Bekövetkezett tehát a mélyben lappangó fordulat: 1993 után újra svéd szlalomos nyerte el a szakági kristálygömböt. André Myhrer sikeréhez elengedhetetlen volt négy, zsinórban végigvitt tökéletes futam, riválisai botlásában csak eztán reménykedhetett. A mai napon a szerencse is melléje szegődött. Marcel Hirscher – az éjszakai buliból pár óra alvás után érkezvén – kapura lépett, míg Ivica Kostelić szintén végzetes hibát vétett az első futamon, a horvát sztár a pálya eleji esése után még visszamászott, de a 108%-os szabály miatt biztossá vált nullázása. A svédnek ennek tudatában az első két hely valamelyikét kellett megszereznie, amit több remek síelést felülmúlva sikerült is elérnie. A svéd mellett Felix Neureuther és Mario Matt állhatott még dobogóra a férfiak utolsó versenyszámának végén.

Schladming, a Planai minden sportszerető számára a januári „éjszakai szlalomról” vált nevezetessé. Most azonban csak a helyszín volt azonos, a pálya a hegy másik oldalán vonult végig, ilyetén a lejtő specialistáinak felsorolásától akár el is tekinthetünk, jelzésértékű ugyanakkor, hogy az utóbbi 14 alkalomból tízszer is valamelyik osztrák diadalmaskodott. A négyszeres győztes Benjamin Raich és a duplázó Mario Matt – Reinfried Herbst páros a címvédő Marcel Hirscherrel együtt elindult a mai napon, egyedül a 2005-ös győztes, egyébként világbajnok Manfred Pranger maradt távol egy edzésbaleset következtében.

A sikeres szezonzáráson túl maradt még tétje a férfiak utolsó Világkupa-versenyének. Tegnap délután hivatalosan bejelentette a svájci szövetség, hogy Beat Feuz nem él az indulás jogával, teljes joggal úgy érezte, képtelen kétfutamos műlesiklásban 25 pontot hozni az esetleg kieső Hirscheren. Félreértések elkerülése végett: a nap fejleményeinek ismeretében is teljesen esélyes lett volna, a szurkolók esetleg beletörődését kérhetik számon rajta, egy próbát azért a sportszellem jegyében megért volna a dolog. A szakági tabella viszont még nyílt volt, az élen álló, egy versenyt sérülése miatt kihagyó Ivica Kostelić 50 ponttal vezetett Marcel Hirscher, s 84-gyel André Myhrer előtt. A horvát visszaeső formáját elnézve olybá tűnt, leginkább az osztrákon múlik a kristálygömb sorsa. Nos, nem így történt…

A svédek edzője, Markus Pfeifer igencsak izgalmasra tűzte a porhanyós hóval borított pályát, a legmeredekebb részekre meglepő kombinációkat álmodott rá.  Ivica Kostelićnek (19.) szerencséje volt, hiszen elsőként síelhetett le a pályán. Nem jutott sokáig, a harmadik kapunál annyira mélyre került, hogy teljesen kifordult, métereket kellett visszamásznia, míg folytathatta a versenyt. Másik két szektora egyébként egészen tűrhető volt, de ekkora hibával azonnal lemondhatott a pontszerzésről.

Felix Neureuther (1.) majdnem 19 másodperccel került az élre, egyetlen pozitívumként annyi megjegyezhető, hogy az alsó szakaszon kicsivel kikapott a horváttól. Marcel Hirscher előtt hatalmas esély kínálkozott az újabb szakági kristálygömb begyűjtésére. Ausztria legújabb ikonja azonban finoman szólva nem volt topon, tompaságát a másnaposság jeleként értékelhetjük, mihelyst 5 tizedes hátránynál rálépett egy kapura, nem látszódtak arcán mérgelődés jelei. Stefano Gross (4.) is kis híján búcsúzott, aztán is jelentős késésben volt, végén nyer két tizedet, így maradt hét a végére. Mario Matt (3.) rákfenéje a középső szakasz volt, egy tizeddel befért az olasz elé. Cristian Deville (5.) inkább honfitársával volt versenyben, kisebb ütemtévesztéseiért egyetlen százados elmaradás lett jutalma. André Myhrer (2.) kulturált, magabiztos sízéssel végig fél másodperc környékén tartotta a németet. Második helyről, vagyis szakágat tekintve nyerő helyzetből várhatta a folytatást.

Az olimpiai bajnok hasát is megfeküdte a pálya, Giuliano Razzoli gyenge felső rész után vesztette el egyensúlyát, hálóban fejezte be felemás idényét. Benjamin Raich (14.) szlalomban nem idézi régi nagyságát, körülményes kapuvételeivel már egy szektorban begyűjtött egy másodperces hátrányt, amit a célig még meg is duplázott. Mitja Valenčič (9.) nyugodt menetét egy gyorsan korrigált térvesztés akasztotta meg, alapvetően nem lehetett panasza. Ted Ligety (12.) sikerként könyvelhette el, hogy két másodpercen belül maradt, tőle szokatlan módon tetszetős, ám lassú sízést mutatott be. Jens Byggmark (10.) egy alkalommal kézzel korrigált, a dobogótól távolkerült hibájával.

Mattias Hargin (8.) a középső szektort kárhoztatja, a végén még kevéssel jobb is volt a németnél. Fritz Dopfer (6.) pattogós menettel rukkolt elő, hatodikként csatlakozott az egy szekundumon belüliek táborához. Három nem értékelhet menet következett: Patrick Thaler középen akadt fenn egy kapun, Alexis Pinturault a megszokott helyen vette lábai közé a kaput, Nolan Kasper (17.) pedig ugyan leért, de a vertikális kapunál vesztett súlyos másodpercekkel ő is lemondhatott a pontokról. Steve Missilier (7.) lett a legjobb francia, bizonytalanságokkal együtt is tisztesen helytállt. Juasza Naoki (15.) pontatlan kezdés után magára talált, de hátrányát már nem tudta csökkenteni.

Jean-Baptiste Grange futama menő vergődés volt, nagyjából a harmadik kapitális hibája után zúgott végre ki a regnáló világbajnok. Markus Larsson (16.) a bújócskázós részen bukkant egy pillanatra előre, normál szlalomon ezért nem járt volna második futam. Michael Janyk (13.) a két másodpercen belüli hátrányért küzdött hasztalanul, majd Reinfried Herbst szaporította a kiesők népes táborát. Manfred Mölgg folytatta a sort, pedig a nehezén már túl volt, a végén lépett rá egy ritmusosra tűzött kapura. Axel Bäck (11.) síelése ezek után üdítőleg hatott, de a délelőtti programot a rend kedvéért egy kieséssel felérő rontás zárta, a junior-világbajnok finn Santeri Paloniemi (18.) halt bele az agresszióba, érdekesség, négy századdal beelőzte Ivicát.

Ebédidőhöz közeledvén 10 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála. Beat Feuz és Didier Cuche rövid ujjú pólóban feszített az arénában, nincs mit tenni, beköszöntött a tavasz. A német edző tűzte pálya élénken idézte a délelőttit.

A sors fintora, Ivica Kostelić (16.) másodszor is első sízőként próbálhatta ki a pályát. Ezúttal sem jött kimondottan jól, de két ilyen menettel minden bizonnyal nem kellett volna izgulnia. Paloniemi (17.) nem okozott csalódást, Világkupa-pontszerzésre normál körülmények közt sem lett volna esélye, de feltétlenül dicséretes, hogy középen gyorsabb volt a horvát sztárnál. Ivica elsősége Kasper (15.) menetéig tartott, nyugodtan leért, nem erőltette magát, hiába zárt TOP-15-ben, pont nem járt érte. Larsson is légüres térben mozgott, jó egy másodperccel el volt maradva a középmezőnytől. Kockáztatott, nem jött be, lába közé vett középen egy kaput.

Juasza (13.), majd Raich (12.) sem kápráztatta el a nézőket, előbbi valamivel tempósabb, utóbbi tisztább sízést mutatott be. Michael Janyk (10.) volt sokáig a legjobb második futam tulajdonosa, bevállalós stílusát siker koronázta, idén másodszor köszönthették a legjobb 10 között. Ted Ligety (11.) besorolt a közte és Raich közti hét tizedes hézagba, minek eredményeként 8 ponttal megelőzte összetettben Pinturault-t. Bäck (14.) mihamarább felejtendő menete után két századra azonos futam következett, Jens Byggmark (8.) inkább középen, Mitja Valenčič (8.) főleg a végén volt elemében, szinte bevetődött a célba. Mattias Hargin (6.) – ahogy a színházban mondanák – széles gesztusokkal síelte végig a pályát, fent még csak őrizte előnyét, a végén rá is pakolt egy csomót, 7 tizeddel ugrott az élre. Szerencsétlenségére utána csak úgy sorjáztak a jobbnál jobb menetek, így dobogós reményei hamar elillantak.

Steve Missilier (2.) kezdésként két századdal lejjebb szorította az összesített időt, középső szektorban még felül is múlta a kanadait. De ő sem örülhetett sokáig, Fritz Dopfer (4.) jó három tizeddel nála is gyorsabbnak bizonyult, a pódiumról mégis lecsúszott. Rosszul zárták a szezont az olaszok, előbb Cristian Deville lépett rá durva mozdulattal egy fenti vertikális kapura, nem nagyon merte terhelni bal lábát, kisebb sérüléssel számolhat. Stefano Gross (7.) célba ért ugyan zaklatott menete végén, de a kádakkal látványosan meggyűlt a baja. Mario Matt (3.) fent megduplázta előnyét, s ezt a durván 2 tizedet vidáman meg is őrizte a célig. A szakági pontverseny szempontjából sorsdöntő pillanatok következtek. André Myhrer (1.) veselkedett neki a pályának annak tudatában, hogy amennyiben megveri az osztrákot, biztosan megnyeri a világkupát, viszont egy 4-5 tizeddel gyengébb menettel lemondhat a címről. A svéd beleadott apait-anyait, egy pillanatig nem remegett meg keze-lába, abszolút koncentrált, életerős menettel, a délután legjobb idejével 6 tizedes előnnyel átvette a vezetést. A kérdés immáron annyi volt, győzelemmel teszi fel a pontot az i-re? Felix Neureuther (2.) két tizedet vesztett fent, középen tartotta a svéd tempóját, a végéhez közeledve viszont elvesztette a fonalat, késésbe került, beszedett fél másodpercet, így csak a második hely jutott neki.

André Myhrer karrierje negyedik Világkupa-győzelmét aratta, egy héten belül már a másodikat, a 29 esztendős svéd mai sikere kristálygömböt ért. Felix Neureuther szélsőséges eredménysort tudhat magáénak idén, hiszen amellett, hogy négyszer is kiesett, a maradék hét helyszínen egyformán a TOP-10-ben zárt, három alkalommal pedig a dobogón végzett. Ez karrierje 14. pódiuma. Mario Matt is hasonló mutatókkal bír, annyi különbséggel, hogy „SuperMario” ötször is a legjobb 4 között végzett.

A verseny részletes statisztikájáért kattints a linkre!

A Világkupa-győztes portréja:

André Myhrer

Született: 1983. január 11., Bergsjö

Versenyszámai: szlalom, óriás-műlesiklás

Olimpia: olimpiai bronzérmes (Vancouver 2010, szlalom) és negyedik helyezett (Torino 2006 szlalom)

Világbajnokság: világbajnoki ötödik (Bormio 2005, szlalom), tízedik (Garmisch 2011, szlalom), huszadik (Åre 2007 „óriás”) és 22. helyezett (Åre 2007 szlalom)

Junior-VB: -

Világkupa-debütálás: 2004, Kitzbühel

Világkupa-rajt: 123

Vk- futamgyőzelem: 4 (mind szlalomban)

Vk- dobogó: 14 (13 szlalom, 1 parallel)

Vk- összetett: 11. helyezett (2011/2012)

Vk- szakági: a szlalom győztese (2011/2012) és 3. helyezettje (2010/2011)

Európa Kupa: a szlalom EK 4. helyezettje (2004/2005), 5 győzelem és 7 dobogós helyezés

További eredményei: hatszoros svéd bajnok (szlalomban 2005, 2009, 2010, 2011; Szuper-G-ben 2009; szuper-kombinációban 2009), 26 győzelem különböző FIS- versenyekről

André Myhrer kapcsán jelentősebb nemzetközi korosztályos eredmények nélkül is tudvalevő volt, hogy iszonyúan nagy tehetség, gyerekként Ingemar Stenmark utódját vélték felfedezni benne a svédek. 2004 januárjában Kitzbühelen debütált a Világkupában, ott még nem jutott a második futamba, nem úgy a következő két klasszikusan, Schladmingban és Adelbodenben. Az igazi áttörést első teljes szezonja hozta, aminek első állomásán, Beaver Creeken 56-os rajtszámmal az 5. helyen végzett csupa-csupa világnagyság mögött és között. Ezt újabb pontok, sőt dobogók követték, Schladmingban két osztrák – Raich és Pranger – mögött a harmadik helyen végzett, míg Kranjska Gorán csak a legendás Alberto Tomba tudta megelőzni. Év végére bekerült a szűk elitbe, a világranglista legjobb hét szlalomosa közé.

Szolidabb szezont (négy TOP-10) követően a 2006/2007-est menten győzelemmel nyitotta, hol máshol, mint Beaver Creeken. Karrierje innentől jó három éven át leszállóágban volt, nem állhatott dobogóra, gyakorta kiesett az első futamokban. 2010 januárjában tért vissza az elitbe, amikor is Wengenben Kostelićet is meg-megszorongatva második helyen végzett. Az előző idény végén a szakági tabella harmadik helyét sikerült megkaparintania, stabil teljesítményét kiegészítette két dobogó, közte a második győzelem Zágrábban. Idén egy kivétellel minden futamon a legjobb 10 között zárt, annak is az első felében, összesen hat dobogót gyűjtött, közte az utóbbi két versenyen két győzelmet. Csendben, de végig ott ólálkodott a szakági dobogó környékén. Érdemes megemlíteni, hogy az idei évben óriás-műlesiklásból is voltak szép eredményei, felküzdötte magát a legjobb 20 közé.

A világversenyeken sokáig nem kísérte szereplését szerencse, hiszen egy-két tizeddel rendre leszorult az érmes pozíciókról. A jég Vancouverben tört meg, ahol bronzérmet akasztottak nyakába.

André Myhrer a sporttörténelem negyedik svéd Világkupa-győztes szlalomosa, a legendás kategóriát is felülíró Ingemar Stenmark (1975 – 1981, 1982), Stig Strand (1982 – holtverseny) és Thomas Fogdö (1993) után adja újra az északi ország a technikai szakág bajnokát.

Ivica Kostelić címvédőként többször is óriási lehetőséget szalajtott el, csak ott a fellegekben tudják, lesz-e még egyszer ekkora esélye? A fiatalok ugyanis egyre harcedzettebbek…

Marcel Hirscher végül lemaradt második kis kristálygömbjéről, ám aligha bánja, minden idők legfiatalabb Összetett Világkupa-győzteseként még hatalmas jövő áll előtte.