Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Az Északi turné utolsó állomásához, a síugrás bölcsőjének számító oslói Holmenkollen sánchoz érkeztünk, melyen első alkalommal diadalmaskodott az a Martin Koch, aki pályafutása 4. győzelmét szerezte úgy, hogy ez volt első olyan győztes versenye, melyet nem sírepülő versenyen ért el! A trondheimi versenyhez hasonlóan a második helyre most is egy német ugró került, Freitag után csapattársa, Severin Freund is ezüstérmet tudott szerezni. A dobogó harmadik fokát a szlovének első sírepülő világbajnoka, Robert Kranjec csípte el!
Norvégia egyetlen sporteseménye sem vonz annyi érdeklődőt, mint a Holmenkollen Sífesztivál! Az idén 120 éves Holmenkollen síugrósánc amellett, hogy a világ legidősebb sánca, a legtradicionálisabb és egyben a legdrágább is, mely nemzeti emlékműnek számít és az ország elsőszámú turistalátványossága is: évente több, mint 1 millió látogató teszi meg a sánchoz felvezető utat Oslo központjából. Míg 1892-ben mindössze 22 méter volt a sáncrekord, addig ma már a jelenkor síugrói ennek akár 6-szorosára is képesek! Az új Holmenkollen egyedülálló a világon azzal, hogy úgy építették meg, hogy a lesíkló rész és leszállódomb mindkét oldalán szélfogó acélszerkezet védi a síugrókat a nagyobb erejű széllökések ellen, egyben pedig az egyetlen acélsánc is a világon!
A hagyomány őrző Sífesztivál több sportágat is magában hordoz úgy, mint pl. sífutás, biatlon, északi összetett, valamint síugrás, mely utóbbi lehet talán számunkra a legérdekesebb, ami alighanem a leglátogatottabb része volt mindig is az egy hetes rendezvénynek! A Sífesztivál 1926 óta létezik, de a síugrás csak ’33-tól szerves része a játékoknak! A sáncon nyerni nem csak felemelő érzés, de nagy dicsőség is! A norvégok az elmúlt évtizedekben már nagyon sok alkalommal díjaztak síugrókat kíváló teljesítményeikért úgy, mint hazai versenyzőket, de más nemzet ugróit is egyaránt! A kitüntető Holmenkollen érmet eddig csak a legnagyobbak kaphatták meg! Olyan nevek nyakába akasztottak az elmúlt évtizedek során érmet, mint pl. Arnfinn Bergmann, Matti Nykänen, Adam Malysz, Janne Ahonen és még sorolhatnám a nagyobbnál nagyobb neveket! Érdekes, hogy a két utóbbi ugró is megkapta ezt a nemes díjat, de míg Malysz úgy szerezte, hogy a sánc történetének legtöbb győzelmével büszkélkedhet (5-ször nyert itt), addig Ahonen egyetlen egyszer sem tudott győztesen távozni onnan, de a norvégok ennek ellenére tavaly megjutalmazták utolsó nagy világversenyén, az oslói VB-n. Ahonen ezt az elmúlt években nyújtott teljesítményéért kapta, melyet esetében akár nevezhetünk életműdíjnak is!
A vasárnapi verseny győztese most egy olyan ugró volt, aki még sohasem győzött itt a Holmenkollenen, miképpen síugró versenyen sem, noha már nyert tavaly és idén is versenyeket! Ő Martin Koch, aki eddigi 3 versenyét mind repülősáncon érte el lévén, hogy az egyik legkitűnőbb űzője a síugrás eme speciális formájának! Az osztrákok kíválósága idén töltötte be 30. életévét, aki a szezon során két Vk győzelemmel és egy ezüsttel, valamint Team Tour és sírepülő VB csapat aranyakkal, bónuszként pedig egy sírepülő VB egyéni bronzzal tette ezt a kerek évfordulót még fényesebbé!
Bár Koch nagyon szép eredményeket ért el a fent említett érmek megszerzésével még sem idén fogja élete legjobb szezonját zárni összetettben, azt már tavaly megtette egy 6. hellyel! Jelenleg a 12. helyen áll, s mivel már csak két verseny van hátra gyakorlatilag még esélyesként versenyezhet a top10-es lista legalsó fokáért, melytől 139 pontra van! Előnyére válhat, hogy utolsó versenyeit repülősáncon vívhatja meg (Planicán), mely köztudottan az ő szakterülete, pechére viszont két olyan ugróval kell felvennie a küzdelmet ezért a pozícióért, akik szintén nem esélytelenül szállnak harcba a minősített, ún. prekvalifikációs jogért, melynek előnyét legközelebb már csak a következő Vk évad szezonnyitó versenyén élvezhetnek (hiszen akkor az előző szezon végeredménye szerint lesznek rangsorolva az ugrók, ez esetben a top10-esek is)!
Az egyikük épp a 11. helyen álló Simon Ammann, aki épp ezen a sáncon szerezte élete egyetlen repülő győzelmét, mely egyben világbajnoki címet is eredményezett számára! A svájciak legjobbja ráadásul hetek óta egyre jobb formában versenyez, nem lesz könnyű ellenfél számára! Miképpen Robert Kranjec sem lesz az, aki a top10 legalján foglal helyet, 139 pontra Kochtól! Kranjec mindenképp helyzeti előnyt élvez azzal, hogy saját hazájában szerepelhet saját szurkolói előtt, ráadásul újdonsült sírepülő világbajnokként, nem beszélve arról, hogy a Holmenkollenen épp ő csípte meg a harmadik helyet Koch és Freund mögött! Mindenesetre nagy csatára van kilátás itt is, no meg az élmezőnyben is, ahol csapattársa, Gregor Schlierenzauer hasonló hátrányban van az összetett címért folytatott harcban Bardallal szemben!
Alexander Pointner egyik szeme sír, a másik nevet! Természetesen örül Martin sikerének, hogy először tudott nagysáncon nyerni, ugyanakkor sajnálta, hogy Gregor tudása nem tükrözte hűen a végeredményt, aki most sem tudott faragni a norvég éllovassal szembeni hátrányán, sőt, még távolodott is tőle! Pointner védelme alá vette Schlierenzauert, szerinte mindent jól csinált!
„Különösen sajnálatos ez Schlierenzauer számára, hogy – amint már Trondheimben is – a próbakörön illetve a kvalifikáción is szignifikánsan nagyobb ugrásokat tudott bemutatni! Ő hozta azt a teljesítményt, amit elvárok tőle, semmilyen vád nem érheti őt! Nagyon nehéz volt, különösen, hogy a saját határait kellett feszegetnie, sajnos a kavargó szél hatása éppen ilyen következményekkel jár!”
Koch győzelme mellett nem sok oka volt örömre Pointnernek, hiszen Schlierenzauer versenye peches körülmények közt ért véget, de Kofler sem tudott igazán kiemelkedni a mezőnyből! Nála mindenképp dicséretreméltó, hogy – mint a szezon során többször is – nem adta föl és második ugrásával (134 m) már a szezon eleji formáját idézte! Az osztrák csapat többi tagja pedig még náluk is gyengébben szerepeltek, Hayböck 25. helyen végzett ugyan, de Morgenstern, Zauner és Fettner sem érte meg a második kört, a szél lerendezte őket a verseny első etapjában! Alexander Pointner rendkívül örült Martin sikerének, ezt pedig szóvá is tette:
„Azt hiszem Martin nagyon sokszor vágyott arra, hogy egyszer ő is nyerjen egy versenyt nagysáncon! Korábban 9-szer állt dobogón normál- illetve nagysáncon, de valahogy mindig rágörcsölt a végén és emiatt maradt el a siker! Amennyiben tud javítani az ugrásai minőségén, akkor bármilyen sáncon képes győzni! Különösen a Holmenkollen sánc „büntette” néhány alkalommal, de most végre sikerült!”
Ami a teljes Világkupa győzelmet illeti legalább még elméleti esélyei vannak Schlierenzauernek és Koflernek, Pointner szeretné, ha sportolói nem idegeskednének emiatt!
„Már Oslo előtt világos volt, hogy a Világkupát nem tudjuk megnyerni saját erőnkből, az adu most már Bardal kezében van!” – nyilatkozta az osztrák mesteredző.
Gregor Schlierenzauer most már 123 pontos hátrányban van két versennyel a vége előtt az összetett Világkupa győzelemért vívott harcban nagy riválisával, Anders Bardallal szemben.
„A mai napig nem igazán gondoltam még erre! Természetesen dühös vagyok magamra, hogy nem mutathattam meg mit tudok igazán! A próbaugrás alatt szélcsend volt és az ugrásom nagyon jól sikerült! A versenyen az ugrásaim még jobbak voltak, ennek ellenére sem sikerült jól teljesítenem! Most a planicai finálén jó repüléseket akarok bemutatni és a szezont sikerélménnyel szeretném befejezni!” – mondta az osztrák klasszis.
Anders Bardalnak is lesz még ehhez egy-két szava, aki viszont még nem szeretne ünnepelni, ugyanis nem akar előre inni a medve bőrére! A norvégok legjobbja mindenképp helyzeti előnyben van, nem csak a pontszámokat illetően, hanem azzal is, hogy nincs győzelmi kényszerben, mint osztrák riválisai! Bardalnak az összetett győzelemhez még dobogóra sem kell feltétlen állnia ahhoz, hogy elnyerje hazájának 18 év után a hőn áhított kristálygömböt, ugyanis ha Schlierenzauer mindkét versenyét be is húzná, azaz megnyerné, ő viszont egyik versenyén sem végezne 6. helynél rosszabb helyen (melyért egyenként ugye 40 pont járna), akkor aztán végképp lehetne oka az örömre!
„Egy jobb fináléugrást kellett volna csinálnom, de sajnos ez nem sikerült! Kissé túlbuzgó voltam az utolsó ugrásomnál! Én a munkámat ugyanúgy végzem, mint korábban ezen a télen, ez több mint elég kell, hogy legyen, nem sok alkalommal voltam az első 6-on kívül! A Világkupának még nincs vége, még minden nyitott!” – mondta a norvég éllovas a verseny után.
A selejtezőt – mint ahogy azt pár alkalommal az idény során – Taku Takeuchi nyerte, aki 131,5 m-es ugrásával bizonyult a legjobbnak, éppen a Holmenkollen idei győztesét, Martin Kochot (128,5 m) előzte meg minimális 3 tizednyi ponttal! A harmadik helyen Jernej Damjanért célba, aki 133,5 m-es ugrásával a leghosszabb távolságot érte el a versenyen, hasonlóképp teljesített Manuel Fettner is, ő csak két tized ponttal maradt le a „képzeletbeli” bronzéremről!
A legkellemetlenebb meglepetés a norvégokat érte, akik szembesülhettek azzal a szomorú ténnyel, hogy egyik kedvencük, Tom Hilde már a selejtezőn a kiesés sorsára jutott, 104 m-es ugrása kevés volt ahhoz, hogy hazai sáncon bizonyíthasson a másnapi versenyen! Hasonlóan járt Jurij Tepes (112,5 m), aki Lahtiban szerzett sáncrekordja óta hullámvölgybe került!
A versenyen fura módon minden idők legkevesebb látogatottságával kellett a norvég szervezőknek szembesülniük, ugyanis – bár ez sem kevés – kb. 12 ezer néző váltott csak jegyet a Sífesztivál általában legnagyobb érdeklődésre számon tartott versenyére (lásd a fönti képen)! A tavalyi VB-n telt ház (30.000 néző) volt, most csupán harmad annyian voltak kiváncsiak arra a versenyre, melyen akár egyik hazai versenyzőjük, Anders Bardal összetett Vk címet is ünnepelhetett volna, ha éppen úgy alakulnak az események! Az eddigi nézőcsúcsot egyébként a régi Holmenkollen sáncon érték el az ’52-es téli olimpián, melyen a feb. 24.-ei versenynapon két sport eseményt is rendeztek. A hagyományos síugró verseny mellett ezen a napon rendezték az északi összetett verseny síugró számát is, melyre a hivatalos jelentés szerint 143 ezren (!) voltak kiváncsiak, amivel felállították minden idők nézőszám rekordját, beleértve a nyári olimpiákat is! Aznap egyébként norvég siker született, Arnfinn Bergmann győzelmének örülhetett a hihetetlen nézőszámú publikum!
A verseny előtti próbasorozatot viszonylag normális körülmények közt tudták lebonyolítani, ennek megfelelően a verseny a 15-ös beülőből kezdődött. A rendkívül szeles versenynek egyébként sok elit ugró látta kárát, az irreális körülmények teljesen átrendezték az erőviszonyokat az első körben!
Rögtön az első ugró, Davide Bresadola máris betlizett egyet, ebben „segítette” őt az akkorra felerősödő hátszél (-0,46 m/s) is, mely az első kör egyetlen negatív előjelű szélértéke volt, így nem csoda, hogy még a 100 métert sem érte el (98 m)! A szél igen változékony volt, az olasz versenyzőt követő szlovén Dezman már jobban járt, 120 m fölött (121 m) landolt, mely a körülményekhez képest nem tűnt kicsi ugrásnak. Őt követően rontottak páran, többek között a lengyelek fiatal versenyzője, Muranka is, aki nem rég Lahtiban pályafutása első Vk pontjait szerezte hasonló körülmények között! 115 m-es ugrása nem adott okot bizakodásra az elején, de ahogy sorra peregtek ki ennél még rosszabb ugrásokkal jobb ugrók is, így felcsillant a remény számára, végül pedig ha egy kis szerencsével is, de 30.-ként bekerült ismét a pontszerzők közé! Ezután nem sokkal Dezman honfitársa, Jaka Hlava fogott ki egy ideális szembeszelet, mellyel meglepetésre zsűritávolságon túl ért földet (135,5 m), mellyel komoly előnyre tett szert versenytársaival szemben!
Mint utóbb kiderült a szlovének legújabb reménysége az egész verseny leghosszabb távolságát érte el! A zsűri egyből lépett erre, kettővel le is vitte a beülőt, Kasai már a 13-asból indulhatott és csak 123,5 m-ig repült. A kompenzációk dolgoztak nála rendesen, hiszen a beülő csökkentésért kapott ugyan plusz pontokat, viszont a magasabb szélértékek miatt vontak is tőle nem keveset! Ennek ellenére a két szlovén mögé jött be, de közel 20 pontos lemaradásban volt az éllovas Hlavához képest!
A lengyel Mietus a lehető legrosszabb pillanatban lett ráengedve egy komolyabb hátszélre, ami inkább oldalirányú volt, mielőtt edzője leengedte volna még pozitív előjelű volt a szélérték (0,5 m/s), pechjére amikor elrugaszkodott a sáncról oldalról kaphatott egy löketet, ami egyből lenyomta a 85 m-es jelnél, mellyel esélye sem volt reménykedni egy második körös szereplésben! A lengyelek szakvezetője, Lukasz Kruczek és néhány versenyzője (Stoch, Zniszczol) igen balszerencsések mostanában! Az elmúlt versenyeken hasonlóan jártak ők is, mint csapattársuk, Mietus, azaz rossz pillanatban lettek leengedve a sáncról, míg Stoch Lahtiban, addig Zniszczol az oslói versenyt megelőző kvalin esett ki emiatt!
Hogy Hautamäki újból kiesett (108,5 m) az már szinte nem is érdemelne említést, szinte hihetetlen, de az egykori finn világrekorder elmúlt 16 versenyén összesen csupán 2 pontot gyűjtött, azt is két alkalommal érte el! Egy korábbi interjúja szerint nagy valószínűséggel abbahagyja szezon végén a versenyzést motivációs okra hivatkozva, de döntésében szerepet játszhat a finn Síszövetség eléggé rossz anyagi helyzete is!
A szél nem kímélte az ugrókat, igen változékony volt a verseny folyamán, nem lehetett tudni kit mikor milyen erősségű szél fog támogatni vagy éppen ellehetetleníteni! A lengyeleket sújtotta rendesen (lásd Zniszczol, Mietus esetét), de amit elvett tőlük a sors, azt később vissza is adta! Mietussal ellentétben Kot az első sorozat második legkedvezőbb szélértéke (1,84 m/s) közben ugorhatott, melynek meg is lett az eredménye, 128,5 m-ével az első kör végén a 7. helyen végzett, de Zyla még nála is jobban járt, egy méterrel repült messzebbre és ez átmenetileg dobogós helyezést ért neki, a 3. helyről várhatta a folytatást a fináléban!
Időközben kizárták a szlovén Sinkovecet szabálytalan öltözék miatt, de mivel amúgy sem lett volna esélye 105 m-es ugrásával a továbbjutásra, így ezt ő aligha bánja! A norvégok abban bíztak, hogy a vikersundi VB-hez hasonlóan most is bőven lesz továbbjutójuk a fináléra, ebben a hitben viszont megrengette őket Romören (109,5 m), Fannemel (112 m) és Sklett (112,5 m) is, akik nem tudtak továbbjutni, de Velta (112 m) is csak a szerencsének köszönhette, hogy második kört ért rendkívül alacsony ugrása!
De nem csak a hazaiak jártak pórul, hanem más nemzetek ugróit is sújtotta az időnként fel fel támadó erősebb szél! Ahogy közeledtünk az utolsó tíz ugróhoz úgy mutatott egyre érdekesebb állást az eredményjelző, Hvala még mindig vezetett, ugyanakkor a kiesés sorsára jutott továbbá a selejtező győztes Takeuchi (108 m), Wank (108 m), Zauner (99 m), Fettner (101 m), Neumayer (109,5 m) és Hlava (94,5 m) is! A selejtezőn kíválóan teljesítő Koch és a trondheimi verseny bronzérmese, Ammann velük ellentétben ki tudta használni az ideális szembeszelet (1,6 m/s) és előbbi 130,5, míg utóbbi 130 m-en fogott talajt, melyekkel ideális pozícióba tudtak kerülni a fináléra!
A prekvalis ugrók voltak már csak hátra, akik közül szintén sokan „elvéreztek”! A legnagyobb meglepetést Morgenstern szolgáltatta, aki a verseny előtti próbakör alkalmával még 134 m-ig repült, itt viszont nem sikerült az ugrása, csak 106 m-en ért földet, mely a kiesését jelentette! Nem járt jobban Koudelka sem, aki még ezt a távolságot is alul tudta múlni, ő 101 m-en landolt! Igazi „csillaghullás” volt ez a javából!
A két német, Freitag és Freund sem tudott igazán kiemelkedni a mezőnyből, de legalább nem estek ki, sőt, még a top10-be is befértek ugrásaikkal (120 és 123 m)! Kranjec 121,5 m-ével épp kettejük közt helyezkedett el a tabellán, a 9. helyen. Az osztrákoktól Morgenstern mellett Kofler (117 m) és Schlierenzauer (113,5 m) is „elszállt” az esélyeket illetően! Nem estek ki ugyan, de mindketten a hátsó szekcióban végeztek, ami az összetett címért folytatott harcban alaposan gyengítette esélyeiket, hiszen már amúgy is nagy hátrányban voltak az éllovas Bardallal szemben! A norvégok legjobbja viszont nem adott esélyt riválisainak, nem betlizett, 127,5 m-es ugrása a top5-be repítette, mellyel kedvező pozícióban várhatta a folytatást!
Stoch is csak 113 m-ig tudott repülni, így ő is beállt a sereghajtók közé, csak a 25. helyen állt ekkor még! A szlovén Jaka Hvala élete legjobb Vk szereplése előtt állt, hiszen mindvégig vezetett az első körben, míg az idei szezon „távolságvadásza”, Daiki Ito le nem szorította az élről! Ehhez a japán ugrónak 3 méterrel kevesebb ugrása (132,5 m) is elegendő volt, mellyel bónuszként még +4 pontos fórt is sikerült szereznie!
A fináléra a zsűri emelt egyet a beülő hosszán és Muranka már a 14-esből próbálkozhatott újra, aki másodjára sem tudott mit kezdeni a komolyabb széllel, csak 113,5 m-en landolt. Mivel nagyon sokan rontottak a második körben is, így talán ő sem hitte volna, hogy egy ilyen viszonylag gyenge ugrással is lehet 700 svájci frankot keresni, a 24. helyen ért célba a végén! Csapattársai közül ketten is be tudták állítani korábbi egyéni legjobbjukat, míg Zyla a 7. helyet szerezte meg (tavaly Lillehammerben is itt végzett), addig Kot a 12. helyét ismételte meg, amit 2 versennyel korábban, Lahtiban ért el először! Stoch viszont a legnagyobb helyezés javítást érte el a versenyen, aki nem kevesebb, mint 14 pozíciót lépett előre 124 m-es ugrásának köszönhetően, végül a 11. helyen ért célba!
Igazi ellentétes köröket produkáltak a versenyzők, mivel Stochhoz hasonlóan sokan javítottak első körös ugrásukhoz képest, viszont akik korábban ugrottak nagyokat azok most sorra betliztek! Sokat javított helyezésén Janda (117,5 m – 11 helyet), Velta (127 m – 10 helyet) és a két osztrák is! Kofler 16 métert javított ugrásán (133 m), mely a második kör második legnagyobb ugrása lett, ezzel pedig a 20. helyről egészen a 9. helyig tornászta föl magát! Schlierenzauer is annyit tudott javítani helyezésén, mint csapattársa, 122 m-es ugrásával a 27. helyről jött föl a 16.-ra, de ez minden bizonnyal sovány vigasz lehetett csak számára, hiszen neki ennél jóval előrébb kellett volna végeznie, hogy még esélye lehessen a véghajrában Bardallal szemben!
A legnagyobb helyezés rontást Vassiliev szenvedte el, aki 91,5 m-es ugrásával 13 helyet zuhant vissza, egészen a 28. helyig. A legkisebb távolságot azonban még sem ő, hanem Mechler produkálta, aki ahogy elrugaszkodott a sáncasztaltól már lent is találta magát a puklin, mindössze 73 m-ével 11 helyet visszaesve az utolsó helyen végzett! Az első körben még az előkelő 10. helyen végzett a szlovén Dezman, másodjára viszont csak 114,5 m-t tudott összehozni, mellyel 7 helyet esett vissza. Ennek ellenére 17. helyezése hatalmas javítás volt egyéni legjobbján, mivel korábban egyszer tudott csak pontszerző helyen végezni, méghozzá nemrég Lahtiban volt 29.
Bardal második körében betlizett, csak 116,5 m-es ugrást tudott végrehajtani, mellyel a 10. helyre esett vissza, de még sem bánkódott ezen, mivel nem hogy hátrányba nem került, de még növelte is előnyét riválisaival szemben, ami egyre inkább az összetett Vk cím felé sodorta! Ammann 126,5 m-ig repült másodjára, mellyel most csak 6 tized pont hiányzott az újabb bronzéremhez! Freitagis javított, 133 m-es ugrásával a 6. helyre jött föl és az ezért kapott 40 pontjával átlépte a jubileumi 1000. Vk pontját is (1015)!
A szlovének meglepetésembere, Hvala az első kör végén még a 2. helyen állt és az egész verseny legnagyobb ugrását érte el, viszont második ugrása már nem sikerült, olyannyira nem, hogy 23 (!) méterrel teljesített kevesebbet (112,5 m) előző ugrásához képest, mellyel a 8. helyre esett vissza, de ez még így is egyéni legjobbja lett, mivel egy héttel korábban Lahtiban a 9. volt! Egy hét alatt két top10-es helyezés egy Vk újonctól mindenképp elismerésreméltó eredmény!
Kranjec egyike lett a második körös versenyzők közül, aki 129 m-es ugrásával szépen tudott menetelni előre, méghozzá a 9. helyről egészen a dobogóig, mely pályafutása 12. Vk érme lett!
Robert Kranjec:„Jó érzés, hogy világbajnok lettem, de nem volt ideje az ünneplésnek! Vikersund után csak két napot töltöttem otthon, a televízió és a rádió mindig ott volt a nyomomban! Ezért kissé fáradt voltam, amikor idejöttem! Nem volt időm a regenerálódásra, de most ismét feltöltődtek az elemek, minden rendben van, ismét teljesen fitt vagyok és örülök a 3. helynek, amit itt szereztem! A körülmények nem voltak könnyűek, ez egy kemény verseny volt! Mielőtt valaki felmegy a sáncra látja a szélviszonyokat, infót kap arról, hogy valaki jót ugrik vagy rosszat, de ezután ha az ember kiül a gerendára, csak saját magára szabad koncentrálnia és a dolgát végeznie!”
Kranjec mellett még Freund is nagyon jól teljesített, hiszen a második kör legnagyobb ugrását (134 m) érte el, ami a 10. helyről ezüstérmes pozícióba röpítette!
Severin Freund: „Az első ugrásom nem volt annyira jó, ehhez képest a második igazán jól sikerült! Ha ilyen viharos szélben ugrik valaki, akkor minden olyan gyorsan történik, még az is előfordulhat az emberrel, hogy a 10.-ről a második helyre jut! Tavaly a skandináv turnét a harmadik helyen zártam, idén a másodikon, így ez mindenképp előrelépés! A tavalyi évem kissé meglepetés volt, de nagyon örültem a két győzelmemnek és nagy kihívás volt számomra, hogy nyáron és télen is jó formában maradjak! Ebben az évben ugyan még nem nyertem, de jók az eredményeim és nagyon elégedett vagyok a második hellyel is ma! Természetesen ez az eredmény is fontos a német síugrás számára! Tavaly én voltam, míg idén Richard is, akik dobogóra tudtunk kerülni és ez igazán jó dolog az elmúlt néhány nem igazán sikeres év után! De a csapatunk többi tagja is nagyon tehetséges, a vikersundi sírepülő VB-n szerzett ezüstérmünk is ezt igazolja! Az emberek láthatják, hogy némi ráfordítással mindent meg tudunk mozgatni, így tovább folytatva jobbak és jobbak tudunk lenni!”
Koch tudta az egész verseny legkiegyensúlyozottabb ugrásait bemutatni, mindkét körben fél méteres eltéréssel teljesített, másodjára kereken 130 m-ig repült, mellyel magabiztosan, közel 10 pontos fórral nyerte pályafutása 4., míg első nagysánc versenyét! Koch 14 éves karrierje során 21. Vk érmét szerezte, érdekes, hogy csapatban is ugyanennyit ért el, éremeloszlása pedig igen csak szimmetrikus (egyéniben: 4-7-10, míg csapatban: 10-7-4)!
Martin Koch:„A verseny nagyon szeles volt, mindig nehéz ugrani ilyen körülmények között, mert sosem tudhatod mi fog történni! Karrierem során ez az első győzelmem nagysáncon! Sokáig vártam erre a pillanatra és örömömre szolgál, hogy mindez a Holmenkollenen történt! Megtiszteltetés számomra, hogy ezen a sáncon nyerhettem! Ez egy nagyon speciális hely, a legjobb dolog, ami most történhetett velem! Nem lepett meg, hogy Severin és Robert is a dobogóra került, ők nagyon jó ugrók, Robert nemrég világbajnok lett! Nagyon jó formában vagyok és most is élvezni fogom a versenyeket Planicán!”
Az első kör végén még Ito vezetett és a verseny legnagyobb esélyesének tűnt, de a fináléban rontott és 120 m-ével még a dobogóról is lecsúszott, pechjére mindössze 3 tized ponttal hoztak ki kevesebbet számára a 3. helyezett Kranjecnél, így be kellett most érnie a 4. hellyel!
A dobogósok: Freund (2.), Koch (1.) és Kranjec (3.)
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3171/2012JP3171RL.pdf
A ti véleményeitek