Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A 2011/12-es Vk szezon záró állomásához érkeztünk, a szlovéniai Planicához, ahol a fergeteges hangulatot biztosító hazai közönség első ízben örülhetett a Letalnicán szlovén ugró sikerének! A verseny legnagyobb ugrását elérő Robert Kranjec pályafutása 4. sikerét ünnepelhette és egyben történelmi sikert aratott azzal, hogy a repülősánc történetében első alkalommal nyert hazai ugró a személyében, még a volt Jugoszláviából sem diadalmaskodott itt senki! A második helyre a két évvel ezelőtti sírepülő világbajnok, Simon Ammann ért be, aki hetek óta kíváló formában versenyez! A bronzérmet pedig a Holmenkollen sáncon első nagysánc versenyét nyerő Martin Koch szerezte meg!
Planica hosszú évtizedek óta a sírepülés bölcsője, ahol a ’30-as évek óta döntögetnek rekordokat! Az első csúcsdöntés 1934-ben született meg az éppen 23. születésnapját ünneplő norvég Birger Ruud jóvoltából, aki 92 m.-es ugrásával tette le az első hivatalos világrekordot a repülősánc elődjén, az olasz és osztrák határ közelében fekvő Bloudkova Velikanka sánc avatásán! Ekkor a sánc K-pontja még 130 méteren volt, majd idővel fokozatosan bővült! A sánc következő mérföldköve 1936-ban volt, amikor történelmi jelentőségű ugrás született nem csak a sáncon, hanem az egész világon! Az első 100 méter fölötti ugrás (101 m) a 18 éves osztrák Sepp Bradl nevéhez fűződik! Lényegébe véve innentől datálódik a sírepülés korszaka!
Több mint 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét hallasson magáról a sánc, 1969 fontos dátum volt Planica életében, hiszen ekkor készült el a világ akkori legnagyobb sánca, mely egészen 2010-ig töltötte be ezt a megtisztelő titulust! A sáncavatást követő napokon már 5 világrekord is megszületett egymás után. Az elsőt a norvég Björn Wirkola érte el, aki a 150 m-es határvonalat is túlszárnyalta, 156 m-rel állította föl a sánc új rekordját, mely egyben természetesen világrekord is volt! Az újabb mérföldkő 1972-ben volt, amikor itt rendezték meg a világ első sírepülő világbajnokságát, mely azóta két évenként már szerves része a síugró szezonoknak! A VB első nyertese a svájci Walter Steiner volt, aki ’77-ben újból világbajnok tudott lenni Vikersundban! 1987-ben mutatkozott be a sánc először a Világkupában, ahol messze a legtöbb repülő versenyt rendezték, összesen (a mostani hétvégét is beleszámítva) 37-szer bonyolítottak le egyéni (29) illetve csapatversenyeket (8)! Ezek mellett még a legtöbb sírepülő VB-t (6) is itt rendezték!
A következő nagy esemény a sánc életében 1994-ben történt, amikor is az újabb VB alkalmából átépített sáncon a bűvös 200 m-es távolságot is elérték! Ez elsőként Andreas Goldbergernek sikerült, aki 202 m-en ért földet, de a kezével érintette a talajt, így az első hivatalos rekordot a finn Toni Nieminen (203 m) nevéhez köthetjük! 2004-ben 215-re növelték a zsűritávolságot, a sánc nevét pedig Letalnicára keresztelték át! Az utolsó nagy mérföldkő egy évvel később, 2005 márc. 20.-án történt a sánc életében, amikor sorozatos világrekord döntések után a norvég Björn Einar Romören állította föl a sánc új, s azóta is érvényben lévő rekordját, a 239 m-es távolságot, mely 6 éven keresztül egyben a világ legnagyobb ugrása is volt! A planicai repülősánc (elődjével együtt) büszkélkedhet a világ legtöbb rekorddöntésével is, 1934 óta szám szerint 36 világrekord született (12 a Velikankán, 24 a Letalnicán), melyből a legtöbbet (4-szer) a finnek egykori repülőspecialistája, Matti Hautamäki érte el a sánc történetében! 1985-től egészen 2011-ig csak itt tudtak világrekord ugrásokat elérni, ami a mai napig egyedülálló a világon!
Planicai világrekordok 2000 óta:
A távolság rekordok tekintetében Planica uralmi hegemóniáját Vikersund döntötte meg 2011-ben, ahol a FIS nagyvonalúságának köszönhetően a Vikersundbakken profilját 207-ről 225-ösre bővítették, így tavaly elérhetővé vált, hogy Planica 26 éven át tartó világrekorddöntő szerepét átvegye (2011 óta a nemrég visszavonult norvég Johan Remen Evensen tartja az új világrekordot 246,5 m-ével!)! Úgy látszik ebbe a szlovének nem törődtek bele, mert máris egy új repülősánc megvalósításán fáradoznak, melynek átadását 2014-re tervezik!
A síugró komplexum üzemeltetői nagyszabású építkezésekbe kezdtek nemrég, bízván a 2017-es északi sí-VB pályázatának elnyerésében, akik újabb sáncok tömkelegét kezdték el építeni aLetalnicaszomszédságában! Tavaly júliusban kezdték el egy új HS105-ös és HS135-ös sánc megépítését, melyek előreláthatólag ez év tavaszán készülnek majd el! Időközben a földmunkákat már elvégezték, jelenleg is folyamatban vannak a szükséges betonszerkezetek, lesíklósáncok és egy lift telepítése is! Az első ugrást a nagysáncon pontosan 10 évvel azután fogják majd végrehajtani, hogy az öreg nagysáncot lebontották!
A nagy- és normálsánc mellett a szlovének mindenképp szeretnék, hogy a repülő világrekord ismét visszakerülhessen Planicára, ezért egy 45 millió euróra becsült beruházásnak köszönhetően további 5 ifjúsági sánc (HS84, HS66, HS45, HS30, HS15), valamint egy új repülősánc is megépítésre kerül majd! Az új sánclétesítmény neve „Planica Nordic Center” lesz! A Letalnica átépítése egyelőre tervezési fázisban van, de a napokban Klagenfurtban tartottak egy sajtótájékoztatót, ahol a planicai szervezők bejelentették, hogy a sánc átépítését 2013 nyarán kezdik el, 2014-ben pedig a sáncavatón biztosra veszik, hogy a 270 méteres (!) ugrások is lehetővé válnak rajta! Azért ez már nem semmi!
Szlovéniát az idei Vk szezonban rég nem látott sikerek érték!
Ebben nagy szerepe van a szezon előtt kinevezett szövetségi trénernek, Goran Janusnak is, aki „gatyába rázta” az addig siralmas teljesítményt nyújtó szlovén síugrást! Már a 2010/11-es szezont is sikeresen „dirigálta” végig, igaz, azt egy szinttel lejjebb! Akkor a szlovén B csapatot irányította és a Kontinentális Kupában aratott diadalnak köszönhetően esett rá a választás a Franciaországba távozó Matjaz Zupan megüresedett helyére! A választás pedig kitűnőnek bizonyult, hiszen általa valami megmozdult a szlovén síugrósportban, ebben pedig neki nagy szerepe van! Először is összerakott egy igazi csapatot (Kranjec, Prevc, Sinkovec, Tepes), melynek van egy igazi vezéregyénisége is Robert Kranjec személyében! Ha nem sérül le Peter Prevc, akkor talán még szebb sikereket érhettek volna el, akár éppen a vikersundi repülő VB-n! A nyáron első GP győzelmét szerző Jurij Tepes is egyre érettebb formát mutatott, többek között neki köszönhető egy 12 éves sáncrekord megdöntése a finn Lahti normálsáncán (101 m), melytől a nagy „öreget”, Janne Ahonent fosztotta meg! Janus több fiatalt is sikeresen épített a Vk csapatba, a legnagyobb felfedezett kétség kívül Jaka Hvala volt, aki a szezon során két top10-es eredménnyel is felhívta magára a figyelmet! A szlovén síugrósport nem is emelkedhetett volna fel a legjobbkor, ugyanis idén az állam függetlenné válásának 20. évfordulóját ünnepli!
Pár cikkkel korábban felsoroltam, de azért érdemes még egyszer megemlíteni ezeket a sikereket, szóval:
az első Vk csapatverseny győzelem, ifi olimpiai arany (Anze Lanisek), sírepülő Vb egyéni arany (Robert Kranjec), junior VB arany (Nejc Dezman), FIS Cup összetett győzelem (Cene Prevc), Alpen Cup összetett győzelem (Jaka Hvala), ezek mellett még egy Team Tour csapatbronz, sírepülő VB csapat bronz, junior VB ezüst (Jaka Hvala), FIS Cup összetett ezüst (Rok Justin), Alpen Cup összetett ezüst és bronz (Jaka Hvala és Rok Justin), ifi olimpiai csapat ezüst, 2 Vk győzelem (Robert Kranjec).
Robert Kranjec az idei szezonban nem szerepelt átlagon felül, de ha sírepülő versenyről volt szó, akkor ellenállhatatlanul versenyzett, igazolja ezt sírepülő világbajnoki aranya, valamint a szezon során nyert 2 sírepülő Világkupa aranya is, nem beszélve arról, hogy nagy sansza van megnyerni a sírepülő Vk összetettjét is, melyet a záró finálé előtt vezet 35 ponttal Ito előtt! Kranjec pályafutása 4. Vk győzelmét szerezte ezzel (ebből 3-at repülő versenyen nyert) és bebiztosította magát a prekvalisok top10-es mezőnyében, ahol 10. helynél rosszabb már nem lehet, ellenben van esélye elcsípni még a 8. helyet is, ebben már csak Roman Koudelkát és Severin Freundot kellene befognia! Kranjec eddigi legjobb összetett Vk helyezését 2010-ben szerezte, akkor épp hogy sikerült megcsípnie a 10. helyet, Ahonent előzte meg mindössze 9 ponttal! Most már ezt beállította, de van esély mindezt überelnie is! Kranjec ettől függetlenül pályafutása legszebb sikerét ünnepelte a szezon során azzal, hogy részese lehetett az első szlovén csapat győzelemnek, valamint nem csak maga, hanem hazája első sírepülő világbajnoki címét is megszerezte nemrég Vikersundban! Az új szlovén távolság rekordot is megszerezte itt 244 m-es ugrásával, melyet csapattársától, Jurij Tepestől kellett visszahódítania a verseny során!
A pénteki verseny során majdnem választ kaptunk a legfontosabb kérdésre is, még pedig, hogy ki kapja az összetett Vk szezon győzelméért járó kristálygömböt! Természetesen a legnagyobb esélye Anders Bardalnak van, aki a versenyen szerzett 12. helyéért járó 22 ponttal még mindig nem vallhatja magát összetett győztesnek, hiszen legfőbb riválisa, Gregor Schlierenzauer az 5. helyen végzett, amiért 45 pontot zsebelt be és kettejük közötti különbség éppen egy győzelemért járó pontmennyiség (100)! Igen ám, de az összetett Vk-ban nincs holtverseny! Ugyanis tegyük fel, hogy az osztrákok klasszisa megnyeri a vasárnapi finálét, ugyanakkor Bardal nem szerez egyetlen árva pontot sem (amire csak matematikai esély van), akkor a szabályzat szerint a FIS csak akkor hirdet holtversenyt, ha a két versenyző között egyenlő a szezon során szerzett győzelmek száma! Ebben viszont Schlierenzauer lenne a jobb, hiszen egy esetleges újabb győzelemmel 6:3 lenne kettejük között a győzelmi arány, ami az osztrák versenyző felé billentené a mérleg nyelvét!
Ilyen egyébként a Világkupa 1979-es bevezetése óta nem történt még és hogy mindez előforduljon nagyon minimális az esély, szinte 1 a 100-hoz! A FIS szabályzata szerint a szezon fináléján csak az összetett Vk első 30 ugrója, valamint a hazai rendezésnek köszönhetően plusz két szlovén ugró vehet részt, így az is előfordulhat, hogy Bardal egy rontott ugrással, ne adj isten sérüléssel vagy diszkvalifikációval egyáltalán nem szerez pontot a versenyen, ami csak abban az esetben lenne végzetes számára, ha riválisa, Schlierenzauer pedig nyerne! Persze ez már csak játék a számokkal, hiszen lássuk be, hogy ez így alakuljon annak nagyon minimális az esélye! Mindenesetre erre a kérdésre vasárnap dél táján választ kapunk!
Gregor Schlierenzauer:„Valójában az egész éves munkám nem egészen működött jól! A téma ki van pipálva, Bardal megérdemelten tudta megszerezni a kristálygömböt! Holnap, valamint vasárnap még egy nagyot szeretnék repülni és a legteljesebben szeretném kiélvezni a szezonfinálét!”
A selejtezőben egyébként a megszokottnál is többen vettek részt, összesen 60-an, melynek csak a fele reménykedhetett a továbbjutásban lévén, hogy a versenyen csak 40 fő jogosult az indulásra, természetesen a prekvalisokkal együtt!
A kvalifikációt a sánc egykori világrekordere, Björn Einar Romören nyerte, aki a nem minősített ugrók közül kapta a legmagasabb pontszámot, egyúttal ő repült a legmesszebbre is (221,5 m) idézve ezzel korábbi önmagát! Romören idén nem alkotott maradandót, egyike azon szezonjai közül, melyet nem sikerült jó formában végig versenyeznie! A vikersundi sírepülő VB-n sem tudott remekelni, csapatban például rajta ment el a dobogós helyezés! Planica viszont örök szerelme marad, ha valahol, akkor itt mindig sikerül jól teljesítenie, mint ahogy most is!
„Jön a tavasz, úgy hogy itt az ideje Planicának és milyen jó a kezdet! Sikerült már az első napon három jó ugrást (215, 215,5, 221,5 m) bemutatnom, mely a selejtező megnyerésével végződött! Fogalmam sincs mi történik itt velem, de biztosan állíthatom nagyon szeretem ezt a sáncot! Ugyanakkor nagyon illik hozzám ennek a sáncnak profilja! Úgy érzem most ugrottam a legjobban ezen a télen, mely tökéletes volt ezen a napon! Nagyszerű dolog, hogy újra itt lehetünk és megtapasztalhatjuk az itteni egyedi hangulatot a szlovén hegyekben! Van olyan meleg most itt, mint egy átlagos nyári napon Norvégiában! Sok rajongó jött el már a tréningre, ez nagyon igéretes a verseny előtt!” – mondta Romören.
A második helyen Andreas Kofler ért célba 209,5 m-rel, aki csupán egy tizeddel előzte meg a cseh Lukas Hlavát, aki beállította korábbi egyéni rekordját (211,5 m). A másnapi versenyre meglepetésre nem tudta magát kvalifikálni több olyan ugró sem, akik korábban kitűnő sírepülők hírében álltak, többek között Damjan (181,5 m), Happonen (183,5 m), Muotka (170 m), Sklett (149 m), Hilde (131,5 m) és Koivuranta (179,5 m) sem! Andrea Morassi egyébként a tréningen új olasz rekordot ért el 216,5 m-es ugrásával, saját csúcsát döntötte meg egy méterrel!
A verseny ragyogó napsütésben kezdődött több mint 20 ezer néző előtt, akik fantasztikus hangulatot varázsoltak a Letalnicára, így minden feltétel adott volt egy tökéletes verseny lebonyolításához! A tradicionális szezonzáró rendezvény az egyik legfontosabb sport esemény egész Szlovéniában! Csak a szél okozott néha problémát, bár ha a versenyt összehasonlítjuk a szezon többi versenyével, akkor ez relatíve még ideálisnak is volt mondható!
A verseny a 18-as beülőből kezdődött szokás szerint hazai versenyző részvételével, de 10 ugró lejövetele után a lengyelek tudták leginkább elkapni a fonalat, négy ugrójuk (Zniszczol, Muranka, Zyla, Kot) is a lista élére került! Közülük is Kot szerepelt a legjobban, ő érte el elsőként a 200 m-es határvonalat 201 m-es ugrásával. A lengyel „hegemóniát” Tepes szakította meg, aki csak fél méterrel repült messzebbre Kotnál (ő már a 20-as beülőből), de 5 ponttal kapott többet nála. Sokáig nem örülhetett vezetésének, mert a selejtező győztese, Romören folytatta planicai remek szériáját, 212 m-en landolt, mellyel több mint 10 ponttal vezetett!
A versenyen időnként kavargott a szél, hol pluszos, hol mínuszos szélértékek váltogatták egymást a szélmérő monitoron, az ugrások hossza meg is látszott ezen. Az első körben leginkább K-pont és 200 m közötti ugrások születtek, ahogy érkeztünk az utolsó tíz ugróhoz úgy nőttek a távolságok hossza is! Kofler volt az utolsó a nem minősítettek közül, aki igen csak oda tette magát, az első zsűritávolságon túli távolság éppen az ő nevéhez fűződött, egészen 219 m-ig repült és 1,4 ponttal vette át a vezetést az egykori világrekordertől!
A norvégok legújabb felfedezettje, Velta már minősítettként ugrott, de 189,5 m-es ugrásával épp hogy csak bent maradt a következő körre, a 30. helyen jutott csak tovább. A következő ugró Schlierenzauer volt, akinek egyetlen esélye a „menekülés a győzelembe” volt, hogy még legyen esélye a finálén az összetettet vezető Bardalt megelőzni! Nos, 215,5 m-es ugrása nem volt kicsi, de Koflert csak szűk 3 ponttal tudta megelőzni és még az igazán jó sírepülők csak ezután következtek! Freund mind a tréningen, mind a kvalin az egyik legjobb eredményt érte el és most sem okozott csalódást, 210 m-es ugrása a két osztrák közé rangsorolta őt.
A verseny egyik hőse, a szezon végére magára találó Ammann is remekelt, 212 m-es ugrást mutatott be, mellyel megelőzte Schlierenzauert. Bár kevesebbet ugrott nála 3,5 m-rel, mégis 4 ponttal kapott többet nála, hiszen az osztrákkal ellentétben nem kicsi ugrását hátszélben érte el, ezért pedig a jogosan járó kompenzációs pontokat meg is kapta.
Nem sokkal ezután Koch fogott ki egy ideális szembeszelet, melyet kihasználva meg sem állt 225 m-ig! Ennek ellenére sem tudott nagyon meglépni Ammanntól, csupán egy ponttal vette át a vezetést! Morgenstern (199 m) és Bardal (202,5 m) sem tudott beleszólni a „nagyok” dolgába, utóbbi ezt kevésbé bánta, mert a tisztes különbség megmaradt egyetlen riválisával szemben!
A legnagyobb érdeklődéssel várt ugró következett ezután, a közönségben felerősödő hangos morajlás, üdvrivalgás egyértelműsítette, hogy a hazaiak legnagyobb kedvence, az újdonsült sírepülő világbajnok Robert Kranjec következik! Koch nagy ugrása után szerencsére mozdulatlan maradt a beülő, a zsűri nem változtatott rajta és milyen jól tette!
A szlovének legjobbja gyönyörű ugrást mutatott be, 227,5 m-en fogott talajt, melynek pillanatában szinte felrobbant a stadion az éljenzéstől! Kranjec hatalmas ugrását ráadásul hátszélben érte el, melyekért plusz pontokra számíthatott, nem beszélve a kíváló zsűripontokról, hiszen testtartása a levegőben hibátlan volt, a telemark pedig hasonlóképp volt tökéletes! Kranjec ezen a sáncon még sohasem ugrott ekkorát (eddig 226 mvolt planicai rekordja!), 19,5-eket söpört be a pontozóbíróktól ugrására, melynek az össz pontszámban is meg lett az eredménye, 16 pontos fórral utasította maga mögé az addig vezető Kochot!
Ito volt már csak hátra, aki hozta a kötelezőt (212,5 m), bár nem ugrott akkorát, mint Koch és Kranjec, ugrása mindenképp elegendő volt a harmadik hely megszerzéséhez! Az első kör után búcsúra kényszerült a nagyobb nevek közül Neumayer (184 m), Hautamäki (176 m) és Janda (175,5 m) is!
A fináléra nem változtatott a beülő hosszán a Walter Hofer vezette zsűri, pedig megtehette volna, hiszen bőven 200 m alatti ugrások születtek. Loitzl 187 m-ével még így is 6 helyet tudott javítani pozícióján, a 23. helyre jött föl. A lengyel kvartett nem tudott igazán nagy menetelésbe kezdeni a második körben, közülük Kot (197 m) maradt a 17. helyen, Zniszczol (191 m) pedig 4 helyet előre lépve csapattársa mögött végzett! Muranka majdnem javított Lahtiban szerzett egyéni legjobbján (21.), végül 186,5 m-es ugrásával csupán egy helyet rontott, így harmadszorra is pontszerző helyen tudott végezni a Világkupában rövid időn belül! Zyla rontott a legtöbbet közülük (184,5 m), 6 helyet, s ezzel a 24. helyen végzett! Természetesen a lengyel csapat legjobbja ismét Stoch lett, aki 213 m-es ugrásával a 9. helyen ért célba!
A legnagyobb helyezés javítás Loitzl mellett még Wanknak (203 m), valamint Kornilovnak (195 m) is sikerült a versenyen, mindketten 6 helyet léptek előre, előbbi a 14. helyen, míg utóbbi a 20.-on ért célba! A legnagyobb rontás viszont 3 ugrónak is összejött, mellyel 6 helyet estek vissza első körös helyezésükhöz képest! Ők nem voltak más, mint Stjernen (181,5 m – 30. lett), a fentebb említett Zyla és a szezon végére kipukkadni látszó Morgenstern (177,5 m – 21. lett).
A kvaligyőztes Romören eddigi 4 ugrása (2 tréning, kvali és verseny első köre) a planicai hétvégén mind sikerült, viszont a fináléban kifogott rajta egy komolyabb hátszél (-0,79 m/s), melynek következtében 191 m-es ugrásával nem tudott előrébb lépni 8. helyezésénél, végül a 10. lett. Elég fura volt, hogy a két német top ugró közül Freund jutott messzebbre (212 m) távolságban, ennek ellenére Freitag (205 m) lépett előrébb helyezésben első köréhez képest. Kofler szólaltatta meg elsőként a fináléban a Planica dalt, ugyanis zsűritávolság fölött (218 m) ért földet ismét! Csapattársa, Schlierenzauer még ennél is messzebbre repült (219,5 m), mellyel bizakodhatott, de csak addig, míg Ammann nem került sorra, aki viszont 222 m-es ugrásával szerte foszlatta az osztrák ugró reményeit az összetett elsőségért vívott harcban!
Schlierenzauernek elméletileg maradt még esélye az összetett győzelemre, még ha gyakorlatilag nagyon nehéz is lesz kivitelezni, a sorsa saját illetve most már leginkább Bardal kezében van!
Simon Ammann:„Számomra is nehéz volt a verseny! A tréning tegnap nem volt valami tökéletes! Ez volt a 10. évfordulóm itt Planicán, így a hétvége számomra nagyon különleges volt! A második ugrásom az egyik legjobb volt, amit itt elértem! Nagyon mozdulatlan volt a sílécem a levegőben, alig mozgott, nagyon tudtam élvezni a repülést!”
Már csak a dobogósok voltak hátra, akik közül elsőként Ito jött le. Ő lekoppintotta első körös teljesítményét, újból 212,5 m-en landolt, mely kevés volt ahhoz, hogy Ammann ponterős ugrását überelje, így csak mögé tudott bejönni a tabellán. Koch másodjára 218,5 m-en landolt, mely szintén kevés volt, hogy a svájcit beérje, de legalább dobogós helyet érő ugrást tudott bemutatni!
Martin Koch:„Nagyon elégedett vagyok a mai teljesítményemmel! Mindkét ugrásom nagyon jó volt és élvezni tudtam a repülést, úgyhogy nagyon boldog vagyok!”
A szlovén közönség éljenzése közepette jöhetett le az utolsó ugró a sáncról! Kranjec 0,5 m/s-os hátszélben is zsűritávolságon (215 m) tudott talajt fogni, méghozzá szépen kivitelezve, nem volt kérdés, hogy átveszi-e Ammanntól a vezetést, egyben megszerzi-e hazai földön az első szlovén győzelmet!
Robert Kranjec:„Gyakran voltam a hazai győzelem küszöbén, de ez eddig sohasem jött össze! Most végre sikerült, ami nagyszerű érzés! A verseny előtt nagy nyomást éreztem, egy nagy terhet rótt rám az esélyesség, mivel mindenki győzelmet várt tőlem! Mindenki azt mondta nekem, hogy én fogok itt nyerni: a rokonaim, a feleségem és a vezetőedzőm is! Ma én nyertem és nagyon megkönnyebbültem, mert most a teher lekerült a vállamról! Az első ugrásom tökéletes volt, a másik nem volt annyira jó, de elég volt a győzelemhez és ez számít!”
A sírepülő Vk összetettben ezzel Kranjec átvette a vezetést Itótól, 35 ponttal megelőzve! Bardal a harmadik helyét tartja még, de a záró finálén hasonló teljesítménnyel nem lesz esélye megtartania azt Kochhal, valamint Ammannnal szemben, előbbit csupán kettő, míg utóbbit mindössze 6 ponttal előzi meg!
A dobogósok:Ammann (2.), Kranjec (1.) és Koch (3.)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3197/2012JP3197RL.pdf
http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3197/2012JP3197STSF.pdf
A ti véleményeitek