Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
A csapat küzdelmek után most egyéni versenyre került sor Lahtiban, ahol a zord körülmények nem csak hogy megnehezítették az ugrók dolgát, hanem ebből kifolyólag irreálissá is tette annak kimenetelét! Sok top10-es ugró járt pórul a versenyen, ugyanakkor volt olyan, akit kevésbé sújtott a szeles időjárás! Ilyen volt pl. az a Daiki Ito, aki első alkalommal nyert versenyt Ázsián kívül, valamint Anders Bardal is, akit összetett győzelme felé vezető úton egy újabb ezüstéremmel lett gazdagabb! Meglepetésre a dobogó harmadik fokára olyan ugró került, aki bár a szezon során jól teljesített eddig még nem sikerült érmet szereznie, ő a csehek egyik legjobbja, Lukas Hlava!
Anders Bardal 80 pontot szerzett most Lahtiban és kicsit közelebb került a kristálygömbhöz, nem beszélve arról, hogy vetélytársai, Schlierenzauer és Kofler is komoly pontokat veszített ellene! Schlierenzauer a verseny utáni sajtótájékoztatón ígérte, bár komoly hátrányba került az éllovas norvéggal szemben nem adja föl és igazi küzdelmet ígér a végére! Én személy szerint kíváncsian várom, hogy mi lesz ezekből az ígérgetésekből, mert az biztos, hogy Bardal már egy jó ideje szárnyal és rendkívül stabilan ugrik, nem retten meg a nagy lehetőségtől, aminek 4 versennyel a vége előtt most a kapujában áll! A két soron következő verseny (Trondheim, Oslo) ráadásul hazai közönség előtt lesz és ez külön doppingolhatja őt a jó szereplésben!
Kofler utóbbi versenyein nem igazán érezte a sáncokat, helyezései is azt mutatják, hogy így a szezon végére kezd leereszteni, pedig a szezont szenzációsan kezdte, zsinórban 3 győzelemmel! Még ugyan van hátra négy verseny, melyeken bizonyíthat, de ha továbbra sem javul formája akkor könnyen megtörténhet az is, hogy nem csak összetett címét bukhatja el, hanem akár dobogós helyezését is, hiszen Stoch, Morgenstern és Ito is erősen nyomul előre a tabellán! Ha az esélyeket firtatjuk, akkor kétség kívül Bardal van a legkedvezőbb pozícióban, hiszen amellett, hogy hamarosan hazai sáncokon küzdhet az újabb dobogós helyekért az is kiderült róla a szezon során, hogy a sírepülés sem áll tőle olyan távol! A vikersundi VB ugyan nem igazán sikerült neki, de év elején a Kulmon megmutatta, hogy a sírepülésben is otthonosan mozog, első győzelmét mamutsáncon épp itt szerezte!
Daiki Ito sapporói kettős győzelme után következő nagy célként azt tűzte ki, hogy Európában is sikerüljön versenyt nyernie még a szezon alatt, ami most sikerült! Most is, mint egy hónapja Sapporóban Bardalt győzte le, bár most nem volt olyan szoros kettejük között a különbség, mint akkor, hiszen első győzelme csak centiken múlt, egy tized ponttal bizonyult jobbnak a norvégnál! Míg a szombati csapatversenyen nem volt szerencséje a széllel (a második körben csak 73,5 m-re repült), addig most egyéniben kijött neki a lépés, mindkét ugrása jól sikerült, különösen a második, melyet igen erős hátszélben (-0,86 m/s) ért el, s visszaadta a sors neki, amit előző nap elvett tőle!
A szombati bronzérmes lengyel csapat egyik tagja, nevezetesen a 18 éves Klemens Muranka tehetsége most kezd kibontakozni, az elmúlt egy hét alatt egyre jobb eredményekkel hívja föl magára a figyelmet!
A fiatal Muranka igazi tehetsége már 10 évesen megmutatkozott! Ami már igen fiatalon ráfordította a figyelmet hazájában az a 2004-ben Wielka Krokiewen elért 135,5 m-es ugrása volt, mely csak 4,5 m-rel maradt el Sven Hannawald akkori sáncrekordjától! Isten áldotta tehetségnek kiáltották ki, nem különben Adam Malysz elsőszámú utódjának, egy igazi gyöngyszemre leltek személyében! Ahogy teltek az évek úgy nyerte korosztályos szinten a versenyeit (pl. Lotos Cup, Szolidaritás Kupa, Crunchips Cup stb.), sok díjat nyert hazájában, 2007-ben már bajnoki ezüstérmes volt a felnőttek között a nagysáncon Stoch mögött (a versenyen épp nem indult Malysz), míg a normálsáncon bronzérmet szerzett a két nagyágyú, Malysz és Stoch mögött!
Muranka az első hivatalos megmérettetésén a FIS Cupban már pontszerző volt (Bischofshofenben 16. lett középsáncon), majd még ez év dec.-ében Harrachovban első top10-es eredményét is elérte (8. lett). A 2008-as évet is jól kezdte, a Kontinentális Kupában a 7. helyen végzett, míg első dobogós helyezéseit is megszerezte a FIS Cup-ban, Einsiedelnben mindkét versenynapon ezüstérmes lett!
A zakopanei Vk versenyen is elindulhatott, ő volt akkor a maga 13 év 4 hónap 24 napjával a legfiatalabb induló a síugrás történetében, akit a legmagasabb szinten engedtek ugrani, de 88,5 m.-es ugrásával az utolsó helyen végzett!
Igazán 2010-től jöttek a komolyabb eredmények! Első győzelmét otthonától nem messze, Szczyrkben szerezte a FIS Cup-ban, majd másnap is győztesen hagyta el a sáncot! Wislában ezután már 4. volt a COC-ban, majd 2011-ben győztes csapat tagja lett Liberecben az Európai Ifj. Olimpia Fesztiválon (EYOF) Biegun, Kojzar és Zniszczol társaságában, ahol ő volt csapata legjobbja! Az idei évet a Kontinentális Kupában kezdte, ahol Bischofshofen nagysáncán bronzérmes lett, majd jött az erzurumi junior VB, ahol egyéniben 6., míg csapatban ezüstérmes helyen végzett! Szombaton eddigi legnagyobb sikerét érte el a Vk-ban, bronzérmet szerzett csapatával Kot, Zniszczol és Stoch oldalán, vasárnap pedig első Vk pontjait is begyűjtötte Lahti normálsáncán (21. lett)! Ha fejlődése ilyen ütemben halad és töretlen marad, akkor a lengyel csapat egyik alapembere lehet és Malysz hiányában továbbra is szép sikereket érhet el a lengyel síugrás, hiszen Muranka mellett tehetségek vannak még bőven!
Az egyéni verseny kvalifikációját pénteken és szombaton is törölni kellett az erős szél miatt, ezért közvetlenül a vasárnapi verseny előtt rendezték meg, melyen japán siker született! A selejtezőt a csapatverseny legjobbja, Taku Takeuchi nyerte mindössze 4 tized ponttal a lengyel Piotr Zyla előtt, a harmadik helyen pedig Simon Ammann végzett!
Mint ahogy a cikk bevezető soraiból is kiderült az egész versenyt az erős szél dominálta, a zsűri ettől függetlenül egy beülőből (a 7-esből) zavarta le a verseny első körét, holott jó néhány esetben hozzá is nyúlhatott volna! Ezt a következetlenséget már jó párszor láthattuk tőlük a szezon folyamán, ugyanis amikor pár esetben a beülőn kellene változtatnia, akkor nem teszi, amikor meg hagynia kéne, akkor richtig hogy belenyúl! Nehéz követni a gondolkodás módjukat!
Mivel a versenyt finnek rendezték, így evidens, hogy hazai ugrók kezdjék el a versenyt, ráadásul dupla annyi kvótaszámmal, amennyit szezon során meghatároztak számukra! Rögtön a rég nem látott Keituri nyitott, aki „kemény” 73 m-es távolsággal nyitott, majd sorra jöttek Vk pont nélküli honfitársai is, közülük csak Niemi tudott elfogadható, második körre feljogosító ugrást végrehajtani (89,5 m). A nagy visszatérő, a bő egy év kihagyás után újból versenyző hazai kedvenc, Larinto sem váltotta meg a világot, csupán 79,5 m-en landolt, mellyel nem tudott továbbjutni a következő körbe!
Az újdonsült junior világbajnok szlovén Dezman is csak épp hogy be tudott férni a legjobb 30-ba, ezt 83,5 m-es ugrásával érte el, no meg azzal, hogy a verseny során sorra „szálltak” el az esélyes ugrók, így bőven K-pont alatti ugrásokkal is tovább lehetett jutni!
Az erzurumi junior VB egyik lengyel hőse, Muranka is jó esélyekkel pályázott, hogy végre Vk pontokkal térhessen haza, 85 m-es ugrása ezt lehetővé is tette számára! Dezmanhoz hasonlóan csapattársa, Hvala (nem össze tévesztendő a cseh Hlavával!) is sikeresen tért haza a junior VB-ről, hiszen holtversenyben végzett Zniszczollal a második helyen, s míg a lengyel ifjú már a selejtezőn „elvérzett”, a szlovén fiú így élete legjobb Vk szereplése elé nézett, miután 85 m-es ugrásával az első kör végén az előkelő 13. helyen állt (korábban már volt pontszerző a Vk-ban, idén Zakopanéban a 29. helyet szerezte meg).
A finn Muotka volt az első a verseny során, aki el tudta érni a K-pontot, de ő ezt már komoly szembeszélben (0,7 m/s) érhette el, ezzel pedig a középmezőnyből várhatta a folytatást a fináléban!
Több mint 20 ugró lejövetele után a lengyel Maciej Kot vezetett 91,5 m-ével, de nem tudott meglépni a mezőnytől, mivel senki sem tudott addig nagy ugrást végrehajtani, amivel komoly előnyt szerezhetett volna a másikkal szemben! Az első komolyabb név, aki kiesett, s ami a szezonbeli teljesítménye alapján már nem is volt meglepetés az Hautamäki volt, ő 84 m-es ugrásával épp csak ki szorult a legjobb 30-ból! A sírepülő VB legnagyobb távolságát elérő Fannemel (91 m), majd a selejtező második helyezettje, Zyla tudta a vezető Kot-ot kielőzni, de csak 4 tized ponttal, ők ketten holtversenyben álltak az élen! Időközben gyengébb ugrásokat ért el a hazaiaktól Happonen is (75,5 m), majd sorra követte őt Janda (79 m), Hilde (79 m), Damjan (80,5 m) és az előző nap még új sáncrekordot fölállító Tepes is, aki csak 81,5 m-es ugrást tudott bemutatni, ők később mind kiestek!
A finn közönségnek a sok sikertelen hazai próbálkozás után azonban örömben is volt része, mivel az egykori északi összetettes Koivuranta fogott ki egy jó kis szembeszelet (0,61 m/s), mellyel az első kör legnagyobb távolságát (94 m) sikerült elérnie, természetesen ezzel át is vette a vezetést 4 pontnyi előnnyel! Ahogy a finn lejött már fordult is egyet a szél, melynek Neumayer (84 m) és Velta (84,5 m) itta meg a levét, mindketten épp csak bent maradtak a következő körre!
A nap egyik hőse, a cseh Hlava viszont enyhe hátszélben is (-0,2 m/s) jól teljesített, 90,5 m-es ugrása által a dobogóról, annak is 3. fokáról várhatta a folytatást a fináléban! A selejtező győztes Takeuchi is hasonló távolságot ért el, csupán a szélkompenzáció miatt került Hlava mögé mindössze 3 tized ponttal lemaradva! Ezután is hasonló erejű szél fújt, viszont Koch nem tudott megbírkózni a körülményekkel és csak 81,5 m-en fogott talajt, mellyel ő is kiesett! Ammann még nála is nagyobb hátszélben ugrott (-0,51 m/s), ennek ellenére Kochnál valamelyest messzebb ért földet (85 m), így ő megúszta a korai búcsút!
Mikor az utolsó 10 ugróhoz érkeztünk, akkor jött igazán csak a „feketeleves”! Rögtön Kranjec (81,5 m), majd Freund (79,5 m) is Koch sorsára jutott, nem kaphatott újabb esélyt a második körben a javításra! Velük ellentétben Ito szerencsésebb volt, mire rá került a sor szélcsendben ugorhatott és 93 m-es ugrásával a vezetést is átvette! Percek alatt változott a szél, Morgenstern már erős hátszélben (-0,81 m/s) ugrott és 83,5 m-ig repült, mellyel csak a 24. helyre jött be! Ezután Stoch sem számított sok jóra, de azt talán ő sem gondolta volna, hogy piros szélértékre engedik rá! Ennek meg is lett az eredménye, 79,5 m-en landolt csak, mellyel ő is a kiesés sorsára jutott!
Lukasz Kruczek:„Az első sorozat végén a minősített ugrók nagyon rossz fázisát kapták el a kedvezőtlen időjárásnak, sajnos így járt többek között Kamil, Freund, Kranjec, Morgenstern és Kofler is! Balszerencsénkre a szél nagyon gyorsan változott, amikor Kamil megkapta tőlem a zöld jelzést a szélfolyosón éppen normál értékek voltak, de miután elindult sajnos rosszabbra fordult! Túl kevés idő volt mérlegelni, ezek a feltételek sajnos megakadályozták, hogy nagy távolságokat érhessünk el!”
Koflernek, ha tovább szerette volna dédelgetni összetett arany álmait mindenképp jó eredményt kellett volna elérnie, de ez esetben neki is nagy kihívásnak bizonyult ilyen körülmények közt jól teljesítenie, 83 m-es ugrásával nagyon hátul végzett, csak a 26. helyről várhatta a folytatást! A legnagyobb riválisai jöttek ezután, akik már ismét szembeszélben jöhettek le a sáncról! Ennek ellenére nem sikerült túl jól az ugrásuk, Bardal (90,5 m) és Schlierenzauer is (91 m) közel 10 pontos hátrányban voltak Itóval szemben, de nem tűnt behozhatatlannak, hiszen az időjárás percről percre változott, bárki elcsíphetett akár egy ideális széljárást, mellyel nagyot léphetett előre a tabellán!
Érdekesen alakult az első kör után az állás, hiszen az első és a 15. helyezett között csak 10, míg az első és utolsó helyezett között is csak 20 pont volt a különbség, igen szoros volt az állás, tehát a fináléban még minden nyílt volt!
A második sorozatban sem fordult jobbra az idő, ezért a zsűri gondolt egy merészet, eggyel feljebb, a 8-asba vitte a beülőt! A verseny előtt senki sem gondolta volna, hogy a vikersundi sikercsapat tagjai (Damjan, Tepes, Sinkovec, Kranjec) mind mennek a „levesbe”, a szél alaposan elbánt velük, ugyanakkor a szlovénektől olyan versenyzők jutottak tovább, akik – bár nagyon tehetséges ugrók – nem nagyon szoktak pontszerző helyen végezni! Olyannyira nem, hogy Dezman első Vk pontjait szerezte a versenyen, 82 m-ig repült másodjára, ami a 29. helyet biztosította számára! A másik állva maradt szlovén, Hvala első körös teljesítményét még javítani is tudta, olyannyira, hogy első top10-es eredményének örülhetett 91 m-es ugrásának köszönhetően és ezzel a versenyen 4 helyet előre lépve a 9. helyen végzett! Hvala egyébként korábban csak egyszer volt pontszerző, idén Zakopanéban csípett el egy 29. helyezést!
A legnagyobb helyezés rontást a versenyen Fettner szenvedte el, aki az első körben a 8. helyről várta folytatást, de 79,5 m-ével kereken 20 pozíciót zuhant vissza a tabellán a hátszélnek köszönhetően! Ugyanakkor voltak olyanok, akiknek kijött a lépés a fináléban, ilyen volt elsősorban Morgenstern, aki a 24. helyről próbált feljebb jutni valamelyest. Ő 10 méterrel repült messzebbre (93,5 m) első körös ugrásánál és ezzel sikerült a legjobb tízben végeznie, a 7. helyre küzdötte fel magát! Hozzá hasonlóan Ammann is sokat javított, a svájci 91,5 m-ével a 22.-ről jött föl szorosan Morgenstern mögé a 8. helyre. Koflert nem tudta kellőképpen segíteni a szél, 87 m-es ugrásával maradt a 26. helyen, ez pedig azt jelentette számára, hogy vetélytársaival (Bardal, Schlierenzauer) szemben jelentős pontmennyiséget veszített, mellyel kezd elúszni az összetett cím!
A lengyelek is felemásan szerepeltek a szlovénekhez hasonlóan! Tőlük a legnagyobb ász, Stoch esett ki az első körben, egy dobogós helyezéssel (amire nagy esélye lett volna) elérhető közelségben került volna akár az összetettbeli 3. hely is! Így viszont ahelyett, hogy rátapadt volna Koflerre, mellette Morgenstern is bejelentkezett a dobogóra! Mint azt a cikk elején is írtam, Muranka több évnyi próbálkozás után végre sikeresen lett Vk pontszerző, méghozzá 10 pontot gyűjtött össze 21. helyével! A Lahtiban eltöltött hétvége különösen sikeresnek volt mondható számára, hiszen bronzérmes csapat tagja lett a Vk-ban, míg első pontjait is megszerezte egyéniben, így a finn „kiruccanás” összesen 5500 svájci frankot hozott a konyhára!
Klemens Muranka:„Úgy gondolom, hogy a körülmények a sáncon hasonlóak voltak a tegnapihoz! A selejtezőn és a versenyen is egyenletes jó ugrásokat értem el, ennek megfelelően megszereztem első Vk pontjaimat és ezért nagyon elégedett vagyok! Remélem, hogy a következő versenyeken, Trondheimben és Oslóban is sikerül pontokat szereznem!”
A lengyeleknél Maciej Kot is legjobb Vk szereplésével büszkélkedhetett a verseny után, bár rontott a második körben (86,5 m), 7. helyét nem tudta megtartani, de 12. helyezése így is pályafutása legjobb Vk eredménye lett, korábban hazájában, Zakopanéban volt 18. helyezett! Az első kör alapján Zyla is egyéni legjobbját (7.) javította volna meg, de 86 m-es ugrásával az 5.-ről a 10. helyre esett vissza, ettől függetlenül top10-es helyezése nagyon szép eredmény!
A finnek hosszú idő után majdnem Vk érmest ünnepelhettek Koivuranta személyében, aki az első kör után még ezüstérmes helyen állt! Anssi az első kör legnagyobb ugrása után most csak 91,5 m-en landolt, ez pedig kevés volt nem csak a győzelemhez, hanem a dobogós helyezéshez is, így ha nem is múlt sokon, de be kellett most érnie a 4. hellyel, ami így is egyéni legjobbja lett, korábban tavaly a garmischi állomáson volt 6. helyezett! A finnektől ő érte el a legjobb eredményt, Muotka 25., míg Niemi 27. lett, az egykor szebb napokat is látott Hautamäki, Happonen, Larinto és Keituri egyaránt pont nélkül maradt!
Az idény során a csehek legfőképp Koudelka és Hlava jóvoltából gyűjtögették a Vk pontokat, de közülük is leginkább Koudelka volt elemében, aki számtalan top10-es helyezésével szezon eleje óta minősített ugróként teljesít, nemrég pedig Willingenben legjobb helyezését is elérte, ezüstérmes lett Bardal mögött! Most ugyanezt élhette át csapatársa is, Hlava, aki eddig legjobbjaként egy 5. helyezéssel büszkélkedhetett (még Lillehammerből), most neki is sikerült a bravúr, 94,5 m-es ugrásával sikeresen tartotta meg első kör végén kialakult pozícióját (3.) és lett első ízben Vk érmes!
Lukas Hlava:„Ez egy nagyon szeles nap volt ma, de ugyanakkor egy nagyszerű nap is volt számomra! Nagyon boldog vagyok, hogy a második ugrásom jól sikerült! Amit a sírepülésnél veszítettem azt most itt Lahtiban visszanyertem! A kis sáncok normál esetben jobban illenek a technikámhoz, ezért ma különösen motivált voltam!”
Érdekes, hogy Hlava mindkét top5-ös helyezését normálsáncon érte el az idény során! Bár Koudelka jelentősen javított első köréhez képest (8 pozíciót), 88,5 m-es ugrása által csak a 19. helyen tudott végezni!
A norvégok legjobbja, Bardal ilyen nehéz körülmények között is jól tudott teljesíteni, második körében elért 96 m-es ugrása az egész verseny leghosszabb távolsága volt, mellyel a 9. helyről egészen a dobogó második fokáig menetelt, s mivel két osztrák vetélytársa is komoly pontokat hulajtott el vele szemben, így tovább erősítette összetettben vezető helyét és nagy esélyekkel várhatja a soron következő hazai (Trondheim, Oslo) versenyeket, hogy meg is tartsa azt!
Anders Bardal:„Nagyon jó érzés újra a dobogón állni különösen úgy, hogy az elmúlt két hétben nem voltam megelégedve a teljesítményemmell! Itt Lahtiban viszont mindkét nap jó ugrásokat tudtam bemutatni! Különösen az utolsó ugrásomat sikerült nehéz körülmények között is jól megoldanom! Néhány top10-es ugrónak peche volt az első körben a széllel, a feltételek állandóan változtak, de a sport már csak ilyen, ez része a játéknak! A sárga trikó továbbra is tetszik nekem, de még korai lenne az összetett győzelemre gondolni! Mindenesetre harcolni fogok érte, hogy Planica után is rajtam maradhasson!”
Csapattársai közül Fannemel (11.) és Sklett (15.) is előkelő helyen végzett, előbbi a szezon során csak 5-ször versenyzett, de azokon mind a legjobb 15-ben végzett!
A japánok érték el a legjobb helyezést egyéniben, két ugrójuk is a top5-ben végzett! Takeuchi nem csak az egész csapatverseny, hanem a kvalifikáció legjobbja is volt és itt sem volt esélytelen egy újabb dobogós helyre, viszont mindkét körében 90,5 m-ig repült, ez pedig most kevés volt, hogy az egyéni versenyen is a legjobb legyen! Ellenben csapattársa, Ito dacolva az irreális körülményekkel két kiegyensúlyozott ugrást (93 és 92 m) bemutatva most már nem csak Ázsiában, hanem Európában is sikerült versenyt nyernie, pályafutása 3. Vk sikerét könyvelhette el itt Lahtiban!
Daiki Ito:„Ma a szél miatt nagyon nehéz volt ugrani! Szerencsére a technikám megfelelő volt! Számomra és csapatom számára ez egy nagyon jó nap volt! Tulajdonképpen normálsáncon nem különösen szeretek ugrani, mivel a technikám nem annyira megfelelő az ilyen sáncra, de ma minden tökéletes volt! Ebben a szezonban egyszerűen csak az egyéni versenyekre koncentrálok és nagyon élvezem a síugrást! Ez eddig jól működött!”
.jpg)
.jpg)
Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3105/2012JP3105RL.pdf.jpg)
A ti véleményeitek