ki, hogy idén (s jövőre) valami hasonlóval készül. Végtelen maximalizmusa és hiúsága ugyanis nehezen viseli, hogy briliáns Világkupa-dominanciája mellett mindössze két világbajnoki és egyetlen olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhet. Valahogy a világversenyeken nem jön ki számára a lépés, mindig akad egy-két meglepetésember, aki beleköp levesébe. Muszáj lesz ezen sürgősen változtatni, gondolhatja.

Futótűzként terjedt nyár végén a sportsajtóban Vonn kijelentése, miszerint szívesen kipróbálná magát a férfi lesiklók között, elsőként Lake Louise-ban, majd a nevesebb pályákon. Bár személyiségétől nincs olyan távol, én csak a médiageg, a PR kategóriába sorolom eme nyilatkozatokat. Konkrét amerikai megkeresésre ugyan minden további nélkül sor kerülhetne a sporttörténelmi pillanatra, ám ennek lenne egy világos feltétele: az utána következő héten következő női lesikló fordulót ki kellene hagynia. Lajos-tavi formáját ismerve több száz VK- pontról beszélünk, túl nagy tétel a rivaldafényért cserébe… Hangzatos tervét minap vissza is vonta Vonn.

Adódik a kulcskérdés: vajh, ki lesz az elsőszámú kihívó? Inkább az udvariasság indokolja, hogy elsőként Tina Maze nevét említsük. A szlovén (téli) sport zászlóvivője élete szezonját futotta, soha nem volt annyira versenyképes gyors számokban, mint tavaly, ám összetettbeli második helyét köszönhette inkább pazar kiegyensúlyozottságának és Höfl-Riesch gyengélkedésének, mintsem bárminemű fölényének. Maze szokásához hűen a nyilvánosságtól elvonulva, csöndben, nyugalomban töltötte a felkészülést, céljai egyszerre szerények és nagyra törőek: VK- győzelmekkel kompenzálná tavalyi nyeretlenségét, másrészről világbajnoki címre tör.

Maria Höfl-Riesch igyekezett minden fórumon levenni saját válláról a terhet, s barátnőjét nevezte meg az idény egyértelmű favoritjaként. Igyekszik persze megnehezíteni dolgát, ennek jegyében 2011-hez képest egy hónappal hamarabb vágott bele a felkészülésbe, melynek metodikájában a szlalomra különösen nagy hangsúlyt fektettek. Mi tagadás, Marlies Schild befogása sem lesz kisebb kihívás…

A svájciak üdvöskéje elszántan várja az idényt. Lara Gut eleddig nem nagyon tudott kilépni az örök ígéret szerepéből, csupán alkalomszerűen bírt tehetségének megfelelően teljesíteni. Dekoratív fiatal lányként belemerült a bulvármédia posványába, fogadások, bulik állandó vendégeként vétette észre magát. A „szakértő” közvélemény mellett aztán a szövetség részéről is harsogtak a kritikák (léha életmód, túlsúly, etc.), mire Lara minden korábbinál keményebb kondicionális, mentális és technikai felkészülésével válaszolt. Csak szeptemberig 225 tonnát emelt, 4500 ugrást és 240 sprintet abszolvált, ami összesen 375 edzésórát tett ki. Úgy fest, benőtt tehát a feje lágya. Mindezen őrült terhelés mellett is volt ideje egy sor reklámforgatásra, egy sor nyilvános összeröffenésre, no meg színésznőként képviseltette magát egy filmfesztiválon… Tavalyi bukdácsolása után meghozta a szükségszerű döntést: szlalomozni esetleg kombinációban láthatjuk.

Nyugati szomszédunknál érthető módon mindenki a 100 nap múlva kezdődő hazai rendezésű világbajnokságra hangol. A hölgyek két éve három aranyéremmel boldogították Ausztriát, és bár a realitás egészen mást mond, a híresen maximalista sógorok aligha adnák alább ennél Schladmingban sem. Nicole Hosp tökéletes szezonja óta nem találni olyan négy-öt szakágban is igazán versenyképes osztrák sízőnőt, aki akárcsak az összetett dobogóra nagy eséllyel pályázna. Anna Fenninger sötét lóként azért megemlíthető, tőle személy szerint azt várom, hogy elsőszámú osztrákként a válogatott vezérévé váljék, hogy átvegye a rutinos Elisabeth Görgltől a stafétát. De ami egy visszafogottabb Mazével szemben elegendő lehet, édeskevés a nagy kristálygömbhöz, lássuk be!

Ha nem rugaszkodunk el túlzottan a földtől, egyetlen olyan szakágat (a kombinációt engedtessék külön kezelni) ismerünk, melyben komoly esély kínálkozik osztrák elsőségre, mi több, azt alapelvárásként is megfogalmazzák sógoroknál. Túl van már harmincon, még sem látni az ellenállhatatlanul előretörő fiatal hullámot, a rutinos riválisokat pedig számtalanszor hóba püfölte, mondjuk ki, külön klasszist képvisel; így Marlies Schild számára – hamarosan – saját rekordjai megdöntése jelenthet igazi kihívást. Világbajnoki címének megvédése mellett. Kirchgasser tavaly végre átlépte árnyékát, nem egyszer csak honfitársa múlta felül, s ha Kathrin Zettel is túllendül egészségi problémáin, nem zárható ki az osztrák söprés sem szlalomban. Óriás-műlesiklást újabban lyukas számként emlegetik szomszédunknál: van szám szerint hat masszív pontszerzőjük (Fenninger, Görgl, Köhle, Schild, Zettel és Brem), az átütő erő azonban eleddig hiányzott belőlük. Tavaly megálltak öt dobogónál. Gyors számokban fordított a képlet: kevés TOP-20-as pontszerző, a keménymag, vagyis Fenninger, Görgl, s esetenként Fischbacher és – különösen Szuper-G-ben – Hosp esetenként képes felvenni a versenyt a Vonn mögötti élmezőnnyel. Egy-egy futamon pedig akár az amerikai zsenit is megszorongathatják, mint láttuk Vancouverban, majd Garmischban.

Egy VK- győzelem, öt dobogó – ennyi, nem több a svájci lányok mérlege 2011/2012-ből. Nem ért senkit váratlanul a kapitányváltás, az osztrák Hans Flatscher vezérletével igyekeznek kilábalni a hullámvölgyből. Technikai szakágakban az alapoktól építkeznek újra, egy focicsapatnyi Világkupa-szlalomos akasztotta szögre sílécét – kényszerből, vagy egyéni döntése nyomán – az elmúlt egy évben. A szakvezetés csak a következő olimpiai ciklusban vár átütő eredményeket. A junior-korosztályban letette már névjegyét Wendy Holdener, a felnőttek közt még adós az eredményekkel. A lesiklók közt már minőségibb a választék, számos VK- dobogós specialistával. Csakhogy évről évre sérüléshullám sújtja a csapatot, mást ne mondjunk, Suter, Gisin és Kamer is később kezdte el a nyári felkészülést; az idősebb generáció (Aufdenblatten, Schild) nem tud megújulni, míg a családi vállalkozásban síelő Lara Guttal rendszeresen súrlódásai vannak a szövetségnek, csapattársainak egyaránt. Szintén a svájci csapattal készül, így itt teszünk említést Liechtenstein büszkeségéről. Tina Weirather kiváló szezonjával mázsás súlyokat rakott saját vállára, nagy kérdés, képes lesz-e hasonlóan magas szinten síelni, amikor azt mindenki el is várja tőle?

A harmadik németajkú sínemzetnél sincs fenékig a tejfel. Míg Viktoria Rebensburg lassan uralma alá helyezni az óriás-műlesiklást, megvédte Világkupa-címét, továbbá gyors számokban is határozott lépésekkel közelíti az élmezőnyt; addig Höfl-Riesch szereplése csalódást keltett, a negatív sajtóvisszhang nem ismert határt. A fiatalabb korosztályból mind következetesebb teljesítményével véteti észre magát Lena Dürr, Geiger mutatói a szinusz-függvényt idézik, a köztes szakágakban induló Hronek sem váltotta meg eddig a világot. Susanne Riesch súlyos térdsérülése, ami miatt a teljes tavalyi idényt ki kényszerült hagyni, nyár közepén kiújult, nagy talány, visszatérhet-e decemberig? Rá is fér a német gyorsasági szakágra Rebensburg előretörése, a térdszalag-szakadásból másfél év múltán visszatérő Gina Stecherttel kiegészülve talán egymást is hajthatják minél magasabb célok elérése felé.

Hatalmas összegeket öltek az utánpótlás-nevelésbe, minek eredményeként mára bőséges és minőségi kínálatban gyönyörködhetnek a francia szurkolók. Különösen technikai szakágakban jeleskednek a gall hölgyek, Tessa Worley lehet Rebensburg legnagyobb kihívója idén (is…), de rendszeresen az erős pontszerzők közt találjuk Marmottant, Barioz-t és Barthet-t. Sandrine Aubert mélyrepülése sajnos tavaly sem ért véget, talán a válogatott tagjaként visszatalál a helyes útra. Marion Rolland és Marchand- Arvier is jegyzett tavaly egy-egy dobogót, emellett több előkelő helyezéssel is büszkélkedtek. Aurélie Révillet a visszavonulás mellett döntött, helyén Margot Bailet alkothat maradandót.

Itáliában sincs gond a választékkal, általában kitöltik a maximális keretet, nem is győztük cikkeinkben sorolni őket, más kérdés, hogy legtöbbjük a pontszerzés küszöbén innen, s túl találta meg helyét a rangsorban. Ez különösen szlalomban és „óriásban” volt jellemző, ha néhanapján elkapott egy-másfél értékelhető futamot, Manuela Mölgg volt a kivételt erősítő szabály. Óriásban kezd a roppant hektikus Brignone és Karbon mellé felnőni Lisa Agerer, junior-évei sikereit azonban mindeddig nem tudta reprodukálni. A lesiklók körében érzékelhető néminemű pozitív elmozdulás, Merighetti és a Fanchini- testvérek mellett Elena Curtonitól várják az olaszok a kiugró eredményeket, ám épp utóbbi, a legnagyobb reménység fuccsolt be rendre tavaly. Fontos hangsúlyozni náluk és a franciáknál is, hogy esetükben már a rendszeres TOP-10 helyezés kiváló szereplésnek minősülne.

Skandinávia büszkesége pontot tett sikeres karrierje végére, így Pärson hiányában Tanja Poutiainen képviseli a rutint az északi sínemzetek körében. Ő is felejthető szezonon volt túl, óriásban már aligha csillog régi fényében, szlalombeli gyengélkedése – hol lassú volt, hol rontott, utóbbi rá egyáltalán nem volt jellemző – viszont a finnek reménye szerint csak egyszeri kisiklás volt. Hátországról gyakorlatilag nem beszélhetünk, Szocsira időzített visszavonulása után esetleg Merle Soppela tehetsége tűnik sokat ígérőnek. (Sanni Leinonen eredménytelen rehabilitáció után szintén a visszavonulás mellett döntött.) Norvégiában a mindig csak 21 esztendős Sejersted felé irányul minden bizodalom, agyon nyerte magát a nemzeti bajnokságokon, a Világkupában is impozánsan debütált, ám tavalyi évét ő is feledné. Sokoldalúságával esetleg még a szlalomspecialista Mona Løseth és a februárban két junior-vb-aranyérmet is besöprő Ragnhild Mowinckel veheti fel a kesztyűt. Svédeknél Pietilä- Holmner lett a kimondott húzóember, ha idény végi sérülésén túllépett, kiegyensúlyozottságával konkurálhat a legjobb műlesiklókkal is. Technikai számokban Sara Hector (óriás-műlesiklás junior-világbajnoka), Swenn-Larsson (szlalom junior-vb-ezüst) és Wikström, különösen lesiklásban Kajsa Kling emelheti a skandináv síelés fényét.

A szlávokat női vonalon évek óta hárman képviselték az elitben, közülük Ana Jelušić végleg kidőlt a sorból, régóta húzódó asztmájával nem vállalhatta tovább az élsportot. Šarka Záhrobská váratlan lejtmenetben volt egész évben, egykori világbajnokként kiszorult a ranglista legjobb tizenöt versenyzője közül. Kora nyáron, a felkészülés alapozó fázisában aztán kórházba kellett vonulnia idegrendszeri problémákkal, ahol jóindulatú daganatot távolítottak el agyából. Rá egy hónapra folytatta a tréningeket, kérdés, mennyit vett ki belőle a műtét utáni rehabilitáció. A harmadik szláv szlalomos életében örömteli változásról számolhatunk be, férjhez ment, a továbbiakban Veronika Vélez- Zuzulová néven folytatja. Tavalyi éve kiválóan sikerült, mondhatni ő lett a két osztrák legfőbb kihívója, a hőn áhított VK- győzelem azonban még várat magára – nem egyszer századok döntöttek kárára. A szupertehetségként beharangozott Petra Vlhová is mind jobb eredményekkel véteti észre magát. (Zárójelben jelezzük a szocsi olimpia közeledtét, mellyel egyenes arányban feltűnhet néhány orosz síző is a láthatáron, alkalmankénti pontszerzéseiken nem kell meglepődni.)

Kanadában Vancouver után visszavonult valamennyi klasszis női lesikló, az ürességet VanderBeekkel és Yurkiwval fedte volna be szíve szerint a szakvezetés, ám úgy fest, egyik súlyos sérülésből visszatérő sportoló sem futhat már be teljes értékű karriert. Ily módon gyors számokban gyakorlatilag lekerültek a térképről a juharlevelesek. Nem úgy technikai számokban! Eleddig az óriás-műlesiklás tűnt a kanadaiak sikerszámának, ehhez képest Marie-Michele Gagnon dobogója, s mindenekelőtt Erin Mielzynski Világkupa-sikere szlalomban repítette hirtelen a közvetlen elitbe Kanadát. A szisztematikus építkezés jegyében újabb elismert szakvezetőket igazoltak az Alpokból, könnyen lehet tehát, hogy a kedvező tendencia nem áll meg.

Hálátlan szerepben küzdi le naponta határait az egyszeri amerikai síző, Lindsey Vonn árnyéka beteríti a sportnagyhatalom alpesi szakágát, onnan nehéz szabadulni, reflektorfénybe kerülni. Szó se róla, Julia Mancuso számára mindez könnyed ujjgyakorlat, üde természetességével nézők százezreit állította maga mellé. Tavaly pedig bizonyságát tette annak, hogy a nagy világversenyek mellett hosszabb távon, Világkupa- sorozat keretében is képes felvenni a lépést a legjobbakkal. Ebben segítheti, hogy tavasszal 3 éves megállapodást írt alá az egyebek közt Vonn-nak és párjának, Svindalnak is szállító Head-del. Mentalitását ismerve most is józan belátással viszonyul az évhez, magyarán a világbajnokság idejére időzíti majd csúcsformáját. Mindeközben Stacey Cook és Laurenne Ross is szállították a TOP-10-es helyezések a gyorsszámokban, Marshall, McJames és McKennis teszi teljessé az amerikai lesikló csapatot. Óriás-műlesiklásban is szinte bármire képes lehet a Vonn- Mancuso páros, ám a legnagyobb figyelem a szlalomra, konkrétan a mindösszesen 18. életévében járó Mikaela Shiffrin (négy TOP-10, közte egy dobogó Lienzből 40-es rajtszámmal) sízésére vetül. S akkor még nem beszéltünk a – fájdalmas sérüléséig – régi fényében tündöklő Resi Stieglerről.

Végül, még véletlenül sem utolsó sorban szólnunk kell nemzeti büszkeségünkről, Miklós Editről. A csíkszeredai születésű magyar síző sporttörténelmet írt idén januárban, amikor is a svájci Sankt Moritzban - első magyarként - pontszerző helyen végzett szuper-kombinációban. (Előtte román színekben volt már három pontszerzése.) Kevésbé beszéltek róla, pedig a kulcsfontosságú FIS- pontok tekintetében még nagyobb haditettként könyvelhetjük el, hogy ugyancsak ebben a naptári évben három Európa-Kupa-viadalon is a legjobb 30 között zárt, St. Moritz-i 15. és Bad Kleinkircheim-i 18. helyezése önmagáért beszélt. Szintén Edit nevéhez fűződik két lesikló győzelem (egy a felnőttek, egy a juniorok mezőnyében) Innerkremsben, ahol több neves osztrák VK- síelő is rajthoz állt. Kiváló szereplése alaposan feljavította FIS- pontszámát, jelenleg a lesikló világranglista 43. pozícióját foglalja el. Miután kilenc olyan síző tartózkodik előtte, akik vagy már visszavonultak (Kostelic, Pärson, stb.), vagy tudvalevőleg nem indulnak gyors számokban (Schild), minden esélye megvan Editnek, hogy közvetlenül a TOP-30-at követően, vagy - nem szurkolunk ezért - néhány sérülése esetén még azon belül, így akár a tévés közvetítés elején szerepelhessen a világ legjobbjai között. Róla és a többi magyar tehetségről még külön posztban szólni fogunk. Hajrá, Edit, hajrá, magyar alpesi síelés!