Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Egy újabb Vk szezon ért véget, mégpedig sorrendben a 33.! A planicai szuper hétvége második egyéni versenyét Martin Koch nyerte, aki pályafutása 5. Vk sikerét aratta, Simon Ammann és Robert Kranjec előtt végzett az élen. A legfontosabb kérdésre is - melyet már a pénteki nap után sejthettünk - választ kaptunk, miszerint az összetett Világkupa győzelméért járó kristálygömböt az az Anders Bardal viheti haza, aki 18 év után 3. norvég ugróként hódította el ezt a nemes díjat magának és nem különben hazájának! A sírepülő Vk győzelméért járó serleget pedig a hazaiak legnagyobb örömére Robert Kranjec szerezte meg, aki idei két Vk győzelmét repülősáncokon aratta!
Anders Bardal egy nagyon átlagos síugró volt tíz hosszú éven keresztül és most ő a világ legjobbja! Sokak számára ez elképzelhetetlen volt a szezon előtt, hogy ő lehet az egyik domináns az összetett címért folytatott harcban, de az idő előre haladtával mindenkiben tudatosult, hogy nem csak röpke fellángolás volt az, amit a szezon során művelt, hiszen 12 Vk érmet és ebből 3 győzelmet nem szerez csak úgy valaki! Valamit nagyon eltalált nála a norvég edzői kar a felkészülését illetően!
Az első norvég összetett Vk győztes Vegard Opaasnak hívták, aki 1987-ben két osztrák (Vettori, Felder) elől orozta el az aranyérmet, a szezon során 4 győzelmet szerzett, összeségében pedig 7 érmet. 1994-ben már az új pontozási rendszerben aratott nagy sikert Espen Bredesen (Weißflogot és Goldbergert megelőzve), ő is 4 szakaszgyőzelemmel, valamint 12 Vk éremmel bizonyult a legjobbnak, ráadásul Bredesen ebben az évben még Négysáncot, valamint olimpiai bajnoki címet is szerzett! Az elmúlt 18 évben kétszer voltak igen közel az összetett sikerhez, először 2005-ben, amikor Roar Ljökelsöy mindössze csak 10 ponttal maradt alul Ahonennel szemben, pedig nagy hajrát vágott le a norvég a szezon vége felé, ez lett minden idők legszorosabb Vk végeredménye! A Világkupában 2006-ban debütáló Anders Jacobsen pedig mindjárt első szezonjában majdnem felért a csúcsra, nem számolt viszont azzal, hogy Adam Malysz több mint 200 pontos hátrányát ledolgozza vele szemben a szezon utolsó 7 versenyén úgy, hogy még 130-at vert is rá! Ezzel pedig a lengyel ugró lett minden idők legtöbb kristálygömb tulajdonosa, valamint a legidősebb összetett győztes is, mely utóbbiról már csak múlt időben beszélhet! Ugyanis Anders Bardal idei összetett győzelmét a valaha élt legidősebb síugróként nyerte, azaz 29 év 7 hónaposan csupán 3 hónappal előzte meg a korábbi rekordert, Adam Malyszt! Bardal a 2011/12-es Vk szezon legkiegyensúlyozottabb versenyzője volt, ő szerezte az idény során a legtöbb Vk érmet (12), melyek közül 3 csillogott arany színben!
De hogy ki is a norvégok legújabb csillaga valójában, miképpen alakult pályafutása a kezdetektől egészen a dicső vasárnapig, az alábbi sorokból kiderül!
Anders Bardal2001-ben debütált a Világkupában a willingeni állomáson, ahol elsőre rögtön pontszerző is lett, a 28. helyen végzett. Ebben a szezonban nem szerepelt minden versenyen, 7 versenyéből csak 2-szer nem tudott pontot szerezni, legjobb teljesítményét jelenlegi lakhelyén, Trondheimben produkálta, ahol 13. lett. 2002-ben vett részt első olimpiáján, Salt Lake Cityben, ahol csak annyi sikert könyvelhetett el, hogy mindkét versenyen bekerült a fináléba, ott viszont a mezőny végén végzett. A harrachovi sírepülő VB-n már a 15. helyet tudta megcsípni. Első sikerélményét még ebben az évben megszerezte, de csak a síugrás második vonalában, a Kontinentális Kupában (COC), ahol bronzérmes lett Lahtiban, majd Liberecben ismételt. 2003-ban már majdnem sikerült a Világkupában is dobogóra állnia, de Titisee Neustadtban a 4. hellyel kellett beérnie. Mika Kojonkoski, a norvégok akkori trénere leginkább a COC-ban számított rá, élete első győzelmét 2005-ben is itt érte el, a planicai normálsáncon volt a legjobb, majd másnap megint, mindkét alkalommal Okabét győzte le! A szezon során még további 4 alkalommal nyert, mely által hatalmas fölénnyel végzett az összetett élén!
A 2005/06-os szezonban ismételten ő bizonyult a legjobbnak, további 7 győzelemmel ismét a COC királya lett! A Vk-ban csak elvétve kapott szerepet, pechjére akkor élte a norvég csapat siker korszakát, Ljökelsöy, Romören, Pettersen, Bystöl és Ingebrigtsen mellett nem igazán tudott főszerephez jutni. Mindenesetre a két COC diadal tökéletes ajánlólevél volt a 2006/07-es szezonra, no meg a nyáron szerzett két GP érme (egy ezüst és egy bronz) sem kerülte el Kojonkoski figyelmét! A Vk szezon alatt többször végzett top10-es helyen, majd a Holmenkollenen már első Vk érmének örülhetett, bronzérmes lett Malysz és Küttel mögött! A sapporói VB előtt első csapat Vk érme is összejött Willingenben, Hilde, Jacobsen és Ljökelsöy oldalán lett ezüstérmes! A VB-n megismételték ezt a sikert, az osztrákok mögött végeztek ugyanebben az összetételben! Egyéniben pedig a normálsáncon a 16. helyet szerezte meg. A szezon végén Vk összetettben is 16. lett.
A 2007/08-as szezon jól kezdődött számára, rögtön egy kuusamói csapatgyőzelemmel, majd Zakopanéban megszerezte első Vk győzelmét is! Az egykörös versenyen a leghosszabb távolsággal (137 m) nyert! A szezon során még két alkalommal végzett a dobogón, Sapporóban bronz-, míg Kuopióban ezüstérmet akasztottak a nyakába! A kuusamói csapat siker után még kétszer örülhetett aranyéremnek társaival. Willingenben, valamint a szezonzáró planicai versenyen, ahol csapata (Romören, Hilde, Jacobsen) legjobbjának bizonyult! Ekkor szerezte egyéni legjobbját, 232,5 m-es ugrásának azonban volt egy szépséghibája, kézzel érintette a talajt, így ez nem számított hivatalos rekordnak! Mindenesetre kereken 100 pontos fórral nyertek a finnek ellen! Még ebben az évben csapat bronzérmet is szerzett az oberstdorfi sírepülő VB-n. A szezon végén összetettben az előkelő 5. helyen végzett!
2009-ben bár nem szerzett Vk érmet, de 12 db top10-es helyezésével összetettben is épp hogy befért a top10-be, ebben a szezonban halmozott egyébként rekordot rekordra mostani legnagyobb riválisa, Gregor Schlierenzauer! A libereci VB-n szerezte eddigi legjobb világbajnoki eredményeit, egyéniben normálsáncon 12., míg nagysáncon 5. lett, végül csapatban ezüstérmet szerzett! A 2009/10-es szezon gyengébbre sikeredett, egyetlen top10-es eredményt sem tudott felmutatni, ennek ellenére a vancouveri olimpián csapat bronzot, míg a planicai sírepülő VB-n csapat ezüstöt szerzett! A tavalyi szezonban szintén nem szerzett Vk érmet, de 6 alkalommal a top10-be tudott kerülni, összetettben pedig a 14. lett. Az oslói VB mindkét sáncán ezüstérmet szerzett csapatban, valamint a planicai sírepülő hétvége kvalifikációján megszerezte egyéni legjobbját (227 m.), ami a korábban ugrott 232,5 m-ével ellentétben ez már hivatalos egyéni rekord lett!
Elérkezett a 2011/12-es évad, s ha szezon előtt azt állította volna valaki, hogy egy siralmas nyári Grand Prix szereplést maga mögött hagyó norvég nyeri az összetettet és az ráadásul éppen ő lesz, akkor alighanem azt az illetőt elmeorvosi szakrendelésre küldik! Persze ez erős túlzás, de amit Bardal produkált a Grand Prix-n, abból minden kiderült csak az nem, hogy jó formában van! Daiki Ito 2010-es GP sikere előtt 5 éven keresztül az nyerte az összetettet is, aki azt megelőzően a nyári versenysorozaton is diadalmaskodott! Most éppen ennek ellenkezője történt, hiszen Bardal az elmúlt nyáron csak az 59. (!) helyen végzett, legjobb helyezése is csak egy 17. volt még a szezonnyitó wislai állomásról! Hihetetlen pálfordulás történt vele röpke két hónap alatt!
Az idei Vk szezont is csak egy 11. hellyel kezdte Kuusamóban, majd egy 15.-kel folytatta Lillehammerben (HS100), még e két Vk szereplés sem árulkodott arról, hogy valami hihetetlen dolog fog történni vele és a norvégokkal a szezon során! Lillehammer nagysáncán aztán holtversenyben végzett a második helyen Freunddal, onnantól pedig kezdetét vette egy álomszerű siker történet! Pályafutása legtermékenyebb időszaka követte ezt, hiszen sorozatban 11 alkalommal is a top10-ben végzett, ebből pedig 7 alkalommal a dobogón!
2008-as zakopanei sikere óta tavaly Engelbergben tudott újból nyerni, ezt köszönhette annak a sajnálatos eseménynek is, hogy az első sorozat végén még vezető Schlierenzauer síléce leragadt a sűrű hóban, így szó szerint az élről „bukta” el a versenyt! Bardal továbbra is jól szerepelt a versenyeken, rendkívül stabil ugrásai voltak, ez biztosította számára, hogy továbbra is az élmezőnyben maradhasson, a két osztrákra pedig továbbra is szorosan tapadt, mint a pióca! Következő versenyét nem mindennapi körülmények közt nyerte, ott is ők ketten játszották a főszerepet! Ugyanaz volt a koreográfia, mint Engelbergben: Bardal vezetett és már csak Schlierenzauer volt hátra! Az osztrák ugrónak viszont rendkívül peches módon elromlott a cipzárja, s hiába szikszalagozták neki össze azt odafönn, mikor földet ért úgy, hogy nyert is, a technikai szűrésen fennakadt, a ruhája szétnyílt még a repülés közben, emiatt pedig diszkvalifikálták! Alighanem itt úszott el összetett Vk címe az osztrák klasszisnak, hiszen amíg ellenfelét hozták ki automatikusan győztesnek, mellyel 100 pontot kasszírozott, addig neki a 100 helyett egy ponttal kellett beérnie! Ez pedig meghatározó volt a kristálygömb sorsát illetően! Ha akkor Schlierenzauer öltönyén a cipzár nem cseszik ki vele, akkor most őt ünnepelné mindenki, de hát a sors már csak ilyen!
Az összetett címért folytatott harcban a nagy fordulat a Team Touron következett be! Addig Kofler vezetett, Schlierenzauer mögött pedig ő állt a harmadik helyen. A norvégok nagyon elkapták a fonalat a turnén, hiszen a csapatversenyt megnyerték Willingenben, egyéniben pedig Bardal magabiztosan nyerte a versenyt Koudelka és Ito előtt. Mivel Schlierenzauer a 18. helyen végzett, valamint az addig összetettet vezető Kofler kiesett megnyílt az út Bardal számára az összetett elsőség felé, életében először került rá a sárga trikó! Innentől kezdve pedig egészen vasárnapig nem adta át senkinek, kitartóan küzdött és élete legnagyobb lehetőségét ki is használta, 18 év után újból nagy dicsőséget szerzett hazájának!
Ami anno csapattársának, Roar Ljökelsöynek nem sikerült 2004-ben (csak 10 pont hiányzott az összetett címhez) az neki összejött, Vegard Opaas ’87-es és Espen Bredesen ’94-es összetett sikere óta ő a harmadik norvég ugró, aki a Vk szezon végén kristálygömbnek örülhetett! Bardal az idény során 12 Vk érmet szerzett, dupla annyit, amit pályafutása során elért eddig! 4-szer nyert Vk versenyt, 5. aranyérmétől csak hajszál választotta el, mindössze egy tized pont hiányzott Sapporóban Ito ellen!
Bardal a szezon vége felé sikeresen őrizte előnyét osztrák riválisaival szemben, s ha nem is jöttek már úgy az eredmények, mint a szezon során több alkalommal is az volt a szerencséje, hogy Kofler és Schlierenzauer formája is visszaesett, így a pénteki planicai verseny után kereken 100 pontos előnnyel várhatta a finálét, melyen elméleti lehetősége fennállt, hogy elveszíti a végső győzelmet, de a gyakorlatban ez soha nem volt kétséges! Csak arra kellett vigyáznia, hogy a finálé 31 résztvevője közül ne legyen az utolsó, vagy ha mégis, akkor Schlierenzauer ne nyerjen! Ellenkező esetben a szezon során szerzett több győzelem számított volna, amivel az osztrák ugró került volna ki győztesen 6:3 arányban! Ennek valószínűsége amúgy sem volt nagy, lényegében az egész évad során legkiegyensúlyozottabban teljesítő ugró hódította el a kristálygömböt, az pedig nem volt más, mint Anders Bardal!
Alexander Stöckl: „Nagyon megérintett Bardal győzelme, majdnem sírtam, amikor a pódiumon láttam kristálygömbbel a kezében! Ez nagyon különleges nap volt a számomra! Egy új országba jöttem, nem volt még tapasztalatom vezetőedzőként, erre az első évben megnyertük a Világkupát – ez szinte túl szép, hogy igaz legyen! Bardal összetett győzelme, valamint a csapat második helye a Nemzetek Kupájában sokkal több, mint amire számítottunk! Nagyon boldog vagyok! Ez egy nagyon jó szezon volt, minden tökéletesen működött, figyelembe véve az eredményeket! A célom az volt, hogy a második helyre vezessem a csapatot a Nemzetek Kupáján és dobogós helyezéseket érjünk el a Vk versenyeken! A legnagyobb eredmény mégis az, hogy nagyon jó kapcsolat alakult ki a versenyzők, az edzők és a Szövetség között! A fejlődés útjára léptünk és mindenki követi ezt az utat! Ugyanabba az irányba haladunk és ezért nem pazarolunk energiát felesleges súrlódásokra! Most mindenki egy rövid szünetet kap, a versenyzők három hétig pihenni fognak, aztán elkezdjük a fizikai képzést, majd én és a Szövetség megtervezzük a következő lépéseket!”
„Ez az egyik legnagyobb pillanat a modernkori norvég síugrás történetében!” – mondta Clas Brede Braathen, a norvég Síszövetség sportigazgatója. „Espen Bredesen volt az utolsó norvég, aki nyert, amikor 1994-ben elvitte a kristálygömböt! Úgy gondolom, hogy legfőbb ideje volt, hogy egy utódja legyen! Csak azt kellett elkerülni, hogy nehogy utolsó legyen a versenyen Anders! Valójában csak egy baleset foszthatta volna őt meg a kristálygömbtől! 100 ponttal vezetett Schlierenzauer előtt, Bardalnak mindössze egyetlen pontra volt szüksége, hogy a 31 indulóból az első 30-ban végezzen! Más szóval, Bardalnak csak talpon kellett maradnia és elkerülnie, hogy diszkvalifikálják! Ha Gregor Schlierenzauer 100 pontot szerzett volna, Bardal pedig semmit akkor a szezon során szerzett több egyéni győzelem számított volna!” – mondta Clas Brede Braathen.
„A legfőbb cél az volt, hogy továbbra is a világ legjobb síugró nemzeteihez tartozzunk! Csak nekem és Vegard Opaasnak sikerült a múltban teljes győzelmet szereznünk a Világkupában! Épp itt volt az ideje, hogy Anders Bardal személyében egy új trónörökös szülessen!” – mondta Espen Bredesen, az egykori összetett Vk győztes.
A norvégokat nagyon szép emlékek fűzik egyébként Planicához, amióta létezik a Letalnica nyolc norvég tette le a névjegyét a sánc történetében! Elsőként Björn Wirkola, aki az 1969-es sáncavatón 156, majd 160 m-es ugrásokkal nem csak az új sáncrekordokat szerezte meg, hanem egyben a világ addigi leghosszabb távolságait is! Sánc- és világrekordok tekintetében őt még sokan követték, mint pl. 1987-ben Vegard Opaas (191 m), ’94-ben és ’97-ben Espen Bredesen (209 és 210 m), ’97-ben Lasse Ottesen (212 m), ’99-ben Tommy Ingebrigtsen (219,5 m) és végül, de nem utolsó sorban 2005-ben Björn Einar Romören, aki először 234,5, majd másnap 239 m.-re javította a sánc jelenleg is érvényes rekordját! A sáncon 3 norvég ugró örülhetett eddig győzelemnek! 2004-ben Roar Ljökelsöy itt szerezte első sírepülő világbajnoki aranyát, majd 2005-ben és ’06-ban is Romören bizonyult a legjobbnak a Vk szezon fináléján! A harmadik ugró pedig most Anders Bardal, aki ugyan nem nyert itt sosem, de itt vált hivatalossá összetett Vk bajnoki címe és az ezért járó kristálygömböt is vehette át!
Hagyomány és egyben FIS szabály is, hogy a szezon utolsó versenyét, ami hosszú évek óta Planicán kerül megrendezésre minden alkalommal rövidített verzióban bonyolítanak le. Ez azt jelenti, hogy a szokásos 50 ugró helyett itt már nem a repülő versenyen megszokott 40 fő, hanem még ennél is kevesebb, a Vk összetett állás szerinti top30 vehet részt már csak, ezért sem rendeznek a finálé előtt kvalifikációt! Van egy olyan szabály is, hogy a finálét rendező nemzet (ez esetben Szlovénia) mindenképp 4 főt indíthat a szezon utolsó versenyén, még akkor is, ha éppen a top30-ban egyetlen hazai ugró sem szerepel. Ez a kiváltság természetesen üzletpolitikai szempontból (pl. több nézőszám) fontos a hazai rendezőknek! A vasárnapi versenyen 31-en álltak rajthoz, ami azt jelenti, hogy csak egy szlovén versenyzővel kellett föltöltenie a FIS-nek a rajtlétszámot! Mivel a top30-ban 4 szlovén ugró (Kranjec, Prevc, Tepes, Sinkovec) is szerepelt a verseny előtt, így elvileg 30 fő indulhatott volna csak a versenyen. A plusz egy fő, azaz Hvala az oberstdorfi repülő versenyen bukó Prevcet helyettesítette!
A verseny nem a legideálisabb körülmények közt került megrendezésre, igen csak kavargott a szél az első sorozat alatt! Hol mínuszos, hol pluszos szélértékek váltották egymást, de jelen volt az oldalszél is alattomos módon, amit az ugrók nem mindig tudtak elkerülni! Egyébként a sánc 10 pontján mér adatokat a szélmérő készülék, a domb mindkét oldalán 5-5 ponton, a sáncasztal aljától egészen a landoló zónáig! Ha éppen az alsó zónában volt normális érték, akkor fönt vált irreálissá a körülmény, s ugyanez fordított esetben is igaz volt, időnként 4-5 m/s-mal hasított oda a szél, ami már nagyon veszélyes volt az ugrókra nézve, így több alkalommal is vontatottá vált a verseny lebonyolítása!
A zsűri a 20-as beülőből látta legmegfelelőbbnek elindítani a versenyt, elsőként a hazaiak egyik nagy felfedezettje, Hvala ugrott, aki épp hogy a K-ponton túl (186,5 m) tudott csak földet érni, pedig viszonylag szélcsendben ugorhatott. A másodikként elrajtoló Colloredo viszont már jobban járt, ő enyhe szembeszélben ugrott a 200 m-es jel fölé, melyet 9 méterrel szárnyalt túl. Nem sokon múlt, hogy megjavítsa saját korábbi rekordját (210,5 m – Planica 2011). Mivel 31-en indultak a versenyen, így borítékolható volt, hogy egy ugró nem jut be a második körbe és pont nélkül marad (max. akkor nem, ha pontazonosság miatt holtversenyben végeznek a 30. helyen). Erre a legnagyobb eséllyel a kíváló sírepülő hírében álló, de a szezon során igen gyenge teljesítményt nyújtó Happonen pályázott, aki 0,5 m/s-os szembeszélben is csak 159,5 m-re volt képes, mellyel kibérelte már rögtön az elején az utolsó helyet! A finnek már csak Koivurantában bízhattak egy tisztes helytállás elérésében, ami neki sem sikerült igazán, hiszen 193,5 m-es ugrása nem sok bizakodásra adott okot számára!
Az elmúlt két hétben 3 COC versenyt is nyerő Loitzl 205,5 m-ig repült, mellyel átvette a vezetést Colloredótól kereken 200 ponttal. Őt a hazaiak kedvencévé vált Tepes váltotta az élen 203 m-es ugrásával, tíz pontos előnyét vele szemben a magasabb zsűri- és kompenzációs pontoknak köszönhette. Romören, aki csütörtökön kvaligyőztes volt és a csapatversenyen is megbízhatóan teljesített most sem hagyta cserben szurkolóit, 213 m-es ugrásával alaposan kitett magáért, az már más kérdés, hogy ezzel a nagy ugrással sem tudta átvenni a vezetést, csupán 8 tized pont hiányzott hozzá.
Csapattársa, a világ második legnagyobb ugrását (244,5 m) jegyző Fannemel 204,5 m-ével mögé érkezett be a tabellán. A versenyzők utolsó nem prekvalisa, Freitag is odadurrantott egy 212 m-es ugrást, mellyel ugyanilyen összegű pontszámmal élre is került. A norvégok újdonsült sírepülő világbajnoki ezüstérmesét, Veltátviszont valamivel komolyabb hátszél (-0,58 m/s) érte, mellyel nem tudott megbírkózni, csak 162,5 m-en ért földet, de még így is közel 25 ponttal kapott többet ugrására Happonennél, akinél csak 3 m.-rel ugrott messzebbre! Teljesítménye kissé csalódás volt ahhoz képest, amit otthonában, Vikersundban művelt nem is olyan rég!
Kofler legfőbb célja az volt, hogy ha már nem is nyerhetett összetettet, legalább a dobogó ne ússzon el! Ebben csak a szezon végére nagyszerű formába lendülő Ito akadályozhatta volna meg. A japán ugró csak 51 pontos hátrányban volt a verseny előtt Koflerrel szemben, így az osztrák ugrót reális veszély fenyegette, hogy egy gyengébb ugrása által elveszítheti első összetett érmét! Végül 200 m-ig repült, mellyel a 7. helyre jött be, ami nem tűnt nagy előnynek vele szemben! Az egész Vk szezonban kiegyensúlyozottan teljesítő Koudelka is kereken 200 pontot kapott 194,5 m-es ugrására, s bár 11 méterrel landolt hamarabb Loitzlnál, mégis holtversenyben végeztek a 14. helyen.
Freund csapattársához, Freitaghoz hasonlóan szintén jól teljesített, ha azt vesszük figyelembe, hogy ő már 2 méterrel lentebbről, a 16-os beülőből érte el 204,5 m-es ugrását, mellyel csak másfél ponttal szorult Freitag mögé nagyszerű eredménynek számított! Őt követően az a Schlierenzauer következett, akinek halovány reménye még volt az összetett cím megszerzésére, de alighanem ebben már ő sem bízott, mindenesetre szép ugrással akarta befejezni a 2011/12-es idényt! Ez neki sikerült is, mivel 209,5 m-es ugrása bőven elég volt a vezetéshez, ráadásul 5 pontos fórral került az élre! Schlierenzauer egyébként a versenyen szerzett Vk pontjaival átlépte 8000. Vk pontját is (8003)!
A csapatversenyen 100. Vk érmét szerző Morgenstern szélcsendben ugorhatott, ami egyfelől előny volt, hogy nem idő előtt nyomta le őt a szél, abból a szempontból pedig hátrány, hogy kellő termik nélkül nem sok esélye volt nagy ugrással az élmezőnyben végezni! A tavalyi összetett Vk győztes osztrák ugró végül 198,5 m-es ugrással a 12. helyen végzett. Stoch hasonló körülmények közt ugorhatott, mint Morgenstern, de 199 m-es távolságával csak ő előtte tudott végezni a versenyen. Őt Ammann követte, aki a pénteki versenyen dobogós volt és most sem tűnt esélytelennek egy újabb érmes hely elcsípésére! Olyannyira nem, hogy hasonló feltételek közt vághatott neki a távolság vadászatnak, mint az előtte ugrók, viszont ő sokkal messzebbre repült náluk, 212 m-ével 8 ponttal kapott többet Schlierenzauernél, mellyel az élre ugrott! Jött Koch és fantasztikus dolgot művelt!
Az egész verseny legnagyobb hátszele (-0,66 m/s) hátráltatta ugrása közben, de ő mit sem törődött ezzel, a verseny legnagyobb távolságát (222,5 m) elérve óriási előnyt szerzett Ammannnal szemben, a hatalmas ugrására, valamint a nagy hátszél miatt kapott kompenzációs pontok 17 pontos előnyt biztosított számára, mellyel igen nagy esélye volt a verseny megnyerésére! Ebben már csak Bardal, Ito illetve a hazaiak hőse, Kranjec gátolhatta volna meg ebben!
Bardal tétje nem volt kicsi, az összetett Vk győzelme forgott kockán! Ehhez semmi mást nem kellett tennie csak biztonságosan talajt fognia esés nélkül, s lehetőleg nem utolsóként végeznie! Bár amilyen hátrányban volt már riválisa, Schlierenzauer az első helyen lévő Kochhal szemben (25 ponttal!) akár még az is belefért volna! Bardal – bár enyhe hátszélben ugrott – elrontotta ugrását, ráadásul nem is kicsit, 177 m-en fogott talajt, mellyel pontszámban még így is bőven pontszerző helyen volt, hiszen 40 ponttal kapott többet ugrására, mint az utolsó helyezett Happonen! Innen már nem lehetett elveszíteni az összetett címet!
Ito sem járt sokkal jobban, ugyanis ekkorra már igen csak kavargott a szél össze vissza, melynek meg is lett az eredménye, 188 m-en ért földet, mellyel csak a 16. helyen ért célba! Már csak a hazaiak legnagyobb kedvence, a pénteki versenyt nagy fölénnyel megnyerő Kranjec volt hátra, aki nem tudott egyből lejönni a sáncról, mert igen csak feltámadt a szél akkorra, egy nagyobb erejű szembeszél tehette volna próbára, de a zsűri nem kockáztatott, ismerve a szlovén sírepülő világbajnok képességeit! Le is vitték a beülőt a 16-osból a 10-esbe és így indulhatott csak el az egész verseny legnagyobb szembeszél értékét (1,15 m/s) kifogva! Most az ő esetében ez inkább hátrány volt, mint előny, ez meglátszott az ugrott távolságának hosszán is, csak 204 m-en landolt, mellyel így is fel tudott kapaszkodni a dobogóra Koch és Ammann mögé! Közel 20 pontos hátrányban volt Kochhal szemben, melynek ledolgozására esélye sem volt, mivel a zsűri többszöri próbálkozás után sem látta értelmét a verseny folytatására az irreális körülmények miatt, így az idő előtt fejeződött be, mint az a szezon során jó pár alkalommal!
Ez pedig azt jelentette, hogy Anders Bardal fellélegezhetett (nem mintha reális esélye lett volna, hogy innen elbukhatja elsőségét) élete legjobb teljesítményét nyújtva a legeredményesebb szezonját zárhatja több mint 10 éves pályafutása során!
Amikor bejelentették, hogy törlik a második sorozatot Bardal fölment a sáncasztalhoz, ahonnan fenékkel csúszott le a dombról örömében, csapattársai lent várták a stadionban, akik pezsgővel locsolták le az újdonsült győztest, majd átölelve gratuláltak neki! Meghitt pillanat volt!
Anders Bardal: „Ez a legszebb nap az életemben síugróként! Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy sikerült nyernem! Amennyiben ma minden rosszul alakult volna, akkor Gregor nyeri az összetett címet, de nagyon öntudatos voltam, ezért nem idegeskedtem! A szünetben egy kicsit dühös voltam magamra és frusztrált, hogy olyan rosszul ugrottam, de miután a 2. sorozatot törölték megkönnyebbültem! A múlt héten nagy stressz volt bennem, egy csomó feszültséget éreztem az egész testemben. Megpróbáltam blokkolni ezeket a dolgokat magamban, de ez nem volt olyan egyszerű, valószínűleg ez befolyásolta az ugrásomat is! Jó, hogy most már mindent magam mögött tudhatok! Ez a győzelem biztosan motivációt ad nekem a következő szezonra is, úgy érzem, hogy tudok még újat mutatni magamból, a következő szezonban még jobb lehetek! Ezt a győzelmet ajánlom egykori és jelenlegi edzőmnek, magunknak, a csapat többi tagjának és a családomnak is, sokan vannak, akik segítettek abban, hogy én legyek a legjobb! Holnap hazautazom és kedden még egy verseny jön Sprovában! Ezután a következő hétvégén a norvég bajnokság következik, de még nem tudom, hogy részt veszek-e rajta! Nem fogok sokat pihenni, mert kb. két héten belül ismét apa leszek, ami azt jelenti, hogy kevés esélyem lesz a pihenésre! :)"
A második helyen Gregor Schlierenzauer végzett, aki negyedik összetett Vk helyezését érte el röpke 6 év alatt, ami bravúros teljesítmény! Az osztrák csapat legjobbja volt, a szezonbeli 5 győzelmével pedig megszerezte kereken 40. Vk elsőségét is, mellyel nagy esélye van az elkövetkezendő pár év alatt (akár már a 2012/13-as idényben) behoznia illetve megelőznie a finnek világklasszis ikonját, Matti Nykänent a legtöbb Vk győzelmet szerzett ugrók örökranglistáján, ettől már csak 6 illetve 7 győzelemre van! Schlierenzauer lett egyébként a 2011/12-es szezon legjobban kereső ugrója, aki nem kevesebb, mint 165.700 svájci frankot repült össze az idény alatt, nem beszélve a Négysáncon szerzett 20.000, valamint a Team Touron kapott közel 25.000 svájci frankos jutalmáról!
Gregor Schlierenzauer:„Mindig vannak olyan dolgok, amiken lehet javítani, ezt a szezon végén kell majd kielemeznünk! Ebben a szezonban egy álom vált valóra számomra azáltal, hogy a Négysánc turnét megnyertem és nagyszerű dolog volt Vikersundban az aranymedál is! Sok mindent elértem már, de az összetett Világkupa sohasem volt a fő célom! Gratulálok Bardalnak, egy nagyon különleges év volt ez mindkettőnk számára! Nekem a Négysánc-, Andersnek pedig az összetett győzelem miatt!”
Andreas Kofler végzett a harmadik helyen az összetettben, ami pályafutása legjobb eredménye! Eddig kétszer volt a közelében (2010, 2011), de most harmadjára végre sikerült megszereznie az összetett dobogós helyezését, mely a szezon elején ennél többnek is kinézett! Mindenesetre harmadik éve ő az egyik legkiegyensúlyozottabb ugró a Vk mezőnyében, ezt mostani bronzérmével újfent igazolta is!
Andreas Kofler:„Ez egy nagyszerű szezon volt számomra! Nagyon jól rajtoltam, de később csináltam pár hibát, de ennek ellenére nagyon elégedett vagyok! Tudtam javítani a síugrásban, ami azért fontos, hogy tökéletes síugró legyek és esetleg a legnagyobb célomat elérjem, összetett Világkupát nyerjek! Néhány lépést tettem előre ez ügyben és ez nagyszerű!”
Az összetett cím kihirdetése után még egy kupa várt gazdájára! Ezt pedig a szlovének legnagyobb örömére Robert Kranjec kaphatta meg, pályafutása során második alkalommal (2010 után) lett a legjobb sírepülő a Vk szezon során, így a világbajnoki címe mellé ezt a megtisztelő titulust is kiérdemelte! A második helyet mai győzelmével Martin Koch érdemelte ki, aki 2011 után ismét ezüstérmes pozícióban végzett, aki Itót taszította le onnan! Nem mellesleg a versenyen kapott 100 pontjával átlépte 5000. Vk pontját is (5069). A harmadik helyre Simon Ammann ért föl, ő Kochhal ellentétben bronzérmes specialista, pályafutása során harmadik alkalommal (2009 és 2010 után) végzett a dobogó alsó fokán! Ő Anders Bardalt utasította maga mögé sírepülő összetettben! Ito mindössze 3 ponttal maradt le a dobogóról Ammann mögött!
.jpg)
.jpg)
A ti véleményeitek